Oldal I.

Mikor először hallottam, hogy időutazással foglalkozó FPS készül az újonc 8monkey Labs műhelyében, igencsak megörültem, mert a téma régóta a szívem csücske, és eddig alig-alig jelent meg játék, ami kielégíthette vágyakozásaimat. Ugyan a 2007-es TimeShift nagyon jól sikerült, az mégiscsak két éve volt, és azóta nem jelentették be, hogy folytatni kívánnák. Most azonban végre betöltötték az űrt, mert megérkezett a Darkest of Days, ami nem kevesebbet ígér, mint hogy végigharcolhatjuk a történelem legkegyetlenebb csatáit. Jól hangzik a dolog, és engem is lázba hozott, de sajnos a kivitelezés mindent alulmúl, amit az utóbbi években tapasztaltam.

Ennyire én se vagyok sötét...

A sztori szerint Alexander Morrist irányíthatjuk, egy katonát, aki kis híján otthagyta a fogát Custer tábornok híres 1876-os "utolsó ellenállása" során. A játék nem totojázik, egyből a levesbe dob, s a tragikus eseményeket már a saját szemünkön keresztül élhetjük át. Egy dombon igyekszünk visszatartani a minket támadó vérszomjas indiánokat, ám a túlerő emészthetetlen, s ha mindez még nem lenne elég, el is találnak bennünket. A földön haldokolva leszünk tanúi Custer tábornok hősi halálának, s mikor már jönne a sötét alagút, egy furcsa fickó terem a csata kellős közepén, és egy portálon át a jövőbe szippant bennünket. Bizony, szegény Morrisból afféle időügynök lesz, aki egy jövőbeli cég, a KronoteK megbízottjaként, egy ismeretlen csoport által elrontott történelmi eseményeket hívatott a megszokott mederbe terelni. Társunk bemutatkozása és a villámgyors kiképzés után egyből kapjuk is a küldetéseket, s kezdetét veszi zökkenőmentesnek véletlenül sem nevezhető utunk az időn keresztül. A sztori jónak tűnik, és mi tagadás, az is, de sajnos mindez mit sem ér, ha minden más rossz... márpedig itt ez a helyzet áll fenn.

Maga a történet is tele van illogikus pontokkal. Morris, aki a XVIII. századból jött, minden további nélkül elboldogul a modern fegyverekkel, és mivel nem beszél, még csak annyi sem telik tőle a sok jövőbeli ketyere láttán, hogy "ejha". A karakterek egytől egyig unalmasak és érdektelenek, csupán társunk és kiképzőtisztünk, Dexter tud elszórakoztatni, remek beszólásainak és humorának köszönhetően. Ráadásul úgy káromkodik, hogy azt egy gyakorlott kocsis is megirigyelhetné, szóval a rendíthetetlen "fakolás" végigkíséri a történelmet. Talán ettől terjedt el annyira ez a szó?

Oldal II.

A sötétség serege

Nos, ha igen, akkor még egy rémtettet írhatunk a Darkest of Days számlájára a többi mellé, pedig sok van rajta már így is. A játékmenet alapjában véve FPS, és nem is lép túl a stílus keretein, de amit csak lehet, elront. Az első dolog, ami szívroham közelbe juttat minden derék emberszimulátor fanatikust, a célzás, illetve a fegyverek pontatlansága. Az egész olyan, mintha az ellenfelek kitérnének a golyók elől, mert akármilyen jól igyekeztem eltalálni őket, ötből három lövésem tutira célt tévesztett. Igen, most lehet engem bénázni, de nem hiszem, hogy a saját hibám volt, mert máskor meg olyan tiszta fejeseket osztottam egy vacak hatlövetűvel, 100 méterről, hogy azt még az Olimpián is megnézték volna. Sokkal valószínűbb tehát, hogy a játék néha magától eltéríti a golyókat ahelyett, hogy valami fizikai motorral irányítaná a félrehordást.

Persze ezt - nagy nehezen - meg lehet szokni, nem is emiatt akad majd ki a lemezjátszó. A fegyvereket nem elég normálisan újratölteni, hanem egy ostoba minijátékot is játszani kell velük annak érdekében, hogy mindig legyen muníció. Nem vicc, ha R-t nyomunk, akkor nem csak, hogy Morris újratölti a puskát, de megjelenik egy kör a képernyő közepén, melynek egy megvastagodott, zöld rész van valamelyik pontján. Ha elkezdünk tölteni, a csík beszínesedik, s ha eléri a vastag zöld részt, újra R-t kell nyomnunk, különben a dolog sokkal tovább tart, vagy ami még jobb, szimplán beragad a fegyver! Nem ma kezdtem az ipart (életem első játéka az akkor még friss Wolfenstein 3D volt), de ekkora marhasággal még nem találkoztam egy FPS-ben. Az ötlet még oké, valahol ugyanis megköveteli a figyelmet, de mivel a Darkest of Days így is televan kaotikus harci jelenetekkel, leírni is nehéz, hogy a dolog milyen frusztráló eredménnyel jár. Nem elég, hogy össze-vissza kapkodjuk a célkeresztet, de még arra is vigyáznunk kell, hogy el ne pazaroljuk a lőszert a tárból, mert ha ne adj Isten rosszkor kell újratölteni, vethetjük is a keresztet.

Az utolsó szög a koporsóban (persze csak ami a játékélményt illeti, maga a program még messze sincs "kivégezve") a mesterséges intelligencia. A nemrég tesztelt Raven Squadnál már azt hittem, hogy nem sok rosszabbat látok majd e téren, de tévednem kellett. A Darkest of Days ellenfelei ugyanis olyan buták, hogy görbítik a teret. Bizonyára tényleg így van, mert annak ellenére, hogy ostobák, mint egy halom krumpli, piszkosul gyorsak, szóval tuti, hogy féreglyukakat használnak közlekedés végett. Nem vicc, a célba vett katonák eltűnnek, mint szürke szamár a ködben, hogy később mögöttünk jelenjenek meg. Hogy kerültek oda? Tudja a halál... mindenesetre ott vannak, és ahhoz képest, hogy néha észre se veszik, hogy az orruk előtt állunk, lőnek, ahogy a csövön kifér. Morris magától gyógyul, ami egy olyan programban, ahol van fedezék, jó lenne, de itt csak idegesítő, mert secc-perc alatt szétszedik a golyók, s ha mindez még nem lenne elég rossz, a "bevérzett" képernyőtől sokszor semmit se látni. Ugye, milyen jó?

Oldal III.

Sötét múlt

A játék legnagyobb vonzereje tehát nem a játékélmény, ez már az első öt perc után nyilvánvalóvá válik. Egyedül azért folytatja az ember, mert a program sok időutazást ígér, s ezt biz be is tartja. Az I. és II. világháború csatatereit járva mind az orosz, mind a német oldalról beavatkozhatunk, sőt, átélhetjük az amerikai polgárháború legszaftosabb összecsapásait is, hogy végül az ókori Pompejiben meneküljünk a tűzhányó és a jövő gonosz időügynökei elől. Mindez megkapónak tűnik papírra vetve, de az életben nem az, mert a játék olyan unalmas, idegesítő és ronda, hogy néhány óra elteltével rájövünk, hogy ez bizony nem kell nekünk. A játék súlyos hiányosságai főleg a hangulatot érintik, ami gyakorlatilag nincs, és így semmi nem vesz rá minket, hogy játsszuk a Darkest of Dayst. A sztori pedig bár jó, a vége folytatást sejtet, s így mondanom sem kell, hogy nem kerek. Ez pedig kibabrálás azokkal, akik valamily csoda folytán mégis végigkínlódják az amúgy 10-12 óra hosszú játékot.

A játék technikai hátteréről még nem ejtettem szót, pedig illik, mert ez a grafika valami csodás... lenne, ha '99-et írnánk! Na jó, kicsit elragadtattam magam, mert annyira azért nem szörnyű, de tény, hogy ez egy lépéssel a mai közepes elvárások alatt van, s mindez a mai PC-k és az Xbox 360 konzol teljesítményét figyelembe véve  (ezeken jelent meg a játék) finoman fogalmazva is kész vicc. A karakterek olyan 5-6 évvel ezelőtti szinten lettek lemodellezve, míg a pályák bár jó nagyok, végig láthatatlan falakkal vannak körülvéve, így teljesen értelmüket vesztik. A textúrák életlenek és színszegények, a polygonszám meg valahol a Quake 3 és a Max Payne között lehet. Összességében elmegy a dolog, mert so-so változatosak a pályák, de mivel sok küldetés teljesen ugyanott játszódik, örülni nem fogunk. A gépigény mondjuk alacsonynak mondható. (Az én itthoni 4400+-omon és 3870-emen meg se röccent a cucc 1080p-ben.)

A zene és a hang olyan, hogy észre se vesszük. Dexter szinkronját eltalálták, de mindenki más monoton unalommal beszél, és ezért egyáltalán nem érdekes, amit mondanak. Ami azonban tényleg kiborító, és még a technikai háttérhez köthető, az a halálosan béna checkpoint-rendszer, ami a létező leghülyébb helyeken ment, garantálva, hogy a már így is idegbeteg játékos meg is kopaszodjon.

Oldal IV.

Sötét summarum

A Darkest of Days egy rossz játék, ami bár remek ötletekkel igyekszik kitűnni a tömegből, ezeket képtelen megvalósítani, és így egy össze-vissza borzalom lesz, ami ugyan nem olyan gyűlöletre méltó, mint a Shellshock 2, de szigorúan szakmai szemmel nézve rosszabb annál. Ajánlani nem nagyon merem senkinek, mert pénzkidobás, ráadásul ha végig is viszi valaki, a multiplayer hiánya miatt semmi sem tartja a polcon. Tipikusan elszúrt program, ami fajtája szégyene.