1. Asus K72F - Specifikáció és hardver

Harmadik, de nem befejező részéhez érkezett az Intel Arrandale (Core i3/i5/i7) processzorait tartalmazó noteszgépek tesztsorozata. Mai cikkünkben picit eltérünk az előző két résztől és egy egészen más felhasználási mód felől közelítettük meg a dolgokat. Úgy gondoltuk, hogy ezek a processzorok már vannak olyan erősek, hogy valaki kizárólag otthoni gépként használja őket, így nem feltétlenül árt, ha a kijelző a szokásosnál nagyobb. Három 17,3”-os masinát gyűjtöttünk össze, melyek közül kettő a belépő szintet, egy pedig a játékosabb kedvű felhasználókat célozza meg. Szokásunkhoz híven haladjunk ezúttal is ABC sorrendben.

Az Asus K72F a nemrég nálunk járt K52F nagyobbik testvére, ez gyakorlatilag minden porcikáján tetten érhető. A K52F-től nem estünk hanyatt, így izgalmaktól mentesen vágtunk neki a nagyobbik családtag tesztelésének.

Gyakorlatilag ugyanazzal a belsővel találkozhatunk, mint a kisebbik változatnál, a különbség annyi, hogy ezúttal nem kapunk Bluetooth-t és természetesen a kijelző (és vele együtt a felbontás) is nagyobb. Operációs rendszer nem jár a géphez, a méretnövekedés az árcédulán nagyjából 20 ezer forintot kóstál. Sajnos a 166 ezerbe egy nagyobb akkumulátor már nem fért bele, igaz egy ekkora gépnél talán nem az üzemidő az elsődleges tényező.

A cégtől megszokott körítést kapjuk, amelybe a driver CD is beletartozik, igaz csak 32 bites Windows 7-hez tartalmaz illesztő programokat (itt jegyeznénk meg, hogy a tesztben használt 64 bites verzió gyakorlatilag mindent felismert telepítés után). Természetesen az elengedhetetlen táska és a picike Logitech optikai egér sem marad el, ahogy a kábelkötegelő is a csomag része. A tápegység 65W-os.

Halkan kelt életre a K52F és ezt a jó szokásos mindvégig meg is tartotta. Terhelésre is csak minimálisan nőtt meg a ventilátor fordulatszáma, így zajszintjét tekintve az Asus nagygépe abszolút hozza a tőle elvárható szintet. A hőmérsékletek se alakulnak rosszul, a processzor üresjáratban 41, terhelésre 73 fokos volt. A hatalmas burkolat se felül, se alul nem forrósodott át, a billentyűzet körül lehetett csak felfigyelni némi melegedésre.

A Windows 7 a szokásos pontszámokat osztotta ki, amely nem meglepő, lévén a hardver megegyezik a korábban már tesztelt 15,6”-os gépek többségével. Az Intel HD Graphics videokártya egyébként meglepően fürgén mozgatta az ablakokat a natív 1600x900-as felbontásban. Természetesen játékok futtatására ilyen beállítás mellett nem alkalmas, de aki ilyen gépet vesz, az tisztában van vele, hogy mit várjon egy ilyen VGA-tól.

A 320 GB-os Seagate merevlemezzel nem voltunk maradéktalanul elégedettek, hiszen az olvasási grafikonja elég csapongóra sikerült, ráadásul a fájlok kezelése is lassabb az átlagnál. Viszont nagyon halk volt és a melegedésével sem voltak problémák, de ez talán el is várható egy ekkora notebooknál.

A hangszórórendszer az Altec Lansingtól származik és egész jól is teljesít, bár egy kis hangszín állítást mindenképpen eszközölni kell rajta. Hangereje van bőven, torzításra nem hajlamos, viszont a gyenge minőségű házat képes beremegtetni hangforrástól függően.

2. Asus K72F - Ergonómia

Kinézetét tekintve a K72F valahogy úgy készülhetett el, hogy a mérnökök letették az asztalra a K52F-et és mellétoldottak jobb és bal oldalra egyaránt némi műanyagot, majd az egészet összecsukták egy nagyobb kijelzővel. Anyagminőségre sajnos nem az igazi az Asus portékája, a fedőlap közepe már kifejezetten sérülékeny, amely az olcsó műanyagnak tudható be. Alul egyetlen rekeszt tudunk kicsavarozni, ez alatt a merevlemez és a két memória lakozik.

A billentyűzetet nem szerettük meg a pár napos tesztelés alatt és nem csak azért, mert semmivel nem nagyobb, mint a K52F-é. A rossz helykihasználás miatt megmaradt a zsúfoltság és az átlagnál kisebb gombméret, de a legnagyobb gond az alátámasztással van, amely néhol ugyan eléri a vállalható szintet, de összességében átlagon aluli. Főleg a jobb felső sarok a problémás. Gyorsgombokat nem kapunk, ahogy klaviatúra háttérvilágítást sem.

A touchpad már egy fokkal jobb volt, a bal és jobb egérgombok bár egybenőttek, viszonylag halkan üzemeltek és nyomni sem volt nehéz őket. Maga a touchpad felülete kicsi, hiába tűnik nagynak. A hasznos részt a szaggatott fehér vonal jelzi, a multitouch képességek egy részét pedig a matrica mutatja be. Ezúttal is vannak zónák, de ami a legfontosabb: van háromujjas jobb gomb is.

Se eSATA, se USB 3.0 csatlakozókat nem kapunk, amely egy ekkora, vélhetően otthoni felhasználásra szánt gépnél picit csalódásra adhat okot. Szintén nincs ExpressCard foglalat, van viszont négy USB és egy HDMI port is. Az optikai meghajtó kivételesen bal oldalra került. A gép elején és hátulján nem találhatók csatlakozók.

A kijelző szép színeket tudhat magáénak, viszont a fejünk mozgatásával elég hamar veszít kontrasztot, ami az átlagos látószögek miatt van. Fényerő tartománya nagyon tág, de a maximális érték lehetne nagyobb is. A mostani három gép közül a K72F rendelkezett a legalacsonyabb beállítható fényerővel.

A webkamera 640x480-as felbontásra képes és a szokásos fixfókuszos optikát kapta. A képe meglehetősen mosott, élesítés után pedig zajos. A színvilága sem az igazi, túlságosan ki vannak mosva a színek, amely mesterséges fénynél való használatnál csak tovább rontja a helyzetet. A mikrofon a billentyűzet mellé került a jobb felső sarokba, hangminőségével nincs gond, de a másik fél vélhetően hamar meg fogja szakítani velünk a csevegést, ha közben elkezdjük megírni a másnapi puskát.

3. MSI CR720 - Specifikáció és hardver

Folytassuk az MSI CR720-szal, amely a cég legolcsóbb, Classic szériájának jelenleg egyedüli 17,3”-os Core i3-as képviselője. A CX620 után kíváncsian vártuk a nagy testvért, amely valószínűleg felszereltsége mellett árával fog igazán hódítani.

160 ezer forintba ugyanis nem csak a mostanában méregdrága 4 GB memória, de az 500 GB-os merevlemez is belefért, és még egyéb finomságokat is találunk a listán. Ennyi pénzért operációs rendszert természetesen nem kapunk, illetve a K72F-hez hasonlóan most is be kell érnünk az átlagos hatcellás akkumulátorral.

A készülék mellé gyakorlatilag csak a legszükségesebb dolgokat kapjuk, szerencsére a driver CD itt is széria tartozék (de itt se nagyon volt rá szükség, mert a Windows 7 mindent felismert). A tápegység 65W-os.

Üresjáratban az előbb látott Asus-hoz hasonlóan az MSI CR720 is halknak bizonyult, talán egy fokkal volt csak zajosabb riválisánál. Terhelésre aztán már megjött a hangja, igaz kifejezetten hangosnak nem mondanánk, de kétségtelen, hogy méterekről is meghallani ilyenkor a ventilátor hangját. Hála égnek az átlagnál magasabb zajszint nem hiábavaló, ugyanis a CR720-nál jóval alacsonyabb hőmérsékleteket mértünk, mint a K72F-nél. A processzor magára hagyva 31, teljes terhelés alatt pedig mindössze 62 fokos volt (ezek 10 fokkal alacsonyabb értékek az Asus-énál).

A Windows 7 pontszámokon ismét nincs mit elemezni, a sokadik alap Core i3-mas belsőt tisztelhetjük a nagy MegaBook személyében. Bár a CX620-nál az integrált Intel HD Graphics mellett találtunk egy dedikált Mobility Radeon HD5470-et, a CR720-nál meg kell elégednünk az előbbivel, sőt opcionálisan sem választhatunk ennél erősebb grafikus megoldást.

Az 500 GB-os Toshiba merevlemez nagyon hasonlóan viselkedett a 320 GB-os Seagate-hez, ráadásul a hőmérsékletük is megegyezett. Az olvasási grafikon némileg nagyobb számokat mutat, a fájlok kezelése már itt sem megy annyira gyorsan. A zajszinttel szerencsére nincs gond, elég halkan dolgozik fél terás diszk.

A hangszórók elég hangosak, viszont a magas hangokkal hadilábon állnak és a grafikus hangszínszabályzó használatával se lett túl rózsás a helyzet. Itt is probléma a műanyag burkolat remegése, amely magasabb hangerőnél fordul elő.

4. MSI CR720 - Ergonómia

A CR720 a CX620 vonásait örökölte, ez a gép tetején és alján egyaránt tetten érhető. A fedőlapot és a klaviatúrát is magába foglaló részt egy erős mágnes húzza egymáshoz, így a gép hordozás közben is stabilan marad, viszont kinyitni jóval nehezebb feladat, mint egyébként (egy kézzel például lehetetlen). Sajnos az alkatrészek cseréjéhez ezúttal is ki kell tekernünk egy olyan csavart, amely a garanciánk záloga, így, ha tehetjük, szervizben cseréltessük ki az esetleges hardver elemeket.

A billentyűzettel ugyanaz volt a gondunk, mint a kistestvérnél. Az alátámasztás jó, viszont a gombok elhelyezkedése nem. A hosszú í és az ű is rossz helyen van, nem beszélve a téglalap alakú Enterről. Ezt leszámítva más kivetnivalót nem találtunk, megfigyelhető, mennyivel szellősebb és nagyobb a CR720 klaviatúrája, mint az előbb látott K72F-é, pedig a kijelzők mérete azonos.

A touchpad többérintéses műveleteket nem támogat, viszont könnyű kezelni, bár az érzékenysége nagyobb a szokásosnál és némi késést is megfigyelhetünk. A hagyományos görgetősávot felváltotta egy olyan megoldás, amely a jobb alsó és felső sarkokba helyezett egy-egy pontot, amelyek érintésével (és nyomva tartásával) lefelé, illetve felfelé scrollozhatunk a képernyőn.

Hiába olcsóbb az MSI CR720 az Asus K72F-nél, mégis több csatlakozót tartalmaz. USB-ből itt már ötöt kapunk (igaz egyik se képes a 3.0-s szabványban lefektetett nagyobb sebességre), plusz van egy eSATA port is. Az optikai meghajtó itt is bal oldalra került, a tálcanyitó gombot viszont nagyon nehéz kitapogatni. Kapunk egy 34 mm-es ExpressCard foglalatot is, amely a készülék jobb oldalán helyezkedik el. Természetesen a HDMI video kimenet itt sem maradhat le.

A kijelző képe valamivel jobb volt az Asus-énál, bár az enyhén sárgás árnyalatot szoftveresen korrigálni kellett. A látószög és a kontrasztvesztés is átlagos volt. A minimális és a maximális fényerő között bár van különbség, az előbbi túlságosan magas értékre szabályozható csak le még minimum állásban is.

A webkamera lényegesen szebb képet produkál, mint az Asus K72F-nél, felbontása is jóval magasabb (1280x1024), valamint az optika fókuszpontja is közelebb van, így a gép előtt ülő arca éles marad. A (jó minőségű) mikrofon ezúttal a kamera mellett kapott helyet.

5. Toshiba Satellite L555 - Specifikáció és hardver

Harmadik, egyben utolsó gépünk a Toshiba műhelyéből származik. A Satellite L555 az L505 nagytestvére, így ismerős lehet mindenki számára, hiszen a kisebbik modellel az első Arrandale magos processzorokat bemutató tesztünknél már találkozhattunk. A nagy Satellite a játékosok kedvence lehet, bár az Acer még náluk is durvább megoldással rukkolt elő a piacon, a következő részben remélhetőleg arra is rátehetjük már a kezünket.

Az unalomig ismert táblázatban egyetlen ismeretlen sorra lehetünk figyelmesek, ez pedig a videokártya mellett található Radeon, melynek számozásából a felhasználók többsége valami belépő szintű grafikus kártyára gondolna, de a látszat kivételesen csal, nemsokára kiderítjük, hogy mennyire. Továbbra is megmosolyogtató a mindössze 100 Mbites vezetékes hálózati csatlakozó, és sajnálatos tény a Bluetooth kihagyása a konfigurációból. Kapunk viszont egy 64 bites operációs rendszert, amelynek helyreállításához a merevlemezen (64 bites) és a DVD-n (32 bites) található alkalmazást is használhatjuk.

A gép mellé egyébként a helyreállító lemezen felül gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem kapunk, a tápegység viszont 90W-os, így az átlagnál valamivel gyorsabban tudjuk feltölteni a tesztben szereplő legkarcsúbb akkumulátort.

Sajnos az L555 már üresjáratban se bizonyult halknak, amely nem jelenti, hogy hangos volt, de jól kivehető háttérzajt produkált használat közben. Terhelés hatására ez a gép produkálta a legnagyobb zajt, de nem szabad elfelejteni, hogy nem is integrált videokártyával dolgozott. Üresjáratban egyébiránt 41, terhelésre pedig 70 fokot mértünk a processzoron, a videokártya ugyanezen felhasználások mellett rendre 47, illetve 72 fokos volt.

A Windows 7 által prezentált pontszámoknál jókora változást láthatunk, ha a videokártyát érintő részre pillantunk, a 6.1 már igen komoly grafikus teljesítményt sejtet, így hát lássuk is, mivel van dolgunk valójában.

A Mobility Radeon HD5165 tulajdonképpen a HD4650 GDDR3-as változatának átkeresztelése, megnövelt órajelekkel. A 600/1600 MHz tulajdonképpen egy karnyújtásnyira van a HD4670 675/1600 MHz-es gyári adataitól, így a helyzet kifejezetten jó. A 320 shader egység asztali viszonylatban ma már nem számít egetrengetőnek (sőt), notebook fronton viszont a középkategóriába pont passzol.

Az 500 GB-os merevlemez bár akárcsak az MSI-nél, most is a Toshibától származott, a termékkódja eltért, így kíváncsiak voltunk, túl képes-e szárnyalni társát. Nagyon minimális különbségeket véltünk csak felfedezni és a hőtermelés se volt jobb, igaz a burkolat alatt egy lényegesen erősebb videokártya lakozott. A lemezt egyébként gyárilag két egyenlő részre bontották, így a rendszerpartíció is kapott több, mint 230 GB-ot, amelyet valószínűleg sosem fogunk tudni kizárólag programok telepítésére felhasználni.

A hangszórók itt is hangosak és szebben is szólnak, mint az előző két gépnél. Pár másodperc alatt elértük a legjobb eredményt, a Realtek hangkártya driverében a hangszínszabályzót Vokál állásba kapcsoltuk.

6. Toshiba Satellite L555 - Ergonómia

Aki látott már Satellite L505-öt, az pontosan tudja, hogy néz ki egy L555 is. A két gép az utolsó csavarig megegyezik egymással, a különbség a méretarányban keresendő. Sajnos csillogó felületekből itt is több van, mint amennyire szükség lenne. A burkolat viszonylag masszív, ellenben a karcokra és az ujjlenyomatokra hosszútávon is képes emlékezni. Cserélni ezúttal is tudjuk mind a merevlemezt, mind a memóriákat.

A billentyűzettel nem voltunk megelégedve, hiszen az L505-nél se voltunk. Nem csillog, de fénylik, ezért elég kellemetlen rajta gépelni, ráadásul az ujjlenyomatok ugyanúgy meglátszanak minden egyes betűn. A bajt tetézi, hogy az alátámasztás is elég gyenge lábakon áll, a gombok pedig szinte kivétel nélkül zörögnek. Gyorsgombokat ezúttal kapunk, segítségükkel a zenelejátszót vezérelhetjük, a potméteres hangerőszabályzó a gép elején kapott helyett.

A touchpaddal meg voltunk elégedve, multitouch műveleteket támogat, továbbá zónák is vannak. Felülete a gép méreteihez képest kicsi, a hozzá tartozó bal és jobb egérgombok viszont könnyen nyomhatók és nagyok.

Az L555 legnagyobb hátránya, hogy borzasztóan kevés, mindössze két USB portot tartalmaz, a harmadikat az eSATA-val megosztva érhetjük el. A LAN csatlakozó elég szerencsétlen helyre került, akárcsak a HDMI és a D-Sub, melyek használatával kisebb kábeldzsumbuj alakulhat ki. A memóriakártya-olvasó elöl található, védőkártyát nem kapott, így hamar tele fog menni kosszal.

A kijelző fényerő tartománya talán itt volt a legszűkebb. A minimális és a maximális érték között jóval nagyobb különbség szokott lenni, ráadásul a maximális érték jelen esetben kevésnek bizonyulhat majd napsütéses időben. A fényerőt szabályzó gombok szoftvere érdekesen működött, ugyanis felcserélte a funkciókat, így a minimális érték eléréséhez a fényerő növelése gombot kellett nyomkodni és fordítva. A színvilággal egyébként semmi gond nem volt, a látószög talán lehetett volna valamivel nagyobb.

A webkamerától ne várjunk sokat, 640x480-as felbontása mellett ugyanis éles képet biztosít, de ezt elég sok zajjal teszi. A mikrofon most is az optika szomszédságába került.

7. Teszteredmények (CPU, VGA, akkumulátor)

Jöjjenek a tesztek. Ezúttal is a processzorral kezdtünk, a rengeteg ugyanolyan központi egység láttán nem csoda, ha különbségeket legfeljebb a mérési pontatlanságok adtak.

A videokártyák közül az Intel HD Graphics-szal szerelt Asus K72F-et és az MSI CR720-at nem tüntetjük fel, ugyanis pontosan azokat az eredményeket hozták, amelyeket minden ilyen hardverrel szerelt gép az előző két részből, sokkal érdekesebbnek láttuk a Toshiba Satellie L555-ben lévő Mobility Radeon HD5165 tesztjét.

Ahogy az várható volt, az esetek többségében a HD4670-nel versenyez házon belül, a GeForce GT330M sebességét is könnyedén hozza. Egy 220 ezer forintos készüléktől, amelyben Core i3 processzor dolgozik, ez abszolút nem egy rossz eredmény, sőt.

Az akkumulátoros üzemidők mérésénél megint sikerült belefutnunk egy érdekességbe. Az Asus K72F valamiért nagyon sokáig állva maradt a dokumentumolvasást szimuláló tesztünkben, holott a másik kettőben pontosan az elvárt eredményt hozta. Nagyon meglepődtünk a Toshiba Satellite L555 által produkált üzemidőkön, hiszen a nagy kijelző és az erős videokártya gyakorlatilag abszolút nem befolyásolta a végkimenetelt. Egy játékgépnek is felfogható eszköztől ez bravúros teljesítmény.

8. Értékelés

Újabb három notebookon vagyunk túl, ezek voltak az elsők viszont, amelyek az átlagnál nagyobb méretű kijelzővel büszkélkedtek. Az MSI CR720 árával és felszereltségével biztos, hogy jó pár vevőt talál majd magának a közeljövőben, míg a Toshiba a gamer noteszek kategóriájában lesz népszerű az L555-ös Satellite-tal. Egyedül az Asus K72F-et nem tudjuk megint ajánlani, hiszen gyakorlatilag semmiben nem tudta felülmúlni az MSI gépét (hacsak a 133 MHz-cel gyorsabb processzort nem vesszük ide), viszont drágább nála. Legközelebb várhatóan ismét vegyes felvágottal jelentkezünk, érdemes lesz akkor is velünk tartani.

Asus K72F

Pro:

+ halk működés

+ multitouch

+ táska, egér

Kontra:

- gyenge billentyűzet

- gyenge minőségű anyaghasználat

MSI CR720

Pro:

+ az átlagnál valamivel hűvösebb működés

+ jó billentyűzet

+ eSATA és sok USB

+ Bluetooth

+ mágneses fedél

+ jó kijelző

Kontra:

- nincs multitouch

- gombok nem a megszokott helyen vannak

[bold]

Toshiba Satellite L555[/bold]

Pro:

+ gyors videokártya

+ kategóriájában jó üzemidő

+ átlagnál jobb minőségű hangszórók

+ powered eSATA

+ operációs rendszer

Kontra:

- kevés USB port

- kijelző maximális fényereje kevés lehet

- csillogó külső

- átlagnál gyengébb billentyűzet

- csupán 100 Mbites hálózati kártya

Asus K72F: Hivatalos honlap | Vásárlás

MSI CR720: Hivatalos honlap | Vásárlás

Toshiba Satellite L555: Hivatalos honlap | Vásárlás

A tesztben szereplő notebookokat az Expert Computer Kft-től kaptuk tesztelésre, ezúton is köszönet érte!