I. oldal

A Bermuda-háromszög körül immáron évszázadok óta keringenek mindenféle tengerész legendák. A legtöbb történet hajók és repülőgépek rejtélyes eltűnéséről szól, de sokan beszélnek földönkívüli, paranormális jelenségekről is. A Bermuda, Florida és Puerto Rico által határolt atlanti-óceáni területet az Ördög háromszögének is hívják, és míg egyes kutatók egyszerűen képtelenségnek tartják a köré szőtt legendát, addig mások teljes meggyőződéssel állítják, hogy van ott valami különös. Rendellenes halálesetek, vészjelzés nélkül elsüllyedő hajók, nyomtalanul eltűnt legénység, évekkel később előkerülő roncsok, ezekre nem lehet tudományos választ adni.

 

A Dark Voidban fény derül a Bermuda-háromszög titkára, azonban készüljünk fel, hiszen a magyarázat minden korábbinál hihetetlenebb lesz. A játék 1938-ban játszódik, az események középpontjában pedig egy napjait teherpilótaként tengető William Augustus Grey nevű fickó áll, aki mint lenni szokott, ezúttal sem tudja, hogy életét egy furcsa és különös eseménysorozat forgatja fel hamarosan. A történet elején egy fuvar a karibi-térségbe szólítja hősünket, a megbízó és egyben a kísérő pedig nem más, mint régi, évekkel ezelőtt elvesztett szerelme, Ava. Az utazás azonban nem csak a közös múlt miatt válik feszültté, hanem azért is, mert az óceáni szigetvilág felé érve hirtelen egy különös repülő tárgy suhan el hőseink előtt. A gépük azonnal irányíthatatlanná válik, a műszerek megkergülnek, a motor leáll, majd bekövetkezik az elkerülhetetlen, és lezuhannak valami ismeretlen dzsungel kellős közepére.

 

A másodpilóta nem éli túl a katasztrófát, ám hőseinknek szerencsére egy haja szála sem görbül. Will felett ezen a ponton vesszük át az irányítást, Avával elindulunk segítségért, azonban már az első lépések után kiderül, hogy a szigeten bizony nincs minden rendben. Gázálarcos, fegyveres fickó bújik ki a legközelebbi szikla mögül, majd feltűnik mögötte egy krómozott, kék fényben izzó robotforma, ami azonnal végez a szerencsétlen névtelen harcossal. Nincs mese, felvesszük a géppisztolyt, hiszen ki tudja milyen szörnyűségeket rejt még a dzsungel.

II. oldal

A későbbi kalandjaink során természetesen megtudjuk, hogy a Bermuda-háromszög egy párhuzamos dimenzióba repített minket, melyet fémpáncélt viselő, magukat isteneknek mondó kegyetlen idegen lények tartanak elnyomás alatt. A többi, évek óta itt lakó túlélővel közösen a feladatunk nem más, mint legyőzni ezeket a bestiákat, és visszajutni a saját Földünkre, ami persze nem lesz egyszerű, hiszen az idegenek nem csak, hogy rengetegen vannak, de még csúcsmodern fegyverekkel és kiegészítőkkel is rendelkeznek, olyanokkal, amiket hősünk eddig nem is látott. Szerencsére azonban Willt kemény fából faragták, nem ijed meg egy kis akciótól, főleg azt követően, hogy összefut Nikola Teslával, a híres tudóssal, aki megajándékozza őt a játék legfontosabb kellékének számító hátrakétával.

 

A Dark Void több szempontból is unikumnak számít, a játékmenet során ugyanis három fontos elem ismétlődik. Az egyik a hagyományos külső nézetes kalandozás, a másik a ránk erősített jetpackkel, vagy lopott UFO-val való repkedés, míg az utolsó a teljes újdonságként debütáló sziklamászás. Függőleges falú, gigászi sziklatornyok egész sorára kell feljutnunk Willel, mindig akad valami tennivalónk a hegytetőkön, ezeket pedig a rendezésnek köszönhetően legtöbbször csak kiálló kődarabokon való felkapaszkodással közelíthetjük meg. Ilyenkor a játék perspektívát vált, a függőlegest látjuk vízszintesnek, a sziklák pedig az ellenség feltűnésével fedezékként kezdenek szolgálni. Egy-egy ilyen helyzetben akár több tucat robot is ránk támadhat, azonban vigyázni kell, hiszen a lelőtt példányok könnyen a nyakunkba potyoghatnak, ami százméteres magasságban még életveszélyes is lehet.

 

A látványért felelős Unreal Engine 3.0 szép összképet biztosít. A kopár, sivatagos táj félelmetes hatásosságal igyekszik elbátortalanítani minket, a szereplők kidolgozottsága jó, a dinamikus fények pedig a felhasznált Lightsprint SDK-nak köszönhetően kifejezetten kellemesek lettek. Az egyik legszebb jelenet a játékban, amikor lezuhanunk a szigeten, a Nap pedig sugarakban szökik át a fák lombjain, de később a jetpack sugárhajtása is szép árnyalatokat visz a képernyőre. A grafika azonban mégsem érdemel magas pontot, a textúrák némelyike ugyanis ritka csúnya lett, a terepen mindent ugyanolyan rozsdabarna maszat takar, aminek köszönhetően repülés közben a távolságot se lehet jól érzékelni.

III. oldal

Kifejezetten kellemes meglepetés, hogy bár a Dark Void egyetlen hosszú délután alatt végigjátszható, az akciódömping nem fullad unalomba. A vertikális pályafelépítés az újdonság varázsának köszönhetően végig fenn tudja tartani az érdeklődést, ahogy az is, hogy főszereplőnk csak lépésenként válik szuperhőssé. Először egy esetlen kis nyápic, aki a túlélésért küzd a vadonban, majd ahogyan komolyodik, úgy kapja meg az egyre jobb játékszereit is. Az első jetpackkel csak néhány méterig tud felszállni, majd rátalál a folyamatosan repülni képes, gépfegyverekkel felszerelt modellre is, végül megszerzi a könnyű irányítást biztosító sisakot, és a közelharci erejét megduplázó, acél karvédőjét is. A többit mindenki el tudja képzelni, az idő múlásával Will igazi rohamosztagosként kezd viselkedni, puszta kézzel belezi ki a robotokat, és zuhanórepülésben csap le a korábban legyőzhetetlennek hitt, lakóház méretű óriás lépegetőkre is.

 

A játékélmény fantasztikus, egyedül talán csak az ellenfelek azok, amik egy kis fejfájást tudnak okozni. Nem elég ugyanis, hogy rettenetesen soványak, még egyfolytában ugrálnak, bukfenceznek, és rohangálnak is, ami miatt triplán nagy munka eltalálni őket. A harc azért megszokható, és néhány óra után már lebegve sorozzuk őket, de idegesítő még, hogy találatkor olyan éles piros szín villan be a képernyőre, hogy hirtelen nem is látunk semmit a pályából. Minden egyéb játékelem amúgy teljesen rendben van, az irányítás könnyű, és bugokkal is csak elvétve találkozni, bár UFO rabláskor többször is tapasztaltuk, hogy egy pillanat alatt lement az életenergiánk anélkül, hogy bármi történt volna. Megmagyarázhatatlan.

 

Fegyverek közül hatfélét lehet összegyűjteni. A klasszikus géppisztolytól kezdve a földönkívüli rakétavetőn át a távcsöves puskáig van mindenféle darab, amik ráadásul fejleszthetőek is. A pályák végén, vagy egy fegyveres ládához érve az ellenfelek megölésével szerzett tech pontjainkat be tudjuk váltani stukker kiegészítőkre, így lehet például robbanó golyókat, nagyobb tárat, vagy pontosabban célzó csövet vásárolni, ami persze egy kicsit hozzátesz ahhoz, hogy hősünk még keményebb legyen a csatatéren.

IV. oldal

A hangokról csak jót tudunk elmondani. A főszereplőt az Uncharted, Prince of Persia, Army of Two és Assassins Creed hőseinek hangját is kölcsönző Nolan North szólaltatta meg, míg az OST a Battlestar Galactica zenéjét komponáló Bear McCreary nevéhez fűződik. Az összhatás tökéletes, kár hogy nem szól mindig háttérmuzsika a harcok alatt, de azt hiszem ez olyan részlet, amibe még belekötni se nagyon szabadna.

 

A Dark Void egy teljesen egyéni történetet dolgoz fel, a függőleges közlekedéssel vadi új játékélményt képes nyújtani, mindezt pedig a jetpackes repkedés csak még izgalmasabbá teszi. Közel sem lett tökéletes, vannak technikai gondjai, a látvány se mindig kielégítő, és amellett, hogy hamar véget ér, az Airtight Games még a multiplayer opciót is teljesen kihagyta belőle. A bevezető árát tehát nem igazán éri meg a játék (valószínűleg hamar lemegy az ára), de a hangulat jó lett, így akinek bejön a demó (van minden platformon), az bátran beruházhat a teljes verzióra is!

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360