Élénken él bennem az emlék az első optikai egerek felbukkanásáról, ám időbe telt, mire olyan szenzorok kerültek a rágcsálók gyomrába, amelyekre már megérte lecserélni az öreg görgős, kosztyűjtő megoldásokat. Ott volt a Microsoft legendás Intellimouse szériája, mellyel párhuzamosan versengtek a drágább Logitech egerek, hamarosan már nem is láttunk mást a LAN-partykon és versenyeken, csak MX510-et, 518-at, Intellimouse 1.1a-t, Wheelmouse-t és néhány Intellimouse Explorer 3.0-t. Az évek azonban gyorsan teltek, az egyre komolyodó eSport szcénát pedig felfedezték maguknak a feltörekvő perifériagyártók, köztük a SteelSeries, mely cég a szponzorált csapatoktól az átlagos játékosokig mindenki gépe elé beköltöztek fejhallgatóikkal, egereikkel és egérpadjaikkal.
Nem is meglepő, hogy a dán eredetű vállalat mára az egyik legismertebb a kompetitív játékosokat megcélzó vállalatok között, ahogy az sem, hogy a töretlen népszerűségnek örvendő Counter-Strike közönsége a mai napig az egyik kiemelt célcsoportjuk. Lágy szövet és merev, de csúszós felületű egérpadok, "gamer" billentyűzetek, vezetékes és cserélhető akkumulátoros wireless fejhallgatók, illetve számtalan egér a legegyszerűbbtől az exkluzív darabokig. Egyedi festések, RGB őrület és amit csak akarunk.
De mit is akar egy CS-rajongó? Digitális skineket a fegyvereire! Míg kezdetben a skinek néhány kb-os textúrafájlok voltak, melyeket bárki pár kattintással kicserélhetett, hogy feldobja vele a játékát, a Global Offensive, avagy GO megjelenésével a Valve a kezébe vette a dolgokat és megteremtette az évszázad üzletét: monopolizálta a játékon belüli virtuális fegyverkinézeteket. Ezzel pedig beköszöntött a lootbox nyitogatás és megjelentek az abszurd mennyiségű pénzt érő ritka, exkluzív darabok is, melyekért akár dollár tízezreket is elkérhettek azon szerencsések, akik valahogy megkaparintottak egyet. Nos, a SteelSeeries egy jóval olcsóbb megoldás kínál a ritkaságra vadászóknak, egyik egerüket ugyanis a Valve közreműködésével egy legendás, sárkánymintás fegyverkozmetika festésével ruházták fel, az igazán elhivatott gyűjtők számára.
Csomagolás és dizájn
A gyártó már a dobozzal felhívja a figyelmet arra, hogy itt bizony limitált kiadással van dolgunk, bár azt nem részletezi, hogy pontosan mennyire ritka perifériáról beszélhetünk, mindenesetre biztosan ritkább a termék korábbi kiadásainál, vagy éppen azoknál, amik még megjelenhetnek a jövőben ugyanebből a típusból. A doboz dizájnja nem árul zsákbamacskát, a terméket több oldalró is bemutató minta és a "steelseries" felirat alatt kihangsúlyozott "CS logó" nem hagy kérdést maga után, legalábbis a célközönség számára.
Mindenki más egy arany alapra festett tűzokádó sárkányt lát, ez a kombináció tehát a szerencse és a gazdagság szimbúluma a keleti hagyományok ismerőinek és lényegében ugyanez a játék rajongóinak, hiszen digitális formájában ez a minta háromtól harmincezer dollárig is terjedhet az online aukciós felületeken.
A doboz amúgy a gyártótól megszokott igényes és egészen masszív keménységű karton, kellemes megjelenéssel, ami a festését és a feltárt inforámciókat illeti. Ráadásul az is kiderül róla, hogy mindössze csak pár grammot kell feláldoznunk a mozgathatóság oltárán, cserébe alaposan visszavettek a rácsos, levegős burkolatból, ami sok játékos számára inkább taszító, mint vonzó tulajdonság. Odabent ezúttal sincs műanyag csomagolóanyag, csak papír rétegek különböző formával és céllal, az egér tálcája pl. újrahasznosított papírdarálékból készült. Apró kivétel a fedél belsejére ragasztott kis szivacs, mely felnyitásig a helyére szorítja az egeret.
A doboz egyik oldalán nagyjából minden lényeges specifikációt megtalálunk, a szenzortól a mikrokapcsolók várható élettartamán át a termék súlyáig és a mellékelt kiegészítőkig. Utóbbiak egy közel két méteres, szövettel bevont töltőkábel, mely valamivel merevebb a legpuhább megoldásoknál, de korrekt, szövet bevonatú darab és olivás-zöldes színével szépen igazodik a színárnyalatot arannyal és vörössel kombináló egérhez.
Ahogy az korábban már felmerült, a Type-C fejjel dolgozó USB dongle ezúttal is önmagában áll, az egérben sajnos nem jutott neki hely, pedig ez egy olyan tulajdonság, amit kifejezetten értékelünk egy wireless egér esetén, akár gamer, akár nem. Van viszont hozzá egy USB-A adapter, így a vezeték és a vevőegység Type-C fejeit beledugva a kábel USB-A feje megment minket, amennyiben nem rendelkeznénk szabad USB-C bemenettel a számítógépünkön.
Dizájn és anyaghasználat
A gyártó nem rejtette véka alá, hogy az egér formavilágával nem kellett túlzottan sokat bajlódniuk a tervezőlaborban, ugyanis az évek óta forgalomban lévő Aerox 3 Wireless volt a kiindulópont, melyet természetesen újragondoltak a friss kiadás kedvéért. Ez az újragondolás azért a legendás mintát leszámítva nem lesz túl feltűnő, olyannyira nem, hogy még a firmware szintjén sem különbözik az eredetitől, a PC-s szoftver is "Aerox 3 WL DLE" néven ismeri fel. Szóval míg a dobozon ezt nem hirdetik, valójában egy hároméves termék frissített változatáról van szó.
Persze, a festés mellett azért ne menjünk el ilyen egyszerűen. Először is a minta egységességének érdekében megszabadultak a méhkaptárra emlékeztető felületi lyukaktól, illetve az egér alsó felére szorítkoztak vele, így még mindig megspórolhattak egy keveset az értékes könnyedségből, ami az eredeti modell egyik kulcsfontosságú tulajdonsága volt. A burkolat szemmel láthatóan egységes hát, rácsok sehol, ami kifejezetten jól áll neki és bár volt nekem is rácsozott rágcsálóm, inkább legyen egy kevés súlya, minthogy odabent gyűjtse a port és a szőrszálakat.
Ezzel a lendülettel azonban a korábban oly hangsúlyos RGB is a háttérbe vonult, illetve az alagsorba, ugyanis a megmaradt 5 fényforrás az alváz mögött található. Itt megmaradt a korábbi dizájn részét képező rácsos felület, az egy ksiebb és egy nagyobb teflontal az egér két végén, illetve a fizikai kapcsoló, mely középső állásban kikapcs, balra tolva viszont a Bluetooth-t, jobbra pedig a 2.4 GHz-es kapcsolatot aktiválja.
Odafönt is minden a régi, így a két főkapcsoló fölötti elemek önállóak, elválnak a burkolattól, de csak annyira, hogy ne törjék meg nagyon a sárkányos mintát. Továbbra is gumiborítású a görgő és szakaszosan görgethető, oliva zöld színével pedig belesimul az arany-oliva alapszínbe, melyet a limitált minta aprólékos részletei tarkítanak. Az apró DPI választó is megvan, mely szintén zöld és továbbra is hasznos.
Ami sajnos szintén változatlan, az az extra gombok mennyisége és elhelyezkedése. A teljesen szimmetrikus formájú egér ugyanis továbbra is a jobbkezes játékosokat részesíti előnyben, mivel oldalgombokból ezúttal is csak az egér bal oldalára jutott a megszokott két darab. Sajnálatos, hogy az exkluzivitást ennyire komolyan gondolták, bár érthető, hogy költséghatékonysági szempontoktól vezérelve nem pont a limitált kiadásnál kezdtek komolyabb átalakításba.
A mikrokapcsolók Golden Micro kapcsolók és az első használattól kezdve 80 milliószor kattinthatunk mindegyikkel, míg igazán fáradni kezdenek, legalábbis a gyártó ezt ígéri nekünk. Elvileg adott az IP54 védelem is, bár ahhoz alaposan el kell áztatnunk szegény egeret, hogy ezt a gyakorlatban is letesztelhessük. A görgő kifejezetten jó, a döccenése nem túl erőteljes, de pont elég jól definiált ahhoz, hogy hiba nélkül léptethessünk a fegyverek között, vagy szimplán bevessük böngészés, szövegszerkesztés és fájlkeresések alkalmával.
Ki hinné, hogy nem változott a letapogatásért és a precíziós mozdulatokért felelős szenzor sem, de bizony, maradt az amúgy kiváló TrueMove Air érzékelő, mely 18000 DPI-s, illetve CPI-s, mely meghatározza, hogy mennyi utat tehet meg a kurzorunk egy adott mozdulat alkalmával, kiegészítve az akár 40G-s gyorsulásával és 400 IPS-es sebességével. A polling rate, avagy a mintavételezési gyakoriság legfeljebb 1000 Hz, 1 milliszekundum válaszidővel.
Persze vannak modernebb megoldások, pl. a Razer Viper szériájának több tagja, melyek akár 8 ezres frissítési értéket is felkínálnak, de valószínűleg senki nem azért fog kulcsmérkőzést veszíteni, mert csak egy 1000 Hz-es egérre futotta. Ha mégis, akkor a SteelSeeriesnél érdemes reklamálni, valószínűleg akadt még pár ládára való a raktáraikban ebből a szenzorból, amiből így talán le tudnak apasztani valamelyest ezzel az újrakiadással.
Az egér amúgy változatlanul kényelmes, az egér legmagasabb pontja enyhén hátul és nem középen van, ezért egy egészen kicsivel jobban belesimult a viszonylag kis tenyerembe, mint pl. a Logitech G Pro X Superlight, melyet évek óta nyúzok.
A kisebb kézméret előnye, hogy simán ráfektethetem az egészet és nem kell karomfogásba hajlítanom az ujjaimat. Az egér számomra ideális volt, könnyen kontrolláltam CS 2 és más fps játékok alatt is. A méretes QcQ egérpadom kissé viseltes, így a teflontalpak nem csúsztak rajta teljesen tehetetlenül, de összességében egy könnyen kezelhető egérről van szó, mely stabilan fekszik az asztalra, billegésről szó sem volt.
Ami az üzemidőt illeti, kifejezetten elégedettek lehetünk és bár az eredetihez képest nem változott a kapacitás, az a 80 órás maximum, amit a 2.4 Ghz-es rádiókapcsolat mellett kisajtolhatunk belőle, az továbbra sem ad okot komolyabb panaszra.
Ez a szám egészen komolyan megnő, ha az egeret mondjuk kizárólag Bluetooth kapcsolattal használnánk, akkor 200 óráig is elkattog. A váltást lehetőség szerint érdemes is lehet megtenni, például, ha csak böngészésre használjuk, így a töltőkábelt sem kell olyan gyakran bekötnünk az egér aprócska szájaként tátongó Type-C portba.
Szoftver nélkül sánta az egér is
A beállításokhoz szükséges segédalkalmazás a SteelSeeries esetében továbbra is megkerülhetetlen, bár az is igaz, hogy az egy ideje már GG néven futó app legalább meglehetősen fejletté vált az elmúlt évek során, több valóban hasznos funkcióval. A megjelenése alapvetően letisztult és többé-kevésbé átlátható is, bár a sok beépített lehetőség miatt némi ismerkedést igényel, mire minden kézenfekvő lesz.
Először is bekapcsolás után hat menüpont sorakozik egymás fölött az ablak bal szélén. Alul a Settings nyitja a sort, ám valami fura oknál fogva a gépünkhöz csatlakoztatott SteelSeries eszközök listáját elénk táró Engine nem az első, ehelyett lejjebb, a 3D Aim Trainer és a Giveways menük között kell keresnünk. Ez aligha logikus vagy felhasználóbarát és sokkal jobb lenne, ha a perifériákat preferálná a termékajánlókat felvonultató Home, az amúgy kiváló hangbeállításokat felkínáló Sonar, a gameplay felvételekre szakosodott Moments vagy a célzást és reflexeket fejlesztő Aim Trainer opciók helyett.
Az Engine alatt azonban már szépen felsorakoznak az eszközeink, itt pedig meg is nyithatjuk a minden igényt kielégítő egérbeállításokat. Amnit olyannyira nem frissítettek, hogy egy fekete, rácsos felületű Aerox köszönt ránk, a saját sárkányosunk helyett, ami azért kár egy kicsit. Ahogy az elvárható, az összes gomb programozható, ahogy a DPI beállításokat is tetszőlegesen módosíthatjuk 5 eltárolt lépcsőfok erejéig; van akkukímélő elalváskapcsoló tétlenség esetére, a világítás és a teljes egér számára is; finomhangolható a gyorsulás és lassulás; maximális kapcsolati pontosságra léphetünk némi akkuidőért cserébe; illetve egészen 125 Hz-ig ronthatjuk a mintavételezést az alap 1000-ről.
Ezen felül egy külön fül elérhető az RGB-s lefsor beállításához. Itt minden beállítható, az egyedi színek és a villogási üzemmódok egész sorát kombinálhatjuk, a megvilágítás reagálhat az egérmozgásra vagy maradhat állandó is, de persze ki is kapcsolhatjuk. A magam részéről elég nagy ziccernek tartom, hogy a sárkány lángoló szeme mögött nem lapul LED, pedig jópofa extra lenne, ha azt is bekapcsolhatnánk, alapból pedig maradna a háborítatlan minta. Talán legközelebb, egy másik legendás minta esetén költenek némi extra dizájnmódosításra és gyártásra.
Kell ez nekem?
Nehéz újat mondani erről a típusról, mely évek óta forgalomban van és számos játékos választotta kiegészítőnek az izzasztó játékórák átvészeléséhez. A talp továbbra is korrektül csúszik, a kattintás kissé hangos, de precíz, ahogy a szenzor is tette a dolgát, hibák nélkül. Az anyaghasználat a szokott módon igényes, a felületkezelés bár nem matt, de szintén kellemes tapintású. Van dedikált DPI gomb, alul pedig kikapcsoló- és váltógomb a kétféle wireless módhoz. Papíron mindent tud, amit egy igényes egér
Az a helyzet, hogy nehéz helyzetben vagyok, mert bármennyire is értékelem a rajongóknak való kedveskedést, a pénzért árult skinek meglehetősen távol állnak tőlem, ahogy többnyire az arany festés is és bevallom, a kissé giccsesen ábrázolt sárkányokért sem vagyok oda túlzottan. Az összhatás azonban ennek ellenére is meglepően látványosra és menőre sikerült, így saját meglepetésemre, de megadtam neki a dizájnért járó díjat. Pedig sem zseb nincs az USB dongle számára, sem extra oldalgombok a balkezes játékosoknak, így díj pusztán a jól kivitelezett mintának szól, mint bármi másnak.
Egyszerűen nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy a gyártón ragadt egy rakás régebbi szenzor, melyeket némi extra műanyag és festék bevetésével próbálnak meg értékesíteni. És ha már így tesznek, egy limitált szériáért mindig el lehet kérni még többet, ami nem jelent mást, minthogy ez az egér elsősorban nem a legprecízebb célhardvert keresőknek, de nem is a SteelSeries legjobb egerére vágyóknak, inkább CS-rajongóknak és gyűjtőknek szól, akik szeretnének egy igazi különlegességet az asztalukon tudni. Ezt pedig meg tudom érteni, magam sem vagyok mentes a gyűjtőszenvedélytől és akkor már inkább egy pofás, kézzel fogható egér, mely a monitor előtt és a polcon is jól mutat, mint egy digitális extra, nevetségesen sok pénzért.
