I. oldal

Döglegyek járják násztáncukat a rothadó hús szagára gyűlve, az édeni luxusnyaralás véres rémálommá vált, és többé nem ereszt. Pápua Új-Guinea Csendes-óceáni szigetvilágának egy kis, eldugott paradicsomában járunk, Banoi homokos tengerpartú, gyönyörű, napsütötte szigetén. Újgazdagok ezrei érkeznek ide évente, hogy a pálmafák árnyékában koktélozva feloldozást szerezzenek az otthon terhei alól, alkohol, nők, szerencsejáték, bűnös gondolatok, itt várnak rátok. A Palms Resort Hotel csillogása azonban már a múlté, a márványfolyosókat emberi vér festi vörösre, a mennyország hajnalhasadtára földi pokollá változott. Nők, férfiak, fiatalok és öregek, mind a vírus áldozatai lettek, a különleges kór egyetlen éjszaka alatt végigsöpört a szigeten, aki nem veszett oda azonnal, az élőholtként járja az utcákat, ösztönei viszik előre, ennie kell.

A lengyel Techland a nyár csalódását hozta el Call of Juarez: The Cartellel, idei második számú alkotásuk viszont személyesen gondoskodik róla, hogy keserű íz többé ne maradjon a szánkban. A Dead Island egy szabadon bejárható, nyílt, édeni luxusvilágban játszódó horror szerepjáték, egy csonkításokkal és halálsikolyokkal kísért rémtörténet, ahol nem számít más, csak a túlélés. Átlagos turistaként gyanútlanul isszuk magunkat matt részegre a szigeten töltött első éjszakán, kapunk néhány visszautasító pofont, s földre lökést, a reggeli kínzó fejfájás azonban olyan emlékképeket kelt életre, hogy azt kívánjuk, bárcsak ne velünk történt volna mindez. Mintha verekedés lett volna a bárban, de nem tiszta minden részlet, egy nő a másik nyakára ugrott, s hatalmasat harapott belé, később a WC-ben próbáltak újraéleszteni valakit, sikertelenül. Kilépünk a szobából, de mintha egyedül lennénk, kihalt minden, a fények is alig pislákolnak már, s mikor egy vérben tocsogó, szakadt ruhás élőholt a sarkon befordulva, gyilkos hörgésekkel nekünk ront, akkor hasít csak elménkbe a felismerés. Tényleg megtörtént.

El kell menekülnünk erről az átkozott helyről, mindez viszont kicsit se lesz könnyű, ahogy a cél felé közelítünk, tennivalóink és kötelességeink egyre csak sokasodnak. Vannak kötelezően végrehajtandó főküldetéseink, és szabadon választható mellékfeladatok is, túlélőkkel találkozunk, s mindenki akar tőlünk valakit. Kutassuk fel az elveszett szeretőjüket, szerezzünk benzint, alkoholt, kötszert, autóalkatrészt, ételt, vagy egyszerűen menjünk ki a zombiktól hemzsegő tengerpartra, hogy egy bőröndökből formázott óriási HELP felirattal adjuk tudtára az erre áthaladó charter-járatoknak, mi is folyik itt. A kalandok teljes egészét első szám, első személyű nézetből éljük át, nem vagyunk forgatókönyvhöz kötve, nincsenek szabályok, s utunkat álló falak, van viszont annál több harc, vér, kín, és szenvedés. Na meg némi RPG elem.

II. oldal

A fő- és mellékküldetések egymásra épülnek, sokszor olyan részfeladatokban is bizonyítanunk kell, melyek nem szolgálják közvetlenül az előrejutásunkat, de segítségükkel megismerhetünk embereket, akik viszont igen. Miután elvállaltunk valamit, a questek között feltűnik a hozzá tartozó leírás, egyszerre akár egy tucat feladatban is benne lehetünk, apró turistatérképünkön mindegyik látszódni fog. Arra viszont figyelni kell, hogy mindig térjünk vissza a megbízóhoz, a tetteinkért járó jutalom ugyanis csak így lehet a miénk, a szívességekért cserébe pénzt, tapasztalatpontot, illetve újabb lehetőségeket kapunk. Karakterünk pedig annál erősebb lesz, minél közelebb jutunk a cél felé, fejlődik, szintet lép, egyre komolyabb fegyvereket tud kezelni, és ahogy az manapság már illik, még egy saját képesség fája is van.

Elkeseredett, véres harcok várnak ránk, fegyverként használhatunk mindent, ami mozdítható. Arzenálunk eleinte evezőből, kalapácsból és vascsőből fog állni, később viszont találunk bárdokat, dobókéseket, szúróeszközöket, és lőfegyvereket is, a különböző, útmentén összegyűjtött kiegészítőt felhasználva pedig mindezeket fejleszthetjük is. Vágjunk bele néhány százas szöget egy baseballütőbe, s máris gyorsabban fog széthasadni a zombi koponyája, ha pedig elhasználódott valami, akkor egyszerűen fel lehet felújítani, csak keressünk hozzá egy műhelyt. A különböző cuccokkal amúgy kereskedni is lehet, a többi túlélő szívesen cserélget velünk, ráfizetéssel is, de nem szabad pánikba esni akkor se, ha épp nincsen nálunk semmi. Puszta kézzel is harcolhatunk, lehet ütni és rúgni, ha pedig felforrósodik alattunk a talaj, s úgy látjuk, hogy már nincs esélyünk, akkor el is pucolhatunk, emberünk ilyenkor rövid időre bár, de irtózatos sprintet tud levágni.

A helyszínek változatosak, a csillogó üdülőkörnyezetet hosszú úthálózat veszi körbe, lehet autót vezetni, s míg a parton luxus és gazdagság uralkodik, addig bentebb merészkedve kosz és szegénység vár ránk. A szálloda, az életmentő állomás, a benzinkút, a strand, a világítótorony, a bár, a templom, és a többi helyszín mind friss feladatok és kihívások elé állítanak minket, az új részek felfedezésével a térképünk is folyamatosan bővül, kapunk útlevágásokat, és van gyorsutazás is. Csak oda kell menni a falra akasztott atlaszhoz, s pár másodpercen belül máris valahol máshol folytathatjuk utunkat, rengeteg időt és energiát megspórolva ily módon. Nem dönt viszont rosszul az sem, aki elindul felfedezni a világot, a nyílt utcákon rengeteg értékes cuccot szerezhetünk, vannak gyűjthető extrák, illetve a karakter fejlődésének is csak jót tesz a harc, hogy a különböző díjakról ne is beszéljünk, achievement vadászok előnyben. Vágjunk le 25 fejet, 100 lábat, öljünk meg 2500 zombit, törjünk be 5 ajtót, raboljunk 100 tárgyat, keressünk 1000 dolcsit, lépjünk szintet, és fedezzünk fel új területeket, az achievement és a challenge feladatok hasonló koncepcióra épülnek.

III. oldal

A szabadon bejárható sziget, a nyílt játékmenet, és a tengerparti luxuskörnyezet magával ragadó élményt kölcsönöz a Dead Islandnek, sokszor érezni viszont azt, hogy a projekt túlnőtt ennek a kis lengyel cégnek a képességein. Túl nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor mindent meg akartak valósítani, s bár legtöbbször tökéletesen helyt álltak, azért az tény, hogy egy tapasztaltabb fejlesztőcsapat, és egy erősebb anyagi háttér ennél többet is kihozhatott volna a témából. A játékban kevés az interakció, az NPC-k csak feladatot osztanak, nagyon ritka, hogy cselekszenek is, a párbeszédek tartalmatlanok, a rendezés pedig erőtlen. De a Call of Juarez: The Cartelben egyszer már leszerepelt Chrome Engine 5 se tesz hozzá sokkal többet a játékhoz, az összkép nem több egy erős közepesnél, a külső- és belső terek szegényesek, a fények elavultak, a színek egyhangúak, nincsen a grafikában semmi, ami igazán elvarázsolná az embert. A zene viszont nagyon ütős, a Who do you Voodoo, bitch betétdal minden kezdésnél felcsendül, s a hangok se érdemesek panaszra, az élőholtak hörgése, az ütések tompa puffanása, és a csonkítások fröcsögő zaja hátborzongatóan fantasztikus.

A Dead Islandet lehet egyedül, és csapatban, legfeljebb négyen is játszani, mindegyik karakternek saját története, és egyéni stílusa van. A fejkendős, nagydarab Sam B kemény New Orleans-i rapsztár, aki egy fellépés miatt jött a szigetre, egyslágeres előadó, drogos, fegyveres múlttal, kalapácsszerű fegyvereivel viszont úgy tizedeli a zombikat, mint senki más. Társa, Purna korábban rendőr volt, de leszerelték öntörvénykezésért, lelőtt egy pedofilt, akit ő leplezett le, ám a fickó a pénze és a kapcsolatai miatt megúszta a börtönt, ez nem maradhatott megtorlás nélkül. A szépséges, fekete bőrű nő az incidens óta VIP testőrként dolgozik, gazdag embereket kísér veszélyes helyekre, imádja a lőfegyvereket. Nem úgy, mint Logan, aki inkább a dobókésekben hisz. A korábbi NFL szupersztárnak egy autóbalesetben úgy eltört a karja, hogy sosem lesz már képes újra sportolni, a múltja nyomasztja, meghalt a vele utazó lány, nem csak a karrierje, de az élete is romokban hever, felejteni jött a szigetre. A gyilkos négyes utolsó tagja pedig Xian, a fiatal kínai ügynöknő, aki a hotel egyik recepciósának kiadva magát gyanúsan gazdag turisták után nyomoz, a penge csendes erejében hisz, és természetesen abban, hogy képes lesz túlélni ezt a förtelmet.

Teljesítményünkről és eredményeinkről részletes információkat kapunk. Megtudhatjuk, hogy mennyi időt töltöttünk már a szigeten, hány questet teljesítettünk, mennyit utaztunk eddig, milyen achievementeket és challengeket teljesítettünk, hány tárgyat módosítottunk, mennyit ettünk, hányszor gyógyítottuk meg, vagy élesztettük újra a társainkat, és persze hogy hány alkalommal haltunk meg. A statisztikát lekérhetjük a játék egészére, vagy a szereplőkre is külön-külön, de vannak adatok a fegyverekről is, pontos számok vannak arra például, hogy fegyvertípusra leosztva hány ellenséget öltünk meg, illetve azok milyen típusú zombik voltak. Merthogy van belőlük több is. A walker, az infected, a floater, a butcher és a suicider mind máshogy viselkedik, az egyik lassan sétálgat, és csak akkor támad, ha közel megyünk hozzá, a másik viszont messziről is kiszúr, és üvöltve rohan felénk, mint egy őrült, de nem ritka az sem, hogy olyan erős ellenségbe botlunk, akit csak hosszú harcok után tudunk a földre teríteni.

IV. oldal

A Dead Island egyjátékos, és co-op módban is fantasztikus játék lett. Vannak hibái és hiányosságai, de mindenképpen tiszteletreméltó, amit ez a kis csapat véghezvitt, s azzal, hogy a pálmafás luxusüdülőt zombikkal árasztották el, álmainkat váltották valóra. A szerepjátékos elemek nem rosszak, szabadon kalandozhatunk az egész szigeten, beszélgethetünk (még ha kicsit egyszerűen és sablonosan is) és szívességeket tehetünk ismeretleneknek, miközben hősünk fejlődik, és egyre durvább fegyverekhez is jutunk. Megoldhatták volna az egészet egy három óra alatt végigjátszható, teljesen lineáris forgatókönyvvel is, de szerencsére nem tették, úgyhogy a zombis játékok rajongói mindenképp tegyenek vele egy próbát!

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360