Pár hónappal ezelőtt a korábbi, igencsak régi Denon erősítőm megadta magát és azóta nem hajlandó foglalkozni velem, bármilyen gombot is nyomok meg rajta. Ez elég kellemetlen dolog, főleg annak tükrében, amikor megláttam, hogy mennyibe is kerülnek az új erősítők.
Mivel az ugyancsak régi és olcsó hangfalaimmal se voltam már elégedett és nem is volt rendesen helyem számukra, filmet VR moziteremben nézek, térhangzásra meg inkább a Sony fülesemet használom, úgy döntöttem nem adok ki sok pénzt és inkább lecserélem a teljes hangrendszeremet. Mivel nehezen férek el az asztalomon, úgy gondoltam, hogy egy hangprojektorral járnék a legjobban, hiszen a hosszú, lapos eszköz szépen elfér majd a monitor alatt.
Napokig tartó válogatás után rendeltem magamnak egyet, egy Sony HT-SF 150-et és pislogtam is nagyokat, amikor megérkezett. Minden dimenziójában hatalmas volt, nem erre számítottam. Egyértelmű, hogy a TV-k alá tervezték és bár mérőszalagoztam itthon előtte, valójában nem gondoltam volna, hogy ekkorák ezek a hangprojektorok, a monitorjaim alatt normálisan el se fért. Mivel nem 1 méteres távolságra lettek tervezve, ezért a hangzása is csak akkor jó, ha pont középen vagy. Szóval már az elején benéztem a dolgokat.
Sajnos nem volt rajta jack csatlakozó sem, mert addig válogattam, hogy ezt valahogy már elfelejtettem még egyszer leellenőrizni rendelés előtt. A baj viszont az, hogy így az egyetlen optikai bemenetére nem tudtam rákötni egyszerre a számítógépet és az első generációs Xbox One-t, hiszen az utóbbi csúfosan rosszul van ellátva csatlakozóval. Van rajta +1 HDMI bemenet, de csak azért, hogy a „TV” funkcióját erősítse, amit az ég világon soha senki nem használt ki a múltban, csak arra volt jó, hogy a Sony röhögve szerezze meg magának ezt a generációt. Szóval igencsak elférhetett volna rajta bármilyen normális csatlakozó, legyen az jack, RCA audió, HDMI hang kimenet vagy bármi.
Szóval az Xbox One-om miatt (ami körülbelül annyit ér, mint a hangprojektor, amit vettem), rendeltem magamnak egy optikai kábel elosztót, hogy egyszerre több eszközt tudjak kezelni egy tekerentyű segítségével. Nos, hónapokkal később ez meg is érkezett, amikor örömmel vettem, hogy az Xbox One arisztokrata sejhaja nem hajlandó holmi háromezer forintos switch-csel működni. Nem volt mit tenni, megváltam a Sony hangprojektoromtól, és mást kerestem helyette. Mivel az elállási jogom lejárt, buktam pár ezer forintot az eladáson és még az optikai switchet is fölöslegesen vettem meg. Nem voltam boldog, de ezt nevezik tanulópénznek.
Ez miért fontos nekünk valójában? Azért, mert így rögtön három hangeszközt értékelhetek. Azt már a legelején leszögezem, hogy a Sony HT-SF 150 bár nem szól rosszul, de gyengébb hangzást képvisel, mint a most következő két Creative termék hasonló áron. Bánom is, hogy megvettem, bánom is, hogy megtartottam, de azt hittem, ilyen árkategóriában jobb hangzással találkozni nem lehet. Tévedtem.
Mint sejthető, azért szerettem volna tesztelni a Creative T100-at és a Creative Stage 2.1-et, mert jobban el vannak látva csatlakozóval, mint a Sony-m volt, ami saját tapasztalataim szerint igencsak fontos. Tehát ne becsüld alá a csatlakozók erejét, sose tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.
Creative T100 – Kompakt, klasszikus PC-s hangfal
A felvezetőből sejthető, hogy nem akartam még egyszer olyan hibába esni, hogy TV-k elé szánt monstrumokat akarok a szűkös és zsúfolt íróasztalomra tenni. A klasszikus PC-s hangfal vonalat képviselve megakadt a szemem a Creative T100-on, aminek az értékelései elég jók voltak ahhoz, hogy elgondolkodjak rajta. Mivel a hangzás értékelése mindig szubjektív (főleg az ilyen olcsó árkategóriában), ezért az ember sose lehet biztos abban, hogy tetszik neki, amit hallani fog, hiába a jó értékelések.
Először ezt a hangfalat bontottam ki és meglepődve tapasztaltam, hogy ez a párban érkező eszköz sem egy apróság. Azonnal láttam, hogy ez fektetve se nagyon fog elférni nálam, a monitor mögé behelyezni meg nem túl értelmes lépés, hiszen arra egy ennél is jóval olcsóbb hangfal is jó lenne. A teszt idejére félretoltam a másodlagos monitoromat és beékeltem a Creative-ot úgy, hogy tökéletesen legyen elhelyezve velem szemben. De még mielőtt rátérnék a legfontosabbra, a hangzásra, nézzük meg, mi lapul a dobozban.
Kapunk távirányítót elem nélkül, jack 2.5 mm toldó kábelt, kézikönyvet és tápegységet. A hangfalpár zongora lakk bevonatot kapott, ami nem csak gyönyörűvé teszi, de ujjlenyomat mágnesként gyakran kell majd törölgetnünk, ráadásul ez mindig egy könnyen karcolódó felület, tehát óvatosan kell bánni vele.
A hozzáadott adapter sajnos elég bumszli, ezért nehéz neki helyet találni a konnektorban, ha már sok elektromos eszközzel rendelkezünk. A jó hír viszont, hogy a vezérlő hangfalon minden csatlakozó nagyon szépen van elhelyezve, könnyedén be tudjuk dugni a kábeleket, amire szükségünk van.
Képes fogadni a már említett jack-et (AUX), optikai bemenetet és USB-n keresztül akár FLAC-ot is. Ha ez nem lenne elég, akkor pedig végső soron ott van a Bluetooth kapcsolat is, ami 5.0-n tudja kiszolgálni az igényeket.
A távvezérlő sose gond, ha van egy ilyen eszköznél, még akkor se, ha karnyújtásnyira tartjuk magunktól a hangszórókat és tudnánk úgyis szabályozni. A távirányító segítségével viszont ki tudjuk választani melyik hangforrást szeretnénk használni, választhatunk hangzást, szabályozhatjuk a magast és a mélyet, illetve USB és BT-n keresztül lépkedhetünk a számok között.
Rákötni a gépekre tehát könnyű volt. A Bluetooth kapcsolat pár pillanat kérdése, beüzemelni gyerekjáték, zökkenőmentes és kínlódás nélküli. Igazán példamutató az is, ahogy a BT-t kezeli.
Kíváncsi voltam a hangszóró minőségére, ezért több zenét, filmet és játékot is kipróbáltam rajta, de ez természetesen igaz lesz a másik tesztelt hangfalra is. Ami biztos, hogy nem a T100-as fog szeizmikus mozgást elindítani a környéken, mert túl erősnek nem mondható. A 2 x 20W RMS 80W csúcsteljesítménnyel nem nagyon szabad sokáig maximumon járatni, de ennek itt talán nem is ez a célja. Engem ez a teljesítmény nem is riasztana el, számomra elég hangos ez az eszköz, én mindig inkább a hangzásra vagyok kíváncsi.
Tanultam hangtechnikát, de attól nagyon messze vagyok, hogy azt állítsam értek is hozzá. Viszont sajnos elég jó fülem van, így minden irritáló kis zajt, neszt, búgást, zörgést, sípolást meghallok, olyat is, amit más nem. Éppen ezért szeretem a jó minőségű hangeszközöket és jó minőségű audió formátumokat, és törekszem a pénztárcámhoz igazítva a legjobbra. Senki ne várjon csodát, de örömmel jelentem, ha valaki a tisztább magas és középmagas hangokat szereti, akkor egyáltalán nem teljesít rosszul az eszköz. Beszédre egészen jól reagál, filmet lehet vele nézni, játékra is meglepően jó volt. Például a Forza Horizon 4 motorhangjai már gyengék voltak, viszont a Battlefield V egészen, sőt, meglepően jól szólt rajta.
A zene viszont az elmegy kategória. Nekem nem adta azt az élményt, mint amit vártam tőle. Az az igazság, hogy nem is nagyon hallgatok zenét hangfalon keresztül, viszont a filmeknél és a játékoknál ennek a médiumnak is fontos szerepe van, ezért sajnálnám, ha a zenei élményből kimaradnék pont a hangszóró miatt.
Lehet próbálkozni előre beállított hangzásvilágokkal is: van zene-, film-, koncert- és játékmód is. Ezek hallható különbségeket eredményeznek, mégis úgy éreztem, egyik sem passzol ahhoz a zenei hangzásvilághoz, amit én személy szerint elvárnék.
Amire pedig ez visszavezethető szerintem, az a mély hiánya. Elméletileg van benne egy BasXPort technológia, ami kiemeli a basszust, de nekem ez valahogy élményre kevés volt. Ekvalizerrel vagy a távirányítón található szabályzókkal próbáltam állítani a hangot, de akkor sem voltam elégedett a méllyel. Persze ez is ízlés kérdése, valakinek pont ilyen hangokra van szüksége a megfelelő élvezhetőség érdekében.
A csatlakozók közötti hangzásban nem volt lényegi különbség. Körülbelül ugyanazt az élményt kapjuk, ha jackkel vagy optikán csatlakozunk rá, és a Bluetooth kapcsolat is elég gyorsnak mondható, ezeket elég sokat teszteltem, tényleg nem éreztem különbséget minőségben.
Ami tehát az eszköz számára pozitívumként összegezhető, az a Sony HT-SF 150 minőségét lazán verő magasabb hangok és a csatlakozók. Nekem nagyon fájt a mély hiánya, illetve a két hangfal elég sok helyet elvesz az íróasztalunkról, ezért nem biztos, hogy több monitoros felállásnál kényelmesen el lehet helyezni.
Creative Stage 2.1
Ez, az árkategóriában a T100-hoz hasonló vagy talán egy kicsit olcsóbb eszköz volt az, amitől egy kicsit féltem. Nem voltak jó tapasztalataim a Sony hangprojektorral, méretre nagy volt és a hangzása nem volt túl jó, ráadásul túl közel is ültem hozzá. De a Creative azt ígérte, hogy ennek a hangprojektornak a monitorok alatt is bőven van helye, nem csak a TV-k előtt, így, mint tesztelhető eszközt ezt is kikértem.
A doboza jóval nagyobb, mint a T100-é és ez nem csak egy hangprojektorból, hanem egy mélynyomóból is áll. Kiegészítők tekintetében kapunk egy T100-assal megegyező távirányítót, egy jacktoldó kábelt, kézikönyvet és tipli/csavar kombót a falra szerelhetőség érdekében. Meglepetés tehát már nem ért azon kívül, hogy a 2.5 mm-es jack kábel jóval rövidebb (kb. 1 méter), mint a T100-hoz adott.
Csatlakozók tekintetében a Stage mindent megkapott, mint a T100, viszont rendelkezik egy hangerőszabályozásra alkalmas ARC HDMI porttal is, hiszen TV-k alá vagy fölé is behelyezhető, így a TV távirányítójával is vezérelhetővé válik. A használata ugyanolyan egyszerű, mint a hangfalpárnak volt. 160W csúcsteljesítménye duplája a T100-nak, így ezzel már könnyebb zaklatni a szomszédokat, viszont ezekkel a wattokkal mindig óvatosan kell bánni, mert ugyanolyan parasztvakításnak számítanak sokszor, mint a fényképezőgépek megapixelei.
A szintén zongoralakkot kapott hangprojektor viszonylag apró, alig foglal helyet, ezért csodálatosan befér a monitorom alá és az az igazság, hogy piszkosul jól is néz ki ott. A mélynyomó szerencsére az az eszköz, amit „szinte” bárhova el lehet helyezni, így annak a monitorjaim mögött találtam helyet.
A tápkábel egy egyszerű, vékony villás csatlakozó, így nem okozott gondot bedugni a konnektorba, nem foglal el sok helyet. Nagy örömmel konstatáltam, hogy a mélynyomónak elég csak a projektorhoz csatlakoznia, neki sem kell külön áramforrás.
Praktikusság szempontból tehát nálam ez egy 10/10-es, ezt pedig a Sony után megkönnyebbülve vettem tudomásul, nagyon örültem neki. Egyedül talán az zavarhat sokakat a megjelenésében, hogy mindig világít rajta valami még készenléti állapotban is.
Nem volt más hátra, mint hogy teszteljem a hangminőségét. Nagyon féltem tőle, mert eddig túl jól passzolt a szobámba a Stage 2.1 kompozíció. Féltem, hogy nem lesz jó és valamiért elégedetlen leszek.
Több videojátéktól független zenész szerint is a Nier: Automatának van a valaha volt egyik legjobb soundtrackje, ami önmagában is egy mestermű.
Amikor először adott ki hangot a soundbar, akkor a Weight of the World című számot indítottam el rajta és azonnal, az első ütemtől kezdve tudtam, hogy ez hiányzott nekem. Ez a hangzás. Ez a mély, amit a Sony sose tudott adni nekem és a T100-as sincs ennek a közelében.
Kipróbáltam természetesen más zenékkel, filmekkel és játékokkal. Ami azonnal észrevehető, hogy ez pont a másik oldalán erős a dolgoknak, ott, ahol a T100-as elvérzik. Ez a külön mélynyomó nagyon kell. Nem is értem, miért akartam olyan hangrendszerre beruházni, amihez nem jár mélynyomó. Az vezérelt, hogy úgyis viszonylag ritkán és akkor is halkan használom ezeket, biztosan elég jó a beépített mély is, de így azért, hogy a Stage 2.1 itt van előttem és hosszú idő után újra érzem a zene és a hangok „dübörgését”, egyből rájöttem, hogy valami nagyszerű dologból maradtam ki az elmúlt hónapokban.
Filmekhez és sorozatokhoz nagyon jó a hangja, a játékoknál úgyszintén nem lesz gond. A Battlefield, a Forza, az Apex és a többi remekül szól rajta, de mint írtam, ezen a terepen a T100 sincs nagyon lemaradva.
A zenékkel kapcsolatban már nem lennék ennyire elnéző. Mármint sokkal jobb élmény nekem ez, mint a T100-as, de egyértelműen hallatszik, hogy a magas és középmagas hangok azért sajnos egybefolynak. Valamit valamiért, de nem reménytelen a helyzet. Úgy érzem ugyanis, hogy inkább közepes hangerőnél kezdi kiadni magából a dolgokat a Stage. Ha halkan járatjuk, akkor a T100-as hangja talán szebb. Viszont amint adunk rá kakaót, akkor mintha kivirágozna és azokat a hangokat is kiadja magából, amiket eddig rejtegetett, de itt sem érdemes természetesen überelhetetlen minőséget elvárni.
Mivel kezdtem elfogult lenni a hangzással kapcsolatban (és a kompakt mérete is a Stage felé húzta a szívem), ezért vakteszteltetni kezdtem a családon belül a hangszórókat. Mivel csak én tudtam, hogy melyik eszköz van bekapcsolva éppen, ezért többféle szituációban meg tudtuk nézni, hogy melyik hangzik jobban. Általánosságban elmondható, hogy az esetek körülbelül 90%-ban a Stage hangzása jött be itthon, így talán nem lövök mellé, ha én is inkább ezt javaslom általánosságban a jövőben.
Ha neked is olyan eszközre van szükséged, ami olcsó, de rendelkezik egyszerre jack csatlakozóval és optikai bemenettel is, akkor nincs könnyű dolgod a keresésben, hiszen 50 000 Ft-ig bezárólag csak elvétve találsz ilyen eszközöket. A Creative viszont meglepett a hangzásával, számomra jobb élményt tudnak ezek a hangszórók nyújtani, mint a hihetetlen múlttal rendelkező Sony tudott ezen az áron.
El tudnék könnyedén képzelni egy Dolby Atmos rendszert is a szobámban, de az nem az én pénztárcámhoz van jelenleg szabva. Most viszont, hogy hallottam a Creative T100-at és Stage 2.1-et is megszólalni, már tudom, hogy mit kapok a pénzemért. Biztosan mindenki a saját pénztárcájához igazított hangrendszerrel rendelkezik otthon, de ha nincs mélynyomód, akkor nagyon javaslom, hogy legalább egy 2.1-en gondolkozz el, ha az 5.1 rendszereket drágállnád is valamiért.
Egy dolog viszont azért mégis van, ami elriaszthat a vásárlástól. Mindkét eszköz egy EU-n belüli energiagazdálkodási szabványnak felel meg (ErP), ami alapján, ha nem kap elég erős hangot a készülék, akkor egyszerűen készenléti üzemmódba áll. Ha tehát éjszaka nagyon-nagyon halkan hallgatnál valamit, ami tisztán nem kivehető, csak duruzsolás, akkor lehet be se kapcsolnak.
Például az Xbox One menüjénél nálam állandóan kikapcsoltak a hangfalak, vagyis a menüben való lépkedést én már nem hallottam. Akkor is hamar elhalkul, ha éppen zenét keresünk magunknak, ilyenkor a zene elindítása után nem feltétlenül kapcsol be azonnal. Játéknál vagy úgy általánosságban filmnél, folyamatos zenénél viszont nem találtam ezt problémának, de fontos megemlíteni, hogy akár még zavaró is lehet ez.
Végeredményképpen pedig örömmel jelentem be, hogy a Creative Stage-et választom társamnak az elkövetkezendő évekre. A kompakt mérete és a mély hangzása engem megfogott annyira, hogy megtartsam. Mivel TV alá is betehető, ezért még a nem túl nagy szobákba is sokkal jobban tudom ajánlani, mint a Sony HT-SF 150-et, ami kizárólag oda lett kitalálva, nagy és még mély hangzással sem rendelkezik.
Ha nem szereted a dübörgő hangokat, de monitorhoz keresel hangfalat, akkor viszont a T100-ast lehet érdemes kipróbálnod, hiszen jól kivehetően szebben adja vissza a magas hangokat. Nekem tehát ebben az árkategóriában pozitív csalódás volt ez a két cucc és biztos vagyok benne, hogy még sokan fogják örömüket lelni a Creative remek ár/érték arányú eszközeiben.
