Az Intel háza tájáról olyan hírek érkeztek, amelyek elsőre nem biztos, hogy szűnni nem akaró örömet okoznak majd a részvényeseknél, ugyanis arról van szó, hogy a vállalat az adatközpontok szegmensébe szánt termékek útitervét jelentősen átszabta, amelynek eredményeként a Rialto Bridge sorozatú termékek süllyesztőbe kerültek, az utánuk érkező Falcon Shores modellek pedig egy évvel később jönnek a vártnál. A Data Center Max GPU sorozatot illető változások mellett arról is lerántották a leplet, hogy az eddigi tervekkel ellentétben nem egyéves, hanem kétéves fejlesztési ciklussal dolgoznak innentől kezdve.

A probléma az, hogy a változtatásoknak köszönhetően a Falcon Shore kódnévre keresztelt fejlesztés, ami mind a CPU, mind pedig a GPU technológiákat képes egyetlen chipben ötvözni, egy évvel később érkezik a vártnál, azaz csak 2025 folyamán debütál, ami alapból rossz hír. Ennél is nagyobb probléma, hogy a 2025-ös megjelenés alkalmával még csak és kizárólag GPU technológiát alkalmaznak a chipek, azaz nem hibrid megoldások lesznek, pedig ez volt az eredeti terv, ráadásul már 2024-re el kellett volna készülniük a hibrid modelleknek is. A csúszás most különösen nagy versenyhátrányt eredményezhet, hiszen az AMD és az Nvidia hibrid architektúrát használó termékei még idén elrajtolnak, azaz az Intel ezen a téren több év lemaradást szedhet össze végül, attól függően, pontosan mikor sikerül végleges formájában elkészíteni a Falcon Shore sorozatú termékeket.

Maga a Falcon Shore XPU egyébként az AMD térfelére érkező Instinct MI300 Data Center APU, illetve az Nvidia műhelyében készülő Grace Hopper szuperchip ellen szállhatna harcba, amennyiben időben érkezne. A rivális chipek mindketten CPU és GPU magokat tartalmaznak majd egyetlen tokozáson belül, ezekhez pedig HBM memória is társul annak érdekében, hogy a memória-sávszélesség se legyen kerékkötője a haladásnak. Az új architektúra köré épülő chipek masszív előnyt hozhatnak a HPC piacon – akkorát, amekkorát a klasszikus dizájn köré épített hardverekkel nem igazán lehet elérni.

Noha az már biztosnak tűnik, hogy az Intel Falcon Shore XPU majd csak 2025 folyamán érkezik GPU alapú megoldásként, az még mindig rejtély, mikorra készülnek el a hibrid architektúrát alkalmazó változatok. Mivel az Intel a végleges, GPU és CPU magokkal felszerelt Falcon Shore XPU piacra dobásáig nem tud mást tenni, így a jelenlegi Xeon Scalable processzorokkal és a Ponte Vecchio grafikus processzorokkal kell felvennie a versenyt a riválisok új generációs termékeivel szemben, ami nem lesz egy egyszerű feladat.

A Falcon Shore igazából az Intel heterogén architektúrájának folytatása lesz, amelynél három fő célt állapítottak meg. A végleges dizájnnal ötször jobb wattonkénti teljesítményt, ötször nagyobb számítási sűrűséget, illetve 5x jobb memóriakapacitást és memória-sávszélességet kell kínálnia, mint ami a jelenlegi x86-os szerverpiaci termékekkel elérhető. Ez a fejlesztés igazából a HPC piac GPU és CPU ágának együttes lefedését célozza majd, hiszen a Falcon Shore készülhet teljesen CPU, teljesen GPU, illetve hibrid dizájnnal is, igény szerint. Gyártástechnológia terén várhatóan az Angstrom-éra egyik szereplőjére eshet a választás, talán a házon belül kifejlesztett Intel 20A-ra, ám ez még nem teljesen világos.

Időközben a Falcon Shore előtti Rialto Bridge tehát a süllyesztőbe került, pedig idén kellett volna megjelennie, így most már a Ponte Vecchio segítségével kell felvennie a versenyt a vállalatnak például az Nvidia Hopper H100-zal szemben is. Maga a Rialto Bridge a korábbi tervek alapján 128 helyett 160 Xe magot tartalmazott volna, teljesítménynövekedés terén 30%-os gyorsulással kecsegtetett, a fogyasztása viszont a Ponte Vecchiónál érvényben lévő 600 W helyett immár 800 W lett volna. Maga a fejlesztés lábkiosztás terén kompatibilis maradt volna a Ponte Vecchióval, ami pozitívum lehetett volna.

Ezzel egy időben jó hír, hogy a Xeon részleg nem szenved el több csúszást, legalábbis akkorát remélhetőleg nem, mint amit a Sapphire Rapids kapcsán sikerült a sorozatos problémák miatt. A hírek szerint a gyártástechnológiák fejlesztése is a korábbi útitervnek megfelelően zajlik, vagyis ezen a téren is rendben lesz minden. Hátrány viszont, hogy a speciális, hyperscale-optimalizációval érkező Sierra Forest processzorok, amelyek az AMD Bergamo modelljei ellen szállhatnak harcba, majd csak 2024-ben jelenhetnek meg, míg a Bergamo már idén debütál, vagyis ezen a területen is nehéz helyzetben lesz az Intel, már ami a versenyképeséget illeti.

Sajnos vannak még rossz hírek. A Flex sorozatba tartozó Lancaster Sound GPU, ami alacsony terhelést jelentő feladatokra optimalizálva érkezhet, azaz például médiakódolásra használhatják, szintén süllyesztőbe került, helyette már a következő generációra fókuszál a gyártó, ami a Melville Sound lesz.

Az Intel vezetése szerint az új ütemterv a vásárlói elvárásokra alapoz az adatközpontokba szánt GPU-k terén. A változás alighanem kapcsolódik az AXG csoport átszervezéséhez, amelynek keretén belül két részre osztották a divíziót, így a konzumerpiaci és az adatközpontok szegmensére szánt fejlesztések elkülönülnek egymástól, külön csoportokba tartoznak. A specializálódás remélhetőleg segíteni fog abban, hogy az adott szegmensek igényeire még jobban fókuszálhassanak a fejlesztők és a csoportok vezetői, ami hosszabb távon eredményesebb működéshez és a versenyképesség növekedéséhez vezethet – legalábbis ez lehetett a fő mozgatórugó az átstruktúrálás kapcsán. A vállalat fejlesztőcsapata a szoftveres ökoszisztémára is nagyobb figyelmet fordít a jövőben, azaz a Max és a Flex sorozat folyamatosan kapja a frissítéseket, amelyeknek köszönhetően javulhat a teljesítmény, bővülhet a funkcionalitás, illetve az operációs rendszerek támogatása is szélesebb körű lehet.