Az Audio-Technica hatvan esztendőt is meghaladó piaci jelenlétével meglehetősen komoly és komolyan is vehető név a stúdiófejhallgatók gyártói között, pláne, hogy még az olcsóbb modelljeiket vizsgálva is találhatunk dicséretre méltó darabokat. Termékeik között pedig számos olyan közönségkedvenc szerepel, mely az utóbbi időben szélesebb vásárlóréteg figyelmét is elragadta, így érthető, hogy néhány éve ez a gyártó is elérkezettnek látta az időt, hogy a játékosokat is komolyabban megszólítsa. Persze az audiofilok és zenerajongók között erősen hallatja a hangját az a réteg, melynek egybecsengő véleménye szerint igazán jó minőséget csak Hi-Fi és stúdiófejhallgatóktól kaphatunk, tehát bármi, amit gamer jelzővel hirdetnek, az jobb esetben közepes hangminőséget nyújt, rosszabb esetben egy túlárazott bóvli, aminél a tiszta hangzás az utolsó szempontok között szerepel.

És akkor itt az Audio-Technica, mely brand ugyan nem elsőként igyekszik házasítani a két műfajt, de a Sennheiserhez hasonló módon már szintén belekóstolt a mainstream, játékosoknak szánt termékek készítésébe. Ráadásul volt már egy nagyon hasonló megoldása az ATH-PDG1 képében, mely nagyjából hét éve mutatkozott be és szintén egy nyitott kialakítású füles volt. A cég tehát láthatóan nem sieti el a dolgokat és nem önti csak úgy ránk az egykaptafa termékeit, melyeknek csak a csomagolása vagy éppen a színe változott. Ez a hozzáállás részemről kifejezetten pozitív és csak erősíti a bizalmat a gyártó és az aktuális tesztalanya felé. A GDL3 azért is érdekes, mert egyszerre hordoz magán oldschool, kissé fapadosnak tűnő megoldásokat, mellyel közelebb marad a klasszikus, zenehallgatásra tervezett termékekhez, ugyanakkor kialakításának és az extra mikrofonnak köszönhetően mégis átlép egy másik területre, melyen nagy szükség lehet egy többfunkciós és egyben kiváló megszólalást ígérő perifériára.

Először is napjaink divatja alapján egy multifunkcionális, lehetőleg gyors Wi-Fi kapcsolattal felvértezett, RGB-ben megfürdetett darabot várnánk, illetve várhatnánk, ha nem a minimalista megközelítéséről is ismert japán gyártóról lenne szó. Ez egy kizárólag analóg, jack csatlakozós vezetékkel operáló hardver, melyet nagyjából az integrált hangerőszabályozója és az immár leválasztható mikrofonja különböztetnek meg a hagyományos zajkeltőktől, melynek a nyitott kialakítás ad egyfajta fura kettősséget. Először is azt sugallja, hogy itt az átlagosnál jobb hangzásra készülhetünk, ugyanakkor azt is előre jelzi, hogy az izoláció, mint általában elvárt tulajdonság ezúttal nem lesz a segítségünkre, szóval csak az csinálhat igazán jó vásárt vele, akit nem zavarnak a kívülről érkező zajok, illetve nincs senki a közelben, akit a kiszűrődő hangokkal az őrületbe kergethetünk. 

KÜLSŐSÉGEK, ANYAGHASZNÁLAT ÉS FELSZERELTSÉG 

A csomagolás külseje meglepően kellemes első benyomást okozott, hiszen a megszokott, komolyabb és letisztultabb borítódizájnt extra grafikai elemekkel dobták fel, ez pedig ad neki egy könnyedebb barátságosabb megjelenést. Ez a lazább hangulat azonban itt lényegében meg is áll, a borító stílusát semmilyen formában nem vitték tovább magára a termékre, mely fehér színben fekete elemekkel, illetve fekete színben, kék elemekkel került forgalomba. A csomagolást a megszokottnak is nevezhető visszafogottság jellemzi, a fülest tökéletesen körbeölelő és a helyén tartó kartonbölcső alatt nem sok meglepetés vár majd ránk. 

Ez tehát egy teljesen analóg eszköz, nincsenek rejtett digitális elemek vagy előerősítés a burkolat mögött, illetve nem kapunk hozzá USB-s adaptert sem, ami hasonló feladatot látna el. A csomagban kizárólag a kétféle vezeték, illetve a mikrofon található, melyek egyaránt 3.5 mm-es jack csatlakozóban végződnek. Az 1.2 méteres kábel egy kombinált csatlakozó, mellyel lényegében az összes olyan konzollal kompatibilis, melynek az oldalán vagy a kontrollerén találunk kimenetet, továbbá az újabb laptopok esetén is ez lehet a praktikus megoldás.

Amennyiben asztali PC-nk van, illetve külső hangkártyát, erősítőt használunk, akkor jobban járunk a 3 méteres vezetékkel, melyen a mikrofon saját csatlakozót is kapott. A vezetékeket amúgy a fejhallgató baloldalán található, jól felismerhető csatlakozóba kattinthatjuk és bár zárómechanikát nem fedeztem fel, kellően stabilan rögzült, hogy egy véletlen kábelre taposás ne tépje ki a helyéről, igaz, ilyesmivel azért inkább nem próbálkoztam. Műszövet borítás vagy hasonló szintén nincs, a kiegészítők annyira egyszerűek, amennyire csak lehetnek.

A dobozban ezen felül nem vár minket semmi említésre méltó, se szövettasak se egyéb védelmi kiegészítő, ami jól jönne mondjuk az eszköz hurcolásakor. Tartalék fülpárna szintén nincs, bár ezt nagyjából a Cloud II első szériájának kivételél szinte az összes fejhallgatóról elmondhatjuk, szóval ezen most sem akadtam fel. Mivel már találkoztam Audio-Technica termékekkel, ezért nem lepődtem meg, hogy nem egy futurisztikus, modern és áramvonalas darab fogadott, de elsőre még nekem is az volt a benyomásom, mintha a GDL3 egy "olcsóbb" megoldás lenne.

A fülpárnákon ezúttal műbőr helyett puha szövet borítja a szivacsokat, mely kevésbé füllesztő és nem is fog apró darabokban leperegni ahogy idősödik, cserébe bolyhosodni biztosan fog és cseredarabok ugye nincsenek a dobozban. A kagylók és a párna találkozásánál azért kapunk egy műbőr sávot is, amivel a párnák a helyükre illeszthetők, szóval csak akad itt valami, ami idővel foszlásnak indulhat majd. A szivacs nem egy feltűnően magas darab, ami a nagyobb fülű felhasználóknak intő jel lehet, ám tervezéskor ezt úgy ellensúlyozták, hogy a meghajtókat a szokásosnál valamivel mélyebbre ültették, a driverek egyfajta parabolatányérhoz hasonló mélyedésben ülnek. Ez egy szimpatikus megoldás és a többségnek így valószínűleg nem fogja nyomni a füleit.

Furcsa, hogy a kagylókból mindkét oldalon előtűnnek a kábelek, ami nem néz ki a legjobban és annak is megnöveli az esélyét, hogy idővel esetleg megsérülhetnek. Ez minden bizonnyal egy könnyebben megvalósítható dizájn és együtt is lehet élni vele, de azért kár, hogy a gyártónak nem sikerült ügyesen elrejtenie őket, az ilyen gesztusok növelnék a prémiumérzetet. A kagylókat nem fordíthatjuk ki teljesen – ahogy ez egyes modelleknél lehetséges –, mely segítené a kényelmünket, ha két meccs között a nyakunkban pihentetnénk a fejhallgatót. Annyit azért mozognak azok a csuklók, hogy közel tökéletesen a fejformánkhoz, illetve a fülünkre igazíthassuk és a stabilitás is jó volt. Nem csúszkál, nem mozog el, illetve korrektül is zár, bár ennél a terméknél ez amúgy sem a leginkább releváns szempont. Mindezekkel együtt utcára nem ajánlott, bár nyitott fejhallgatókat utazáshoz amúgy sem vesz az ember, már ha jót akar magának és másoknak. 

Egy furcsa anomáliára is figyelmes lettem, mégpedig arra, hogy az egyik csukló feltűnő kattogó hangot hallatott a kagyló jobbra-balra forgatásakor. Mivel ezt a jelenséget csak az egyik oldal produkálta, valószínűleg egyedi gyártási hiba lehet, ugyanakkor a műanyag kattogása lelombozóan olcsó hatást kelt és elég idegesítő is, ebben az árkategóriában illene az ilyen hibákat elkerülni. Amikor a fejemen volt és nem állítgattam rajta semmit, akkor nem hallatott kéretlen zajokat, szóval szerencsére az általános felhasználói élményt nem rontották tervezésből adódó figyelmetlenségek. 

Végül térjünk ki a kezelőszervekre, mivel vannak azok is. A bal kagyló peremén, közvetlenül a hangcsatlakozó fölött egy fokozatmentesen tekerhető hangerőszabályzót, illetve a mikrofon némítógombját találjuk. Számomra kissé kényelmetlenül lett elhelyezve, szoknom kellett, mire időrabló és ügyetlen tapogatózás nélkül tudtam módosítani a hangerőt. A mikrofon gombja lehetne egy kicsit messzebb a keréktől, továbbá nem kapunk semmilyen hallható vagy látható visszajelzést arról, hogy éppen veszi-e hangot, szóval ez is ismerkedést és megszokást igényel.

Maga a hajlítható mikrofon pozitív csalódás volt, kissé magasorientált, de egészen tiszta és jól érthető hangot rögzít. Ezzel együtt kellően érzékeny is, ami nem csak azt jelenti, hogy meg kell találnunk a hangerőnkhöz mérten optimális távolságot, de a külső zajok kiszűrésében sem jeleskedik. Szóval az összhatás korrekt, de számolnunk kell vele, hogy a mechanikus billentyűzet csapkodása vagy a heves kattintgatás a beszélgetőtársakhoz is átjuthat. Ha viszont csendes környezetben, kizárólag beszélgetésre vagy hangrögzítésre használjuk, akkor egészen jó munkát végez.

Ahogy említettem, extra szoftveres háttér nincs, az eszköz analóg és plug & play, ennek minden előnyével és hátrányával. Először is megszabadulunk a folyamatos szoftverfrissítésektől és a gépünk erőforrásaiból folyamatosan falatozó háttérfolyamatoktól. Másodsorban nem kapunk se hangszínszabályzót, se esetspecifikus profilokat, sem virtuális 7.1-et, ahogyan azt más, hasonló termékektől megszokhattuk. Én ezeket a hiányzókat nem különösebben sirattam, a virtuális 7.1 például az esetek többségében művinek, erőltetettnek és tökéletlennek érződik, inkább csak ront a helyzeten. 

Hangzás 

No de miért is izgalmas a nyitott kialakítás? A gyakoribb, vagyis a zárt kialakítású fejhallgatók értelemszerűen elősegítik a diszkrét tartalomfogyasztást olyan helyen és helyzetben, ahol és amikor a hangfalak bevetése éppen nem opció. Legyen szó dübörgő basszusokról, fel-felharsanó fanfárokról vagy az akciófilmeket kísérő fegyverropogásról, ha nem akarjuk, hogy a szoba ezektől zengjen, akkor a kívül zárt dizájn a legjobb opció. Kialakításából adódóan azonban ez a típus hajlamosabb lehet a dobozhangzásra és jellemezheti egyfajta lefojtottság, amit a mindkét oldalon nyitott, a hangok szabadabb áramlását segítő fejhallgatók orvosolhatnak.

Természetesen itt is igaz, hogy árkategóriától és típustól függően kaphatunk jobb és rosszabb élményt is, az Audio-Technica aktuális ajánlata pedig itt válik érdekessé, hiszen a nyitott fülesek még manapság sem a legolcsóbb kategóriát képviselik, az esetlegesen mégis tárcakímélő darabok pedig valószínűleg máshol véreznek el. A GDL3 előnyt élvez, ha a hangok forrását igyekszünk beazonosítani, a pozicionálásnak segít ez a szó szerint szellős, mégis telt és pontos megszólalás, ami a játékok nagy része alatt jellemezte. CS GO alatt például kifejezetten üdítőnek találtam, hogy milyen könnyedén azonosítottam az alattam sunnyogó játékosokat vagy a lövések irányát, így többnyire mindig tudhattam, hogy hol zajlik a harc és hogy merre fordítsam a célkeresztet. Ez persze nagyban függ az adott játéktól is, egy Battlefield apokaliptikus hangzavarában sokkal nehezebb lesz kiigazodni, mint egy lassabb taktikai- vagy egy atmoszférára támaszkodó horrorjátékban.

A meglepően – gamer eszközökhöz mérve legalábbis mindenképpen – széles hangtér és részletgazdag hangzás újdonság lehet mindazok számára, akik először használnak ilyet, de a jót elég könnyen meglehet szokni. Ráadásul mindezt hosszú órákon át teljes kényelemben élvezhetjük, mivel nem csak pehelykönnyű, de a koponyánkra sem helyez olyan masszív nyomást, ahogyan azt néhány stúdiófejhallgató teszi. A hangzás minősége azért továbbra is az egyén szubjektív megítélése alapján dől el, de ettől még a termék képességei, erősségei és gyengeségei adottak. Nekem kifejezetten tetszett a basszus, mely lehet, hogy kicsit túlvezérelt, de nekem többnyire kellemesen szólt, nem éreztem, hogy maga alá temetett volna. Érdekes, hogy míg a középtartomány is több volt, mint egy kiegyensúlyozott eszköztől várnék, többnyire mégis élvezetesen szólalt meg, csak néha lógott ki a lóláb.

A magasakra viszont érzékenyebb vagyok és mintha az Audio-Technica néha nem tudná kiegyensúlyozni a felső tartományt, hasonló tapasztalatom volt például az ATH-M50X modellel, ahol szintén az élesebb frekvenciák tűntek néha természetellenesnek. Zenestílustól és az adott szám keverésétől függően sziszegett és éles volt, például amikor a cintányéroknak jut kiemelt szerep. Ettől függetlenül én összességében elégedett voltam a GDL3 teljesítményével, a zenéket, a mozgóképes tartalmakat és a játékokat is nagy élvezettel fogyasztottam az együtt töltött napok alatt, a részletek egyike sem rontotta különösebben az élményt. Említésre érdemes apróság, hogy ha vadonatúj terméket vásárolunk, hagynunk kell neki némi időt képességei kibontakoztatásához. Míg a membránokat bejáratjuk, az első napokban a hangzás tompább, ridegebb és részletszegényebb lehet. 

Kell ez nekem? 

Az Audio-Technica ATH-GDL3 nem véletlenül visel egy méretes "AIR" feliratot a dobozán, tehát amennyiben tudjuk, hogy mibe fektetünk, akkor bizonyosan nem ér majd bennünket csalódás. A szellős, mégis telt hangzása felszabadító élmény a füleink számára, beleértve a visszafogottabb izzadást is, amit a nyitott kialakításnak köszönhetünk. Nem túl gyakori megoldás ez a gamer perifériák piacán, a gyártó pedig meglehetősen ügyesen és rutinosan vette a hangzással és kényelemmel járó akadályokat. A megjelenése és az anyagminőség csak a felületes szemlélő számára kelthet olcsó hatást. Előbbi nyilván ízlés kérdése, de a GDL3 szépen illeszkedik a korábbi termékekkel kijelölt stílusvilágba, mégis elkülönbözik annyira, hogy felismerhető legyen. Dizájndíjat azért nem adnék neki, láttam már ügyesebb kialakítású, érzetre masszívabb headseteket, melyeken a kezelőszervek is kényelmesebben használhatók, illetve a prémiumhatás sem a legerősebb.

A fura kattogó hang kellemetlen, de tudtommal a már forgalomban lévő többi példányra nem jellemző, így hajlamos vagyok szemet hunyni felette. Ezt leszámítva pedig az egyik legkönnyebb gamer fülesről van szó, ami kifejezetten kényelmes viselet volt, szinte észre sem vettem, hogy rajtam van. Amikor levettem, nem azt éreztem, hogy a füleim felszabadulnak egy fülledt és zárt kamra fogságából, szóval aki kedveli az efféle komfortot, az igazán jól jár vele. A mikrofon korrekt, talán nem kiemelkedő, de számos hasonló vagy akár drágább eszköz fölött jár, tehát ez is pozitívum. A csomagolás igényes, de a mellékelt extrákat tekintve csak a kötelezőket kapjuk. Én összességében pozitív élménnyel távoztam, számomra a kényelem és a hangzás együttese felülírt minden egyebet, amit a látványos gamer perifáriák rajongói esetleg hiányolhatnak.

 Végül mégsem adok neki Perfect Choice díjat, melyről éppen csak, de lecsúszott, de a Cool plecsnit bőven megszolgálta. Egyszerűen ebben a kategóriában túl éles a verseny és nehéz meggyőzni a vásárlókat. Aki viszont ezért az összegért bevállalja a nyitott kialakítást, nagyszerű hangzásban lehet része, amivel sok masszívabb, jobban kezelhető és a hangokat is izolálni képes terméket képes lepipálni.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes