Bevezető

Az első Lynnfield magos processzorok szeptemberben futottak be, ezek sorrendben a következők: Core i5-750, Core i7-860 és Core i7-870. Az alapja mindháromnak ugyanaz, a különbség az órajelekben és a HyperThreading támogatásában rejlik (a 750-esben deaktiválva van). Jelen cikkünk alanya a megjelenése óta nagy népszerűségnek örvendő Core i5-ös, lássuk mire képes számokban:

Mivel az első P55-ös cikkünkben már átfutottunk rajta egyszer, most csak nagyvonalakban vázolnánk az újdonságokat. Sorban haladva, ami először feltűnhet, az a mag mérete. A Lynnfield bizony megnőtt, ami annak köszönhető, hogy beépített PCI-Express vezérlővel rendelkezik, és az foglalja a helyet. A memóriavezérlő is megváltozott, három helyett immár kétcsatornással rendelkezik a processzor, és ez a tény a PCI-E vezérlő integrálásával karöltve már elég egy foglalatváltáshoz. Mindenképpen jó hír, hogy a fogyasztást is sikerült visszafogni, hogy ez mennyire számít a gyakorlatban, az a következő oldalon kiderül. Az architektúrában történt változásokon kívül van még egy fontos tulajdonsága a Nehalem alapú processzoroknak: mindegyik támogatja az Intel Turbo Mode-ját, ami azt jelenti, hogy terheléstől függően változtatja a CPU órajelét.

A hasznát ennek nem is nagyon kell ecsetelni, hiszen ez egyfajta automatikus túlhajtás, ráadásul az új processzorok esetében az Intel már bőkezűbb volt a plusz teljesítmény tekintetében. Egy-két mag terhelése esetén az i5-750 egész 3.2GHz-ig felkúszik, de még négy mag mellett is 2.8-on jár, így bár a névleges órajele 2.66GHz, leterhelve nem igazán fogjuk 2.8 alatt látni.

Mivel a PCI-Express vezérlőt a processzorba integrálták, így már nem volt szükség északi hídra a chipsetben, se gyors kapcsolatra hozzá. A Lynnfieldekből ezért száműzték a nagyon gyors QPI kapcsolatot, és maradt egy 2GB/s-os DMI kapcsolat, ami az X58-ban az északi és a déli híd között volt. Ezek miatt a P55 Express egychipes kialakítású lett és funkcionalitását tekintve, nagyon emlékeztet az ICH10-es déli hídra.

[bold]

Tesztgép[/bold]

Processzorok: Athlon II X4 620 (2.6GHz), Phenom II X4 955 (3.2GHz), Core 2 Quad Q9450 (2.66GHz), Core i5-750, Core i7-920

Alaplapok: Gigabyte GA-MA790XT-UD4P, Asus P7P55D EVO, Gigabyte X58-UD3R

Memória: Geil Value DDR3-1333 CL7

VGA: Sapphire Radeon HD4890 1GB (Catalyst 9.8)

Tápegység: Corsair TX650

Mielőtt belekezdenénk csak pár szó a mezőnyről: az Athlon II-t azért hagytuk bent, mert kíváncsiak voltunk rá, hogy a Core i5-höz képest majd féláron kapható processzor hogyan teljesít a nagyok között, a Core i7-es eredményeink pedig korábbi mérésekből vannak, amikor még nem használtunk minden szoftvert, ami a mostani felhozatalban szerepel. Ha lehetőségünk lesz rá egy későbbi alkalommal még úgyis visszatérünk a témára, a lényeg így is látszódni fog.

Fogyasztás és Everest

A Core i5 teljesen párban van a Core 2 Quad-okkal, nyoma sincs a Core i7 920-nál tapasztalt fogyasztásnak, ahhoz viszonyítva terhelés alatt 45W-tal kevesebbet kér enni. Ha kikapcsoljuk a Turbo Mode-ot, akkor nagyon közel kerül a Q9450-hez (210-220 között mozog). Üresjáratban a mezőny nem esik annyira szét, mint terhelés alatt, még a Phenom esetében is meglepően alacsony fogyasztást mértünk.

Az Everest nagyon vegyes képet mutat a processzorok teljesítményéről, és már a memóriakezelésnél érkezik az első meglepetés: a kétcsatornás Core i5 körülbelül ugyanarra képes, mint a háromcsatornás Core i7-920-as. Nagyon jó hatásfokú vezérlők kerültek a Lynnfieldbe. A CPU teszteknél azért nincs óriási különbség a Turbo használatával, mert az Everest tesztjei mind több szálon futnak, így az órajel csak 2.8GHz-ig megy fel. A memóriával kapcsolatos eredmények után talán kicsit érdekes, de a Core i7 ha nem is sokkal, de azért gyorsabb a Core i5-nél. A megoldás a HyperThreading támogatásban leledzik, amit itt sikerül rendesen kihasználni. A CPU tesztek alatt a Phenom II tartja a lépést a Core i5-750-nel (sőt, picivel gyorsabb is), de az FPU tesztekben nagyon elvérzik. A Core 2 Quad ellen még bőven elég a sebessége, de az új Core-ok nem ismernek kegyelmet.

Tesztek

A tömörítéses teszteknek is elég nagy a szórása. A Core 2 Quad ellen még bőven elég a Phenom II, a Nehalem alapúaknál azonban attól függ, mit nézünk. 7zipben nincs gond (bár a drágább Core i7 nagyon elhúz), de a közkedveltebb WinRAR alatt kikap.

Excelben az órajel az egyik legfontosabb tényező, így nem csoda, hogy a Phenom II a leggyorsabb, még aktivált Turbo mellett is. Általában videó kódolásban is jól teljesítenek, de a Core i5 itt már győzedelmeskedik (érdekes azonban, hogy ez az egyetlen teszt ahol a Turbo hatása alig látható), míg MP3 kódolásban nagyon hasonló a helyzet.

POV-Ray-ből nem a bétát használtuk, a 3.62-es pedig még csak egy szálon dolgozik. Ennek hála a Turbo sokat segít, de számoljunk vele, hogy több szálon már alacsonyabb lenne a Core i5 teljesítménye. A Cinebench egyszálas tesztjei nagyon szépen mutatják az órajel növekedésből származó plusz teljesítményt. Sok szálon a Core i7 a legerősebb, de még a Core i5-750 is lehagyja valamennyivel a Phenom II-t.

Photoshopban alap órajelen a Core i5 a Phenom környékén teljesít (ami 3.2GHz-en megy), de a Turbo módnak hála nagyon elhúz.

A Photoshop és Excel tesztek bővebb leírása megtalálható előző tesztünkben. Minden teszt (még a következő oldalon található játékos is) megegyezik a két cikkben, így aki akarja, nyugodtan vesse össze az eredményeket a kétmagos processzorokéval, mi csak azért nem tettük meg, hogy még olvashatóak maradjanak a táblázatok.

Játékok

A játékok alatt a Turbo Mode végig be volt kapcsolva (bővebben a lap alján).

A GPU eredmények nem sok különbséget mutatnak, még az Athlon II is közel elég ahhoz, hogy kihajtsa a HD4890-et a teszt alatt, de a CPU tesztben már csak feleannyi pontot ér el, mint a Core i7-920. A Core i5 teljesítménye már nem ennyire kiemelkedő, de azért bőven az azonos árkategóriába tartozó egyedek fölé emelkedik.

Crysis-ben Gamer beállítások mellett már mindenhol a VGA a gyenge tényező, de Mediumon azért szépen kirajzolódik egy sorrend. Mivel a játék nem igazán profitál a több magból, így csak az órajel és az architektúra számít. Ennek köszönhető, hogy az Athlon II nagyon lemarad, de hát ára szerint sem ebben a súlycsoportban van. A Phenom II mint mindig, a Core 2 Quad ellen most is elég, de tesztünk főszereplője nagyon otthagyja őket.

GTA alatt már nem olyan óriásiak a különbségek, még a kis Athlon is jól tartja magát, de ahogy az várható volt, megint a Core i5 végez az élen.

Az Unreal motorban azt szeretjük, hogy rendesen bánik a több maggal, tökéletes ezen processzorok tesztelésére. Az erősorrendben csak annyi változott, hogy a Phenom keringőzik a Core 2 Quaddal, különben minden hozza a várható szintet.

Az új Batman játék is UE 3-at használ, így nem meglepő, hogy a helyzet változatlan, csak magas beállítások használatával dönt már a VGA (márpedig ebben a játékban jó eséllyel mindenki feltekeri a beállításokat).

Far Cry alatt nagyon hasonlít a helyzet az Unreal Tournament 3 alatt tapasztaltakhoz, nincs is mit bonyolítani rajta.

A Turbo haszna játékok alatt

Mivel játékok alatt eléggé ugrál a terhelés, a processzor leginkább 2.8GHz-en volt, 3.2-re nem tornászta fel magát. Bár lefuttattuk a teszteket Turbo használata nélkül is, de mivel sok eredmény mérési hibán belül volt, ezért nem tüntettük fel őket (a legnagyobb eltérés 3.5%-os volt). Ez viszont azt jelenti, hogy a CPU normál felhasználás mellett még egy HD4890 kihajtására is képes, feleslegessé téve a tuningot, ez nem rossz eredmény.

Végeredmény

Tuning

Az utóbbi hetekben nagyon sok tapasztalat gyűlt össze a Core i5 túlhajtásával kapcsolatban. Nekünk alapfeszültségen 3.3GHz-ig sikerült jutni, némi plusz feszültség hozzáadásával 3.6-ig ment. Ha nem sajnáljuk tőle a többletet, akkor 3.8-3.9-et is elvitte. Körbenézve mások is hasonló tapasztalatokat szereztek, így elmondható, hogy bőven van tuningpotenciál a processzorban.

Ítélet

Nehéz lenne a Core i5-ről nem elismerően nyilatkozni, mert nagyon erős lett és nem kerül többe, mint a konkurencia. Bár már lehet 50 ezer forint alatt Phenom II X4 965 Black Edition-t kapni, ami többé-kevésbé párban van vele, de a fogyasztást és a tuningpotenciált figyelembe véve egyértelműen jobb processzor a Core i5 750, úgyhogy az AMD-nek most van hová felnőnie. A Phenom mellett annyi áll, hogy bár a processzor ára hasonló árszinten van, a fejlesztést olcsóbban meg lehet úszni alaplapváltás nélkül, hiszen nem okoz neki problémát ha AM2+-os környezetbe kerül.

Visszatérve az Intel processzorára, tapasztalataink szerint a Core i5 még a Core i7-tel is párban van, kevés olyan felhasználási terület létezik, ahol utóbbinak komoly lenne az erőfölénye (mivel sokakat ez érdekel: játékok alatt nincs neki semekkora). Ettől függetlenül a csúcs platform megmarad az LGA-1366-os, két dolog miatt: az egyik, hogy két teljes x16-os PCI-E slotot csak ott kapunk az X58-as chipsettel, ezért ha felsőkategóriás VGA-kat szeretnénk párba állítani, akkor érdemes ezzel számolni (Lynnfield esetében két x8-as slotot kapunk, olcsóbb alaplapok esetében még ennyit se, mert a második csak x4-es), a másik, hogy a Gulftown (hatmagos processzorok) is ide fog érkezni.

Akiket az említett két előny közül az egyik sem hatja meg (és jó eséllyel ők vannak többségben), azoknak 40 ezer forint feletti processzorok között egyértelmű a választás: a Core i5-750 nagyon ajánlott vétel. Ráadásul jó hír azoknak, akik ódzkodnak a túlhajtástól, hogy a Turbo-nak hála az i5-750 még az erősebb videókártyákhoz is elég erővel rendelkezik.

Az Athlon II-es cikkünkben azt mondtuk, 30 ezer forint alatt mi AMD processzorban gondolkoznánk, mert minden felhasználási területre van optimális választás. 40 ezer forint felett változik a képlet, itt az Intel Nehalem alapú Core szériái uralkodnak, csak kevés olyan eset van, amiben a Phenomot választanánk.