A hawaii Pan-STARRS-1 távcsővel vizsgálódó csillagászok idén október 19-én egy különös objektumra lettek figyelmesek. Az 1I/2017 U1 katalógusjelű égitestről először azt hitték, hogy egy üstökös lehet, azóta azonban más eszközökkel is történt megfigyelések révén sikerült kideríteni, hogy egy aszteroidáról van szó, amely ráadásul sebessége és pályája alapján nem a Naprendszerből származik, hanem a csillagközi űrből érkezett és oda is fog távozni.
A szakértők az égitest első észlelése óta versenyt futnak az idővel, hogy minél többet megtudjanak az első ismert csillagközi égitestről, amely a Föld szomszédságába keveredett. És az a vizsgálatok szerint nemcsak abban különös, hogy honnan származik, de alakját tekintve is kilóg saját rendszerünk égitestjei közül. Az Európai Déli Obszervatórium VLT nevű távcsövének észlelései alapján ugyanis az aszteroida legalább 400 méter hosszú, és vélhetően alig tizedekkora átmérőjű. Ami azért elképesztő, mert a Naprendszerben nem ismerünk olyan égitestet, amelynek különböző átmérői közt 3:1-nél nagyobb arányú lenne az eltérés.
A megfigyelések ezen túl azt is feltárták, hogy az ’Oumuamua névre keresztelt égitest (a név hawaii nyelven távolról vagy régről érkezett, első küldöttet jelent) jelentős és gyors fényváltozásokat produkál, annak köszönhetően, hogy gyorsan, 7,3 óra alatt fordul meg a tengelye körül. Az objektum színe sötétvörös, vagyis nagyon hasonlít a Külső-Naprendszer égitestjeihez, és a jelek szerint nyoma sincs körülötte pornak. (A vörös szín az kozmikus sugárzással való intenzív besugárzás eredménye a kutatók magyarázata szerint.) Az ’Oumuamua a mérések alapján tömör, magas fémtartalmú égitest, amelyen egyáltalán nincs vagy alig van vízjég.
A szivar alakú aszteroida hiperbolikus pályán halad, vagyis miután szeptemberben megközelítette a Napot, jelenleg már kifelé tart rendszerünkből. A pályaadatok alapján az égitest a Vega irányából érkezett hozzánk. A 95 ezer km/órával száguldó objektum nagyjából 300 ezer éve hagyhatta el a Vega környékét, de könnyen lehetséges, hogy nem onnan származik, hanem évmilliók vagy évmilliárdok óta járja a Tejútrendszert.
A csillagászok becslései alapján a Belső-Naprendszeren évente haladnak át hasonló csillagközi látogatók, ezek azonban rendszerint annyira halványak, hogy teljesen észrevétlenek maradnak. A Pan-STARRS-szal és más hasonló műszerekkel azonban mostantól talán lesz esély gyakrabban megpillantani ezeket az érdekfeszítő égitesteket.
A szakértők úgy sejtik, hogy az ‘Oumuamua saját rendszere formálódása során dobódhatott ki onnan a létrejövő bolygók gravitációs interakciói nyomán. Vagyis az aszteroida egy teljesen idegen bolygórendszer építőelemeit hordozza magában, ami miatt rendkívül izgalmas a csillagászok számára. Ezért is nagy szenzáció a felfedezése, és sikeres megfigyelése, hiszen a vándort rövidesen örökre szem elől tévesztjük.
A felszíni távcsövekkel már most sem látni az égitestet, a Spitzer és a Hubble űrtávcsövek azonban valószínűleg még decemberig követni tudják haladását. A csillagköz űrből érkezett aszteroida jelenleg már a Mars pályáján túl jár, a Jupiter útját jövő tavasszal keresztezi, a Pluto pályáját pedig 2024-ben éri el. 2025-re elhagyja a Kuiper-övet, de még ezt követően is további évekbe telik majd azonban, mire az Oort-felhőn is áthalad, és végleg elhagyja a Naprendszert.
