Az exobolygóvadász űreszköz egy 375 millió fényévben lévő rendszert tanulmányozva volt tanúja annak, mi történik akkor, ha egy csillag túl közel került egy fekete lyukhoz. Ilyen részletességgel korábban még senkinek sem sikerült megfigyelni, ahogy a központi égitest árapályhatása széttép egy csillagot, így a szakértők azt remélik, hogy az adatok elemzése során a folyamat új részleteire derülhet fény.

A különleges kozmikus esemény első jeleire még januárban akadt rá az ASAS-SN nevű távcsőhálózat, amelynek egyik tagja észlelte, hogy a távoli galaxis egyik objektuma elkezdett kifényesedni. Amikor ezt a rendszer érzékelte, automatikusan riasztotta a hálózat többi tagját. és más távcsöveket is, így rövidesen egy seregnyi műszer kezdte figyelni a kérdéses galaxis központi fekete lyukát, amely körül az események kibontakoztak.

A NASA TESS űrtávcsöve véletlenül szintén pontosan ezt a területet monitorozta ekkor, így a csillagászok példátlanul részletes adatokat gyűjthettek az eseményről, amelyről hamar kiderült, hogy a fekete lyuk éppen egy csillagot semmisít meg. Az ASASSN-19bt jelű eseményt ráadásul a TESS korábbi adatait használva visszamenőlegesen is rekonstruálni lehetett, vagyis a kutatók azt is meg tudták nézni, hogy mi történt az űr ezen szegletében a fekete lyuk felfénylését megelőző hetekben.

Hasonló esemény a Tejútrendszerhez hasonló galaxisokban csak 10–100 ezer évente egyszer történik (szemben mondjuk a szupernóvarobbanásokkal, amelyekre 100 évente kerül sor), mivel a viszonylag ritkán keveredik csillag ennyire közel a központi fekete lyukhoz. Ahhoz ugyanis, hogy a szupernehéz égitest gravitációja gyakorlatilag „ledarálja” a csillagot, annak olyan közel kell lennie a fekete lyukhoz, mint a Föld a Naphoz. Az esemény ritkasága miatt észlelni sem könnyű az ilyen történéseket, hiszen óriási szerencse kell hozzá, hogy éppen jó irányba nézzenek az érdemi adatok rögzítésére képes műszerek. Így aztán eddig mindössze 40 ilyen eseményről van adatunk.

A mostani eseményről azonban a TESS-nek és a hatékony riasztásnak köszönhetően minden eddiginél több adatot gyűjtöttek, többek közt aközben is monitorozták a csillag fényét, hogy azt széttépte a fekete lyuk. Az adatok révén így valószínűleg még pontosabb modelleket lehet majd kidolgozni a hasonló történésekkel kapcsolatban.