A Commandos videojáték-sorozat a spanyol Pyro Studios fejlesztésében indult útjára 1998-ban a Commandos: Behind Enemy Lines címmel, amely valós idejű taktikai játékként új műfajt teremtett. Egy kis létszámú elit katonai egységgel kellett speciális küldetéseket végrehajtani a második világháború alatt, a játékmechanika valamint a történeti keret nagy sikert aratott, és több folytatást is kapott. A Commandos 2: Men of Courage (2001) volt sokak szerint a sorozat legjobbja és idővel megjelent a Commandos 3: Destination Berlin (2003), majd a Commandos: Strike Force (2006) is, ami taktikai FPS irányba vitte a sorozatot. Ez az irány nem igazán jött be a stúdiónak, meglehetősen hűvös fogadtatást kapott a folytatás.
Hosszú szünet után a sorozat új életre kelt: 2020-ban újra kiadták a Commandos 2 HD-remasterét, és most megjelent a Commandos: Origins, amely visszatért a taktikai gyökerekhez. Ez a rész előzménytörténetként szolgál, bemutatva, hogyan találkozott először az ikonikus kommandós csapat a második világháború kezdetén. A Commandos: Origins mindezzel nemcsak a nosztalgikus és sikeres múltat igyekszik újjáéleszteni, de modernnek szánt játékmenetével új közönség meghódítására is törekszik. Lássuk sikeres lett-e ez a küldetés.
A játékmenet továbbra is a lopakodásra, a terep alapos felderítésére és az egyes karakterek egyedi képességeinek kombinálására épül. A klasszikus szereplőkből sokan visszatérnek (the Green Beret, the Sapper, the Sniper, the Driver, the Marine, the Spy), és az Origins során nemcsak a képességeiket ismerjük meg, hanem a köztük kialakuló dinamika is hangsúlyosabb szerepet kap.
Újdonságként a játék immár kifinomultabb mesterséges intelligenciával operál, ami érzékenyebben reagál a zajokra, a fényre, és az egységek látómezején belüli mozgás is egy kifinomultabb megvalósítást kapott a fejlesztéseknek köszönhetően.
A Commandos pályadizájnja hű marad a sorozat hagyományaihoz, ugyanakkor tudatosan épít a mai játékosok elvárásaira is és ez több helyen sikerül is neki, amint amennyiszer nem. A küldetések változatos helyszíneken zajlanak – például Észak-Afrikában vagy a Jeges-tenger partvidékén –, és mindegyik térkép egyedi taktikai kihívásokat kínál.
A tereptárgyak – például őrtornyok, mozgó járművek, sűrű bozótosok vagy alagutak – nem csupán díszletek, hanem aktívan részei a stratégiának: segíthetnek a rejtőzködésben, a terelésekben, vagy akár halálos csapdák kialakításában is. Ezekhez viszont nagyon ismerni kell a játékmenet és a katonák képességeit, mindez egy tapasztalatlanabb vagy kevésbé bonyolultan gondolkodó játékosnál inkább hátráltató elem lesz – a veteránok viszont örülni fognak a lehetőségek tárházának.
A megoldások viszont néha olyan csavart hoznak be, ami „viccessé” teheti az adott küldetést vagy az élmény rovására megy. Például némi ügyeskedés után simán likvidálhatjuk a riadó esetén felbukkanó erősítést – akik házakban húzzák meg magukat – a Jeges-tengernél játszódó pályán. És azzal, hogy a riadóra a füle botját sem mozgatja senki a barakkokban persze senki nem foglalkozik. ahogy azzal sem, amikor egy elkötött terepjáróval szépen végigszáguldunk a felállított barikádok és őrhelyek mellett, hogy az erőd falán talált leomlott résznél megkezdjük a beszivárgást. Vagyis ötletes megoldások szempontjából sokoldalú lett a játék, a következmények viszont elmaradoznak.
A fejlesztők ügyeltek arra, hogy a küldetések nyitott struktúrájúak legyenek – nincs „egy helyes út”, hanem a játékos döntésein múlik, hogyan jut el a célig. A történeti kontextus szintén hangsúlyosabb az előző részekhez képest: az Origins a karakterek toborzására és összekovácsolódására helyezi a hangsúlyt, miközben valós történelmi események és helyszínek adják a díszletet némi fikcióval kibővítve, ami azért kellett, hogy a fejlesztők szabadabban mozoghassanak a történetszálát illetően.
Alapvetően kijelenthető, hogy a játékban kevés a bug, amikor viszont találkozunk velük, szinte biztos, hogy megjegyezzük. Volt, hogy az egyik egységem halála után a load game ablakon a gombok nem működtek és olyan is, hogy kúszva majd futva egy észlelési határon kívüli részre futottam jó időzítéssel, a játék szerint viszont ott is látott az ellenség, így persze a fél bázis rám rohant. Nem véletlenül van quicksave a játékban és szintén nem viccből számolja a másodperceket a legutóbbi mentés óta a játék, akik nem kedvelik a hardcore kihívásokat, azok jó, ha odafigyelnek erre.
Az Origins kiadásával a fejlesztők célja egyértelmű volt: visszahozni a sorozat régi rajongóit, miközben egy új generáció is megismerheti a nagy klasszikust. Azonban ezzel kissé két szék közé esett a stúdió, ugyanis sok régi rajongó nehezményezte, hogy a karakterek közötti szigorú képességbéli eltérés – amely a korábbi részek egyik taktikai alappillére volt – részben eltűnt.
Olyan korábban egyedi képességek, mint a falmászás vagy a gránáthasználat, most több karakter számára is elérhetők, ezzel csökkentve a döntések súlyát és a kommandósok közötti stratégiai különbségeket. Ezen túl a lootrendszer leegyszerűsítése szintén sokak szerint visszalépést jelent. Zene és hangulat tekintetében is vegyes a megítélés. Bár a hanghatások technikailag kifogástalanok, sok játékos hiányolta a klasszikus részekre jellemző atmoszférát és az ikonikus zenei motívumokat.
Összességében viszont a Commandos: Origins egy jól összerakott, technikailag igényes cím, amely tisztelettel viszonyul a sorozat örökségéhez, ám a játékmeneti egyszerűsítések és a modernizálás iránya miatt megosztja a közönséget. Az új belépők számára kiváló beugró lehet az RTT (real time tactics) műfajba, de a veterán rajongók közül sokan lehet inkább újra kipörgetik a Behind Enemy Lines-t vagy a Men of Courage-ot.
