Bátran mondhatjuk, hogy a Call of Duty: Black Ops 4 alapos változásokat hoz a sorozat életébe. Kezdjük azzal, hogy gyakorlatilag évek óta figyeltük, mikor tűnik el a szériából az egyjátékos kampány, és bár azt nem lehet mondani, hogy örülünk a hiányának, azért azt sem igazán lehet állítani, hogy a falnak fogunk menni attól, hogy nincs többé.
Mert bizony tényleg nincs többé: a Treyarch úgy döntött, hogy idénre végleg kigyomlálja azt a 6-8 órányi csőjátékot, ami ráadásul az utóbbi években legfeljebb gyenge közepes volt amúgy is.
Messze vannak már azok az idők, amikor a Modern Warfare 2, vagy a Black Ops 2 elképesztő kampányait emlegethettük, egész egyszerűen látszott az utóbbi időkben, hogy erre már nem fektetnek annyi energiát. Ez nem is véletlen, a vásárlók többsége soha nem fejezte be az egyjátékos részt, sokan elkezdték ugyan, de csak a poén kedvéért, majd rögtön átugrottak a többjátékos módra. Éppen ezért azt már most leszögezem, hogy a kampány hiányáért nem fogok pontot levonni a játéktól, mert enélkül is bőségesen el van látva tartalommal.
Rögtön kezdjük is a legnagyobb újdonsággal, a Blackout móddal, ami a battle royale helyi megfelelője. Az alapok nagyjából ismerősek lehetnek mindenki számára, akik valaha is próbálta a zsáner valamelyik darabját: 88 játékost ledobnak egy hatalmas szigetre (illetve kétfős csapatos módban 100-at, négyfősben szintén 88-at), ahol aztán el kell kezdenünk fegyvereket és tárgyakat gyűjtögetni, adott esetben járműveket vezetni, miközben a bejárható terület folyamatosan szűkül, hogy azért mégse tartson 48 óráig egy mérkőzés.
Na most ebbe az egészbe a Black Ops 4 igazából két dolgot tud behozni a konkurensekhez képest: a letisztult, mindenki számára azonnal érthető és átlátható játékmenetet, valamint a Call of Dutyra jellemző kifinomultságot. Ez utóbbi leginkább abban nyilvánul meg, hogy a nagy pálya ellenére adott a tükörsima 60fps, és hogy a mozgás, az akadályokon átlendülés, valamint az összes bejáratott mozdulatsor hiánytalanul megvan és csiszoltan működik.
Lehet, hogy a PlayerUnknown's Battlegrounds inkább törekszik a realitásra, és ezért nem közvetlenül összehasonlítható a kettő, de a PUBG egyszerűen egy amatőr próbálkozásnak tűnik a Black Ops 4 mellett, már ha a játszhatóságot és átláthatóságot tekintjük.
Mindez persze azt is jelenti, hogy a klasszikus Call of Duty-féle zseniális tűzharc is hibátlanul a helyén van, amit valamiért a mai napig nem tud megközelíteni egyetlen konkurens sem. Alapvetően két változást kell kiemelni, de ezek fontosak. Az egyik, hogy az automatikus gyógyulásnak lőttek, és ez nem csak a Blackout módra, hanem a hagyományos multiplayerre is érvényes. A másik, hogy a pálya méretei miatt a Blackoutban a lövedékeknek röppályája van, így van némi esésük, amit be kell számítani célzáskor, de ez a sima multiplayer módra már nem érvényes.
A Blackout tehát hatalmas újdonságokat nem hoz a műfajba, viszont nagyon jól játszható, pörgős és élvezetes, tehát igazi Call of Duty. Igazából a legfontosabb kritikám az lenne, hogy maga a pálya nem annyira változatos, mint amire számítani lehetett. A készítők azt mondták, hogy a korábbi Black Ops-részekből raknak össze egy all-star válogatást, és ezt tényleg fel lehet fedezni nyomokban, de alapvetően kicsit egyhangú az egész. Szintén furcsa, hogy bizonyos pontokat zombik őriznek, amikkel az lehetett a célja a készítőknek, hogy valahogy bevédjék a legkomolyabb lootokat rejtő helyeket. Ez végső soron sikerült is, hiszen ezekhez nem nagyon lehet hozzáférni anélkül, hogy harcba ne bonyolódnánk az élőhalottakkal, amivel nyilván fel is hívjuk magunkra a figyelmet, viszont aki a lopakodós játékstílust szereti, azt ez az egész némileg hátráltatni fogja.
Viszont ne gondoljuk, hogy a battle royale-mániában a hagyományos multiplayerre kevesebb figyelem összpontosult, elvégre mégiscsak ez a Call of Duty alapvető lényege. Igaz, elsőre nem tűnik úgy, hogy hatalmas változások történtek: a hagyományos játékmódok tömkelege továbbra is jelen van, a játékmenet pont olyan polírozott, mint mindig, és szerencsére az előző részhez hasonlóan ez is a "boots on the ground"-elvet követi, vagyis nincs többé röpködés és falon futás.
De azért két alapvető fontosságú dolgot hamar észreveszünk majd. Az egyik a korábban már említett manuális életerő-visszatöltés, a másik pedig a specialisták (karakterosztályok) jelenléte. Mindkettő igazából arra irányul, hogy a csapatmunka felé terelje a játékot, de ezt a célt valójában nagyon ritkán sikerül elérni. Bárhogy is igyekeznek a készítők, azért a Call of Duty mindig is a zsigeri lövöldözés iskolapéldája marad, nem a csapatmunkáé. Mindenesetre a manuális gyógyítás némileg taktikusabbá teszi a játékmenetet, és mintha a TTK (time-to-kill) is hosszabb lenne.
A specialistákat talán leginkább az Overwatch ihlette, hiszen mindegyik rendelkezik a maga egyedi képességeivel, és mindegyikből legfeljebb kettőt választhat egy csapat. Értjük, hogy ezzel is a csapatmunkát igyekezett forszírozni a Treyarch, de ismét: ez a Call of Duty esetében inkább tűnik felesleges korlátozásnak, mint ténylegesen fontos tényezőnek. Mindenesetre a specialistákhoz kapcsolódnak egyedül játszható tutorial küldetések is, amik ugyan igyekeznek elmesélni a háttértörténetüket, és átvezető animációkat is kapunk, de ne legyen félreértés, ez nem helyettesíti a kampányt.
Ez szimplán egy kicsit feltuningolt gyakorló mód, ahol megismerkedhetünk a karakterosztályokkal.
Érdemes megemlíteni, hogy két új játékmóddal is bővült a multiplayer. Az egyik a Control, ahol az egyik csapat védekezik, a másik támad, mégpedig két pontot a pályán, és mindenkinek limitált mennyiségű élete van. A másik (ez némileg talán érdekesebb) a Heist, ahol egy csomagnyi pénzt kell megszereznünk és elvinnünk egy pontra, vagy opcionálisan teljesen kiirtani a másik csapatot. Ez egy 4v4-es mód, ami mellesleg sokat kölcsönzött a Counter-Strike-tól: menet közben nincs respawn, és a mérkőzések előtt a megszerzett pénzből vásárolhatunk.
Végül pedig ott van a zombis mód, ami a 2008-as (kvázi poénból készült) megjelenése óta odáig fejlődött, hogy a Call of Duty egyik legfontosabb részévé vált. Ezúttal három pályát kapunk alapból (a negyedik pedig a szezonbérlet része): az IX egy gladiátor aréna, rengeteg alagúttal, a Voyage of the Damned egy kísérteties hajón játszódik, míg a Blood of the Dead az Alcatraz börtönében kapott helyet.
Az alapfelállás ezúttal is változatlan: a karaktereinkkel irtjuk a zombikat, fejlesztjük a felszerelésünket, új képességeket szerzünk, és a küldetéseket teljesítve nyitjuk ki a pályák különböző részeit. De ne legyen félreértés: az egész közel sem ennyire egyszerű a gyakorlatban, és ez nem véletlen. A Treyarch nem szeretné, hogy bárki elsőre végigvigye bármelyik pályát, így az apró nüanszokat, trükköket menet közben kell kitapasztalnunk, és így tudunk egyre jobbá válni.
Mindenesetre azért elérhető négy nehézségi fokozat, valamint egy rakás testreszabási lehetőség, amivel a saját szintünkhöz és szájízünkhöz igazíthatjuk az élményt, így például megszabhatjuk azt is, hogy mennyi élete van a zombiknak, mennyit sebeznek, vagy hogy mennyire gyorsan mozognak.
Ezen kívül bekerült a Rush mód, ami alapvetően változtatja meg az élményt.
A craftolás és a küldetések teljesítése, valamint a sztori teljesen kikerül a képből, és azt sem mi döntjük el, hogy a pálya melyik pontja felé megyünk tovább. Itt igazából az egyetlen célunk, hogy minél gyorsabban minél több pontot szerezzünk, és minél tovább éljünk túl.
Összességében a Call of Duty: Black Ops 4 abszolút egy teljes játéknak érződik a kampány nélkül is. A lövöldözés, az akció továbbra is rendkívül polírozott, a játékmódok élvezetesek, a Blackout jól sikerült, a zombikkal pedig mindenki ellesz egy jó darabig, aki szereti ezt a fajta kooperatív akciót. Negatívumokból kevés akad: igazából ez is "csak egy Call of Duty", így aki ismeri a formulát, annak az ég világon semmilyen meglepetést nem fog okozni, hiába az új játékmódok. Ráadásul a sorozatra nem jellemző módon viszonylag gyakoriak a kisebb bugok és a szétkapcsolások is, amik nagyon frusztrálóak tudnak lenni. Végül pedig a grafika (legalábbis az alap PS4-en, amin teszteltem) kezd eléggé neccessé válni, főleg a Blackout pályán, ahol ráadásul sokszor a textúrák is késve töltenek be. De igazából a 60fps sokkal fontosabb, úgyhogy emiatt nem fogok sírni.
A Black Ops 4 tehát alapvetően mindenkinek ajánlható, egy remekül sikerült játék, de most már tényleg és szigorúan egy feltételt csatolni kell ehhez: ha nem szeretsz online játszani, akkor ezt a részt teljesen felesleges megvenni (bár csak a kampányért az előzőeket se nagyon ajánlgattam volna).
