- GDI & NOD, Szövetségesek & Szovjetek!
25 év sok idő és bizonyára sokan vannak, akik alig várták anno, hogy egy rakás floppyról felkerüljön a gépükre az új C&C, ami a jó GDI és a gonosz NOD harcáról szóló valós idejű stratégiaként üde színfolt volt a játékok világában. A modern, a mai világban játszódó színtér is sokaknak tetszett, hiszen a másik oldalon ott volt már egy évvel korábbról a Warcraft: Orcs & Humans, ami a fantasy stratégia világába rántotta be a rajongókat. A színészek és az átvezető videók mai szemmel megmosolyogtatóak, de ennek ellenére a NOD vezetője, Kane arca a mai napig sokak emlékezetében megmaradt, persze ez annak is köszönhető, hogy a későbbi részekben is fontos szereplő maradt a terrorista vezér.
A Command & Conquer és Command & Conquer: Tiberian Dawn néven is ismert játék most komoly ráncfelvarráson esett át, vagyis ímmár HD-ben lőhetjük az ellenséget, bármely oldalra is álljunk.
Üdv ismét, Parancsnok!
Az install utáni első elindítás modernné és korszerűvé varázsolja a kezelőfelületet és sok mást is – ez a játékmenetbe beépített modernizálás remek ötlet volt a készítőktől. Nosztalgiarohammal ér fel, ahogy a Gravis Ultrasound és Soundblaster kártyákat a rendszer elavultnak bélyegzi, a 800x600-as felbontást pedig 3840x2160-ig felpörgeti, de persze a monitorunknak megfelelőt állítja majd be. Az első misszió átvezető videója a régi felbontást adja vissza, majd meglepetésünkre maga a képernyő is a régi időket idéző grafikát mutatja egészen addig, amíg meg nem nyomunk egy gombot, hiszen sok egyéb mellett a taktikai képernyőnk is modernizálva lett. Nem mondanám hatásvadásznak ezt a húzást, hiszen a készítők meg akarták mutatni, hogy miből mi lett. Más érzés egy alapvetően jó felbontású játékot elindítani, mint amikor a szemünk láttára változik át az egész és a rút kiskacsából hattyú lesz. Ha azonban a pixelesebb verzióra vágynánk mégis, akkor a solo küldetéseknél a Space lenyomásával azonnal ide-oda válthatunk.
A zene pattogós, csatához tökéletesen alkalmas gitár központú, metálzenére hajazó betétekkel teli finomság, ami tisztán szól és tökéletesen alkalmas a hangulat megteremtéséhez. Ha valakinek mégis a régi zenére fájna a foga, azt is lekérheti, vagy ugyanazt felújított verzióban, de jó szívvel ajánlom az új bónusz zenéket is, amiket a Tiberian Sons nevű formációnak köszönhetünk.
Aki rákapott, annak ajánlott a C&C világához írt dalokat másfél órás koncert keretében is megtekinteni, ugyanis a 2019-es MAGFesten és szerencsénkre erről felvétel is készült.
Bónusz galériát is kapunk a sikeres küldetések után és ha esetleg kimaradt volna valami, a Mission Selectnél bármelyik korábbi „kanyart” lejátszhatjuk, ezáltal teljessé téve a gyűjteményünket. A rövid videó és képgyűjtemény a felvételek körülményeiről és a szereplőkről is elárul néhány apróságot és összesen mintegy 4 órányi kincset rejt.
A küldetések és az egységek ugyanazok maradtak, a sorrend sem változott, ilyen téren nem nyúltak bele a játékba a felújítást végzők. De nem is volt rá szükség, hiszen az élmény ugyanaz marad és tovább bonyolítani nehéz lett volna olyasmit, ami már önmagában is késznek számított 25 éve is. Újra átélhetjük a légi fölény biztos tudatát, amikor az Orca támadó „helikoptereket” megkapjuk egy küldetés elején, és hasonlóan felemelő pillanat lesz, amikor kigördül a gyártósorról az első Mammoth Tankunk, ellenségeinket pusztítja egy Obelisk of Light vagy az Ion Cannon.
Bugot szinte alig látni a játékban, a legdurvábbnál annyi történt, hogy az APC-be az 5. ember nem akart automatikusan beszállni, rá kellett segítenem, és az életerő jelző csíkok hajlamosak voltak „ráragadni” az egységekre kijelöléstől függetlenül. Ez azért nem hatalmas dolog de felveti azt az érdekes kérdést, hogy milyen bug az, ami 25 évet is képes volt túlélni. Arra pedig már nem mondok semmit, hogy a gép simán épít bárhová épületet, akkor is, ha nincs neki a közelében másik, és akkor is, ha a főbázisát elvesztette. Bezzeg én próbálnék meg az épületeimtől 1 kockányi távolságra építeni. A kedvencem mégis az volt, hogy a pálya szélére épített bázisomra a semmiből – tényleg lezárt, pálya széle volt, pár kockányi hely akadt csak egy sziklavonulat mellett és ennyi – hirtelen 3 mérnök sétált be, elfoglalva a 2 finomítót és a radarképet és ion ágyút is adó kommunikációs központomat, ráadásul saját mérnökkel ez utóbbit vissza se tudtam foglalni. Biztosan ez is élmény és kihívás fokozás akart lenni, nálam ettől még megmarad az abszolút pofátlanság kategóriában.
Red Alert Remastered
Alig egy évvel a C&C megjelenése után már meg is jelent a Red Alert, amiről kevesen tudják, hogy az első rész előzménye és az európai színterű Szovjet-Szövetséges háborúkról szól, ami 1946-1953 között zajlott. Mindez egy alternatív II. Világháború égisze alatt játszódik, a szövetséges oldalon, az időutazással kísérletező Einstein ugyanis sikeresen likvidálja Hitlert. Ezáltal elhárul egy veszély, de teret kap egy másik és a két világhatalom egymásnak feszül.
A végkimenetel egy szempontból mindenképpen baljós, ugyanis Szovjet győzelem esetén Kane és a NOD átveszi a Szovjetunió irányítását, míg a Szövetségesek diadala után társaival földalatti terrorista mozgalmat szervez. Az egyik oldalon az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország áll, a másikon a Szovjetunió és Ukrajna. Bármelyik oldalt is válasszuk, tudnunk kell, hogy az alternatív idővonal (és a játékok) egyik folytatását kapjuk: A szövetségesek győzelme az 1970-es években játszódó Red Alert 2 előzménye, a szovjet győzelem az 1995-ben játszódó Command & Conquer előzménye.
Az emlékek idővel megkopnak és a legerősebb benyomások, élmények, valamint az érzelmi színezetük marad meg elsősorban. Az szovjet oldal Heavy tankjai, a Tesla Coil sistergése a mai napig megvan, azonban arra már nem emlékeztem, hogy az első küldetés egy jó kis népírtás. Ezzel bizonyítjuk képességeinket és érdekes mód ez nem emlékszem, hogy korábban zavart volna. Lehet azt mondani, hogy én választottam oldalt és azt is, hogy ez csak egy játék, de az biztos, hogy tizen pár évesen más a világ mint sok évvel később.
Bevezetőként most is upgradet kapunk installációba csomagolva, majd azonnal elindul a jól ismert főcím és a hozzá tartozó muzsika. A Hell March a DOOM bármelyik részébe is beillene, de szerencsére a stratégia rajongók sem maradnak zúzós muzsika nélkül, a Tiberian Sons zseniális zenéje bárkiben nosztalgikus fejrázást hoz elő, aki valaha 1 percet is játszott a Red Alerttel. Felcsavartuk a hangerőt, a grafikát, indulhat a háború!
Ehhez a részhez is megkapjuk a korábban említett bónusz videókat és háttérinfókat, ugyanúgy van online multiplayer mód, pályákat építhetünk és lanon is összemérhetjük tudásunkat barátainkkal vagy ellenségeinkkel. Aki érzi a hívást magában, modokat gyárthat a játékhoz, ugyanis ezt a támogatást (és a open source státuszt) is megkapta, valamint itt is elmondható, hogy az UI-t nagyon szépen újra rajzolták és felhasználóbarát kialakítást is kapott. Ha nem lenne elég az extrából, akkor a konzolos missziókat is megkapjuk, zoomolni tudunk a játékon belül és a billentyűzetkiosztást, valamint az irányítást is a saját szánk ízére szabhatjuk egy pillanat alatt. Sőt, akinek számít, az a Steamen trading cardokat és achievementeket is gyűjthet. A beharangozott átvezető videó javulást azonban én nem érzékeltem, lehet jobb, mint az eredeti, de még így is szörnyű, ellentétben a játék lényegi részével, ami nagyon jól néz ki HD-ben. Nem túlzás azt mondani, hogy szinte minden kívánságunkat teljesítette ez a remaster, ennél többet nehéz lett volna belepakolni.
