Csapadékmérés mobilhálózattal

Holland kutatók az egész országra kiterjedő, minden korábbinál részletesebb, negyedóránként megújuló esőtérképet hoztak létre a T-Mobile bázisállomásai közti kapcsolatok erősségének változásait vizsgálva. 

Csapadékmérés mobilhálózattal

Az időjárás előrejelzéséhez óriási mennyiségű adatra van szükség. Ezen információk nagy részét a műholdakhoz vagy radarokhoz hasonló high-tech eszközökkel gyűjtik be, majd a világ legjobb szuperszámítógépei ezek alapján megpróbálják megjósolni a várható időt. Rendkívül fontos szerepet játszanak azonban a meteorológiában az olyan egyszerű mérőműszerek is, mint a tetőkre szerelt, többnyire egyetlen skálázott műanyaghengerből álló csapadékmérők.

A módszerek kiegészítik egymást, míg radarral és műholdakkal nagy területek figyelhetők meg, a helyi időjárásról a legpontosabb adatokat a csapadékmérők szolgáltatják. Az ideális tehát az lenne, ha ezeket a helyi mérőműszereket valamiféle globális hálózatba lehetne kötni, így nagy területeket lehetne a jelenleginél sokkal pontosabban megfigyelni. Ehhez azonban a meteorológiai állomások csapadékmérői kevésnek bizonyulnak, nagyobb lefedettség biztosítására pedig nem nagyon van keret. Holland kutatók kidolgoztak egy módszert a helyi időjárás másképp történő megfigyelésére, mégpedig egy létező rendszer, a mobilhálózatok felhasználása révén.

Az ötlet alapját az adta, hogy csapadékos időben az elektromágneses hullámok egyes fajtái nehezebben hatolnak át a légkörön. Elvileg az impedancia mérésével (más, szintén zavaró faktorok hatásának kizárása után) meghatározható, hogy mennyire esős az idő. A kutatók ennek érdekében azon mikrohullámú kapcsolatoknak az erősségét követték figyelemmel, amelyeken keresztül a bázisállomások kommunikálnak egymással.

A felvetés nem új, voltak már próbálkozások a megvalósításra is, de ez az első alkalom, hogy egy teljes országra alkalmazták a technikát: Aart Overeem és kollégái a T-Mobile bázisállomások közti 2400 linket elemezve 15 percenként friss esőtérképet tudtak szolgáltatni Hollandia egész területéről.

A metódus egyszerre elegáns és praktikus. Eleve fontos eredménynek számít, hogy egy gyökeresen új módot ötlöttek ki az csapadék mértékének meghatározására, másrészt a módszer a korábbinál jelentősebb lefedettséget biztosíthat a világ szinte minden táján. A Föld országainak lassan mindegyikéről elmondható, hogy - legyenek akár gazdagok, akár szegények – jóval több bázisállomás akad területükön, mint amennyi az illetékes országos meteorológiai intézmény kezelésében álló csapadékmérők száma.

A dolog másik előnye, hogy egy olyan hálózaton alapul, amelynek változásait már eleve nagyon szoros figyelemmel követik a kezelők. Bár a kutatók ezúttal csak negyedóránként mérték újra a linkek erősségét, olyan szolgáltató is akad, ahol percenként ellenőrzik a mikrohullámú kapcsolatok állapotát. Ez pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag élőben követhető lehet egy országnyi terület részletes időjárása, amihez hasonlóra mindeddig sem a csapadékmérők, sem a műholdak vagy a radarok nem adtak lehetőséget.

A technológia persze még közel sem tökéletes, a havat és a jeget például sokkal nehézkesebben észlelik a mikrohullámok, mint az esőcseppeket. És persze az is igaz, hogy a bázisállomásokból éppen a sűrűn lakott városi régiókban akad a legtöbb, ahol jó eséllyel csapadékmérőből is sok van. Még az erősen urbanizálódott Hollandiában is észrevehetően hézagosabbak voltak a városokon kívüli vidékekről származó adatok. Persze ha a módszer hosszú távon beválik, akkor erre egyszerű a megoldás: bázisállomásokat kell telepíteni a kisebb lefedettségű területekre is.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward