Dante poklában – nem, nem a filmben – kilenc kör/bugyor van és funkciójuk szerint mindenkit hatalmas szeretettel várnak, aki az következőkben felsorolt bűnök egyikébe esett: meg nem keresztelt emberek, újszülöttek és a kereszténység előtt élők, a szerelem bűnösei, torkosok és falánkok, fösvények, uzsorások és tékozlók, haragosok, eretnekek, erőszaktevők, öngyilkosok és istenkáromlók, megbízhatatlanok, köztük jósok és varázslók, csábítók és kerítők, sikkasztók és képmutatók, tolvajok, hamisítók és rossz tanácsadók, majd végül az árulók.

Ez a pokolkép keresztény és görög mitológiára, hagyományokra épít, a bűnösöknek pedig egyetlen célja, hogy megszabaduljanak bűneiktől. Ez azonban ebben a rendszerben – egyetlen kivétellel, a tornácon lakókat értve ezalatt – nem lehetséges. Ebből kiindulva az emberiség bármikor élt 99%-a de inkább 100%-a a nagybetűs pokolban végezné, de mivel még senki nem kapott onnan képeslapot, így elméleteink vannak csupán arról, hogy mi is vár ránk a halál után. Ha viszont megközelítőleg is eltaláltuk, hogy a túlvilág ezen részén mire számítsunk, akkor ne csodálkozzon senki, hogy menekülni akar, aki csak tud.

A Chained Together szereplői lehetőséget kapnak a menekülésre és bolond lenne, aki nem használná ki ezt. Hogy közben – elvileg – Lucifert és az egyéb kisebb pokolfajzatokat szórakoztatjuk szenvedésünkkel, reménykedésünkkel és csetlés-botlásunkkal? Ugyan, ki az ördögöt érdekli az!

Nekivághatunk az útnak egyedül is. Itt egyéni képességeink, Super Marioban és máshol szerzett platformer gyakorlatunk, akaraterőnk, türelmünk és reflexeink kísérnek az úton minket. A Chained Together velejét és nevéhez hű működési mechanizmusát azonban a multiplayer adja, ahol egy idegennel, legjobb barátainkkal, haverokkal – szóval bárkivel nekivághatunk.

A lényeg, hogy egy, a fizika törvényeinek engedelmeskedő lánc köt minket össze és ha ez nem lenne elég a testsúly, a lendület és hasonló finomságok is befolyásolják a játékmenetet. ami pedig igazán faék egyszerűségű: érj el a pálya legmagasabb pontjára. Nem túl bonyolult, ugye? Persze közben extrém vékony pallókon, járatokban, csontokból felépített „mászókákon”, szélmalmokra hajazó forgó platformokon, katapult-szerűen vagy trambulinként működő eszközökön keresztül vezet az utunk. A pokoli, városi és mennyei pályák mindent megtesznek, hogy erőfeszítésünk vége egy olyan jóféle szabadesés legyen, ahol nem osztottak ejtőernyőt, de még csak második esélyt sem.

A Chained Together azonban gondolt azokra is, akikben a mazochista hajlam alacsonyabb szinten lappang csak. A beállítások a nehézséget 3 részre osztják. Az elsőben vissza teleportálhatunk az elért legmagasabb pontig, ha leesnénk és persze nem halunk bele a zuhanásba sem. A második nehézségi szinten nincs teleportálgatás, de újrakezdhetjük a mászást esés után. A lava mode pedig nem csak hibátlan végrehajtást követel meg, de miközben igyekszünk felfelé még az emelkedő láva elől is menekülnünk kell, vagyis nem érünk rá túl sokat saccolgatni az ugrásokat és érkezéseket. És hogy mi a többjátékos mód legnagyobb előnye? Az, hogy kiderül ki az igazi barát, kiderül, hogy miként is viszonyulunk embertársaink felé és egyben azt is megtudhatjuk magunkról, hogy mennyire tűrjük a stresszt és a hibákat. Íme néhány gyöngyszem a Steam értékelések közül:

Vagyis a Chained Together egy izgalmas, kihívásokkal teli, emberbarát és összefogásra inspiráló játék, ami jellemet épít, megacélozza lelkünket és olyan élmény birtokosává tesz, amit még évek, évtizedek múltán is emlegetünk. Természetesen tévesek azok a híresztelések, amelyek szerint az idegösszeroppanásba hajszoló, billentyűzetüket és monitorukat szétverő, mikrofonba üvöltöző, ragequit-elő, embergyűlölő és káromkodásokban bővelkedő játékalkalmak vannak többségben. Ilyesmiről szó sincs. A játék által megélt közös nevetések, a kitartás gyümölcsei és az összefogás szívmelengető ereje a lényeg, ez tesz minden közösséget élhetővé, emberivé és működőképessé. Vagyis a Chained Together jó szívvel ajánlható minden kedves gamer társunknak, embertársunknak, gyereknek, felnőttnek és idősnek egyaránt. Legalábbis a játékteszter-bugyorban azt mondták, ezt írjam.