Az 1939-től 1945-ig tartó világháború az emberiség eddigi történelmének messze legpusztítóbb konfliktusa volt és 70-85 millió halálos áldozatot követelt, főként a polgári lakosság körében. Mivel a világ országainak nagy részét érintette és az összes nagyobb hatalom részt vett benne előbb vagy utóbb, nem csoda, hogy szövevényes és pusztító hadmozdulatok, politikai és gazdasági csatározások miatt rengeteg irodalmi és videojátékbeli feldolgozás született ebből az időszakból. Kikerülhetetlen történelmi időszak ez, ami alapjaiban átformálta az erőviszonyokat az egész bolygót illetően.
„Olaszország 1940-ben csatlakozott a II. világháborúhoz a tengelyhatalmak egyikeként, azzal a tervvel, hogy az olasz erőket a Brit Birodalom elleni nagyszabású offenzívára összpontosítják Afrikában és a Közel-Keleten, amelyet "párhuzamos háborúnak" neveztek, miközben az európai hadszíntéren a brit erők összeomlására számítanak. Nagyjából három évvel később Mussolini utódja, Pietro Badoglio alatt Olaszország 1943. szeptember 3-án kapitulált a szövetségesek előtt, bár Mussolinit egy héttel később a német erők ellenállás nélkül kimentették a fogságból. Az ország északi felét ekkor még a németek az olasz fasiszták közreműködésével megszállás alatt tartották kollaboráns bábállamként – több mint 800 000 katonával, rendőrrel és milicistával, akiket a tengelyhatalom számára toboroztak –, míg a déli részt hivatalosan a monarchista erők irányították, amelyek a szövetségesek oldalán harcoltak, több mint 50 000 fővel, valamint mintegy 350 000 partizánnal.”
A Company of Heroes 3 az olaszországi és az észak-afrikai hadszínterek történéseit tűzte zászlajára és a korábbi részek sok jó tulajdonságát megtartva, a sorozatban újdonságnak számító mechanizmusokkal és fejlesztésekkel is készült. A csata megállítása (Tactical Pause) rendszer az egyik legfontosabb, amely lehetővé teszi a játékos számára, hogy taktikai szünetet iktasson be a csata közben, és sorrendbe állított parancsokkal jobb helyzetbe hozza frontvonalát és egységeit. A Company of Heroes 3-ban a pusztítás mértéke és kinézete is megváltozott, sokkal látványosabbá vált és szinte minden letarolható a térképen (épületek, erődítések stb.).
A hadjáratot persze tutoriallal kezdjük, ahol egy partraszállás levezénylése lesz a feladatunk helyi parancsnokként, majd át is váltunk a nagy térképre, ahol városokat, reptereket, raktárakat és ellenséges egységeket, erődítéseket látunk. Itt körökre osztott rendszerben kell egységeinkkel haladnunk, de rendelkezésre állnak támogató egységek is, mint például csatahajók, repülőgépes felderítés.
A kisebb összetűzéseket automatikusan is lejátssza a játék. Egy géppuskafészek vagy légvédelmi üteg elpusztítását nem kell személyesen irányítanunk, de ha már két osztag esik egymásnak, ott beszállhatunk, viszont kérhetjük a játékot is, hogy automatán játssza le az ütközetet. Városok elfoglalásánál is hasonló a helyzet. A porfészkeket elfoglaljuk, ha bizonyos feltételeknek megfelelünk (pl. 2-3 körig tart az ostrom, mert védik), de a stratégiailag fontos települések esetében „beugrunk” a csata sűrűjébe és ott osztjuk a parancsokat.
Működőképes az a koncepció, hogy mi vagyunk a hadszíntér fő-fő parancsnoka is, és mi irányítunk az ütközetek közben is. Mindkét téren oda kell figyelnünk, mert a saját körében az ellenség is igyekszik visszatámadni, csapdát állítani vagy visszavonulással máshol összegyűjteni erőit. A valós idejű csatákban pedig kezdetekben a változatosság és a bevethető taktikák tömkelege ijesztő lehet. Nem arról van szó, hogy gyalogosainkkal gránátot dobhatunk, hanem arról, amikor a mérnökök homokzsákokat húznak fel, miközben a mesterlövészt egy ház felé küldjük, a gránátvetősöket visszább vonjuk mert úgyis hatalmas a lőtávjuk, a tankvadászainkat középre csoportosítjuk és még géppuskafészkeket is építünk.
Egy szó, mint száz, aki szereti a végletekig csiszolt taktikákat, szeret lépésről lépésre haladni, vissza tud vonulni, ha nagyobb ellenséges erőbe fut bele, érti a járművek stratégiai előnyeit és a különféle gyalogos erők feladatait, az itt nagyon is kiélheti magát. Nem csak az adott nemzet változatos egységei miatt, de azért is, mert az Egyesült Államok, a Brit Birodalom és Németország is mind sajátságos egységekkel, erősségekkel bír.
A legjobban kiegyensúlyozott egységeket a britek hozzák, a németeknél több a gép és alapvetően erősebbek az egységeik, az USA pedig rugalmasan bevethető és gyors. Mindez azonban elmélet, egy jó parancsnok sok minden ki tud hozni a katonáiból.
A háború, az előrenyomulás, a háttérország megteremtése és az egységek fejlesztése mind benne van a Company of Heroes 3-ban. Minden egyes csata más és más helyszínen játszódik, más és más feladatokkal, tehát biztosan nem fogunk unatkozva felsóhajtani, hogy már megint egy ugyanolyan városi csata. És ha ez nem lenne elég, a Brit és az Egyesült Államok seregeinek főparancsnokával, majd később a partizánok vezetőjével is folyamatosan egyensúlyoznunk kell – más és más elképzeléseik vannak ugyanis a háború céljait és annak elérésének módjait illetően. Támogatásukkal lojalitás pontokat szerzünk, de nem egyszer leszünk olyan helyzetben, hogy ellentétes kéréseik közepette döntenünk kell.
Mindez pedig szerepjátékokhoz hasonlóan eltérő támogatásokat és képességeket old fel, de a játék végkimenetelébe is hangsúlyosan beleszól. Mindemellett Co-Op-ban a mesterséges intelligenciát is kihívhatjuk egy összecsapásra, de többjátékos módban barátainkkal is megütközhetünk, ha a kampányokat már oda-vissza kiismertük.
A Company of Heroes 3 egy nagyon jól összerakott, hangulatos és rengeteg változatosságot hozó taktikai és stratégiai játék. A Világháború és a katonai hadvezetés szerelmeseit biztosan a monitor elé szegezi és a Sega fejlesztői úgy tűnik nagyon is komolyan vették ezt a részt a sok újdonsággal és a remekül eltalált egyensúlyokkal.
