Dell Inspiron 5737: Nagyképű, de jól áll neki

A Dell a legújabb Inspironnal ismét megmutatta, hogy törődik azokkal, akik még 2013-ben is 17"-os notebookra vágynak.

Dell Inspiron 5737: Nagyképű, de jól áll neki

1. Bevezető és specifikáció

Nem is annyira régen járt nálunk a Toshiba P875-ös notebookja, amely 17”-os képernyőjével kifejezetten ritka hollónak tekinthető manapság. Akkor azt boncolgattuk, mennyire kikopott a kínálatból ez a méret, pedig az asztali PC-k helyett noteszgépet vásárlók között elképzelhető, hogy lenne még igény ilyen készülékekre. Nos, örömmel jelentjük, hogy a Dell az aktuális modell frissítésénél sem volt hajlandó megválni nagyméretű hordozható masináitól, sőt, három kategóriában is kínálnak megoldást azoknak, akik nem érik be a 15,6”-os panelekkel.

Mindhárom típus az Inspiron termékcsaládba tartozik, XPS-ből továbbra sem várható 17”-os verzió, hiszen a cég nem akar házon belüli konkurenciát állítani az Alienware-nek. A 3737-es számot viselő Inspiron képviseli a belépőszintet, amelyet ezúttal szó szerint értsünk, hiszen bár rendelhető Core i7-es processzorral és dedikált videokártyával, alapvetően Core i3-mal és Core i5-tel, valamint a bennük található Intel HD Graphics 4400 videokártyával kerülnek értékesítésre. Nem sokkal drágább és valamivel komolyabb benyomást kelt a háttérvilágítással rendelkező klaviatúrával is rendelhető 5737, amely mai tesztalanyunk is egyben. Itt már mindenképpen alap felszereltség az integrált mellett a dedikált videokártya (legalábbis a hazai piacon mindenképpen), ár függvényében ez Radeon HD8670M, illetve HD8870M lehet. A csúcsot a 7737 képviseli, amely alumínium burkolatot és még erősebb videokártyát (GeForce GT 750M) kapott.

Meglepő, hogy a Dell továbbra is kitart a nagyképernyős noteszgépek mellett, az pedig még inkább, hogy ilyen mellszélességgel támogatja is őket. A legtöbb gyártó, ha jelen is van még a piacon ekkora hordozható géppel, az jellemzően egy, nagyon ritka esetben két típust jelent. A Dell Inspiron családjának három új tagja közül azért esett a választásunk pont a középsőre, mert úgy gondoljuk, hogy kizárólag integrált videokártyával (Inspiron 3737 olcsóbb változatai) kevés ember fog megvenni egy ekkora monstrumot, ahogy az is valószínűtlen, hogy több, mint 300 ezer forintot költsenek el egy asztali gépet szinte teljes mértékben kiváltó készülékre (Inspiron 7737 család). Míg a 3737-es Inspiron csak és kizárólag fekete színben érhető el, addig az 5737 már ezüst, piros, kék és lila színekben vihető haza. Azonos felszereltség mellett nagyjából 15-20 ezer forintot spórolhatunk abban az esetben, ha a középső modell helyett a belépőszintet választjuk, véleményünk szerint ezt csak a legolcsóbb példányoknál érdemes megtenni, hiszen 149 ezer forintért már elcsíphető egy Core i3-as 3737, 20 ezer forintos felárért cserébe pedig Windows 8-at is ad mellé a Dell – igaz, ez nem túl gáláns ajánlat, hiszen egyébként se kerül lényegesen többe a rendszer, ha a felhasználó külön vásárolja meg.

Bár az 5737-es Inspiron kapható Radeon HD8670M-mel is, szerintünk egyértelműen a HD8870M-es modelleket keresik majd az emberek, hiszen a szűk 10 ezer forintos felárat bőven megéri az erősebb videokártya, főleg, hogy 1600x900 pixelt kell kiszolgálnia. Ha már itt tartunk, a képernyő természetesen a szokásos tükröződő bevonattal ellátott TN panelre épül és ami a legszomorúbb, hogy ennél jobb (például IPS, PLS vagy VA) technológiára épülő vagy akár magasabb felbontással rendelkező kijelző csak a csúcsot jelentő 7737-es Inspironnál érhető el (ott is kőkemény felár ellenében). A 4 GB memória ma már közel sem számít kiemelkedőnek, sőt, olyannyira sztenderddé vált, hogy ennél kevesebbet manapság talán csak a netbookokba tesznek. Természetesen a 225 ezer forint körül megvásárolható legerősebb változatban már ennek dupláját találjuk, ahogy tárhelyből is, valamint említést érdemel még az alacsony fogyasztású, de csupán kétmagos Core i7-es processzor is. Tesztpéldányunkban az egyik legnépszerűbb Haswell architektúrára épülő Intel CPU, a Core i5-4200U kapott helyet, ami abban az esetben örvendetes, ha a készüléket akkumulátorról is szeretnénk használni, ugyanis a hatcellás telep 65 Wh-s kapacitása több, mint bíztató adatnak ígérkezik, ha az elérhető maximális üzemidőre gondolunk. Ha viszont elsősorban a játékok futtatásán jár az eszünk, akkor örömünk nem lesz felhőtlen, hiszen a videokártya már van elég erős ahhoz, hogy a processzor korlátozza abban, hogy megmutassa oroszlánkörmeit. Örvendetes a 3 év garancia, amely minden Inspironhoz jár, függetlenül attól, melyik családba tartozik, a 100 Mbites hálózati kártya viszont már kevésbé, fele ennyibe kerülő masináknál is lassan cikinek mondható, itt egyenesen érthetetlen – más kérdés, hogy a többség valószínűleg úgyis WiFi-n használja majd a gépet.

A készülék mellé gyakorlatilag semmit nem kapunk, hiszen a tápegység és a dokumentáció kötelező kellékei a csomagnak. Tekintettel arra, hogy teljes értékű operációs rendszert kapunk az Ubuntu Linux személyében, a Windows 7-hez, illetve a Windows 8-hoz szükséges meghajtó programok beszerzéséről magunknak kell gondoskodni – ergo el kell látogatni a gyártó weboldalára. Érdekesség, hogy mind a gyári Ubuntu Linuxhoz, mind a 8.1-es Windows-hoz találunk külön szekciót, a Dellnél nem bíztak semmit a véletlenre.

2. Hardver és hangzás

Ha a bevezetőben már említett Toshiba Satellite P875 példája lebeg a szemünk előtt, akkor tudhatjuk, hogy nem kőbe vésett szabály, hogy egy ekkora noteszgépnek minden esetben halknak és viszonylag hűvösnek kell lennie. Bár a játékosok aligha örülnek majd az alacsony fogyasztású, ez által alacsony(abb) órajelű és csupán kétmagos processzoroknak, a gyakorlatot nézve nem döntöttek rosszul a Dell mérnökei. A hűtőrendszer ugyanis könnyedén megbirkózik mind a központi egységgel, mind a dedikált videokártyával, igaz, utóbbinak hőmérsékletét sehogy nem sikerült megtudnunk, de a burkolat sehol nem melegedett át számottevően, így elképzelhető, hogy a középkategóriás Radeon sem akart feltétlenül felforrni. Ami biztos, hogy normál használat mellett az Inspiron 5737 csendben teszi a dolgát és a hardvereket is kellően hűvösen tartja, ami a gyakorlatban 50 fok alatti értékeket jelent. Ha maximálisan kihasználjuk az erejét, akkor érezhetően zajosabbá válik, de még bőven alatta marad annak a határnak, ami felett már nehezen elviselhetőnek tekinthetünk egy hordozható készüléket. Jó hír, hogy a megnövekedett zajszintért cserébe tényleg hűt is a rendszer, 75 foknál magasabb értékeket semelyik szenzornál nem láttunk, ami nem rossz eredmény. Vélhetően a Core i7-es változat is hasonló produkcióra képes, ha esetleg valaki afelé kacsintgatna.

Bár a gép se nem könnyű, se nem vékony, ettől függetlenül csak és kizárólag alacsony fogyasztású Intel processzorokkal rendelhető és ez igaz a nála olcsóbb (3737) és a nála drágább (7737) Inspiron családra is. A mindennapi használatban még a Turbo Boost nélküli Core i3 is simán megállná a helyét, de egy dedikált videokártyával rendelkező gépet – főleg ekkora kijelzővel – nem szokás belépőszintű processzorokkal szerelni. Kiindulva abból, hogy a Radeon HD8870M mire volt képes a Samsung ATIV Book 8-ban, könnyen lehet létjogosultsága az erősebb modellnek, pontosabban az abban található i7-es processzornak, két mag ide vagy oda. A tesztek majd megmutatják, kell-e tartani CPU limittől vagy sem. A Windows pontszámokból viszont mindenképpen látszik, hogy hiába az alacsonyabb órajel, az alapjáraton 1.8, bizonyos körülmények között akár 2.6 GHz-en működő Core i5-4200U azért nem egy lassú valami. A Radeon HD8870M egyébként referencia órajeleken (725/4000 MHz) megy, csakúgy, mint a már említett Samsung ATIV Book 8-ban, tehát remekül össze lehet majd hasonlítani a két készüléket és megnézni, mennyire támaszkodik a processzor erejére a kártya.

Talán illett volna egy ilyen jellegű készülékbe gyorsabb adattárolót tenni, a percenként 5400-at pörgő merevlemez inkább csak átlagos teljesítmény nyújt magához képest, egy 7200-as verzió lényegesen tempósabb lenne és árban is elhanyagolható ma már a különbség a kettő között. Akik nem tudnak élni SSD nélkül vagy simán csak keveslik az 500 GB-ot, könnyedén kicserélhetik a gyári adathordozót, ahogy azt a következő oldalon majd láthatjuk.

Bár a Waves Maxxaudio felirat nagyon szépen cseng a billentyűzet alatti matricán, az az igazság, hogy a kiegészítő alkalmazás használatával együtt is csak erős közepest tudunk adni a hangrendszernek, amely a mélyhangokat teljes egészében nélkülözi, ez által inkább sorozatok nézésére ajánlható, zenehallgatásra maximum akkor, ha csak arra van szükségünk, hogy a háttérben menjen valami. A hangerővel nincs gond, de hiába nem torzít még maximális értéknél sem a rendszer, a hangzás miatt sosem fog felmerülni, hogy a határait kihasználjuk vagy akár csak megközelítsük.

3. Ergonómia és kinézet

A 7737-es nagy testvérrel ellentétben az 5737-es Inspiron nem kapott galvanizált alumínium borítást, viszont valamennyi fémet bevontak a ház megalkotásakor, amely főleg a billentyűzet körül és a felső burkolaton érezteti hatását. Utóbbira igyekezzünk vigyázni, mert a közepe nagyon könnyen horpad, köszönhetően az óriási üregnek, amely mögötte található. Messziről nagyon elegáns és szép a készülék és bár az ujjlenyomatokat ez a felület visszafogottan gyűjti, igencsak sérülékeny, ha a mögötte lévő kijelzőre gondolunk. A hátlap elemzését még irodalom órán se adná fel a tanár, annyira izgalmas. Sűrűn amúgy sem fogjuk látni, ha pedig mégis, akkor az biztos, hogy a merevlemez cseréje vagy a memória bővítése miatt lesz, ugyanis mindkettőhöz könnyedén hozzáférhetünk egy-egy csavar kitekerése és az alsó burkolat eltávolítása után. Maximálisan 16 GB RAM tehető az 5737-be, ami nem jelenthet problémát, hiszen méretes kasztni ide vagy oda, összesen a képen látható két bővítőhelyet kapjuk, így aki ennél többen reménykedett, annak most csalódnia kell.

A klaviatúra első ránézésre pontosan az a darab, amit évek óta nem szeretünk és mindig azt kívánjuk, hogy bárcsak visszahozná a Dell azt a jó régi Inspiron billentyűzetet, amelyet még a 1520-as és társai használtak. Álmodozni jó dolog, de mindannyian tudjuk, hogy ebből sosem lesz valóság. Kivételesen ez nem is olyan nagy baj, hiszen a mérnökök végre megemberelték magukat és némi ráncfelvarrást követően előálltak egy használható, kisebb túlzással akár még szerethetőnek is nevezhető klaviatúrával. A gombok nyomáspontja már kellően mélyen van ahhoz, hogy ne csak csapkodni, hanem klasszikus értelemben is nyomni lehessen őket, ráadásul a flexibilitásuk is minimális. Ami ugyanakkor a legfontosabb, az az alátámasztás, ahol végre történt valami előrelépés a korábbi modellekhez képest és már sehol nem kezd el süllyedni a billentyűzet, ha normálisan gépelünk rajta – kivétel a bal felső sarokban található 0 és Esc gombok, amelyek eléggé csattognak és érezhetően rosszabb rajtuk gépelni, mint a klaviatúra bármely másik pontján. Bár a tesztpéldány nem rendelkezett háttérvilágítással, opcionálisan kérhető, illetve bizonyos modellek alapból tartalmazzák.

A touchpadről viszont tényleg csak pozitívan lehet nyilatkozni, ha lenyeltük, hogy a bal, illetve jobb oldali gombok használata a magas nyomáspont és a hangos kattogás miatt finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Szerencsére mindkét művelet kiváltható egy-, illetve kétujjas érintéssel, ráadásul maga a hasznos felület is kellően nagy, anyaghasználata remek és az érzékenységet is nagyon eltalálták. Természetesen támogatja az összes Windows 8 specifikus mozdulatot, így jobb és bal szélről is behúzhatjuk az ujjunkat, tudni fogja a rendszer, mit kell kezdeni a helyzettel. A kétujjas görgetés alapértelmezés szerint fordítva működik, mint amit a többség megszokott az elmúlt pár év alatt de ez egy mozdulattal átállítható a touchpad tulajdonságainál.

Csatlakozók szempontjából nem érhető szó a készüléket, hiszen összesen négy darab USB aljzatot kapunk, igaz, ezek közül csak kettő képes profitálni a harmadik generációs szabvány nyújtotta sávszélesség többletből. A kártyaolvasó nyugodtan kerülhetett volna jobbra az árva USB aljzat mellé, hiszen így nem csak szebb lett volna az az oldal, de az SD kártyák kezelése se lenne olyan problémás ergonómiai szempontból, mint így, hogy a készülék elején, ráadásul teljesen középen és mélyen kell vacakolni ezzel. Szerencsére az Inspironok továbbra is HDMI csatlakozóval kerülnek ki a gyárból, az otthoni felhasználóknak ez talán jobb ajánlat, mint az üzleti szériába tartozó Latitude-okon lévő Display Port, amelyhez átalakító kell, ha TV-re szeretnénk kötni őket.

A 17,3”-os kijelzőről nem tudunk igazán nagy dolgokat elmondani, pontosan olyan, mint volt ezelőtt egy-két évvel, TN panel az alapja, a technológiához képest elfogadható látószögekkel, nem túl harsány színvilággal, illetve egy rendesen türköződő bevonattal. A fényerő tartomány tág, ráadásul a minimális értéket is úgy lőtték be, hogy még használható legyen alacsony fényviszonyok mellett. Az 1600x900-as felbontás gyakorlatilag pont annyira sztenderd, mint a 15,6”-os készülékeknél a sokat kritizált 1366x768, ha ennél több pixelt szeretnénk, akkor kénytelenek leszünk a 7737-es Inspironok között kutakodni, ugyanis az 1920x1080-as panel még ott is opcionális (és legjobb tudomásunk szerint csak az érintés-érzékeny verziók kaptak prémium panelt, az összes többi TN technológiára épül).

4. Teszteredmények

Bár még csak pár hónapja jelent meg, már több ízben is találkoztunk az Intel új alacsony fogyasztású mobil Core i5-ös processzorával, a 4200U-val. Nem húznánk nagyon az időt az eredmények elemzésével, látható, hogy hiába alacsony az alap órajel, bizony sebesség terén nincs szégyenkeznivalója az újgenerációs központi egységnek. Szintén érdemes megfigyelni, hogy a drágább verziókban lévő Core i7-4500U nem gyorsabb számottevően, más kérdés, hogy mindjárt látni fogjuk, mennyire veti vissza az alacsony órajel a dedikált videokártya teljesítményét.

Figyelembe véve, hogy a Samsung ATIV Book 8-ban egy teljes értékű négymagos Core i7 dübörög, azt kell, mondjuk, hogy a Radeon HD8870M-hez nem szükséges az erősebb, jelentős felárat jelentő Core i7-es processzor megléte, anélkül is képes kihozni magából a maximumot – vagy legalábbis valami olyasmit, ami nagyon közel van ahhoz. Szintén el tudjuk képzelni, mire lehet képes a csúcskategóriás Inspiron 7737, ugyanis a benne lévő GeForce GT 750M-mel is találkoztunk már – az idehaza kisebb rajongótáborral bíró Lenovo IdeaPad Y510P esetében, igaz, ott az egyik legerősebb négymagos Haswell alapú Core i7 dolgozott a videokártya keze alá.

A bevezetőben már említettük, hogy a 65 Wh-s akkumulátor és az alacsony fogyasztású processzor, valamint a benne található integrált videokártya izgalmas kombinációnak néz ki. Sejtettük, hogy egyhamar nem fog lemerülni a készülék, nagy méretű kijelző ide vagy oda, a mai LED-es TN panelek már alig fogyasztanak valamit. Pár éve valószínűleg úriember módjára visszafogottan mosolyogtunk volna, ha valaki azzal jön nekünk, hogy a 17-es notebookja, ha nem piszkálja, 12 óráig elmegy egy töltéssel, mára viszont a viccből valóság lett, még ha a minimális fényerő mellett való dokumentum olvasás meglehetősen távol esik az ilyen készülékekre jellemző felhasználási területektől. Ha felcsavarjuk a fényerőt a maximumra és nekiállunk full HD felbontású videók nézésének, még akkor is jók vagyunk valamivel több, mint 3 óráig, igaz, itt már azért jelentkezik a 17,3”-os panel fogyasztásbeli eltérése kisebb társaitól. Ha a vonaton tervezünk játszani és nincs a közelben konnektor, akkor is csak Mezőkövesdtől kell kibírnunk valahogy, amíg Miskolcra érünk – nem rossz teljesítmény egy ilyen erős masinától.

5. Értékelés

Talán mostanra mindenki számára világossá vált, hogy nekünk bizony tetszett a Dell legújabb, középkategóriás Inspironja. Kevés területen nyújt kiemelkedőt, viszont még kevesebb helyen tudunk úgy igazán belekötni. A billentyűzet végre valóban használható, a touchpad kifejezetten jó, a teljesítményre sem lehet panasz, valamint a hűtőrendszert sem érheti különösebb kritika – még akkor sem, ha maximális terhelés mellett azért már közel sem olyan halk, mint normál használat során. Az anyaghasználat összességében kellemes, a felső burkolat viszont kifejezetten sérülékeny, arra nagyon oda kell figyelni, függetlenül attól, hogy az ember hurcolássza vagy odalakatolja az asztalhoz örökre. A plusz 4 GB memória, az 500 helyett 1000 GB-os merevlemez és a Core i5 helyett a valamivel gyorsabb Core i7-es processzort egy csomagban tudjuk kérni nagyjából 30 ezer forintos felár ellenében. Ha mindegyikre szükségünk van, akkor ez nem egy rossz ajánlat, viszont mi úgy gondoljuk, hogy azt a 30 ezer forintot okosabban is el lehet költeni – mondjuk + 4 GB RAM és egy 128 GB-os SSD formájában. Tesztalanyunk 190 ezer forintért vihető haza 3 év garanciával. Tekintettel arra, hogy hasonló teljesítménnyel és jótállási idővel rendelkező 17”-os notebook nem igazán van a piacon ebben a kategóriában és az 5737-es Inspironnal ettől függetlenül is meg voltunk elégedve, bátran ajánljuk azoknak, akik mindenképpen ragaszkodnak a nagy képernyőhöz és nem érik be az integrált videokártya által nyújtott teljesítménnyel.

Dell Inspiron 5737

Pro:

+ végre egy normális Inspiron billentyűzet!

+ remek touchpad (csak a gombok ne lennének olyan hangosak)

+ kellemesen hosszú üzemidő

+ ügyesen összeválogatott, jó teljesítményt nyújtó processzor-videokártya páros

+ nem prémium, de jó minőségű anyagok használata

+ hatékony és többnyire csendes hűtőrendszer

+ 3 év garancia

Kontra:

- a kijelző felbontása lehetne nagyobb és sajnáljuk, hogy felárért sem kérhető prémium panel

- a hangrendszer erős jóindulattal is csak közepes

- a kártyaolvasó elhelyezése nagyon szerencsétlen

Hivatalos honlap: Dell

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward