A Cyberpunk disztópikus, jövőben játszódó világa Mike Pondsmith nevével fémjelezve látott világot 1988-ban. Épp időben, ugyanis a szerepjáték 1990-ben válik el a mi idővonalunktól és alternatív eseményekkel, katasztrófákkal, háborúkkal építi fel azt a világot, ahol a szuperhatalmak gerince megroppan, az összeomlás fenyeget nagyon sok országot vagy a kormányaik bukása után valóban darabjaikra hullanak, miközben szép lassan Megavállalatok veszik át az irányítást a világ kormányai felett.

Az 1990-es évek végére a Közel-Keletet radioaktív pusztasággá változtatja a folyamatos, hatalomért és befolyásért, valamint a piacokért folyó csatározás és az elszabadult bio-vírusok miatt hatalmas termőterületek válnak időlegesen használhatatlanná, így az éhínség és a más területeken is jelentkező hatalmas hiányok sosem látott mennyiségű áldozatot szednek szerte a világban. Még a viszonylag stabil Egyesített Európa, az ázsiai színtéren Kína, Japán és Dél-Korea sem mentes az egyre erősödő Megavállalatok befolyásától és habár Dél-Amerika sikeresen talpra áll az USA hódítási kísérleteit követő, és az előző éveket jellemző zűrzavarból, őt is behálózzák a vállalatok csápjai.

Egyre több cyberware (króm) és bioware jelenik meg a piacokon és erre épült katonai osztagok ugyanúgy mindennaposnak számítanak, mint az utcai cyberpunkok, akik ennek a kaotikus világnak valamelyik arcát képviselik és specializációjuk, tapasztalatuk szempontjából (netrunner, solo, rockerboy, nomad, fixer, media, tech vagy medtech, vállalati vagy rendőrségi ügynök) keresett problémamegoldókká válnak. 2077-re Night City (korábbi nevén Coronado City) nemzetközi szabad város lett, amire nem vonatkoznak az Új Egyesült Államok és Észak-Kalifornia (NORCAL) törvényei sem.

Ezáltal szinte teljes egészében a Megavállalatok játszóterévé vált, valamint a kevés olyan „békés” sziget egyike lett, ahol a rend vagy a törvények legalább – minimális szintű – betartására igyekszik a társadalom odafigyelni. A pár millió lakossal bíró, fikciós nagyváros lesz a fő helyszín, ahol a bandaháborúk, a Megavállalatok intrikái és politikai csatározások közepette kell érvényesülnünk a főszereplőt, V-t irányítva.

Ebbe a kaotikus, neonfényes és mocskos jövőbe csöppenünk bele a CD Project Red játékában. A Cyberpunk 2077 nyomokban Witchert is tartalmaz, de nem csak a Geraltra utaló ingyenes felszerelési tárgyak terén, hanem a játékmechanikát illetően is. Nagyon sokak által várt címről beszélünk és a játék komplexitásába a részein kívül a játékélmény, a kinézet és a hibák is beletartoznak. A teszt tapasztalatait PC-n szereztem, a cikk a 10-ei megjelenés állapotát, valamint a kicsivel később érkezett patch (Hotfix 1.04) javításait is beleértve íródott.

Üdv a dzsungelben!

Night City lenyűgöző város, egy hely ami sosem alszik, ahol a zűrzavar és a rengeteg zaj kakofóniájában fegyverropogás üti át a reklámok és a rengeteg jármű zaját. Az utakat és az utcákat bandatagok, nincstelenek, vállalati alkalmazottak, hírességek, átlagpolgárok, róják és ha körbe nézel rengeteg jármű vesz körül éjjel, nappal. Teherautók, sportkocsik, rendőrautók, villámgyors motorok, nomád tragacsok, vállalati igazgatók luxus verdái, leharcolt vagy épp nevetségesen olcsó kisautók. Hömpölyög a tömeg és akár az árral vagy azzal szemben úszol érzed, hogy a város szívével együtt lüktetnek, élnek és halnak mind.

A város majd’ 7 millió lakójával biztosan nem fogunk összefutni, de a 6 kerület mindegyikébe (City Center, Watson, Heywood, Westbrook, Pacifica, Santo Domingo) eljuthatunk, sőt, a várost övező pusztaság a Badlands is tartogat küldetéseket és meglepetéseket majd. A kerületek egyfajta határt is jelentenek a fejlődésünk során. Hiába tartanak minket halálos fenegyereknek Watsonban a játék elején, ha elintéznivalóink Heywood vagy Santo Domingo felé terelnek minket, jobb ha az autónkban és a főúton maradunk, és kétszer is gondoljuk meg, hogy kibe kötünk bele.

Szintkorlátot ugyan nem ír ki a játék, de belefutottam abba a kezdő hibába, hogy a 10. szintet elhagyva, az újnak számító területen úgy gondoltam az egyik sikátorban lebzselő helyi bandatagokat felkérem, hogy adakozzanak számomra fegyvereket és értékes tárgyakat. Ebből kb. két lövéses fűbe (betonba) harapás és játék visszatöltés lett, ugyanis mikor nagy mellénnyel odaértem és eldördült az első lövés, akkorra realizálódott bennem, hogy ellenségeim feje felett piros koponya csücsül, ami azt hivatott jelezni, hogy reggelire sem vagyok elég nekik. Amatőr hiba, de a Cyberpunk amúgy sem feltétlenül a lerohanás és a frontális letámadás játéka. Azzá is tehetjük, de szerencsére ennél több megoldás is a rendelkezésünkre áll.

Legyél (majdnem) az, aki lenni akarsz

A játék karakter generálóját már a megjelenés előtt is nagy felhajtás övezte. Azt a mindenit, lehet farokméretet és fanszőrt is beállítani, de amúgy is ezer módon szabhatjuk testre karakterünket. Egyesek még azzal is viccelődtek, hogy az első 10 óra játékidő a karakter összerakásával fog telni. Nos, a lehetőség adott, azonban a füstje azért nagyobb mint a lángja. Valóban részletes, rengeteg apróságot figyelembe vevő paletta áll a rendelkezésünkre és való igaz, a Cyberpunk 2077-ben a test és a hús egyfajta gyurma csupán.

A változatosságnak is vannak azért határai. Csinálhatunk agyontetovált, neon színű, punkokat megszégyenítő, akármilyen szem/bőrszínű karaktert, akit cirkuszban is mutogathatnának, de ennél visszafogottabbak is lehetünk. A testalkatot azonban nem befolyásolhatjuk, csakis a kinézetet, tehát aki elhízott 200 kilós solot vagy cérnaszál vékony, könnyű géppuskával rohamozó vadállatot tervez, az vigyázó szemét a Nexus mods felé vesse, jó eséllyel lesz minden (is) a játékhoz.

Ha túljutunk a kinézet emelte akadályokon, jöhet a háttértörténet, az életút, ami 3 felé viheti karakterünket. A Corpo a Megavállalatok világában él, az ő akaratukat teljesíti és ennek minden előnyét és hátrányát magára vállalta. Hatalom, pénz, privilégiumok és a bukás, félresöprés állandó veszélye kíséri minden nap. A Streetkid, ahogy a neve is mutatja, az utcán nőtt föl. Jól, talán túl jól ismeri a drog (és egyéb)dílerek, a ripperdokik, a fixerek, a kifőzdék, a bandaháborúk világát és nagyon hamar megtanulta, hogy az utcán két féle ember van csak: az erős és a gyenge, és mindent el kell követni, hogy az előbbibe tartozz.

A nomad a városon kívül élő, hatalmas, független családok egyikének tagja. Karavánjaikkal utaznak mindenhová a pusztaságban, városról városra vándorolva, de nemcsak kereskedők, hanem elsőrangú szerelők, információfutárok és ha fenyegetik őket, harcosnak sem utolsók. Választásunk abban segít majd, hogy bizonyos dolgokba jobban belelássunk és a beszélgetések során külön jelzi a játék nekünk, hogy az életutunk extra dialógus opciót nyitott meg. Emellett a fő küldetésszálat is máshonnan kezdjük, és teljesen eltérő módon keverjük magunkat majd bajba és veszünk el időlegesen Night City dzsungelében.

Ezen is túlesve, a nevünket ugyan nem választhatjuk meg (kivéve, ha mi is V-nek hívnánk hősünket), de pár pontot még eloszthatunk a tulajdonságaink között.  A Body (Test), Reflexes (Reflex), Technical Ability (Technológiai érzék), Intelligence (Same as English) és Cool (Hidegvér, Nyugodtság) mind befolyásolni fogja, azt a játékstílust, így fontos már nagy vonalakban itt eldönteni, melyik irányt érezzük magunkénak. A Netrunnerek elsődleges tulajdonsága az Intelligence lesz, aki szeretne csúcsminőségű felszerelést gyártani az a Technical abilityt fejlessze, aki pedig lopakodó árnyékként végezne ellenségeivel annak ott lesz a Cool.

És itt érkeztünk el egy fontos részhez, ugyanis az egy dolog, hogy szintlépéskor egy tulajdonság és egy perk pontot kapunk. Az előbbi a nevéből sejthetően a tulajdonságunkat növeli, a perk ponttal pedig a tulajdonsághoz kapcsolódó képességek egyikébe ruházhatunk be. Ha pl. jobban szeretnénk lopakodni, akkor a Cool-on belül megtaláljuk az ehhez kapcsolódó skillt a Stealth fül alatt, de érdemes pillantást vetnünk a Cold Blood részre is ugyanitt, mivel gyorsaságot, pácélzatot, ellenállás növelést ad, amik minden harci helyzetben jól jönnek majd. Vagy vegyük a Reflexes részt, ami Assault, Handguns és Blades skillekből áll, vagyis a karabélyok/géppisztolyok, pisztolyok/revolverek és tőrök/macheték/katanák terén lát el minket mindenféle bónusszal.

Ebből is látszik, hogy ritka lesz az, hogy a fejlesztés során 1-2 részre fókuszálunk csak. Részemről pl. szinte soha nem használok vadászpuskát, ütő fegyvert, de könnyű géppuskát sem. Mégis kipróbáltam ezeket, kicsit a kíváncsiság miatt, de főként azért, mert ezen képességek fejlesztéséért is passzív bónuszokat, valamint ami még fontosabb, perk pontokat kapunk a Skill progression résznek megfelelően. Ez kicsit erőltetettnek hat, és Skyrimes emlékeket elevenít fel, ahol hiába nem érdekelt a kovácsolás vagy az illúzió mágia pl, akkor is kénytelen voltam időt és energiát fektetni belé, ugyanis a majdnem csúcsra húzott fő skillekből már alig fejlődtem, de legalább lassan is. Azonban, ha jó ütemben akarunk fejlődni a játékban, akkor kénytelenek leszünk a megszokottól vagy a kedvencektől eltérő eszközökhöz is hozzányúlni.

A jó felszerelés, fél siker

A Witcher felszerelés rendszere ugyan sokféle páncéllal és fegyverrel látott el minket a kalandok és küldetések során, de azt lehetett mondani, hogy nehéz volt karakteridegen, vagy nagyon bután kinéző cuccokat találni. Persze időnként itt is beleléptünk abba a csapdába, ami a klasszikus „öltöztetős” RPG-k örök átka, hogy a legjobb, most lootolt cuccaimat vegyem fel, amikben úgy nézek ki mint egy sültbolond, aki 5 helyről lopta össze a teljesen áshogy kinéző és véletlen sem harmonizáló felszerelését, vagy inkább maradjak gyengébb, hátha idővel jobban egymáshoz illő (vagy nekem is tetsző) cuccokat találok.

Nos, a Cyberpunk 2077 erre még egy lapáttal rátett. Egyfelől ugyanis lenyűgöző, hogy mennyi féle fegyver és skin, ruhafajta, kinézet létezik a játékban. Kis túlzással szinte bármilyen stílust és külalakot kialakíthatunk, ha vesszük a fáradtságot. Azonban állandóan bele fogunk futni abba, hogy a punkos, katonai, hacker, utcakönyök, bandatag, nomád, corpo vagy akármilyen, általunk elképzelt kinézetünket fel kell adnunk, mert egy új dzsekit, cipőt, nadrágot találtunk, ami kétszer olyan hatékony, mint ami épp rajtunk van. Jót tenne a játéknak ekkora változatosság mellett egy olyan rendszer, ahol a tárgy kinézetét lecserélhetjük, a statjait viszont megtarthatjuk – reméljük a készítők gondolkodnak ilyenben.

Kis vígaszt nyújthat, hogy kék ritkaságú tárgyaknál már lehet modokat tenni beléjük, és így a ruhák páncélzat értékét egy armadillo moddal jócskán megnövelhetjük, ezzel együtt pedig a hasznosságukat is nagy mértékben megnövelhetjük. A végtelenségig persze nem fog minket elkísérni kedvenc ruhadarabunk, de akár makacsul ragaszkodhatunk is hozzá, mint én a sportszemüveghez, amit kb. 3. szinten találtam és 20. szint felé sem voltam még hajlandó lecserélni a kinézete miatt, és pláne amiatt, hogy azóta sem találtam másikat belőle.

Fegyverek terén is dúskálhatunk majd a jóban, ezt pozitív és negatív értelemben is értve. Egyfelől a változatosság tényleg nagy, másfelől az adott fegyverrel sokféle kinézettel (skinnel) találkozhatunk. Nincs is annál jobb érzés, amikor egy vadonat új mesterlövész puskát találunk, aminek fantasztikus sebzése van, majd amikor kezünkbe vesszük, konstatáljuk, hogy rikító rózsaszín és neonzöld csíkos, mert egy Tyger Claws bandatag kezéből csavartuk ki, akiknek egyik jellemzője, hogy a rikító neonszíneket preferálják. Ha pedig eddig nem lenne elég bonyolult a felszerelés kiválasztása, akkor nem könnyíti meg a dolgunkat az sem, hogy a Cyberpunk 2077 9 féle lőfegyvert, 3 féle közelharci fegyvert és 3 féle fegyverrendszert ismer.

Az első a Power, ami a tradicionális lőfegyvereket jelenti, olyan lőszerrel és szerkezettel, ami a mi világunk lőfegyvereit is jellemzi ma. A Tech elektromágnesességet használó technológia, ami csökkent tűzgyorsaságot jelent, de egyszersmind hatalmas sebzést is, és az ellenség hiába vonul fedezékbe, hiszen könnyendén át lő egy autón, konténeren vagy falon is akár. 

Az utolsó pedig a Smart fegyverek csoportja, amik közvetlen smartlink összeköttetést igényelnek az optikai rendszerünkkel, és olyan irányított lövedékeket használnak, amik maguktól, célzás nélkül is becsapódnak a célpontba, jó eséllyel még akkor is, ha az fedezék mögött bújuk meg. Ebből is látszik, hogy a fegyver fajtája még csak az egyik kérdés amit el kell döntenünk, de a 3 típus is nagyban befolyásolja majd, hogy milyen módon vesszük fel a harcot ellenségeinkkel.

Halálos arzenálunkat a cyberdeckünk segítségével lefuttatható hackek és ártó programok (daemonok) egészítik ki. Nem kell netrunnernek lennünk, hogy élvezhessük egy jó kis bénítás, fegyver semlegesítés vagy az optikai implantok kikapcsolásának (ergo vakítás) előnyeit, de az adathordozók feltöréséhez, nyersanyag és adatlopáshoz és a kamerák kikapcsolásához azért jártasságra lesz szükségünk.

Akkor is hasznos ez a tudás, ha lopakodó üzemmódban akarunk tevékenykedni, vagyis érdemes legalább közepes szint körülire fejleszteni magunkat és a felszerelésünket ilyen téren. Aki viszont eltökélte, hogy ez lesz a fő vonala, készüljön fel rá, hogy ugyan rászórhat ellenségeire mindenféle vírust, és hatalmas zavart kelthet majd a kibervereik és védelmi berendezéseik között, azért szüksége lesz a jól bevált, megbízható lőfegyvereire is.

Tudok egy munkát

Mit is érne a cyber-zsoldosok élete a jóféle küldetések, problémák, megbízatások és feladatok nélkül? Ilyen téren elkényeztet a játék minket és ez az a játékrész, ahol ismét vissza lehet utalni a Witcherre. Itt is megmaradt ugyanis az a nézőpont, hogy a legutolsó, vacak kis küldetés is legyen legalább egy kicsit izgalmasabb annál, hogy „menj ölj meg 3 patkányt és hozd vissza a levágott farkukat 2 aranyért”.

A legrosszabb esetben is adathordozókat, apró kis lore morzsákat találunk a feladat során, ami egy beszélgetést, vagy kis extra információt tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy mi is történt ott. Besegíthetünk a rendőrségnek, nyomozhatunk, és valóban nem lesz több dolgunk pár ember lelövésénél, de legalább ez sem csak ennyi, aki pedig szívesen elmerül a játék hangulatában, szívesen ismerkedik a város lakóinak történeteivel, az örülni fog az ilyen apróságoknak is.

Emellett az adott terület Fixerétől (és amúgy másoktól is) konkrét, történettel bíró mellékküldetéseket kaphatunk, ahol a döntéseink és a küldetés megoldásának módja is befolyásolja a végkimenetelt. Nem mindegy, hogy mindenkit lemészárolunk egy ellopandó optikai implantért, vagy szellemként elcsenjük a kért tárgyat. Az sem mindegy, hogy egy öngyilkosságra készülő célszemélyt sértegetni kezdünk, majd mossuk kezeinket, vagy igyekszünk lebeszélni, hogy leszállíthassuk a megbeszéltek szerint. És ezek apró kiragadott példák csupán, a mellékküldetések tekintetében a bőség zavarával fogunk majd küzdeni.

A főküldetésnek is 3 szála lesz, ami egyenként is egy gazdag, részletes és hosszú küldetésláncot tartalmaz. Az biztos, hogy nem fogunk unatkozni, mert nemcsak a felbukkanó karakterek, de az elvégzendő feladatok, a történések is nagy változatosságot és igényes kidolgozást mutatnak. Külön kiemelhető a Braindance, vagyis a filmszerű, rögzített film-élmény, ami nemcsak a Cyberpunk világának egyik különleges és veszélyekkel teli szelete, de a küldetések szempontjából is meghatározó lesz. Olyan ez, mint amikor egy kamerás felvételt és egy személyes élményt egyszerre lenne módunk elemezni, ide-oda tekerni és ilyen esetekben a feladatunk a nyomok, az információk kinyerése lesz. A játék megjelenése előtt már kaptunk ízelítőt belőle, de az a tutorialként is funkcionáló előzetes még csak a felszín karcolgatása.

Ha pedig ez sem lenne elég, akkor cyberpsychózisban szenvedő szerencsétleneket vadászhatunk le, részt vehetünk autóversenyeken és akár misztikus tarot kártyákat is keresgélhetünk szerte a városban.

Krómot ide!

Fegyvereink és képességeink mellett a testünkbe ültetett cyberware is tovább finomítja a játékstílusunkat. Összesen 11 rendszerbe ültethetünk be krómot, és ha mindent beleszámolunk, akkor 20 darabnál áll meg a teljes arzenál. Itt nem csak azt kell majd eldöntenünk, hogy gorilla arms, mantis-blade vagy alkar rakétavető legyen a kezünkben, de a szemünket, csontvázunkat, ideg- vagy keringési rendszerünket, immunrendszerünket vagy a frontális lebenyünket is felspécizhetjük. bizonyos implantok külön modokat is képesek befogadni, így tehetünk szert a robbanás rádiuszát mutató optikai szemre vagy az időt lelassító harci kiberverre.

Tömeg-közlekedés

Nagyvároshoz méltóan kiterjedt úthálózat fonja át Night Cityt és hacsak nem gyalog akarunk mindenhová rohangálni, szükségünk lesz egy megbízható járműre. Ilyen téren kedves polgártársaink is rendelkezésünkre állnak, hiszen bármikor kirángathatunk valakit a kocsijából, de a bandatagok gyülekezőhelyein is 100%-ban állnak járművek, amit némi ólomért cserébe készségesen odaadnak nekünk. Azonban nem kell, hogy a véletlenszerű kínálatra hagyatkozzunk, a város Fixerei jobbnál jobb ajánlattal bombáznak majd minket.

A játék kisautónak kinéző olcsó tucatjárgánytól kezdve, motorokon, sportautókon, átlagos és luxus kocsikon át, sokféle stílussal és kinézettel találkozhatunk, és csak a pénztárcánk mélysége szab határt abban, hogy mennyi és milyen jármű várja a gyorsmenüben, hogy magunkhoz szólítsuk. Az elérhető és a játékba bekerült járművek listája azonban lenyűgöző és itt, a fegyverekhez és a ruhákhoz hasonlóan, remélem hamarosan lesz személyre szabhatóság, mivel látszik, hogy rengeteg színt és apró kiegészítőt, matricát tartalmaz a játék.

A retro-futurisztikus kinézet zseniálisan el lett találva, és akár a 80-as évekre hajazó  kitsch kinézetet, akár a sci-fisebb, modernebb, sportosabb vagy izomautó formákat szeretjük, az biztos, hogy találunk kedvünkre való járgányt. A vezetési élmény viszont nagyon változó, hiszen lomhább, nehezebben irányítható autót ugyanúgy találunk, mint ide-oda csúszkáló, driftre alkalmas gépet, vagy átlagos, de megbízható menettulajdonsgokat felmutatót. Itt is az a legjobb, ha megkeressük azt, ami irányításban és kinézetben is jól passzol az elképzeléseinkhez.

Bugokon innen és túl

Nem könnyű állást foglalni a bugok terén, mert egyfelől ott van a fórumokon, videókon, tesztekben megjelenő hosszas lista, és a másik oldalt a saját az a saját élmény, amit 50+ óra alatt tapasztaltam meg. A játék grafikájára nem lehet panasz, de még ultra beállításon (ray tracing nélkül) is vannak helyzetek, amikor egy felület felbontása beakad, vagy épp 90-es éveket idéző színvonalat mutat. Ez ritkán, de előfordult, viszont 1000-ből egy alkalom nem nyom sokat a latba.

Ennél sokkal zavaróbb volt a játék első (!) percétől az a grafikai bug, amikor egy telefon, cigaretta a levegőben maradt, miután a használója megmozdult vagy odébb ment. Hasonlóan illúzióromboló, amikor lopakodás közben arrébb cipelek egy testet és amikor újra letenném a földre egy robbanás szerű hang kíséretében megsemmisül, vagy legalábbis eltűnik. Vagy amikor az autóm fennakad egy „pixelen”, holttesten vagy szinte bármin – a lényeg, hogy ha nem kellő lendülettel megyek, akkor hajlamos szinte bármelyik jármű néha így viselkedni.

Ugyanígy másik autó alá „becsúszni” ütközéskor, vagy előfordult az is, hogy egy épület mellett használható autókat leltem, de be voltak süllyedve a talajba. Időnként találkoztam furán mozgó civilekkel, pattogó vagy hatalmasat repülő autókkal és beragadó effektet. Volt, hogy összecsúsztak dialógusok, az adott karakter beszélt de az arca meg se moccant (és nem, nem volt telepátia a dologban), de olyan is, hogy láttam a feliratot, de nem hangzott el az adott beszélgetés egyik vagy másik sora. Említést érdemel még a hack&slash játékokra hajazó loot rendszer, ami rengeteg szemetet ad, vagyis nagyon hamar betelik az inventorynk és mehetünk eladogatni a tárgyakat – ha kellőképp eltökéltek vagyunk és vadásszuk a lelőhető ellenségeket, akkor nagyjából 20-30 percenként.

Olyan bugot viszont nem találtam, ami megakasztotta volna a játékmenetet, vagy bármely küldetést tönkretett volna, ahogy CTD-m sem volt. Van még bőven mit csiszolni a Cyberpunk 2077 kódján és felmerül a kérdés, hogy elkapkodva jelentették-e meg a játékot a hatalmas várakozásnak engedve, de összességében PC-n stabil és élvezhető játékélményt nyújt.

A hosszúra nyúlt cikkben lehetne még mesélni a város megannyi, változatos zenét felkínáló rádiócsatornáiról, a jobbnál jobb NPCkről, akikkel a küldetésekben találkozunk, az egyszerre rohadék, zsörtölődő, cinikus, majd lassan tolerálhatóvá „szelídülő” Johnny Silverhandről. És azokról a döntésekről, csavarokról és érzelmi hullámvasutat okozó eseményekről, amik azzá teszik a Cyberpunk világát, ami. Kegyetlen, számító, hihetetlenül részletgazdag, kíméletlen, lehengerlő és tökéletlen. Mégis öröm elveszni benne, napról napra tovább vívni a harcot és reményt keresni a kilátástalanságban. Vagy önáltatás csupán mindez? Akkor a dicsőség és a hírnév hajszolása legyen a végcél, hogy nyomot hagyjunk magunk után egy olyan városban, ami két pofára zabálja fel az lakóit. És a kérdés nem az, hogy áldozatot kell-e hoznunk, hanem az, hogy mekkorát és hányszor.

Galéria megnyitása grid_on