A szupernehéz fekete lyukak környéke alapvetően eléggé különleges és fura környezet, a csillagászok szerint azonban saját galaxisunk esetében ezért nem csak a különleges gravitációs és mágneses tényezők felelnek. Úgy tűnik, hogy a Sagittarius A* körül hat olyan objektum is kering, amelyek a galaxis minden más ismert jelenségétől eltérnek. A különös csoportot G-objektumoknak nevezték el a szakértők.

A G-objektumok első két ismert képviselőjét, a G1-et és a G2-t majdnem két évtizeddel ezelőtt pillantották meg először a csillagászok, az azóta eltelt időben pedig számos érdekesség derült ki róluk. Kezdetben úgy tűnt, hogy óriási, 100 csillagászati egység átmérőjű gázfelhőkről lehet szó, amelyek megnyúlnak, amikor különleges pályájukon a fekete lyuk közelébe kerülnek. Aztán ahogy gyűltek az észlelési adatok, egyre világosabbá vált, hogy a G1 és a G2 nem úgy viselkednek, mint amit a gázfelhőktől várnánk, viszont számos csillagszerű vonással rendelkeznek, mondja Andrea Ghez, a Kaliforniai Egyetem kutatója, aki kollégáival több mint 20 éve vizsgálja a Tejútrendszer központi vidékét.

Ghez és társai észlelési adatai alapján Anna Ciurlo csillagász nemrégiben négy további hasonló objektumot is azonosított a fekete lyuk körül. A G3, G4, G5 és G6, illetve a két korábban ismert objektum nagyon változatos pályákon keringenek: keringési idejük 170–1600 év között alakul.

Hogy pontosan micsodák ezek a keringő valamik, azt egyelőre senki sem tudja, bár az a tény, hogy a G2 épségben vészelte át a fekete lyuk legnagyobb megközelítését 2014-ben, Ghez szerint nagyon árulkodó. A legnagyobb megközelítés idején a G2 igen furcsává vált, aminek már korábban is voltak jelei, de nem ennyire határozottan, teszi hozzá a kutató. Az objektum a fekete lyukhoz közeledve egyre inkább megnyúlt, és külső gázburkait is elvesztette menet közben, a közelség után viszont újra elkezdett sűrűbbé és kompaktabbá válni.

Ahogy már említettük, a G2-ről sokáig azt hitték, hogy egy hidrogénfelhő, amelyet a Sgr A* egyszerűen szét fog tépni, és részben bekebelez, miközben intenzív tűzijáték kezdődik az akkréciós korongban. De semmi ilyen nem történt: bár az objektum alakja eltorzult a fekete lyuk közelében, és némi anyagot is veszített, úgy vészelte át a közelséget, hogy az egy sima gázfelhőnél sokkal sűrűbb égitest jelenlétét sejteti a felhő mélyén.

A kutatók jelenlegi teóriája szerint a G-objektumok valószínűleg ütközésen átesett egykori kettőscsillagok lehetnek. Amikor két ilyen csillag egymásba rohan, egy nagyobb csillag képződik belőlük, amit az ütközést követően még legalább egymillió évig méretes por- és gázfelhő vesz körül. A teóriát alátámasztja, hogy a galaktikus központ csillagainak jelentős része igen nagy tömegű, és sok közülük kettős vagy többes rendszerek tagja, így elméletileg elképzelhető, hogy a kérdéses objektumok mind nemrégiben ütközött egykori kettőscsillagok, amelyek ütközését talán éppen a fekete lyuk közelsége váltotta ki.

Hogy pontosan mik a G-objektumok, annak megfejtéséhez további adatokra lesz szükség, de annyi bizonyosnak látszik, hogy nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért is kaptak egy új, közös elnevezést.