A balkáni vadromantika szerves része a korrupció, az elhanyagolt, elrozsdálódott, szinte romosnak mondható épületek, a lepukkant autók, felszerelések, és az alkohol és cigaretta kombóba menekülő elvtársak, akikkel azt a dicsőséges feladatot kaptuk, hogy gyönyörű hazánk határát védjük. 1981-et írunk, egy fiktív kommunista országban, ahol a nép egyszerű gyermekeként épp egy korrupcióban lebukott tiszt társunkat váltjuk és néhány napnyi kiképzés alatt a határvédelem minden csínját és bínját elsajátítjuk – már, ha jót akarunk, ugyanis súlyos összegekbe kerül minden tévedésünk.
Hazánkat, a csodálatos Karikatkát rettentő bűnözők, mindenre képes csempészek és dörzsölt hamisítók hada akarja ellepni és csakis rajtunk múlik, hogy feltartóztassuk őket. És ha mindez nem lenne elég, akkor a kormányunk ellen ágáló gonosz partizánokkal és alvilági alakokkal is meg kell küzdenünk a népünk jólétét és védelmét szem előtt tartva.
Lássuk mivel is találkozunk. Természetesen csempészáruval, amire a következő definíciót használhatjuk: titkon szállított termék, az ország vagy terület határán a szabályok kijátszásával, törvényellenesen, engedély nélkül elrejtve átjuttatott fogyasztási cikk, áru, érték, tiltott dolog (fegyver, kábítószer). Még belegondolni is rossz, hogy ilyesmik lephetik el fantasztikus országunkat. Kész szerencse, hogy UV lámpánkkal rögvest kiszúrhatjuk azt a csempész logót, amit arra használnak, hogy az árut, vagy a jármű bizonyos darabjait megjelöljék.
És ez lesz a vesztük, ugyanis kezünkben a bicska, a fejsze, a pajszer máris bosszúálló eszközzé válik és lecsapunk mindenre, felhasogatunk bármit, ha felfedezzük a jeleket. Az elkövetőt pedig börtönbe kísérjük, hogy országunk épüléséhez némi kőfejtőben végzett munkával járuljon hozzá. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy valószínűleg a Contraband Police az egyetlen játék, ahol 3 hordó radioaktív anyagot és 2 láda uborkát valaki a határon érvényes iratokkal és legálisan visz át.
Mindemellett, magukat munkavállalónak vagy épp turistának kiadó felbújtók is ki akarják játszani éberségünket. Elég egy rossz fotó, egy elírt név, lejárati vagy érvényességi dátum vagy hibás útlevél szám és máris mind lebuktak! Sajnos őket nem vihetjük el a kőfejtőbe, de visszafordíthatjuk autójukat és elégedetten zsebelhetjük be az ügy megoldásáért kapott szerény fejpénzt.
Ha mindezzel megküzdöttünk, akkor már csak arra kell figyelnünk, hogy bűnözők vagy partizánok hordái mikor rohanják le békés kis határőr táborunkat. Fegyvert ragadva, testi épségünkkel szinte nem is törődve vetjük bele magunkat a harcba és addig abba sem hagyjuk, amíg elég támadót ki nem béleltünk ólommal.
Kezdetben egy szerény pisztolyunk lesz csak, de idővel vadászpuskát, géppisztolyt és karabélyt is beszerezhetünk – sőt, határőr társainknak is jobb felszerelést vehetünk, hogy élet és harcképesebbé váljanak. Mikor pedig mindezzel végeztünk, és álomra hajtanánk fejünket, már csak a foglyok elszállítása, a csempészáru leadása, némi felszerelés beszerzése van hátra és mehetünk is aludni, hogy egy újabb reggelen ismét szolgálatba lépjünk a sorompó innenső oldalán.
A Contraband Police jól ötvözi a 80-as évek lerongyolódott kommunista hangulatát azzal együtt, hogy egyre komplexebb feladatokkal bombáz minket. A Papers, Please-hez hasonlóan sokféle adatot kell ellenőriznünk, papírokat, rakományt átnézve, csempészáru után kutatva és egyáltalán nem mindig egyértelmű, hogy minden rendben van, vagy nagyon is elnéztük a dolgot. Volt olyan próbálkozó, aki 6 csempészárut is átvitt mellettem és mégis azt hittem tüzetesen átnéztem mindent. Az is előfordult, hogy egy számot, betűt elnézve vagy a fotó ellenőrzését elfelejtve nem állítottam meg valakit és ezért bizony büntetés járt.
Ha ez nem lenne elég, meg is támadhatják a bázisunkat, vagy amikor árut/foglyokat szállítunk szinték lecsaphatnak ránk és elég hamar szétlövik az autónkat. Azon pedig már meg sem lepődik senki, hogy közben kormány ellenes összeesküvések, árulók és egyéb machinációk hálójába keveredünk és döntéseket kell hoznunk abban, hogy ki mellé állunk, vállalva a következményeket és a pénz vagy egyéb juttatás béli jutalmakat is. Azt az apróságot pedig szinte felesleges is megemlíteni, hogy csencselhetünk a határon ételt, cigit, alkoholt stb. vásárolva és ha olyannal találkozunk, akinek nagy szüksége van rá, jó haszonnal tovább adjuk.
Nagy vagyonra azért ne számítsunk, hiszen rendőrként inkább a túlélésért fogunk küzdeni még akkor is, ha lehetőségünk lesz lakhatási körülményeinket, gépparkunkat, fegyvereinket, eszközeinket és bázisunkat, az embereinket beleértve fejleszteni. Vagyis minden bevétel vissza lesz forgatva és legfeljebb hatékonyabbá válunk, Krőzussá nem. Persze lehet, hogy egy kis vesztegetéssel, a csempészáru elhagyásával és egyéb manőverekkel a nagy pénz is megérkezne végre – és a kérdés nem az elvtársak, hogy megéri-e, hanem az: hogyan lehet ezt okosan csinálni?
