Új technológiák mindig is voltak a sportokban, és hozzájárultak a jobb teljesítményekhez is. A futásban például amikor az 1960-as években a betonozott pályákat elkezdték leváltani a szintetikus anyagú felületek, sorra dőltek meg a rekordok. És hasonló volt a helyzet a cipők fejlődésével is.
Ami azonban az utóbbi évben történt, az még ennek tudatában is kiugrónak számít.
2020 júniusa óta mind 5000 méteren, mind 10 ezer méteren megdőlt a női és a férfi síkfutás világrekordja is.
Az utolsó szám, amely elesett a női 10 ezer méter volt, alig néhány nappal ezelőtt: június 6-án Sifan Hassan holland futó több mint 10 másodpercet javított a táv korábbi, 2016-os világrekordján. Két nappal később aztán ez a rekord is megdőlt, Letesenbet Gidey etióp futó ugyanis további bő 5 másodperccel javította meg a friss világrekordot, 29 perc 1,03 másodperc alatt teljesítve a 10 kilométeres távot.
Az új rekordokban három közös pont van: mind a négy számban Nike Vaporfly cipőjét viselték a világrekordot futó sportolók, és mindegyik esetben használták az iramdiktáló fényjelzést alkalmazó Wavelight technológiát a pályán. (A harmadik közös vonásról majd egy kicsit később.)
A Wavelight egy holland fejlesztés: a pálya szélén hullámban felgyulladó LED-fények jelzik az elhaladó futónak a megfelelő iramot. Az iram megválasztása a hosszútávfutásban kulcsfontosságú kérdés, és különösen nehéz dolguk van a mezőny élén haladóknak abban, hogy tartsák a megfelelő sebességet. Ebben segítenek a fényjelzések, amelyek azokon a versenyeken, ahol az új rekordok születtek, világrekorder iramra voltak beállítva, így a győztesek gyakorlatilag a fényekkel versenyezve érték el a remek időeredényeket.
Mind a két technológiai újítást parázs viták övezik a sportvilágban, a Wavelight kapcsán azonban, amelyet a tokiói olimpián még nem fognak használni, kicsit kevesebb a kérdés, mint a cipők kapcsán. A fényjelzésnél ugyanis annyi legalábbis bizonyos, hogy az egyazon mezőnyben haladók közt nem jelent tisztességtelen előnyt, elvégre minden versenyző látja, és tarthatja a rekorder iramot – ha bírja.
Platformok a dobogón
A Nike új cipői kapcsán ugyanakkor korántsem ennyire egyértelmű a képlet. A világ először akkor figyelhetett fel az új, platformos futócipőkre, amikor 2016-ban az olimpián a maratoni futás mindhárom férfi érmese egy furcsa kinézetű cipőben állt fel a dobogóra. Ez volt a Vaporfly akkor még kereskedelmi forgalomban nem is kapható prototípusa. A Vaporfly híre aztán két évvel ezelőtt robbant be igazán, amikor Eliod Kipchoge kenyai futó szintén ilyen cipőben futott a világon elsőként 2 óra alatti maratont (egy nem hivatalos, bécsi eseményen). Ugyanazon a hétvégén Brigid Kosgei, egy másik kenyai Chicagóban megdöntötte a női maratonfutás 16 éve fennálló világrekordját – szintén egy pár Vaporflyt viselve.
A jellegzetes, platformos lábbelik a tokiói olimpia hosszútávfutóinak jelentős részének lábán ott lesznek. Ugyanakkor ezek a cipők olyan szinten növelhetik a teljesítményt, hogy számos kritikus a technológiai dopping körébe sorolja a lábbeliket. Ahogy korábban már említettük, a futócipők gyártói persze a kezdetektől azon dolgoznak, hogy egyre jobb lábbeliket gyártsanak, amelyekben a sportolók jobb teljesítményre képesek, mondja Geoff Burns, a Michigani Egyetem biomechanikai szakértője.
Az elmúlt évtizedekben 1 százalékos javulás már rendkívülinek számított a „futás ökonómiájában”, vagyis hogy az adott lábbelivel mennyi energiába kerül egy távolság megtétele. A Nike által piacra dobott technológia azonban elvileg akár 4 százalékos javulást is lehetővé tesz.
Ha a Vaporfly kapcsán megállapított százalék direktben átfordítható lenne a futóteljesítmény javulására, ez azt jelentené, hogy egy elit maratonfutó 5 percet tudna javítani egyéni legjobbján. A gyakorlatban persze ennyire nem egyszerű a helyzet, és Burns elmondása szerint egy maratoni távon nagyjából 90 másodperces javulás a realisztikus elvárás az új cipőkkel – ami persze szintén rengeteg.
A kritikusok szerint két dolog miatt problémás a cipők használata. Az egyik, hogy a cipők levédett technológiája sérti az Atlétikai Világszervezet azon szabályát, miszerint az alapvető felszereléseknek minden sportoló számára észszerű keretek közt hozzáférhetőnek kell lenniük. A másik, hogy a technológia annyira fejlett, hogy sérti a sport integritását, mondják az ellenzők, akik egyenesen a cipők hivatalos versenyeken való használatának betiltását követelték, így az Atlétikai Világszervezet kénytelen volt döntést hozni az ügyben.
A tavaly megszületett döntés azonban nem a kritikusoknak kedvezett: a világszervezet képviselői ehelyett megkötésekkel engedélyezték a cipők használatát.
Először is maximalizálták a talp vastagsáságát, az utcai versenyeken 40 milliméterben, a pályaversenyeken 30 milliméterben határozva meg, mennyire lehet platformos a cipő, valamint azt is kikötötték, hogy a talp nem tartalmazhat egynél több szénszálas lemezt. A Vaporfly így pontosan befért a kritériumok közé, legalábbis ami az utcai versenyeket illeti. A másik szabály, amely megszületett, hogy a futók csak olyan cipőt használhatnak, ami kereskedelmi forgalomban elérhető – így annyit legalább sikerült elérni, hogy a különböző cipőgyártók által támogatott sportolók ezentúl nem világversenyeken fogják tesztelni a legújabb prototípusokat.
A szakértők még most sem egészen biztosak abban, hogy a Nike új cipőiben mi teszi lehetővé a nagymértékű teljesítményjavulást. A talpak egy újfajta habból készülnek, amely egyszerre ellenálló és rugalmas, így a talajéréskor a becsapódás energiájának 80 százalékát képes visszaadni a futó lábának. A beépített szénszálas lemez pedig a talprész merevítése által valószínűleg megváltoztatja a futás mintázatát is. És az is lehetséges, hogy mivel a cipő kíméletesebb a lábra a hosszú edzések során, a versenyzők intenzívebben tudnak edzeni, ami szintén javíthatja a teljesítményt.
A Vaporfly után rövidesen több más gyártó is hasonló cipőkkel jelent meg a piacon. Hogy ez mennyire jó sportnak, az fontos kérdés lehet, jelenleg ugyanis nem egészen világos, hogy a Nike által bevezetett technológia mekkora szerepet játszik az új rekordok megszületésében (egy friss tanulmány szerint jelentőset). Annyi bizonyos, hogy ez lesz a jövő, hiszen az Atlétikai Világszervezet teret adott a Vaporflynak és társainak, és a pályaversenyeken is lehetőséget adtak a további fejlesztésekre a cipőgyártóknak. Ezt a Viperfly nevű modellel már ki is aknázta a Nike, és bár úgy tűnik, hogy a cég a rövidtávfutók szánt cipőket az olimpiára még jegelte a riasztóan nagy technikai fölény miatt, amit nyújtanának, ha a versenytársak beérik a gyártót, a sprintszámokban is megkezdődhet a rekordok döntögetése.
Technikai sportok
Hogy az Atlétikai Világszervezet döntése helyes-e vagy sem, az majd idővel kiderül. Az vitatható, hogy a cipők tisztességtelen előnyhöz juttatnák a futókat, hiszen ha ez átmenetileg igaz is volt, mostanra minden élvonalbeli versenyző hozzáférhet a lábbelikhez, és minden élvonalbeli gyártó előállt saját változatával is. A technológia maga sem teljesen új, hiszen Haile Gebrselassie 2007-ben az Adidas ProPlate nevű cipőjében állította fel a maratoni futás 2:04:26-es világrekordját, és ez a cipő már szintén tartalmazott egy szénszálas lemezt. Az pedig, hogy a habanyag könnyebb és rugalmasabb elődeinél, szintén nem jelent nagy újdonságot, hiszen évtizedek óta ez az irány a sportcipők fejlesztésénél.
Minden élsportnak vannak technikai elemei, amelyek fejlődése alapvetően megváltoztatja a sport képét. A futópályák megváltozott borítását már említettük, de ugyanígy emlegethetnénk a kerékpáros versenyszámokat, vagy hogy Roger Federer sem véletlenül nem faütővel játszik. A legfrissebb, és legismertebb példa azonban az úszásból jöhet a „technikai doppingra” (avagy a fejlődésre).
2008–2009 során tengernyi úszórekord dőlt meg, miután elkezdték használni a Speedo egész testes úszódresszét, amely azóta cápadressz néven híresült el. A cápadressz regnálása alatt 130 világrekordot állítottak fel annak viselői, és a kritikusok annyira aggódtak a sport integritása miatt, hogy az illetések szervezetek 2010-ben inkább betiltották annak használatát. Ha azonban a cápadressz behozhatatlan, az emberi képességeket meghaladó technikai előnyt biztosított volna viselőinek, joggal várhatnánk, hogy az ezt viselve felállított világrekordok a mai napig léteznek.
De nem így van, a 40 nagyobb versenyszámban, ahol ezek a rekordok születtek, mára 28-ban azóta új világrekordot jegyzünk – immár cápadressz nélkül.
Ennek kapcsán pedig érdemes egy pillanatra arra is visszatérni, hogy mi a harmadik dolog, ami közös a hosszútávfutás jelenlegi világrekordereiben a technikai újdonságokon túl: mindannyian Kelet-Afrikából, még pontosabban a Nagy-hasadékvölgy régiójából származnak (Hassan is Etiópiában született, és csak 15 évesen, menekültként került Hollandiába). A helyi népességen számos vizsgálatot végeztek az elmúlt évtizedekben, amelyek mind azt mutatják, hogy a régióban élők genetikailag olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyek kiemelkedően alkalmassá teszik őket a hosszútávfutásra. Erre aztán rájön még persze a kitartó edzés, a versenyzői mentalitás és a technikai újdonságok, köztük a csúcstechnológiás cipők – de ezek közül önmagában valószínűleg egyik sem elég egy világrekordhoz.
