- A Dell G5 5590 papíron ütőképes noteszgépnek tűnik, ha alkalmi játékról van szó, így itt az ideje hogy megnézzük, vannak-e bármilyen buktatói.
Előszó
Ezúttal egy gamereknek szánt noteszgépet veszünk szemügyre egy kicsit közelebbről, méghozzá abból a kínálatból, amelyben a költséghatékonyabb megoldások foglalnak helyet. Az első választás a Dell G5-ös sorozatának 5590-es tagjára esett, ebből a generációból is a Core i5-9300H típusú processzorral és GeForce GTX 1650-es videokártyával szerelt verzióra – a választék több egyéb felszereltségi szintet is tartalmaz.
A 15,6 hüvelykes noteszgép a maga 370 000 forint körüli áráért cserébe egész jó felszereltséggel rendelkezik, memóriamoduljai cserélhetőek, hála a két darab So-DIMM memóriafoglalatbak, valamint az SSD is cserélhető akár egy M.2-2280-as példányra is. Gyárilag modelltől függően M.2-2230-as vagy M.2-2242-es verziót használnak, de létezik HDD-vel szerelt kiadás, vagyis egy 2,5 hüvelykes SATA 6 Gbps-os bővítőhely is rendelkezésre áll. Pozitívum még az is, hogy van GbE vezérlő, illetve egy elég gyors WiFi vezérlőt is kapunk (802.11ac, 1,73 Gbps).
A Dell G5-5590 természetesen előtelepített Windows 10 Home operációs rendszerrel érkezik, valamint jár hozzá egy gyári driver- és szoftvertelepítő asszisztens, amellyel beszerezhetőek a gyári driverek és alkalmazások legfrissebb kiadásai, valamint ezek telepítését is elvégzi az app. Az összkép tehát vonzónak ígérkezik, az alábbiakban azonban kiderítjük, kell-e számítani bármiféle buktatóra.
A doboz és a tartozékok
A noteszgép egy egyszerű, sallangoktól mentes kartondobozban érkezett, amelyen csak egy Dell logó kapott helyet, illetve az oldalt lévő matricán ezúttal is rajta voltak a termék legfontosabb tulajdonságai. A doboz belsejében furcsa módon nejlon nélkül foglalt helyet a notebook, ami elég szokatlan csomagolási módszer. Fólia, illetve egyéb védőalkalmatosság a billentyűzet és a kijelző közé sem került.
A notebookon kívül némi dokumentációt rejtett a doboz, valamint egy külön kialakított oldalsó fakkban foglalt helyet a háromtűs tápadapter, valamint a 130 W-os tápadapter is. Ezeken kívül egyebet nem kapunk a termékhez, de igazából nincs is szükség másra. A tápegységre egyébként egy kis gumihevedert is tettek, amivel könnyen összefoghatjuk a tápkábelt, ha szállításra kerül sor.
A külső
A fehér fedlappal, fekete billentyűkerettel és fehér hátlappal ellátott Dell G5 5590 nem egy szokványos jelenség, szinte vonzza a tekintetet. A zsanér ráadásul ezüst színben pompázik, ami még érdekesebb összképet eredményez. A fedlapra természetesen a szokásos kék Dell logót sem felejtették el felhelyezni. A műanyag ház oldala rácsokat imitáló dizájnelemekkel érkezik, ami tovább javítja az összképet – sokkal látványosabb ez a dizájn, mint az unalmas teli oldallapok, viszont az is igaz, hogy ez nem mindenkinek nyeri el a tetszését.
Szemből nézve a jobb oldalon egy SD memóriakártya-olvasó, illetve egy USB 3.1 Gen1 Type-A port foglal helyet. A bal oldalon egy DisplayPort Alt Mode támogatással felvértezett USB 3.1 Gen2 Type-C port, egy USB 3.1 Gen1 Type-A csatlakozó, valamint egy 3,5 milliméteres TRRS rendszerű Jack Audió port található – utóbbi természetesen a mikrofonos fejhallgatókat is fogadja.
A vaskosabb kialakításnak, azaz a 23,7 milliméter vastag háznak köszönhetően ezúttal a hátoldalra, a zsanér mögé is került néhány port: itt egy HDMI 2.0-s, egy USB 3.1 Gen1 Type-A, egy RJ-45-ös GbE, valamint egy Noble Lock portot találunk – utóbbi egy ilyen kiegészítő segítségével lopásgátló funkciót kínál, ugyanis a noteszgépet az asztalhoz, illetve egyéb stabil tárgyakhoz lehet láncolni. Ez lényegében a széles körben használatos Kensington Lock delles megfelelője. A bal szélen a tápadapter DC tápcsatlakozója foglal helyet – ennél a modellnél sajnos nincs USB-C alapú akkumulátortöltési lehetőség, pedig jó lenne.
A billentyűzet fehér LED alapú háttérvilágítást kapott, azaz színes fényárra itt nem számíthatunk, cserébe viszont kétféle fényerősség közül lehet választani, de akár ki is kapcsolhatjuk a háttérvilágítást. A billentyűzet kapott médiafunkciókat, amelyek az "FN" gomb lenyomásával érhetőek el, valamint a háttérvilágítás erőssége és a kijelző fényereje is módosítható funkciógombokkal, de ez nem nevezhető extrának. A magyar lokalizációjú billentyűzet felett egy zongoralakk borítású felületet látunk, bal oldalán egy G5 logóval, közepén pedig egy bekapcsoló gomb foglal helyet, ami ujjlenyomat-olvasó funkciót is kapott. A billentyűzet alatti részen egy viszonylag nagyméretű érintőpad található, ami gesztusvezérlést is lehetővé tesz.
A belső
Tesztünk főszereplője, ahogy az az előszóban látható táblázatból kiderült, egy 9. generációs Intel Core i5-9300H típusú processzort tartalmaz, amely négy maggal és nyolc szállal gazdálkodik. A 45 W-os TDK kerettel ellátott processzor esetében 2,4 GHz-es alap- és 4,1 GHz-es maximális Turbo Boost órajel van érvényben. Rendszermemóriából 2 x 4 GB-nyit kapunk, természetesen kétcsatornás kiépítésben, CL19-19-19-43 2T időzítés mellett. Mivel a DRAM most nem az alaplapra forrasztva érkezik, hanem két So-DIMM slotban foglal helyet, így a későbbi memóriabővítésnek sincs semmi akadálya.
A processzor jóvoltából egy Intel UHD Graphics 630-as típusú, 24 EU-val rendelkező videóvezérlőnk van, amely mellé egy Nvidia GeForce GTX 1650-es videokártya is társul, méghozzá 4 GB-nyi fedélzeti memóriával. A videokártya természetesen TU117-es GPU-val rendelkezik, 1024 CUDA magot használhat, a 128-bites memória-adatsínre pedig a szokásos 4 GB-nyi GDDR5-ös fedélzeti memória kapcsolódik, 8 GHz-es effektív órajellel. A GPU 1395 MHz-es alap- és 1560 MHz-es GPU Boost átlag-órajelet vethet be.
Az adatok tárolását ezúttal egy M.2-es PCIe NVMe SSD kártyára bízhatjuk, ami az SK Hynix műhelyében készült és a BC511-es sorozatot erősíti. Az 512 GB-os SSD mellé elviekben egy 2,5 hüvelykes SATA 6 Gbps-os HDD is elfér, ugyanis ezt a konfigurációt merevlemezzel és SSD-vel is árusítják. A vezetékes hálózati kapcsolatokról egy Realtek RTL8168H típusú GbE vezérlő gondoskodik, valamint egy M.2-es 802.11ac WiFi kártyát is kapunk, ami 1,73 Gbps-os maximális adatátviteli sávszélességet kínál, valamint Bluetooth 5.1-es támogatással is rendelkezik.
Kijelző
A Dell G5 5590 egy IPS alapú Full HD kijelzőt kapott, ami PWM nélküli háttérvilágítás-szabályozással dolgozik, vagyis villódzás-mentes megoldást állítottak össze a mérnökök, ami segít a szemeink fáradásának lassításában. Az 1920 x 1080 pixeles natív felbontás mellé most csak 60 Hz-es képfrissítési ráta társul, a tipikus kontrasztarány 1000:1 értéket képvisel, míg a maximális fényerősség méréseink szerint 300 cd/m2. A kijelző – ugyancsak méréseink alapján – az sRGB színteret 97%-ban, az AdobeRGb színteret pedig 73%-ban képes lefedni, ami egy gamer noteszgép esetében egyáltalán nem rossz, viszont magas színhűséget igénylő feladatokra ez a panel kevés. Ha ilyesmire is használnánk a noteszgépet, még mindig bevethetünk mellé egy jobb színhűséggel rendelkező külső monitort.
A mérések szerint a színhomogenitással nincs nagy baj, valamint a háttérvilágítás is viszonylag egységes képet mutat, ugyanis a középponthoz képest a széleken sem nagyobb 10%-nál az eltérés. A színpontosságot vizsgáló teszt azonban már lesújtó képet fest, gyakorlatilag mind a 48 tesztelt színárnyalat esetében nagyobb a Delta E eltérés 10-nél, ami nagyon sok – ilyen eredményt még sosem láttunk, a méréseket pedig többször is elvégeztük, az eredmény azonban ugyanaz lett. Nincs kizárva, hogy valami szoftveres gubanc is lehetett a háttérben.
A színpontosság a kalibrálást követően sem lett jobb, sőt, még talán romlott is a helyzet, ami nem egy szokványos dolog. Itt mindenképpen valami malőr van a háttérben, ám ennek okára egyelőre még nem sikerült rájönni. A mérés régebbi szoftververziókkal is el lett végezve, ám érdemi javulást nem mutattak az eredmények. Igazából mindegy is, hiszen színhűséget igénylő feladatokra úgysem jó a panel, játékra és általános felhasználásra azonban így is teljesen tökéletes, hiszen a betekintési szögek szélesek, a színek élénkek és teltek. Fotót és videót külső monitoron érdemes szerkeszteni, ha színhűségre vágyunk.
Teljesítménytesztek
A szokásos tesztcsokor lefuttatása után úgy tűnt, a 9. generációs Intel Core i5-9300H egy kellően erős központi egység képét festi, ami bőven ki tudja szolgálni a GeForce GTX 1650-es videokártyát, valamint általános felhasználásra is bőven elegendő. A videó kódolás alatt felmutatott teljesítmény nagyjából 50%-kal jobb, ha az átlagos FPS-t nézzük, mint a RYZEN 5 3500U alapú rendszereknél, ez pedig nagy előny.
Természetesen a játékok sem maradhattak ki, illetve a 3DMark Time Spy tesztjét is lefuttattuk. A GeForce GTX 1650 összességében nem egy erőmű, de 1080p-s felbontás mellett már egész jól el lehet vele játszani. Ha pedig eSport címekre kerül sor, még jobb teljesítményre számíthatunk, bár azoknál már a 60 Hz-es képfrissítési ráta kevés lehet, ha profi szemmel nézzük a képet. Átlagfelhasználói szinten ez is tökéletesen elég.
Adattároló teszt
Az aktuális modell egy SK Hynix BC511-es SSD kártyát tartalmazott, ami 512 GB-os kapacitással bír, azaz már elég jól el lehet rajta férni egy 256 GB-os meghajtóhoz képest. Sebesség terén 2200 MB/s körüli maximális folyamatos olvasási-, illetve 1050 MB/s-os folyamatos maximális írási tempóra van kilátás, ami a gamer igények számára is megfelelő lehet. Az SSD kártya strapabíróságával kapcsolatban nem találtunk információt, de a tesztek során azért kiderült, hogy picivel jobban melegszik, mint egy dGPU noteszgép SSD kártyája: a helyzet nem vészes, ugyanis komolyabb terhelés alkalmával sem kúszott 70 Celsius fok fölé a virtuális hőmérő higanyszála.
Akkumulátoros tapasztalatok
A 60 Wh-ás akkumulátort, amelynek ténylegesen használható kapacitása 58 Wh, eléggé hamar sikerült feltölteni, ugyanis 2 óra 39 percet mértünk a teljes töltési időre, ami nagyjából 20-30 perccel több, mint amit a korábban tesztelt akkumulátoroknál tapasztaltunk, azok viszont 40 Wh körüli kapacitással bírtak. A töltés mellett azt is megvizsgáltuk, mennyi ideig bírja az akkumulátor a szokásos tesztet, vagyis azt, hogy maximális fényerősségű kijelző, kikapcsolt billentyűzet-világítás, aktív WiFi, a háttérben 120 másodpercenként frissülő két iPon weboldal, illetve egy 1080p-s H.264-es film lejátszása mennyi ideig folytatódhat. Ezúttal viszont nem az MPC HC-t használtuk, annak a fejlesztése ugyanis már leállt, így inkább a VLC legfrissebb 64-bites kiadása mellett döntöttünk.
A videó lejátszást elég sokáig, 6 óra 20 percig bírta az akkumulátor, ami igen jó érték, igaz, a kapacitás sem volt éppen kicsi. Játék alkalmával ilyen hosszú üzemidőre már nem számíthatunk, ott inkább a 2 óra körüli akkumulátoridőt lenne érdemes alapul venni. Hogy miért csak lenne? Azért, mert ha kihúzzuk a tápadaptert, az összes kéziféket behúzza a rendszer, amit csak talál: a processzor órajele a Prime95 terhelés alkalmával az addigi 3,3-3,6 GHz körüli szintről mindössze 1,6 GHz-re mérséklődik, míg a dGPU esetében 300 MHz lesz a felső limit, azaz a teljesítmény oroszlánrésze bizony elvész.
Akkumulátoros üzemmódban éppen ezért nem is használható CPU- és GPU-intenzív feladatokra a Dell G5 5590, ugyanis annyira gyengévé válik, hogy azok a játékok, amelyek addig szépen futottak, diavetítésbe mennek át, a nagy processzorteljesítményt igénylő munkafolyamatok elvégzésének ideje pedig sokszorosára növekszik. Ezért is neveztük el a terméket „konnektorfüggőnek”. Ezzel a tulajdonságával természetesen nincs egyedül a piacon, számos hasonló teljesítményű gamer notebooknál ez a helyzet.
Zajszint, melegedés
Zajszint terén részben pozitívan csalódtunk, üresjáratban ugyanis elég halk a kétventilátoros rendszer, valamint alacsonyabb terhelésnél is csak egy kis szélzaj hallatszik ki a házból. Más viszont a helyzet akkor, ha alaposan leterheljük a processzort és a videokártyát, ekkor ugyanis már hangsúlyossá válik a szélzaj, ez pedig egy picit rontja a felhasználói élményt. Érdemes a játékokat fejhallgató mellett futtatni, valamint a nagyobb terhelést jelentő feladatvégzés alkalmával is sokat segít egy fejhallgató.
A hűtőrendszer összességében jól végzi a dolgát, de terhelés mellett lehetne egy picit halkabb – ez persze nehezen teljesíthető kérés, ugyanis a 45 W-os TDP kerettel rendelkező processzort, illetve az 50 W körüli TDP kerettel gazdálkodó GeForce RTX 1650-es videokártyát csak megfelelő mennyiségű hűvös levegővel lehet lehűteni, ehhez pedig elég tekintélyes légmozgás kell, aminek bizony hangja van.
A melegedést ismét kétféle módszerrel vizsgáltuk, ahogy eddig is. Első körben megnéztük, hogy üresjáratban, Prime95 terhelésnél, illetve a Prime95 és a FurMark együttes futtatásakor hogyan alakul az egyes komponensek üzemi hőmérséklete. A mérésekből származó eredményekről az alábbi diagram ad bővebb tájékoztatást.
A rendszer üresjáratban sem volt teljesen hűvös, viszont ilyen teljesítményű komponenseket nehéz úgy egy ekkora házba belezsúfolni, hogy a hűtés halk de ugyanakkor hatékony is legyen. Igazából a teljesítményhez viszonyítva ezek az értékek teljes mértékben rendben vannak. A Prime95 terhelés már okozott némi hőtermelést, ami a CPU hőfokát egészen 88 Celsius fokig, a GPU hőfokát pedig 59 Celsius fokig repítette, és az SSD is jelentősen melegedett, pedig nem volt komolyabb feladata. Ennyit számít a kis légtér.
Ahogy a GPU is beszállt a munkába a FurMark teszt indítása után, a CPU esetében 93 Celsius fokra, a GPU-nál 77 Celsius fokra, az SSD-nél pedig 44 Celsius fokra állt be a hőmérséklet 15 percnyi terhelés után. Ekkor már a zajszint sem volt alacsony, de ebben semmi meglepő sincs: a normális hűtőteljesítmény eléréséhez fordulatszám kell, a megmozgatott levegőnek pedig hangja lesz.
Második körben egy infravörös elven működő hőmérővel is megnéztük, mennyire melegszik ház eleje és hátulja. A méréseket mindhárom üzemmódban elvégeztük mindkét üzemmódban. Ahogy az a lenti ábrán is látható, a 45 W-os CPU és az 50 W-os dGPU szépen fel tudja melegíteni a gépházat, a csuklótámasz környéke azonban nem forrósodott fel vészesen egyik esetben sem. Ölbe azért ne nagyon akarjuk venni a noteszgépet játék közben, már csak azért sem, mert akkor ronthatjuk a hűtés hatásfokát – és egyébként sem kényelmes.
Általános használat alkalmával jellemzően az üresjárati és a maximális processzorterhelés közötti hőfokokat mérhetünk majd. Az általunk végzett tesztek maximális terhelés mellett zajlottak, így a lehető legrosszabb forgatókönyvet mutatták meg – ezt mindig érdemes szem előtt tartani.
Billentyűzet, érintőpad, audió rendszer, WiFi
A billentyűzetre igazából nem lehet egy rossz szavunk se: nem kiemelkedő, de nem is rossz, átlagos gépelési élményt nyújt, negatív tulajdonságokkal pedig egyáltalán nem találkoztunk. A bekapcsoló gombba integrált ujjlenyomat-olvasónak sokan örülni fognak, csak úgy, ahogy a médiavezérlő funkcióknak is, illetve a két szintben állítható fehér háttérvilágítás is a pozitívumok közé sorolható. A háttérvilágítás egyébként nem túlzottan erős még maximális fényerősség mellett sem, azaz sötétben sem zavaró, nem akadályozza a noteszgép használatát.
Az érintőpad viszonylag nagy, jó minőségben érkezik, az aktuális példánynál abszolút nem recsegett vagy mozgott. A gesztusvezérléssel nem volt probléma, a kattintásokat pontosan és gyorsan érzékelte a rendszer – semmi említésre méltót nem tudunk vele kapcsolatban leírni, annyira észrevétlenül és jól tette a dolgát.
Az audió rendszerrel kapcsolatos vélemény már nem ilyen pozitív. Az nem csoda, hogy az apró hangszórók nem tudnak igazán telt, mély hangokkal teli hangzást produkálni, ám a hangzás lehetne kiegyensúlyozottabb és jobb minőségű. A legnagyobb baj az volt, hogy a magas hangok túlságosan nagy hangsúlyt kapnak, fülbántóan élesek, így a zenehallgatást el lehet felejteni, de filmnézésre, játékra, streamek fogyasztására és kommunikációra még mindig jók. Érdemesebb fejhallgatót használni, amit elég szépen meg tud hajtani a beépített audió vezérlő, ráadásul meglepően jól szól, elég teltek a mélyek is, egyszóval ezen a téren azért mégis tudunk pozitívumot mondani.
A WiFi alrendszer 802.11ac alapokra támaszkodik, és szerencsére kellően gyors is, hiszen a kétantennás rendszer 1,73 Gbps-os vezeték nélküli adatátviteli sávszélességet nyújt. A helyi hálózaton a 30 MB/s körüli letöltési sebességek eléggé stabilan tarthatóak voltak, a kapcsolat nem szakadozott, azaz összességében egyáltalán nem volt rossz.
Verdikt
A Dell G5 5590 a tesztek alkalmával jól teljesített. A processzor kellően gyors volt, a videokártya egész jól ki tudta hajtani a 60 Hz-es Full HD kijelzőt, illetve az 512 GB-os SSD kártyát sem nevezhetjük lassúnak. Akkumulátoros üzemidő terén a 6 óra 20 percnyi filmnézés lehetősége csábító, ám mobil játékra már nem igazán alkalmas a termék, ugyanis a CPU órajelét 1,6 GHz-re, a GPU órajelét pedig 300 MHz-re veszi vissza rendszer. Ennek köszönhetően a teljesítmény oroszlánrésze elérhetetlenné válik, így mobil üzemmódban lényegében csak tartalomfogyasztásra, irodai munkára, illetve alacsony CPU- és GPU terhelést jelentő feladatokra használható a termék.
A Dell G5 5590 a maga 370 000 forintos áráért cserébe az akkumulátoros malőr miatt sem tűnik rossz választásnak, ilyesmi ugyanis egyéb termékeknél is előfordul, hiszen a nagyobb teljesítményű hardvert nem túl egyszerű megfelelően stabil teljesítménnyel akkumulátorról kiszolgálni. Költséghatékonyabb gamer noteszgépként bátran választhatjuk ezt a modellt, ha pedig ennél nagyobb teljesítményre van szükség, többnyire szélesebbre kell majd tárni a pénztárcát.
Rövid körképünk alapján ezen az árszinten már GeForce GTX 1660 Ti alapú megoldások is vannak, ráadásul házon belül, valamint ezt a CPU-GPU párost más gyártónál olcsóbban is meg lehet kapni, igaz, Windows nélkül, de a különbözetbe még egy ilyen Windows 10 Home kiadás is bőségesen beleférhet.
Kérdés, hogy az említett notebookok pontosan mit kínálnak, mely területeken különböznek aktuális tesztünk főszereplőjétől. Mivel kíváncsiak vagyunk a többi gyártó termékeire is, a későbbiekben folytatjuk a portyázást, újabb ajánlatokat is górcső alá veszünk. A Dell G5 5590 összességében jól teljesített, így ha a fentiekkel együtt tudunk élni, érdemes lehet elgondolkodni rajta.
