I. oldal
A Crysis-sorozatot egy dologról ismeri a világ igazán: a lenyűgöző grafikai megjelenítésről. Bár mind az első, mind a második rész tartalmazott jópofa játékmenetbeli megoldásokat, a német Crytek munkái csak azért maradtak fenn a köztudatban, mert kiváló alternatívák, ha számítógép-alkatrészek teljesítmény-felméréséről van szó. „Vettél új videokártyát? Hogy megy rajta a Crysis?” – ilyen és ehhez hasonló kérdések százai váltják egymást a hardveres fórumok forgatagában. Épp ezért a Crysis 3-at nem is mint játékot várták a rajongók. Sokkal inkább arra voltak kíváncsiak, hogy sikerül-e még tovább tolni a CryEnigine 3.0 látszólag végtelen határait, és lesz-e mit a haverok orra alá dörgölni a szokásos tavaszi gépfejlesztés után. Csakhogy ezek az emberek elfelejtenek egy fontos dolgot, azt, amire úgy tűnik, a Crytek sem emlékszik már: a Crysis 3 elsősorban videojáték, egyszersmind szórakoztatnia kéne, de ezt a feltételt, ha elvesszük alóla a technikai bravúrok nyújtotta előnyt, csak nehézkesen tudja teljesíteni.
Világválság… akarom mondani világkrízis
Az egyjátékos mód most is az idegenmegszállós sztorivonalat veszi vállára, és bár a Crysis 2 után szentül hittük, hogy a folytatás története csak jobb lehet, sajnos csalódnunk kellett. A Crysis 3 még elődeinél is ostobább forgatókönyvvel próbálja elhitetni velünk, hogy ez egy komoly játék, kidolgozott világgal és karakterekkel. Néhány év telt el New York földönkívüli megszállása óta; ez alatt az idő alatt Alcatraz… akarom mondani Prophet az igazak álmát aludta (hogy miért, ne kérdezzétek, senki sem tudja), a gonosz megavállalat, a CELL pedig uralma alá hajtotta az a világot, méghozzá… az energiaválsággal.
Igen, jól olvastátok: a sztori szerint a CELL ingyen energiát kínált, ami miatt minden más áramszolgáltató vállalkozás bedőlt, majd mikor már az egész Föld a nanoruhás cég tenyeréből evett, szépen feltornászták az árakat, hogy jól meggazdagodjanak. Ezzel a nem kicsit szemét húzással az egész emberiséget az adósukká tették, és most minden kormány úgy táncol, ahogy a CELL fütyül. Prophetet a második rész idején még eltűnt, de most egyszerre csak visszatért Psycho azért szabadítja ki a CELL fogságából, hogy segítsen neki és lázadó csoportosulásuknak szabotálni a vállalat energiahálózatát. Prophetet a világ megmentése motiválja, így segít korábbi bajtársának, kibontakoztatva egy bugyutábbnál bugyutább fordulatokkal operáló, röhejes sztorit, amit fejcsóválást generáló végkifejlet zár le a nagyjából 7-8 óra hosszú kampány végén. A dialógusok annyira nem szörnyűek, de a motivációk, döntések és abszurd helyzetek nem állnak jól a programnak.
Sajnos a Crysis 3 nem egy hosszú játék, és bár van lehetőség a felfedezésre, a hangulat hiánya elveszi a kedvet az újbóli nekifutástól. Szomorú ez, mert a helyszínek és a játékmenet végső soron rendben vannak, épp csak az a kis extra, szavakkal nehezen körülírható plusz hiányzik belőle, ami miatt kedvencünkké válik egy-egy nem hibátlan alkotás.
II. oldal
(Nano)ruha teszi az embert
A Crysis 3 végre szakít a második rész akcióbuborékjaival, és igyekszik visszatérni a gyökerekhez, azaz félig-meddig sandbox pályatervezéshez. A küldetések viszonylag nagy, szabadon bejárható tereken játszódnak, céljainkat pedig egy-egy kék nyíl jelzi, mutatva, hogy merre és milyen távol van az adott objektum. Persze szó sincs Far Cry 3 szintű játszótérről, a pályáknak van szemmel látható határa, de ezen belül mi döntjük el, merre mozogjunk és hogyan intézzük el az ellenséget. A szokásos CELL-katonák mindenféle felszerelésben feszítő változatain túl (tudjátok: rakétavetős, nehézgépfegyveres, mesterlövész, stb.) természetesen az idegenekkel is meggyűlik a bajunk, de már nincsenek olyan sokan, mint a Crysis 2-ben, ami részben jó, részben rossz. Egyfelől örülhetünk neki, mert az emberi ellenfelek hitelesebb játékot produkálnak, mint a vízből származó, de most mégis a szárazföldön hadat viselő polipfejű lények, másrészről viszont hiányoznak is, mert a Crysis 3 könnyen monotonná válik, és ezen a buta mesterséges intelligencia sem javít.
Sajnos a CELL-nél szolgáló bakákat IQ-teszt nélkül vették fel – mással nem magyarázható, hogy miért nem használják a fedezékeket, vagy próbálnak bekeríteni, tőrbe csalni. Ehelyett állnak egyhelyben, kiabálnak, hogy nekünk aztán annyi, és várják, hogy szétlőjük a fejüket. Na jó, ennyire mégsem egyszerű a dolog, mert a Crytek vezetőinek is feltűnhetett a tragikus MI, és ezért a minőséget mennyiséggel és csalással próbálták pótolni, hátha nem tűnik fel senkinek. Pedig de, feltűnik: nincs is komikusabb látvány, mint amikor a nyílt színen körbe-körbe sétálgató, semmibe üvöltöző katona azonnal halálpontos fejlövésekkel operál, csak mert elfogyott a nanosuit energiája és láthatóvá váltunk egy rövidke másodpercre. Amint újra eltűnünk, a CELL-egyenruhát viselő idióta ismét nyomunkat veszti, és még csak arrafelé sem lő, amerre korábban álltunk. Bár a felszerelésünk sok találatot bír, azért 6-8 egység okozhat gondot, s mivel a Crysis 3-ban mindig sokan nyomulnak ellenünk, készüljünk fel rá, hogy cifrákat fogunk káromkodni a gép előtt.
S ha már a láthatatlanságnál tartunk: igen, most is rajtunk feszít a nanoruha, és szerencsére úgy működik, ahogy a Crysis 2-ben, azaz alig kell várnunk az energiasáv visszatöltődésére, és nem létezik külön Maximum Strength-opció sem. Sajnálatos azonban, hogy a nanosuitban rejlő taktikai lehetőségek kárba vesznek. Ugyan elméletileg játszhatunk eszelős Rambót, de a fent vázoltak miatt nem valószínű, hogy sikerrel járunk. A trailerekben mutogatott, látványos, nagyszabású akció gyakorlatilag kivitelezhetetlen, szóval marad a láthatatlan móddal operáló lopakodás, amit immár egy íj is kiegészít. Csakhogy ilyenkor átesünk a ló túloldalára. Mivel az MI buta mint a tök, képtelen mit kezdeni a láthatatlansággal, maximum az EMI-gránátokkal okozhat egy-egy kellemetlen pillanatot. Ezzel szemben mi megállíthatatlan ragadozóként irthatjuk a CELL embereit, csak arra kell ügyelnünk, hogy ha fogytán a ruha energiája, guggoljunk le valami mögé, hogy gond nélkül feltöltődhessen.
A nanosuiton egyébként fejlesztettek a Cryteknél, most már külön skill-listából választhatjuk ki a passzív képességeket, melyeket, akárcsak a Crysis 2-ben, fejleszthetünk is. Igaz, többé nem kell ceph-trutymót gyűjtenünk hozzá, elég harcolnunk, ahogy a legtöbb szerepjátékban. Bár ez jópofa játékelem, csakúgy, mint a fegyvermodding, sajnos gyakorlati haszna nem sok van. Ha a teszt alatt nem jöttünk volna rá, hogy ilyet is lehet, simán végigdaráltuk volna a programot a megszokott módon, és semmi különbséget nem érzékeltünk volna. Ennek oka az átgondolatlan játéktervezés: „Megy manapság a fejlődés? Nosza, legyen a Crysis 3-ban is! Menő, ha nagyok a pályák? Hajrá, legyenek nagyon itt is!” Ez viszont csak akkor üzemképes, ha az akció, a nyers „gunplay” megfelel a dizájn kihívásainak. Itt erről szó sincs, ezért aztán a Crysis 3 fájóan unalmassá válik egy idő után.
III. oldal
Közös krízis
A Crysis 3 persze nemcsak szóló opcióval, de multiplayer móddal is el van látva, mely szerencsére tanult a második rész hibáiból. Félreértés ne essék, így sem fogjuk otthagyni érte a Battleifled 3-at vagy a Black Ops II-t, de muszáj elismerni, hogy egy igényes, kidolgozott és eredeti többjátékos komponenst kapunk.
A klasszikus játékmódokon túl (mint a DM és a TDM) a Hunter az, amit a legtöbbet nyüstölünk majd. Egy aszimmetrikus szabályrendszerről beszélünk, melyben az egyik csapatnak nanoruhája és íja van, a másiknak pedig nehézfegyverzete és kőkemény páncélja. Bár ezt a receptet sok ponton el lehet rontani, a Crytek vette az akadályokat és egy izgalmas módot készített, mely egyáltalán nem idegesítő vagy kiegyensúlyozatlan. Jó hír továbbá, hogy a nanoruha azonnal bekapcsolja a pajzsot, ha tűz alá vesznek, így nem járunk úgy, mint a Crysis 2-ben, ahol sokszor a pánik miatt nem jutott eszünkbe aktiválni a szuperfejlett öltözéket.
Fontos persze kiemelni, hogy a Hunter-mód minősége erősen függ a játékosoktól. Ha valaki csak úgy beugrik egy online meccsre, esélyes, hogy utálni fogja a játékot, mert a csapat tagjai nem lesznek elég együttműködők. Éppen ezért ajánlott barátokkal összeállva küzdeni – cimboráinkkal garantáltan intenzív és viszonylag egyedi élményben lesz részünk.
IV. oldal
És akkor a lényeg…
Igen, igaz: a Crysis 3 úgy néz ki, mint eddig semmi más, jelenleg ez a legszebb és legélethűbb grafikát villantó FPS a piacon. A textúrák részletessége szinte perverz igényességről tesz tanúbizonyságot. Psycho arcának apró redői már-már fájóan reálisak, és erre még csak rátesz egy lapáttal a szinte megszámlálhatatlan shader-effekt. A fények és az árnyékok szimplán tökéletesek, a poligonszám pedig valahol az egekben lehet, mert minden apró részlet látszik és számít. Ezen felül a pályatervezés és a művészi dizájn is nagyon ott van a szeren. Az első Crysisban a természet adta az ihletet, a másodikban a New York-i forgatag. Itt a kettőt összemosták, és bár az előzetes képek és videók nem adták vissza a helyszínek egyéniségét, játék közben hihetetlenül jól mutat az egész – épp ezért sajnálatos, hogy az akció jellegtelen.
Persze mindennek a gyönyörnek megvan az ára: a Crysis 3 nagyon gépigényes, igaz, lebutítva, Low-ra állítva már egy régebbi konfiguráción is játszható. A tesztgépen (AMD Athlon FX II X2 @ 3,4 GHz; 6 GB RAM; HD5770) alacsony beállításokkal tartotta magát a játék, és a konkurensekhez képest még így sem volt csúnya. Ugyanakkor a multiplayer stabilitása miatt mégis inkább az Xbox 360-as verziót játszottuk végig. A port sajna nem sikerült túl jól, a sebesség sokszor csúszott 30 fps alá, és a hangokkal is voltak gondok – elment, recsegett, zúgott, tudja az ég, hogy miért. A Microsoft konzoljának legszebb FPS-e persze maradt a Halo 4, a Crysis 3 butított karaktermodellei nem mutatnak olyan jól a gépen, és az animációkkal azért vannak még problémák.
Ami a zenét és a hangokat illeti – ha elvonatkoztatunk a konzolos hibáktól –, teljesen meg lehetünk elégedve. Ugyan Hans Zimmer muzsikája a múlté (valamiért nem vállalta el a harmadik részt), a minőséget nem adta alább a Crytek. Epikus, nagyzenekari szólamok adnak hangulatot a látványos jeleneteknek, és szerencsére Prophet nem kötött némasági fogadalmat, mint anno Alcatraz. A szinkron is rendben van és a fegyverek is pazarul szólnak, a cephek „sikolyától” pedig jó ideig reszketni fogunk.
Összegzés
A Crysis 3 jött, láttuk, ledöbbentünk, majd továbbálltunk. Tény, hogy technológiai téren nincs párja, s hogy még évekig ez lesz a mérce a PC-s alkatrészek megszállottjainak körében, és az is igaz, hogy a nemrég bemutatott PlayStation 4 címei sem fognak olyan jól kinézni a gép első pár hónapjában, mint a Crysis 3 egy bivalyerős gamer-PC-n, de sajnos ettől a játék még nem lesz több, jobb, élvezetesebb. Ne legyünk igazságtalanok, a Crysis nem „rossz”, el lehet vele lenni. Csak épp nem nyújt semmi átütően újat, és még a régi iskolában tanultakat sem úgy mondja vissza, hogy jó jegyet kaphasson. A Crysis 3 a trilógia leggyengébb darabja, melyből sosem lesz klasszikus. Sokat mondó infó azonban, hogy a legtöbb Crysis 3-fórumon csak arról megy a diskurzus, hogy kinek hány fps-t mér Fraps a játék alatt, magát a programot érdekes mód a legnagyobb fanatikusok sem tartják méltónak egy tartalmasabb kibeszélésre. És ez azért mond valamit.
Platformok: PC, PS3, Xbox 360
Tesztelt platform: PC, Xbox 360
