I. oldal
A tavalyelőtt helikopterbalesetben elhunyt skót autóversenyző neve mindig egyet jelentett a minőségi, értékes játékokkal. Az ezredfordulón indult Colin McRae: Rally sorozat öt darab számozott részt élt meg, majd tavalyelőtt jött a DiRT, mely szemkápráztató grafikájával, adrenalinpumpáló játékmenetével, és fantasztikus hangulatával egy teljesen új szintre helyezte a stílust. A konzolokra már szeptember elején megjelent, PC-re valamikor decemberben érkező DiRT 2 pedig ennek jegyében nem is szól másról, mint a zúzásról, a sárdagasztásról, a farolgatásról, és az önfeledt száguldozásról!
A játékban ezúttal egy újonc autóversenyzőt alakítunk, a feladat pedig nem más, mint feltornászni magunkat a legnagyobb pilóták közé. Ez viszont nem könnyű, le kell vezetni párszáz kilométert ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velünk a profik, de ez már csak egy ilyen sport. Van azonban egy remek csapatunk, néhány bennfentes világsztár barátunk, és persze nem utolsó sorban egy kevéske indulótőkénk is, így nem maradt más, bele kell vetnünk magunkat az autóversenyzés sűrűjébe, jöhetnek a különböző bajnokságok, indulhat az élet.
Ahogy az előző rész, a stílusát tekintve a Colin McRae: DiRT 2 is egy laza, populáris, könnyed, száguldozós arcade játék lett. Az autók elképesztő sebességgel repesztenek benne, az irányítás gyerekjáték, még a féket se nagyon kell nyomni, hogy az ember biztonsággal célba érjen. Szerencsére azonban nem egy falról lepattanós NFS-ről beszélünk, a DiRT 2-ben érezni, hogy tényleg egy több száz lóerős, egytonnás vas felett ülünk, és az autó ennek megfelelően a kanyarokban rendszeresen dobálja is a fenekét. Ezen kívül a kicsúszásokra is oda kell figyelni, de minden másra ott a technika. Nincsenek vadul kipörgő, vagy legkisebb fékezéstől is teljesen leblokkoló kerekek, a gumi rendesen tapad a földhöz, az autó stabilan és magabiztosan fekszik, hát kívánhatna ennél többet egy pilóta?
II. oldal
Karrierünk során a világ minden pontján megfordulunk majd. Vannak versenyek Los Angelesben, Utahban, Bajában, Londonban, Marokkóban, Horvátországban, Malajziában, Japánban és Kínában is, egy valami viszont soha nem változik: legyünk bármely kontinensen, a legfontosabb a győzelem. A siker ugyanis XP-t ér, melyek gyűjtésével amellett, hogy egyre több elismertségre tehetünk szert a szakmán belül, még a versenyek számát is folyamatosan növelhetjük. Tapasztalatpontokat viszont nem csak győzelemmel, de különböző küldetések teljesítésével is nyerhetünk. Ezek amolyan szintekre osztott kis célok, melyek a lefutott kilométer, a legnagyobb ugratás, a legtöbb előzés, vagy a leghosszabb ideig való két-kerekezés után adják a pontokat, további izgalmakat hozva ezzel az amúgy sem lapos játékba.
Többnyire a klasszikus off-road utakon kell helyt állnunk, de nem ritka a fedett stadion, vagy a lekerített útszakasz sem. Míg Los Angelesben például egy speciálisan erre a célra kialakított pályán indulhatunk, addig Marokkóban csak a kopár sivatag vár ránk, de érdekes még London is, ahol egy éjszakai iparnegyed szolgál a tombolásunk helyszínéül. A változatosság jegyében természetesen játékmódból is többféle érhető el, van, hogy csak az idővel kell harcolnunk, de nem ritka az sem, hogy minden autó egyszerre álljon rajthoz. A klasszikus, egymást megelőzős, vagy rekorddöntögetős futamokba pedig olyan üde versenyszámok visznek színt, mint például a dominator, a gate crasher vagy a last man standing. Az elsőben a pálya egyes szakaszait kell uralnunk, a másodikban kis hungarocell táblák elgázolása a cél, míg az utolsóban folyamatosan számol vissza az óra, a leghátul álló emberek pedig sorra esnek ki a versenyből. Fontos része még a játékmenetnek a visszatekerhetőségi lehetőség, nem kell ugyanis rögtön a restartra nyomni, ha elrontunk valamit, elég csak pár másodperccel visszamenni az időben, oda, ahol még tudtuk uralni az autót, és varázsütésre máris kapunk egy második, vagy sokadik lehetőséget a játéktól.
Menüként egy lakókocsi, és annak a kis udvarkája szolgál. Ilyenkor FPS nézetben vagyunk, válogathatunk a versenyek közül, a my stuff alatt a küldetéseket, a statisztikánkat, a leaderboardot és a barátlistánkat böngészhetjük, de innen érhető el a multiplayer, és a DLC-ket, videókat rejtő extras menüpont is. Az udvaron van az autó, itt lehet újat venni, vagy testre szabni a már meglévőt, de olvasgathatunk újságot, és böngészhetjük a beállításokat is. Két futam közt a legtöbbet a DiRT Tour menünél tölti az ember, a térképen pedig nem csak a soron következő versenyek kaptak helyet, de a bajnokságra is itt nevezhetünk. Utóbbiak nagyon élvezetesek, az Xgames egy három kontinensen átívelő, háromfordulós kupa, míg a World Tour egy műfajok szerinti amolyan erőnléti próba, öt fordulóval, egyenként több versennyel, és jó pár óra biztos játékidővel.
III. oldal
A design nagyon klassz lett. Már a menü is eszméletlen izgalmas, de az igazi vad stílust a részletek rejtik. Az elérhető versenyeket például kis matricával jelzi a játék, míg a már teljesített futamok ugyanilyet kapnak, csak hologramos kiadásban. A töltéskor üvöltő amerikai pop rock zene kíséretében ide-oda ugrál a kamera, az égből nagy erővel lezuhant fényképek, táblázatok és szövegek között, amikről mi adatokat tudhatunk meg a soron következő versenyről, az achievementek állásáról, és a saját teljesítményünkről. A szövegek is hihetetlen kreatívak lettek, a fő címek nagy, hungarocellből kivágott karakterekből állnak, míg az apró kiegészítések marker filccel felcímkézett ragasztószalagokra lettek írva. Hasonló lázadó formát kapott az autóbelső is, melyet kreativitásunktól mérten telerakhatunk mindenféle visszapillantóra aggatható, és műszerfalra ragasztható kis kacattal. Az előbbire többek közt van plüss dobókocka, kötélen lógó ember és kis sportcipő, míg az utóbbi kínálata hula-hula lányból, dinóból, bólogató kutyából, forgó szemű koponyából és hozzájuk hasonló kis csecsebecsékből áll.
A DiRT 2-ben pezseg az élet, állandóan emberek vesznek körül: Ken Block, Dave Mirra, és a hozzá hasonló sztárpilóták pedig rendszeresen felhívnak egy kis eligazításra. Elmagyarázzák a játékot és a további tennivalókat, összefoglalják az előző versenyt, illetve vezetés közben is folyamatosan átszólnak CB-n, hogy ne menjünk beléjük, vigyázzunk a kanyarnál, nem sérültünk-e meg a balesetben, és még sorolhatnám. Érezni, hogy itt tényleg egy pilóta bőrébe bújtunk bele, és nem csak az van, hogy folyamatosan követik egymást a versenyek, mi pedig nem is számítunk, csak az eredmény a lényeg. Megbecsülnek, dicsérnek, jutalmaznak, barátkoznak velünk a virtuális kollégák, ami nagyon jó érzés.
A játékot a Colin McRae: DiRT-ben és a Race Driver: GRID-ben is bizonyított Neon Engine továbbfejlesztett változata, az EGO hajtja, az a motor, mely az Operation Flashpoint: Dragon Risignet és az F1 2010-et is mozgatja majd. A látvány csodálatos. A színek gyönyörűek, az effektek szinte felpofozzák az embert, és maga az összkép is nagyon egyben van. A Nap rikítóan süt, száll a por, fröcsköl a sár, az autó koszosodik, a bokrok végre tényleg igazi növényként viselkednek, egyszerűen nincs olyan részlet, amibe komolyabban bele lehetne kötni. Talán az autó sérülése az egyetlen ilyen, a törésmodell ugyanis nem a legszebb, kicsit természetellenesen hajlik a kaszni, de nem vészes az sem. A jellemzők átbogarászásának végén még a hangokról illik pár szót ejteni, nagyon hiteles lett az egész, hogy híres autóversenyzők adták az orgánumukat a produkcióhoz, de a hangeffekttel sincs gond, a motor szépen szól, illetve az ütközések is valósághűen hatnak a fémcsikorgásokkal és üvegtörésekkel együtt. Itt egy dolog nem tetszett, nincs zene a vezetés alatt, pedig ha már ilyen tömegszórakoztatóra vették a játék stílusát, akkor még ez is bőven belefért volna.
IV. oldal
A PC-s verzióra sajnos decemberig várni kell, de jó hír, hogy a játék támogatni fogja a Games for Windows LIVE rendszert, illetve a DirectX 11-et is. A programozás ez utóbbi miatt csúszik, a készítők mindent bele akarnak tenni a játékba, ez viszont nem megy egyik napról a másikra, és a végleges változatot is illik ugye megvárni az ilyen fejlesztésekkel. Ami biztos, hogy megéri ezt a pár hónap késést a dolog, főleg akkor, ha az ember rendelkezik is majd egy hozzá való videokártyával, és ki tudja sajtolni a játékból az új technológia minden előnyét.
Odacsapott a Colin McRae: DiRT 2, iszonyú jó hangulattal és remek show elemekkel töltötték fel a Codemasters-es srácok, tényleg csak a féktelen száguldásról szól, aminek nagyon örülünk. Nem erőlteti feleslegesen a szimulátoros stílust, bár van benne belső nézet, és az autót se könnyű mindig úton tartani, mégis az egyszerűség dominál benne. Megéri a pénzét, a járműfelhozatal jól sikerült, a helyszínek változatosak, tele van izgalommal, szuper az összhatás, egy gond van vele csak. Annyira addiktív, hogy az ember folyamatosan előtte ül, nem marad ideje a való életre, és a játékot is 3-4 nap alatt végigviszi. Utána pedig következnek újra a szürke hétköznapok...
