1. oldal
Most hirtelen ugyan nem jut eszembe elborult fejlesztőcsapat név, de a Butterscotch Shenanigans (nem könnyű elsőre leírni hallásból) biztosan ott lenne a legjobb 10 között. Olyannyira jó fejek, hogy a nevük mellé még receptet is adtak, ugyanis a nevük első fele tejkaramellát jelent (legalábbis felénk valami ilyesmi), a második pedig bajkeverő férfit. Szóval az ő szülöttük a Crashlands, ami nem csak PC-re, hanem mobilra is debütált már. Mit várhatunk tehát egy olyan csapattól, akiknél a humor úgy tűnik kihagyhatatlan része mindennek és Minecraft, valamint Don’t Starve túladagolásban szenvednek?
A történet egyből a közepébe vág, elejtett információkból, párbeszédekből derül majd ki egy kis háttértörténet és pár apróság. Épp békésen szállítjuk a ránk bízott csomagokat a rendeltetési helyük felé, mikor is egy óriás fejjel rendelkező dimenzió-lény (Hewgodooko a neve amúgy) a pilótafülkében terem, majd alkatrészek után érdeklődik. Mivel a kérdéses darab a hajónk nélkülözhetetlen része, hogy megszerezze, a maradékot szétlövi, mi pedig kényszer leszáll… zuhanunk egy ismeretlen, idegen bolygóra, ahol jeladókat kéne építeni. Aztán hazaszólni, hogy küldjön valaki (legyen szíves) egy mentőegységet, mert itt ragadtunk, de csúnyán. Ja, és a csomagokat is megmentettük, nem hiába vagyunk sorozatban a hónap dolgozója cím büszke tulajdonosai. Magával a jeladóval igazából semmi probléma nem lenne, ha nem úgy kezdenénk a bolygón a fejlődést, hogy fát farigcsálunk és bőröket nyúzunk le mindenféle fura állatról. Ezekből az alapanyagokból nem hamar lesz bonyolult műszaki eszköz, de a legrosszabb, hogy egy elem is kéne bele, az pedig nem terem minden bokorban.
Így hát elkezdünk berendezkedni, felfedezni, kísérletezni. Nem csak a nyersanyagokkal, hanem azzal is, hogy melyik lényt tudjuk élettel össze nem egyeztethető sérülésekkel felruházni, úgy, hogy velünk lehetőleg ne történjen ugyanez. Ebben segítségünkre lesz a társunk, JuiceBox, egy általunk összerakott szállítórobot, aki mindenbe beleszól, de tény, hogy nélküle nem boldogulnánk. A két főszereplő párbeszédei a játék egyik erőssége, remekül elvitáznak, hülyéskednek egymással, vagy bárkivel, aki az utukba akad (csak úgy záporoznak a szóviccek). A szövegek megírása közepette le merném fogadni, hogy jó néhány gyógyszer elgurult abban a texasi irodában.
Felülnézetből irányítjuk Fluxot, hősnőnket (ez kb. 2 mondatból derül ki, de lehet a rózsaszín szkafander is árulkodó akart lenni), és rengeteg gyűjtögetésre, harcra, valamint küldetésekre kell számítanunk, ha belevágunk a kalandba. A már említett Don’t Starve-val ellentétben itt a túlélés kimerül annyiban, hogy a HP csíkunk véges, úgyhogy ha túl nagy szörnybe kötünk bele, vagy elszámoljuk magunkat harc közben, akkor elhalálozunk, és a nálunk levő nyersanyag egy részét (persze direkt a legértékesebb darabokat) eldobáljuk. Visszamehetünk összegyűjteni az elvesztett javakat, sőt, még egy csinos sírkövet is begyűjthetünk, dekorációnak. A hangsúly tehát a harcon, a gyűjtögetésen, a gyártáson és a helyi NPC-k problémáinak megoldásán van. Szóval küldetéseket teljesítünk, életeket teszünk jobbá, igazi hősök vagyunk. Közben beszerzünk mindenféle kütyüt, megkeressük azt, amit senki se talált meg, és megölünk mindenből 10-et, aztán a morcosabb verzióikból is párat, a biztonság kedvéért. Hozzá kell tegyem, hogy amikor viszont 31 darab fából készült házfalat és 1 ajtót kértek tőlem leszállításra, az azért már a pofátlanság határát súrolta. Tapasztalati pont, mint olyan nincsen, a jutalom elhanyagolható, de hasznos recepteket lehet kapni, ez kompenzálja némileg fáradozásainkat. Meg a sok elborult karakter is, akikkel szerencsénk (vagy szerencsétlenségünk) lesz lépten-nyomon összefutni.
2. oldal
A harc igényel némi taktikai érzéket, de a reflexeinket teszi próbára első sorban. A szörnyeknek saját, fajuknak megfelelő támadási módjaik vannak, ezek veszélyzónáját piros csík, kör jelzi, hasonlóan a Wildstarhoz (ha próbáltátok az MMO-t). Ez egyrészt hamar megtanulható, másfelől állandó figyelmet is igényel, mert az ide-oda teleportáló, ugráló, követő gömböket kilövő ellenségek nem sok szünetet hagynak két támadás között. Nem árt tudni, hogy az adott faj kicsinyeinek megtámadása odavonzza a közelben levő nagyobb dögöket is. Ha pedig éjszaka mászkálunk, sokkal bátrabban esnek nekünk, és messzebbről is szúrnak ki minket. Óvatosan tehát, az éjszaka nem könnyű terep, a szörnyek neve pedig okkal van pirossal írva, azt jelenti, hogy 2 ütésébe, vagy kevesebbe simán belehalunk. Mindezt nem lesz amúgy sok idő kitapasztalni, némely küldetés pedig úgyis rávisz minket, hogy összeakaszkodjunk a fejlettebb, nagyobb ellenségekkel is. Ha pedig jó pár nevesített szörny megölése után úgy gondoljuk, az új csodafegyverünkben és páncélunkban senki sem szállhat szembe velünk, úgyis jön egy még erősebb, még nagyobb verziója annak a fajta lénynek. Néha még bossokba is beleakadhatunk, ezeknél gyakran előfordul, hogy még nem vagyunk megfelelően felszerelve a harchoz, később kell visszatérnünk és bosszút állnunk.
A felszerelésünk a páncélzatunkat és a fegyvereinket jelenti, legalábbis első körben. A legnagyobb szerencsénk pedig az, hogy a többi apróság fix értékekkel bír, nem úgy a páncél és a fegyver! Vegyünk egy példát, miért is húztam fel a szemöldököm a craft ezen részen. Amint összeszedtük a megfelelő mennyiségű nyersanyagot (ez önmagában trükkös lehet) legyártjuk hőn áhított új mellvértünket. Eddig jó. Rákattintunk, és innentől a véletlen szám generátor isteneinek kezében vagyunk. Ha bejött az élet, akkor az ócska, alap fehér tárgy helyett zöldet, kéket, lilát kapunk. Ez minden egyes gyártásnál véletlenszerű, úgyhogy a bátrak egymás után készíthetik az új darabokat, míg valami jó statokkal ellátott példányhoz nem érnek. Itt csak az a gond, hogy minden magasabb szintű (például fa, bőr, kő, kitin, „kék polip izé” alapanyagú) tárgy alapból több HP-t és sebzést ad, tehát valamennyire jól járunk egy fehérrel is. És igen, most jön a 'de'. A korábbi cuccok hasznos képességei viszont mennek a kukába, mint a például 20-40% sebzés visszadobása (reflect), vagy a 30-40% esélyű bénítás (stun), a tűz/méreg sebzés, vagy a gyorsítás. Az erősödő ellenségeknél pedig alapvetően az számít, mennyi sebzést osztunk ki, és mennyi püffölést bírunk ki. A kisebb szintű alapanyagból összetákolt felszerelés pedig hiába van tele csoda statokkal, nem lesz képes eleget nyújtani.
Ez sokaknál alapvető játékmechanika, vagy hack & slash játékokat idéző, megszokott helyzet, de számomra időhúzó, unalmas és monoton egy ponton túl. Amúgy is farmolásról szól a játék fele, főleg, ha új féle nyersanyagot gyűjtünk a szörnyekből, akik kezdetben kemény ellenfelek tudnak lenni. Ezt persze megoldja a négyféle nehézségi fokozat, mindenki gondolja meg, mit keres a játékban és többnyire boldog lesz a választásával, hiszen könnyebb beállításokkal megspórolhat némi farmolást is. Felszerelésünk tartozékai még a trinketek, amik passzív előnyökhöz juttatnak minket (pl. +10% kritikus sebzés esély) és a nyersanyagok kinyerésére használható fűrész, csákány, ásó is, ez utóbbiakat ugyancsak fejleszteni kell időnként. Kiegészítőként van még 4 slotunk gyógyító, támadó eszközöknek, italoknak, bombáknak is. Itt általánosságban elmondható, hogy a 2 gyógyító, 2 támadó felállás a legeredményesebb, mert az extra sebzés is jól jön, de ha bekapunk egy keményebb támadást, akkor villám gyorsan fel kell gyógyulnunk, miközben persze rohangálunk a folyamatosan érkező további támadások elől.
3. oldal
Van még egy rész, ahol erőteljesen érződik a Minecraft hatása. Aki szeret saját házat, műhelyt építeni, vagy szobákat berendezni, az itt kiélheti magát. Ha Fallout 4 magasságba nem is emelkedik a dolog, azért bútorokat, gyártó asztalokat, lámpákat, szobrokat és egyéb díszítő elemeket itt is összebarkácsolhatunk. Emellett saját kertet és cserepes növénygyűjteményt is kialakíthatunk új otthonunk mellett. Nagy néha tojásokat találva (igen, itt minden tojással szaporodik, komolyan) háziállataink is lehetnek, belőlük viszont minket kísérő harcos petet is nevelhetünk, és 1-1 hatalmas anyagigényű tárgyat legyártva egyre magasabb szintre is emelhetjük segítőnket. Ha erre felcsillant a szemünk és szeretünk ilyesmikkel molyolni, rendezgetni, az biztos, hogy sok órányi szórakozást biztosít a Crashlands.
Egyszerű, de azért sok tartalommal rendelkező játék lett a Butterscotch Shenanigans műve. A területek hatalmas nagyok, és szerencsére lépten-nyomon teleportokba botlunk, amik között utána szabadon ugrálhatunk bármikor. Több mint 70 féle élőlényt, növényt, ércet találhatunk kalandjaink során, a megszerezhető receptek száma pedig a 300-at súrolja. És mindemellett rengeteg kinyerhető nyersanyaggal kell dolgozunk, amiknek hála lesz egyre keményebb páncélunk, erősebb fegyverünk, és saját kacsalábon forgó palotánk, kerttel és állatokkal. És persze mindenki irigykedni fog ránk. Azt érezni, hogy mobiljátékban is gondolkodtak a készítők, mert nem bonyolították túl a dolgokat, inkább, úgymond színesebbé tették. A nyersanyagból fejlesztünk, majd az így elérhető új nyersanyagokból új tárgyakat készítünk, és újra és újra. Viszont mindezt legalább pörgős harcokkal tarkítva tehetjük, a két főszereplő párbeszédeit olvasva pedig garantált a szórakozás. Az biztos, hogy hosszú napokra, hetekre elég felfedezni és összegyűjteni való van a játékban. Aki pedig nem bánja, hogy mindez néha monoton farmolást is jelent, az örülni fog, hogy az űrhajója pont erre a bolygóra zuhant le. Ó, és nem is mondtam, itt bacon-virág is nő. Ezzel most biztosan mindenkit meggyőztem.
