A 2010-es Darksiders az előző generáció egyik gyöngyszeme, ami bár nem reformálta meg az akció-kalandjátékokat, de stílusa és lelke volt. Az alapsztori, hogy elindul az apokalipszis, egymásnak esik a menny és a pokol, mi pedig War (Háború, a négy lovas egyike) bőrébe bújva elindulunk rendet tenni, mert valaki nagyon átejtett minket, és igazából el sem kellett volna indítanunk a világégést. A lezárás nagyon badassre sikerült, és folytatásért kiáltott, amit 2012-ben meg is kaptunk, csak nem éppen úgy, ahogy gondoltuk. Death epizódja nem vitte tovább a történetet, inkább párhuzamosan játszódott azzal. Ekkor derült ki, hogy a Vigil Games terve az, hogy mindegyik lovas megkapja a saját sztoriját, és majd egy ötödik részben jöhet a nagy finálé. Talán működhetett is volna a dolog, ha a Darksiders kiadója, a THQ nem megy csődbe 2013-ban, és utána nem pihen évekig a parlagon a licenc. Aztán elkezdtek szállingózni a hírek, megérkezett az első két rész remastered változata, és mi tűkön ülve vártuk, hogy folytatódjon a sorozat.
A Darksiders III főszereplője Fury, akit azzal bíz meg a Tanács, hogy vadássza le a Hét Főbűnt, merthogy azok meglógtak, most a meggyötört Föld felszínén tengetik napjaikat, és nem igazán akarnak visszamenni maguktól a pokolba. Az egész koncepcióval csak annyi a probléma, hogy nem tesz hozzá az eddig felépített világhoz. Fury végzi a dolgát, lesz majd nagy felismerés, ami az előző részek után várható volt és ennyi. Hiába játszódik párhuzamosan az előző két résszel, az idő nagy részében néhány kikacsintástól eltekintve nem tesz hozzá azokhoz, ha nem lenne a harmadik rész, akkor se tudnánk kevesebbet (érdemi információt legalábbis). Az se segít, hogy a lovasok közül eddig messze Fury a legsekélyesebb, folyamatosan mérges, arcoskodik, polírozza önmagát, és bár néha felvillantja a tsundere oldalát, jellemfejlődése nem igazán van. Ettől függetlenül rossznak nem mondanám a Darksiders III történetét, elviszi az akciót a hátán, de hat év várakozás után jó lett volna, ha egy kicsit haladunk a világ megismerésével.
Főleg, hogy az atmoszférája most is erős. Sokat segít az is, hogy rengeteg ex-Vigiles dolgozott a játékon, és egyszerűen süt róla, hogy a csapat szereti a témát, és hálásak a lehetőségért. A művészeken felül a pályatervezők is kitettek magukért, bár ahhoz, hogy ezt lássuk, túl kell élni az első 1-1,5 órát, az ugyanis olyan, mintha egy csőben mennénk előre. Utána viszont kinyílik a világ! A tapasztaltabb játékosoknak már ez előtt is fel fog tűnni, hogy rengeteg hely van, amit nem érünk el, nem tudjuk kinyitni, stb. Ez általában azt jelenti, hogy később megszerezhető erőkkel érdemes lesz visszatérni, és valóban, most sincs ez másként. Én az első extra képességgel vissza is mentem a kezdőtérképre, hogy végül kikössek egy sokkal keményebb ellenfelekkel teleszórt helyen, ami újfent többfelé ágazott. Sokszor egy-egy ilyen mellékág egy már ismert térképrészen fog véget érni, rengeteg az elsőre láthatatlan, vagy elérhetetlen kapcsolódási pont a zónák között.
Erre pedig szükség is van, mert egyébként csak a fix gyorsutazási pontok között teleportálhatunk, amik ráadásul mentőpontként is funkcionálnak. Néha elég nagy a távolság két portál között, és ilyenkor elég frusztráló tud lenni, ha meghalunk. Az egész emlékeztet egy kicsit a Dark Souls tábortüzeire, és akárcsak abban, a pénzként és tapasztalati pontként is funkcionáló lelkek is ugranak ilyenkor, ha vissza akarjuk szerezni őket, el kell menjünk halálunk helyszínére.
A harc maga eleinte nem túl változatos, mert az alap fegyverünket (amitől egy kicsit God of War utóérzetünk volt) egyetlen gombot püffölve használhatjuk, de ahogy nyílnak meg előttünk az új lehetőségek, úgy lesznek egyre érdekesebbek a csaták. Mivel Fury még feltápolva is elég törékeny, ha nem figyelünk oda, könnyen fűbe harap, ezért a kitérést sűrűn fogjuk használni (megfelelő időzítéssel használva ráadásul bevihetünk egy erős ütést is). Több ellenfél esetében (és néha sajnos egynél is) a legnagyobb harcokat viszont nem a démonokkal, hanem a kamerával fogjuk vívni. Az ugyanis fájóan nem azt mutatja, amit kéne. Talán majd egy tapasz a játékon megoldja, mert jelenleg még dolgoznak rajta ezerrel, nem csak ennyi problémája van (de ezekről később).
Visszatér az előző részekből Vulgrim, a démon, akinél kereskedhetünk, fejlődhetünk, és nála lehet gyorsutazást is kezdeményezni (ő úgy látszik marad közös pont minden részre). A szerepjátékos elemeket nem vitték túlzásba, három főbb statisztikánkat erősíthetjük, a fegyvereinket kiegészítőkkel tápolhatjuk és használhatunk tárgyakat, valamint visszatérnek a Makerek is, de nincs nagy képesség fa, vagy bármi, ahogy a fejtörőket se vitték túlzásba a harmadik részben, és ami van, az se túl nehéz.
A Főbűnök viszont elég kreatívra sikerültek, mind kinézet, mind harc szempontjából, nagy piros pont értük a csapatnak, kár, hogy a jelenlétük olyan súlytalan, mint a köréjük épült sztori. Nem nagyon van idő megismerni őket, kikötünk náluk, lecsapjuk őket és… ennyi. Hasonló bajom van a megszerezhető erőkkel is. Változatosak, élvezet őket használni és van is egy-két hely ahol trükközni kell velük, váltogatva őket, de az utolsó kinyitása után vége a játéknak, mielőtt komolyabban belelendülnénk a komplexebb használatukba.
A technikai oldalát nézve a játéknak, nem lehet nem észrevenni, hogy PS4 Prón a Darksiders III néha bizony beszaggat, és elég érthetetlen helyeken (mert nagy harcok közben semmi baja). Ráadásul ha nem arra kolbászolunk, amerre ő gondolja, leáll egy kicsit töltögetni, az előre töltést nem a legjobban írták meg. A PC-s változathoz nem volt szerencsém, de úgy olvastam, annak is megvannak a maga problémái, a kontroller pedig szinte kötelező, mert Furyt egérrer és billentyűzettel irányítani nem annyira szórakoztató (de akinek van saját tapasztalata, a fórumon ossza meg velünk kérem). A teljesítmény problémák egyébként egy kicsit érthetetlenek, mert nem ez a világ legszebb játéka. Rondának nem ronda, és a művészi oldal simán elviszi a hátán az egészet, de érezhető, hogy kisebb büdzséből készült.
Amit viszont remélem sikerül visszahoznia, mert még ha nem is lennénk sokkal hátrébb, ha ez a rész nem születik meg, azért jó volt játszani vele, és szeretném látni a negyedik lovast, valamint a nagy lezárást is. Akik szerették az eddigi részeket, azoknak még a fentiek fényében is ajánlom Fury kalandját, akik viszont most ismerkednének meg vele, javaslom nyissanak War történetének felújított változatával, úgyis az az alapja mindennek ebben az univerzumban.
