Észak-Amerika egyik ikonikus állata, a hosszú vándorlásáról híres pompás királylepke egy francia kutatócsoport legfrissebb kutatási eredményei szerint „természetes körülmények közt génmódosított” állatnak tekinthető, mivel génjei egy része egy parazita darázsfajtól származik, amelynek tagjai saját érdekeiket szem előtt tartva írják át az utódaiknak gazdatestül szolgáló lepkék hernyóinak genomját.
A Bracovirus szimbiotikus kapcsolatot alakított ki a darázzsal, és a két organizmus napjainkra annyira rá van utalva egymásra, hogy a valaha volt vírus már nem képes önálló replikációra, mivel azok a gének, amelyek ehhez szükségesek, átkerültek a darázs genomjába. Ezt a tényt 2009-ben igazoltaJean-Michel Drezen kutatócsoportja. A darazsak tehát evolúciójuk egy korábbi szakaszában „befogtak” egy szabadon élő vírust, majd azt saját céljaikat szolgáló, kifinomult biológiai fegyverré alakították át. Drezen az ilyen vírusokat szimbióta vírusoknak nevezi, bár sokak szerint erősen vitatható, hogy egyáltalán a vírusok közé sorolhatók-e ezek az organizmusok.
A darazsak vélhetően 100 millió évvel ezelőtt tettek szert a hasznos Bracovirusokra, és mostanra több ezer olyan darázsfaj létezik, amely különböző lepkéken élősködik ezek segítségével. Néha azonban félresikerülnek a dolgok, előfordul ugyanis, hogy a darázs véletlenül nem a számára megfelelő fajba teszi le petéit, és a lárva idő előtt elpusztul, a hernyó pedig túléli a kalandot. A Bracovirusok azonban ilyenkor is eljutnak a hernyó szervezetének legtöbb sejtjéhez, így az ivarsejtekhez is, és beépítik az általuk hordozott géneket ezek genomjába. A szimbionta által hordozott DNS-szakaszok így továbbörökíthetővé válnak, és ha valami olyan funkcióval bírnak, ami hasznos a lepkék számára, tartósan megmaradhatnak a genomban.
Drezen és csapata legutóbbi vizsgálatuk során azt igazolták, hogy ez a múltban többször is megtörtént. A szakértők a selyemhernyók, kétfajta fűbagoly-lepke és a pompás királylepke genetikai állományában is azonosítottakolyan géneket, amelyek darazsaktól származnak. A királylepke esetében a génátadás nem is olyan régen, mindössze 5 millió éve történt. Drezen szerint ráadásul ez csak a jéghegy csúcsa, és vélhetően számos más idegen eredetű gén is rejtőzhet a többi, eddig nem vizsgált lepkefaj genomjában is. A „darázsgének” pontos funkcióját egyelőre nem sikerült megfejteni, de a fűbagoly-lepkékben ezek a DNS-szakaszok vélhetően egy másik vírus elleni védelemben kaphatnak szerepet.
A pompás királylepke tehát mindenképpen beleillik a transzgenikus élőlények kategóriájába, hiszen egy másik faj génjeit hordozza. A GMO-ellenes mozgalmak egyik legfőbb érve a mesterséges fajközi géncserék ellen, hogy ez a tevékenység veszélyes és természetellenes. Az utóbbi évek kutatásai alapján azonban ez a fajta génátadás rendkívül elterjedt a természetben is. Az édesburgonya genomjába például alig 10 ezer éve került bele egy bakteriális gén, de mi magunk is több tucat hasonlóan idegen eredetű DNS-szakaszt hordozunk. Ezek alapján tehát valószínűleg csaknem minden élőlény génmódosítottnak tekinthető. Korunk génmérnökei ráadásul sok esetben pontosan ezeket a természetes génátadásokat másolva igyekeznek elvégezni saját, „mesterséges” génmódosításaikat. Az édesburgonya genomjába beférkőző baktériumot például rendszeresen használják a szakértők a növények génszintű átalakítására.
