• Tatyana?

A történelemírás makacs dolog, hisz egyesek szerint a győztesek írják azt és a nézőpontokat egy-egy históriás olyan könnyedén váltogatja, mint más a ruháját. Mégis, ha egy egész világot érintő katasztrófáról van szó, ahol elemi érdeke lett volna mindenkinek, hogy mielőbb cselekedjünk és csökkentsük a károkat, azt hihetnénk, hogy az összefogás és a segítség jegyében az emberiség egymásra talál. Nem így lett és a mai napig érezzük a következményeket.

„A csernobili atomerőmű-baleset (a köznyelvben csernobili atomkatasztrófa) 1986. április 26-án történt az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es Kistim-tragédia után a legsúlyosabb katasztrófa. A lakosság kitelepítése a sugárszennyezett területről csak 36 órás késéssel kezdődött meg. A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. Május 4-ig a Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130 ezer embert telepítettek ki. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, nagyjából 320 ezer négyzetkilométeres területet érintett a robbanássorozat. Megközelítően 200 000 embert kellett kitelepíteni. Mintegy nyolcszázezer sorkatonát és szolgálatba behívott likvidátort küldtek a katasztrófa helyszínére, akiknek átlagéletkora harminchárom év volt.”

A sci-fi, fantasy világ a Sztrugackij fivérek Piknik az árokparton (vagy korai kiadásban Piknik a senkiföldjén) című regénye óta mutánsok, titokzatos lények, idegen tárgyak, anomáliák, távoli dimenziók, lidércek és ehhez hasonló fura figurák tömkelegével népesítette be a Zónát. Azt a területet, ahol a magányosan (vagy csapatokban érkező) vadászok, Stalkerek barangolnak. Amiből tudósok, mérnökök, ügynökök igyekeznek válaszokat vagy épp fegyvereket kicsikarni és amit zsoldosok, katonai szervezetek vagy épp a Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézete tart felügyelete alatt.

A S.T.A.L.K.E.R. és az Into the Radius VR játékok alapját a könyv adta, a Chernobylite pedig egy, sci-fi túlélő horror, amiben a 30 kilométeres Zónát 3D szkenneléses eljárással, szinte tökéletesen lemásoltak a készítők vagyis a legtöbb épület, a terület és a helyszín annyira autentikus, amennyire az lehetséges.

Főhősünk Igor, aki fiatal professzorként még az erőműben dolgozott, amikor beütött a „világvége”, és 30 évvel később, még mindig az akkori káoszban eltűnt kedvesét, Tatyanát keresi. Ehhez segítőtársakat verbuvál, bázist épít és egy különös féregjárat nyitó eszközt tervez, de a végcél az, hogy elegendő információt (és emléklenyomatot) gyűjtsön, hogy a reaktorba visszatérve felfedhesse mi is történt az őt azóta is kísértő és szólongató Tatyanával.

A Chernobylite 1 nap 1 küldetés alapon működik és ezzel merőben eltér a nyílt világú elődtől, de ez nem akkora gond, hiszen helyette kapunk egy beépíthető bázist. A külvilág a Csernobili vidék hiteles másolata mellett Metro Exodus és Fallout 4 érzetű, vagyis lepusztult poszt-apokaliptikus terep, amit katonák, kóbor árusok, hozzánk hasonló fosztogatók és bizarr lények népesítenek be.

Döntéseinknek komoly súlya van, társaink életére, a terület sorsára is komoly kihatással van, hogy az adott pillanatban vagy a napi küldetés során hogyan döntünk. Például egy épületrom mögül vitatkozást hallunk és két katona fenyeget valakit: ha odarohanunk és elintézzük a fegyvereseket, akkor megmentünk egy Stalkert, aki a társunk is lehet, ha lopakodva tovább állunk, akkor már csak egy hullát találunk az előbb említett helyszínen. Alapvetően a fő feladatunk a gyűjtögetés lesz, nyersanyagokat, nyomokat (clues) és információkat keresünk, ezzel segítve a fő küldetésünk előre vitelét, valamint azt, hogy egyre felszereltebb bázist és csapatot tudhassunk magunk mögött.

A játék RPG rendszere szintlépésekkor skill pontokat ad, amiből hasznos képességeket szerezhetünk, de ehhez a trénert is meg kell találnunk, akitől tanulhatunk. Emellett a skill pontokért vehető tudás, fejlesztés nem csak két klikkelést jelent, hanem kimegyünk az instruktorunkkal a terepre és gyakorlunk – ez persze egy pár perces „lopakodj mögém és kapj el” féle mini küldetést jelent, de érdekes, hogy a készítők ezt is szimulálták valamilyen módon, nem csak úgy megkapjuk a tudást.

Hősünk igaz ugyan, hogy hallucinációktól szenved és 30 éve elveszett kedvesét keresi, de emellett az biztos, hogy nem pszichopata, ugyanis a megölt katonák káros hatással vannak a lelki egyensúlyára (Psyche) – vagyis megoldhatjuk a küldetéseket a katonák likvidálásával, de figyelnünk kell, hogy valamilyen módon meggyógyítsuk a lelkivilágát utána, alkohollal, pihenéssel vagy egy olyan skillel, ami ellenállóbbá teszi, mondhatni megedzi őt a gyilkolás hatásai ellen. Emellett fejleszthetjük a fegyverekben való jártasságunkat, gyűjtögetési skillünket, teherbíró kapacitásunkat és még jó pár apróságot.

Küldetésekre azonban nem csak a főhőst küldhetjük ki, de társainkat is megbízhatjuk, hogy pl. gyógyszert, lőszert vagy épp élelmet hozzanak. Naponta kb. 6-8 küldetést sorol fel a játék, amire szétoszthatjuk az embereket, saját magunk által vállalt küldetésnél rajtunk múlik milyen kimenetellel térünk vissza, de társaink esetében azonban százalék jelzi a siker esélyét.

A megszerzett javakból pedig bázist fejlesztünk, craftolunk és mindenkit igyekszünk egyre jobb felszereléssel (fegyver, páncélzat) ellátni. Két sarkallatos pontja van még a csapat-menedzsmentnek: az egyik az étel, amiből nagyon jó, ha minden napra jut 1-1 adag mindenkinek és a komfort/levegő minősége/radioaktivitás szűrése mutatók, amit otthonos berendezéssel, egyre modernebb eszközökkel kell elérnünk. Így csökkentjük a megbetegedések, a szorongás vagy épp a dezertálás esélyét és egy boldog kis csapat tagjaként tehetjük nap mint nap kockára az életünket.

A korábban említett döntések mellett a Zóna napról napra durvább hellyé válik, a sugárzás egyre komolyabb és ez halálos veszélyeket is jelent – erősebb ellenségek, mérgező gáz, sugárzás formájában. Idővel ezek kompenzálására is van lehetőségünk, fejlesztések és felszerelés segítségével, de összességében egyre nehezebbé válik a túlélés.

A Chernobylite jól megtalálta a túlélés a felfedezés és a harc között az egyensúlyt, emellett pedig egy remek alaptörténetre húzta rá a Csernobili katasztrófa történéseit. Minden nap izgalmas és a gyakran változó körülmények, a hirtelen felbukkanó események garantálják, hogy egy percig sem unatkozzunk. A gyűjtögetés időnként macerás és időrabló, de el tudom hinni a fejlesztőknek, hogy ha az életem a tét, akkor nem azon fogok dünnyögni, hogy még 15 percembe került, mire körbejártam és részletesen átkutattam az utolsó sarkot is a pályán, hátha találok ott valami hasznosat.

Összességében a túlélő/akció/lopakodó játékok kedvelői is megtalálhatják a számításukat, azoknak viszont, akik Stalker történetekkel kelnek és fekszenek szinte kötelező darab a Chernobylite. Találkozunk a Zónában!