Csapkodó szárnyú repülők jöhetnek

Az ornitopterek akkor képesek repülni, ha a szárny elegendő felhajtóerőt és tolóerőt képes előállítani a gép súlyának levegőben tartásához, illetve a légellenállás legyőzéséhez. Ehhez a szárnyaknak mozgás közben csavarodniuk is kell, ami igen nagy kihívást jelent a tervezők számára. 

Csapkodó szárnyú repülők jöhetnek

Ha irányíthatóságról van szó, a modern repülő szerkezetek egyike sem veheti fel a versenyt a madarakkal. A levegő urai szárnyaik precíz manipulálása révén minden ember alkotta légi járműnél precízebben manőverezésre képesek. A merev szárnyú repülők vagy a helikopterek szárnyaik, rotorjaik mozgathatóságának korlátai miatt óriási hátrányban vannak. Az elmúlt évek során ezért egy csapatnyi kutató azon kezdett dolgozni, hogyan másolhatnák le a madarak repülési módszerét embert is szállító légi járművek számára. Az ornitopternek nevezett konstrukció egyébként nem új találmány, rendszeresen alkalmazzák például emberi erővel meghajtott repülők tervezésekor, illetve kisebb méretekben madarak imitálására is bevetették már ezeket, ornitológiai kutatások, a repülés fiziológiájának megértése vagy éppen madárnak látszó kémdrónok készítése céljából. (Ez utóbbi kategóriába tartozik az első videón látható, DARPA-támogatásból fejlesztett Nano Hummingbird is.)

Az egy napon embert is szállítani képes irányvonal azonban újdonságnak számít, és bár az nem várható, hogy az utasszállítók a közeljövőben szárnycsapkodásba kezdenek, kétségkívül érdekes fejlesztések történtek a területen. Az ornitopterek és a madarak repülése akkor válik lehetővé, ha a szárny elegendő felhajtóerőt és tolóerőt képes előállítani a gép súlyának levegőben tartásához, illetve a légellenállás legyőzéséhez. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, pusztán a szárnyak fel-le csapkodása nem elegendő, azoknak mozgás közben csavarodniuk is kell, ami igen nagy kihívást jelent a tervezők számára. Közben pedig a farokrésznek is mozgékonynak kell lennie, hogy a madár repüléséhez hasonlóan, ennek révén lehessen változtatni a haladás irányán.

A Festo elnevezésű német cég nemrégiben megalkotott egy SmartBird nevű, távirányítható prototípust, amely képes fent leírtakra. A sirályról mintázott ornitopter főként szénszálból készült, mindössze 400 grammot nyom, szárnyainak fesztávolsága pedig 2 méter. A törzsrészben elhelyezett, a szárnyak mozgatását lehetővé tevő motort egy 7,4 voltos akkumulátor látja el energiával. A szárnyak két részből állnak össze: a törzshöz közelebb eső fél a felhajtóerő generálásáért, míg távolabbi, forgatható szárnyfél a maximális tolóerő előállításáért felel.

Mielőtt az ornitopterek nagyobb változatainak elkészítése egyáltalán szóba kerülhetne, számtalan problémát kell megoldani a gépekkel kapcsolatban. A legjelentősebb a fel- és leszállás kivitelezésének kidolgozása, amely meglehetősen komplikált feladatnak bizonyul egy ilyen szárnyrendszerű gépnél, és aki látott már nagy testű madarat leszállni, annak számára érthető is, hogy miért. Így, ahogy már említettük, egy darabig még biztosan nem lesznek csapkodó szárnyú Boeingek, de talán egy napon ez is elképzelhető lehet.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward