Elkészült az első delfin szikrontolmács-program, amely fontos szerepet kaphat a rendkívül intelligens emlősök kommunikációjának mélyebb megismerésében. A CHAT (Cetacean Hearing and Telemetry) a Georgiai Műszaki Egyetem és a Wild Dolphin Project kutatóinak közös fejlesztésében készült, és alapvetően mintázatfelismerő algoritmusokat alkalmaz a delfinfüttyök dekódolása során.

Felmerülhet a kérdés azonban, hogy honnan tudják a szakértők, hogy az egyes füttyök mégis mit jelentenek. A válasz egyszerű: a kutatás jelenlegi fázisában lefordítható „kifejezéseket” ők maguk tanították meg az állatoknak. Hosszabb távon persze azt remélik, hogy ilyen módon a delfinek saját, természetes nyelvét is megfejthetik majd.

Denise Herzing, a projekt vezetője először 2013 augusztusában használta sikeresen a gépi szinkrontolmácsot. A Karib-tengeren dolgozott, az általa 25 éve figyelemmel követett delfincsapat pedig csónakja körül lubickolt. Egyszer csak azt hallotta, hogy az állatok egyike a hínár szónak megfelelő füttyöt ereszti ki, amit a CHAT rögtön le is fordított.

A szó „delfin” megfelelőjét, több más szóval együtt Herzing és csapata maga ötlötte ki, és igyekeztek azt megtanítani az állatoknak a velük való játék közben. Abban reménykedtek, a delfinek idővel elsajátítják az új szókészletet, és azt használatba is veszik. Ebben a jelek szerint nem is csalódtak, ugyanakkor Herzing maga is hangsúlyozza, hogy az eredménnyel kapcsolatban sok a bizonytalanság.

Egyelőre mindössze egyetlen alkalommal sikerült megfigyelni, hogy az állatok valamelyike használja a betanított szavak egyikét. A fütty ráadásul nem is pontosan egyezett meg a kutatók által kiadott hanggal: a dallam ugyan egyforma volt, de a delfin magasabb frekvenciákat használt kiejtésekor. A delfinszakértők ugyanakkor azt mondják, hogy ez egyszerűen a hangképzés különbözőségéből eredő eltérés is lehet.

Az állati kommunikáció vizsgálatának tudományterülete virágzását éli napjainkban. Egyre jobb információ-feldolgozó eszközök állnak a szakértők rendelkezésére, így egyre könnyebb mintázatok után kutatva elemezni az elmúlt évtizedek során felhalmozott gigantikus adatmennyiséget. Michael Coen, a Wisconsin-Madison Egyetem biostatisztikusa például gibbonok kommunikációját vizsgálja, és eddig 27 alapegységet azonosított. A jelek szerint az állatok ezen egységekből építik fel változatos hívójeleiket.

Brenda McCowan, a Kaliforniai Egyetem kutatója rézuszmajmok viselkedését elemzi. Munkatársaival azt próbálják modellezni, hogy mi váltja ki az állatok körében időnként fellépő „ketrecháborúkat”, amelyek gyakran az alfa-család tagjainak halálával végződnek. A rejtély megfejtése érdekében a szakértők három évig vizsgálták a dominancia, az engedelmesség és a kapcsolatépítés jegyeit az állatok közt. Az eddigi eredmények alapján a közösségek stabilitása jelentősen megnövekszik, ha időről időre fiatal hímeket adnak a csapathoz, ezek ugyanis egyfajta rendfenntartó szerepkört vesznek fel.

A lényeg az összes említett kísérlet kapcsán azonos: ha a delfinek füttyeiben, a gibbonok hívójeleiben vagy a makákók társas viselkedésében sikerül ismétlődő mintákat felfedezni, akkor jó eséllyel valóban információcsere történik ezen közösségek tagjai közt, nem pedig véletlenszerű zajról van szó. Minél több ilyen mintázatot fedezünk fel, annál világosabb kép rajzolódik ki arról, hogyan is épül fel ezen állatok kommunikációja.

Ami Herzing delfinkutatását, és a delfinek természetes nyelvének megfejtését illeti, az új szoftver segítségével számos érdekességre derült fény ezzel kapcsolatban is. Ha az üzenetek tartalmát egyelőre nem is sikerült megfejteni, ismétlődő alkomponenseket már azonosítottak a különböző füttyökben. Ezen kívül számos füttysor esetében úgy tűnik, hogy azok specifikus kommunikációs helyzetekhez kötődnek, például az anya és utódja közti információcsere során hangzanak el.