1. oldal
Magányos jurta áll a mongol sztyeppe közepén, benne egy kikapcsolt android. Kell ennél érdekesebb kezdés? A Flying Cafe for Semianimals független ukrán csapat első alkotása a Cradle, ez a különleges, gyönyörű, szürreális játék, amely Mongólia tájaira és az emberiség jövőjébe visz el minket. Műfajilag nem könnyű besorolni, és talán nem is lehet szigorú kategóriákba begyömöszölni: félig sci-fi, félig fantasy, sétaszimulátor, felfedező- és kalandjáték néhány ügyességi résszel, pár fejtörővel, és rengeteg rejtéllyel, amelyekről még a végigjátszás után is sokáig fogunk elmélkedni.
2076-ot írunk, a világ nagyon megváltozott, az emberiség a halhatatlanság titkát kutatva felfedezte, hogyan lehet az emberi tudatot android testbe költöztetni. A dolognak persze nem várt mellékhatásai is lettek, egy az új technológiával kapcsolatos katasztrófa következtében új vírus fenyegeti az embereket, ami miatt még többeknek kell búcsút mondaniuk a hús-vér létnek. A robottestben élők élete sem egy leányálom, ők kellemetlen mellékhatásoktól szenvednek, melyek miatt tudatátvitel segítségével időnként újra le kell cserélniük testüket.
Főhősünk, Enebish egy magányos jurtában lakik a mongol sztyeppe közepén és egy hasonló tudatátvitel után tér magához. Valami azonban félresikerülhetett, mert nem sok mindenre emlékszik korábbi életéből. Miért van egyedül a világ végén, a puszta közepén? Miért van ilyen bazi nagy rendetlenség? Ki, vagy mi rejtőzik az asztalon ülő, félig virágvázává alakított női android testben? És a legfőbb kérdés: milyen titkokat rejt a közelben álló romos vidámpark fémcsontváza?
Innentől kezdve szabadon kószálhatunk a pusztában, ám a fő helyszínek a jurta és a vidámpark lesznek. (Tipp: Alap esetben a főhős nagyon lassan mozog, sprintelni is tud, de még így sem túl gyors. Ha nagyon unjátok a lassú kóborlást a pusztában, már elzsibbad az ujjatok a shiften és szeretnétek még egy jót is nevetni, akkor mindenképp keressétek meg a lovacskát, nagyon megkönnyíti a játékot). Hiába hívogat a sztyeppe, ha össze akarjuk rakni a háttérben történt eseményeket, akkor nem árt, ha saját házunk, azaz jurtánk táján kezdjük a kutatást. Minden kis papírcetlit, újságkivágást, magazint, képeslapot, jegyzetet elolvashatunk és jó, ha ezt meg is tesszük, mert a háttértörténet és az előzmények csak a segítségükkel válnak érthetővé. Rengeteg információt rejt a jurta, érdemes mindent felforgatni és még nagyobb rendetlenséget csinálni: a dobozok, ládák alatt, fiókok mélyén is lapulhatnak olyan információmorzsák, melyeket összerakva új megvilágításba helyezhetünk mindent, vagy megtalálhatjuk egyes fejtörők megoldásának kulcsát. Találhatunk persze olyasmiket is, amelyek nem visznek közelebb a megoldáshoz: családi fotókat és emlékeket, vagy a mongol tea receptjét, de ezek is mind színesítik a történetet.
Elsőre talán túl sok is ez az információmennyiség, nehéz eldönteni, hogy mi az, ami nélkülözhetetlen adat, és mi az, ami csak érdekesebbé teszi a sztorit. Olyan érzésem volt, hogy az alkotók annyi energiát és időt fektettek a háttér létrehozására, hogy az egy hosszabb játékra is bőven elég lett volna, számomra is rengeteg dolog csak a második végigjátszásra lett világos. Az egyik kedvenc animém, a Serial Experiments Lain, és másik kedvencem, a Donnie Darko című film is hasonló hatással volt rám - mindkettő vége után sok megválaszolatlan kérdésem maradt, de ezt pozitív élményként éltem meg, rávett arra, hogy újra végignézzem őket, és utána olvassak bizonyos dolgoknak, melyek segítettek megérteni az eseményeket. Az biztos, hogy a Cradle egy olyan gondolatébresztő darab, amiről sokat lehet agyalni, beszélgetni, és kell is, de csak akkor, ha érdekelnek minket az olyan témák, mint a halhatatlanság, a transzhumanizmus, a szépség és annak minden áron való hajszolása, a test és lélek kapcsolata, és az olyan különös, könnyen nem megválaszolható kérdések, hogy ha korlátlanul lemásolhatjuk önmagunkat, van-e létjogosultsága egy kalózpéldánynak?
2. oldal
Kalandozásunk során fő feladatunk a rejtélyes géplány helyreállítása lesz, amihez több alkatrész is szükséges, a nem túl bonyolult fejtörők is nagyrészt erre épülnek. Többnyire elrejtett dolgokat kell megkeresnünk, ill. tárgyakat kombinálni. Ezen kívül van még egy 3D-s minijáték is, amellyel többször is találkozhatunk, ebben egy kockákkal teli virtuális térben kell adott színű darabokat összegyűjtenünk és eljuttatnunk középre, miközben egy kockaszörny megpróbál nekünk keresztbe tenni, rombolja a pályát, elzárja az utat, ellopja a célkockákat és hasonló galádságokat követ el. Építkezhetünk és rombolhatunk is, és a különböző színű kockák kombinálásával a szörnyet is hidegre tehetjük egy időre. A játékosok közül sokan szidták ezt a minijátékot, elsőre nekem sem ment, de aztán belejöttem, főleg miután rájöttem, hogy a kockákat el is raktározhatom a zsebemben. Szerencsére a játék azokon is megkönyörül, akiknek nem tetszik ez a 3D-s móka: miután elbuktuk, nem kell újra nekimennünk, átugorhatjuk.
A fejtörők és a minijáték nem a legnagyobb erősségei a Cradle-nek, de a darab egyike azon ritka játékoknak, amelyek esetében elmondhatom, hogy ez nem zavart, mert a történet, a környezet és a hangulat kárpótolt mindenért. A szereplők is nagyon érdekesek: Ida, a titokzatos kibernetikus lány, akit össze kell raknunk, és barátunk, a légibusz vezetője, Tabaha is egészen egyedi figurák, a hangjukat is jól eltalálták, egyedül a főhős angol szinkronhangja nem lett a kedvencem. A trailerben hallható zene (Merry Dancers: Mechanic Heart) a történethez illően modern, de időnként a háttérben hallható egy doromb is, finoman felidézve a távoli múltat, amikor a mongol pusztákon még nem gépsasok repültek. A játék többi háttérzenéje is jóféle, hasonlóan hangulatos, ambient ill. electronic számokból áll, és az énekes hölgy kellemesen fátyolos hangját több számban is élvezhetjük.
A jurta finom, minden apró részletre kiterjedő kialakítása nagyon tetszett, ilyen gazdagon kidolgozott helyszínnel még egy játékban sem találkoztam. Rendkívül hangulatosnak találtam még a hátborzongató, romos, elhagyatott vidámparkot, a pusztát a felette szálló stilizált felhőkkel, röpködő fecskékkel és a végtelenbe nyúló légibusz oszlopok sorával. Az Unigine motor nagyon finom szépségek létrehozására képes: pl. ha megtöltünk egy üvegpoharat vízzel, a pohár felületén valós időben tükröződik a környezet, minden kis részlete (hosszú percekig kószáltam magam előtt tartva azt a poharat).
A sok jó után meg kell említeni, hogy a Cradle sajnos nem mentes a technikai problémáktól. A FOV kicsi, és nem lehet rajta állítani, a headbob/lélegzetvétel sem kikapcsolható, a framerate pedig időnként leesik, ezért aki érzékeny erre, azzal előfordulhat, hogy rosszul lesz (nekem többször is sikerült). A billentyűzetkiosztást sem lehet állítani, aminek szintén sokak nem fognak örülni. A fizika is néha furcsán viselkedik: ha megállunk, sík terepen is előfordul, hogy lassan csúszni kezdünk visszafelé, mintha a főhősnek kerekei lennének és elromlott volna rajta a kézifék. Az irányításban is akadnak anomáliák, a tárgyakat szinte lehetetlen pontosan pozicionálva lerakni (ez legalább megmagyarázza, hogy miért van a jurtában akkora rumli). Mindezek ellenére a darab nagy kedvencem lett - és mondom ezt úgy, hogy az első nap érdemben nem tudtam összesen egy óránál többet játszani vele, mert az idő nagy részében azzal voltam elfoglalva, hogy zöld arccal, a földön fekve küldjem melegebb égtájakra az alkotókat.
3. oldal
A Cradle sokkal több, mint aminek elsőre látszik, van benne valami megfoghatatlan szépség és szomorúság. A mongol sztyeppe időtlenségének kontrasztja a technológia és az ember múlandóságával. A szétesőben lévő vidámpark, és a hasonlóképp szétesett életek. Málló fém és műanyag felületek, repedező, lepergő festék, hibás áramkörök, emlékeiket és énjüket kereső emberek, megválaszolatlan kérdések. Könnyen azon kaphatod magad, hogy felálltál a géptől, de még mindig játszol.
A darab egyike azon ritka játékoknak, amelyek bár messze nem tökéletesek, érdemeik, művészi értékeik bőven kárpótolnak a hiányosságokért. A Cradle rétegjáték, azoknak szól, akik szeretnek elveszni egy gazdagon kidolgozott világ minden kis részletében, akik szeretik a finom utalásokat, és nem várják, hogy tálcán kínáljanak fel nekik mindent. Az ínyenceknek, a különleges, művészi játékok kedvelőinek mindenképp érdemes tenni a Cradle-lel egy próbát. A játék körülbelül 6 óra alatt végigvihető, de a kirakós darabjaiból sok csak a második végigjátszás után kerül a helyére, és ha minden titkot meg akarunk fejteni, minden achievementet megtalálni, akkor még többet elszórakozhatunk vele (10 órát játszottam vele összesen, rengeteget molyoltam, de az achievementeknek így is csak 52%-a lett meg). A 12,99 eurós ár teljesen korrekt érte, akinek bejön a zene, annak érdemes erre még rádobni pár eurót, 16,99-ért már odaadják a 90 percnyi muzsikát és 10 háttérképet tartalmazó Deluxe kiadást. Kultuszjáték is válhat belőle, ínyenceknek ajánlott.
Kapcsolódó linkek:
