Ha műtétet kell végezni az agyon, először is hozzá kell férni ahhoz. Ez azt jelenti, hogy át kell vágni a védőhártyákat, amelyek körülveszik, és bent tartják az oda tartozó dolgokat. De hogyan lehet visszazárni ezeket a hártyákat? A szakértők úgy gondolják, hogy van rá egy új megoldásuk, amely felülmúlja a jelenlegi sebészeti módszereket. Az ihletet ráadásul egy olyan állat adta, amelynek nincs is saját agya.
A Harvard professzora, David Mooney professzor vezette csoport 10 éve kutatja a sérült testszövetek javításának új módjait, és pár évvel ezelőtt a csapat a csiganyálka felé fordította figyelmét. Az Arion subfuscus nevű meztelencsiga nagyon különleges nyálkát választ ki, amelyet arra használ, hogy azáltal kerülje el a ragadozókat, hogy erősen egy felülethez tapad. A csapat az anyagot használva kiindulópontként egy két polimerhálózatból készült hidrogélt állított elő, amelyet egy kitozán ragasztóréteggel kombináltak. Az elkészült hidrogél a Tough Adhesive (strapabíró ragasztó) nevet kapta.
Kyle Wu idegsebész és kollégái úgy gondolták, hogy ez a ragasztó alkalmas lehet az agy külső hártyájának, az úgynevezett durának a műtét utáni helyreállítására is. „Idegsebészként rutinszerűen megnyitjuk a durát, hogy hozzáférjünk az agyhoz vagy a gerincvelőhöz, de bizonyos körülmények között kihívást jelenthet ezen eljárások befejezésekor a hártya vízhatlan lezárása” – mondja Wu.
A dura az agyat körülvevő és védő három hártya közül a legkülső. Alatta található az arachnoid, és alatta a pia. Maga a dura elég vastag és kemény, kicsit olyan, mint egyes sajtok viaszborítása, vagy egyfajta biológiai fólia. A dura helyreállításának szokásos lehetőségei a varrás vagy a transzplantáció, amelyeket nem mindig könnyű elvégezni. A sebészeti ragasztók nem működnek olyan jól, főleg azért, mert az agy környéki környezet meglehetősen nedves. De létfontosságú, hogy jó, vízzárás valósuljon meg, különben az agyi-gerincvelői folyadék kiszivároghat, és a beteg számára újabb problémák egész sorát okozhatja.
Az idegsebészek és biomérnökök közös csapata együttes munkával létrehozta az eredeti Tough Adhesive egy új, Dural Tough Adhesive (DTA) nevű, durán használható változatát. A ragasztót egy kísérletsorozatban emberi szöveteken és állatmodelleken tesztelték, patkányok agyában és sertések gerincvelőjében tanulmányozva annak hatékonyságát. A DTA a tesztek többsége során jobban teljesített, mint a jelenleg használatos anyagok.
„Izgatottak vagyunk, hogy ezzel a vizsgálattal új perspektívát nyitottunk az idegsebészek számára, amely a jövőben megkönnyítheti a különböző sebészeti beavatkozásokat, és csökkentheti az azokon áteső betegeket érintő kockázatot” – mondja Mooney. „Ez a vizsgálat azt is megerősíti, hogy a bioanyagok tervezésében elért egyedi és jól ismert előrelépések, mint például amit a Tough Adhesive platformmal elértünk, milyen nagy hatással lehetnek a regeneratív orvoslás számos, olykor nagyon különböző területeire.”
