Cayman akcióban: HD6900-asok

Befutottak 2010 utolsó Radeonjai, hogy még az ünnepek előtt egy kis borsot törjenek az nVidia orra alá.

Cayman akcióban: HD6900-asok

Cayman

Szép lassan ez az év is véget ér, de hogy a hátra lévő napokban se unatkozzunk, az AMD gyorsan elénk tolta az eddigi legerősebb egy GPU-val szerelt VGA-it. A mérnökök semmit sem bíztak a véletlenre és a HD6900-as sorozat chipjeiben nem spóroltak a tranzisztorokkal: körülbelül 2.6 milliárd található a Caymanban, ami már eléggé közelít a GF1x0 3 milliárdjához. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyik cég sem így képzelte az év zárását, de nagy kedvencük, aki tavaly is megtréfálta őket, újfent okozott meglepetéseket. A TSMC ugyanis búcsút intett a 32nm-es gyártástechnológiának, így a riválisok kénytelenek mindent kihozni a 40nm-esből, amíg a félvezetőkkel foglalkozó gyártó óriás át nem áll a 28nm-es technológiára. Az erősen kérdéses, hogy ez mikor fog bekövetkezni, úgyhogy lássuk, hogy miből élünk, mi lesz abból, ha az AMD nagyobb chipet tervez, és még az architektúrát is piszkálja.

Cayman alias HD69x0

A Cayman nem egy HD5000-es Radeon amibe még több shadert pakoltak, már az alapjait is megpiszkálták. Azért revolúcióra nem kell gondolni, most is kicsi, de hasznos léptekben haladunk előre, nézzük meg együtt, hogy mik ezek.

Aki látta anno a Cypress (HD58x0) vagy a Barts (HD68x0) ábráját, annak ismerős lehet a fenti kép, de a szemfülesek azonnal kiszúrhatják rajta az első komoly változtatást, amire régóta várunk: két teljes értékű Graphics engine van. Mit is jelent ez tömören? Csak hogy a legfontosabbakat emeljük ki, két tesszelátort, amik már a Bartsban bemutatott fejlettebb változatok és két háromszög feldolgozását órajelenként. Geometriában a GF110 még így is erősebb, de már jóval kevesebb az esély arra, hogy ez limitálja a Radeont. Természetesen megnéztük, hogy mit ér ez a duplázás a gyakorlatban, de egyelőre maradjunk az architektúránál, mert az tartogat még meglepetéseket, haladjunk hát szépen lefelé. Akárcsak a Barts-ban, most is két szálkezelő került a GPU-ba, amik dirigálnak a SIMD shader processzoroknak, amikből ezúttal 2*12 található a chipen. Mindegyikben 16 stream processzor dolgozik, amik négy-négy ALU-val (végrehajtó egységgel) rendelkeznek. A 2007-ben megjelent 2900XT óta a Radeonok stream processzorai öt ALU-val dolgoztak, ezekből négy végezte az egyszerű műveleteket, míg az ötödik speciális műveletekért felelt. Egy stream processzor csak egy parancsot kaphatott órajelenként, így az ALU-k vezérlését egy VLIW parancsszóval oldották meg (Very Long Instruction Word – Nagyon Hosszú Parancsszó), ami tartalmazta mind az öt végrehajtó egységhez a végrehajtandó feladatokat. Ez csak azért volt problémás, mert nehéz volt olyan VLIW mintákat készíteni, amik biztosították az optimális kihasználtságot, izzadhattak hát a szoftvermérnökök is. Biztos sokan emlékeznek még arra, hogy anno mennyire érdemes volt mindig feltelepíteni a legfrissebb drivert, mert néha bizony nem kis teljesítménytöbbletet hordozott. A Cayman szakít az eddigi hagyományokkal és kukázza az ötödik, speciális ALU-t, marad négy darab egy stream processzorban, azok négyen viszont bármilyen utasítást végrehajtanak.

A fenti képen az látszik, hogy egy órajel alatt mire képes a stream processzor. A változás miatt ráadásul biztosítani a maximális kihasználtságot, így az AMD becslése szerint ugyanannyi ALU esetén körülbelül +10% sebességgel számolhatunk. Valószínűleg most sokan gondolkodóba esnek, hogy ez így teljesen logikus, akkor miért kellett erőltetni az eddigi formulát? A kérdésre egy másik kérdés a válasz: mire akarjuk használni a GPU-t? Az AMD mérnökei anno nem véletlenül hozták létre az 5 ALU-s architektúrát, mert a válasz a kérdésre egyértelműen az volt, hogy grafikára. Ebben az esetben megfelelő kihasználtság mellett (a driverek már nagyon régóta jók) kevesebb tranzisztorból meg lehet úszni ugyanannyi végrehajtó egységet, hiszen ötből négy csak alapműveletekkel foglalkozik. De mi van akkor, ha már a GPGPU felhasználás felé kacsintgatunk? Az esetek nagy részében a chip egy igen komoly része kihasználatlan maradna. Miért lépett az AMD arra az útra, amin az nVidia már majdnem eltaknyolt egyszer? A gamer magyarázat az lehetne a kérdésre, hogy most, hogy van DirectCompute és OpenCL, egyre több dolgot fog átvenni a GPU a CPU válláról, nem árt az, ha minél jobban képes teljesíteni az adott feladatot. Valószínűleg ez is szerepet játszott a döntésben, de talán még fontosabb az a tény, hogy a HPC piacról az nVidia Teslái igen szép szeletet hasítottak ki. A GF100 is Teslaként tombol igazán, sok extrát kapott, ami a játékosoknak teljesen felesleges. Az AMD most felvette a kesztyűt, ezt bizonyítja az is, hogy a memóriavezérlő ECC támogatást kapott (a belső cache-ek még nem védettek), és a 4 ALU-s (VLIW4) architektúra a jobb kihasználtság mellett magasabb teljesítményt is nyújt 64 bites lebegőpontos számok esetén, mert a 32 biteshez képest nem az ötödére esik vissza a feldolgozási sebesség, csak a negyedére.

Ami még érdekes lehet, hogy a Caymanban „csak” 1536 ALU (vagy shader, kinek hogy tetszik) található mikor már a Cypressben is 1600 volt. A fentiek miatt ez nem probléma, a jobb ütemezés biztosítja a jobb kihasználtságot, és egy kicsit az órejelet is megemelték. Pár hónapja még olyan pletykákat olvashattunk, hogy 1920 shader lesz a 6900-asokban. A források már valószínűleg tudták, hogy 24 tömbben lesznek a shaderek, de azt nem, hogy architektúra váltás lesz. 24*16*4=1536, míg 24*16*5=1920.

Cayman folyt., kártyák, tesztgép

Kitartás, már nincs sok hátra, ráadásul az egyszerűbb részek következnek. Az eddig kivesézett változtatásokon kívül a Cayman természetesen örökölt mindent, amit a Barts-ban már láthattunk, így megtalálható benne az UVD3-as motor a videók lejátszásához és a legfrissebb kimenet szabványok támogatása is, beleértve a HDMI 1.4a-t és a DisplayPort 1.2-t. A referencia kártyák esetében kapunk is két DVI-t, egy HDMI-t és két mini-DisplayPortot, így néhány megkötéstől eltekintve annyi monitort fűzhetünk a kártyánkra, amennyit nem szégyellünk. Egy hárommonitoros Eyefinity-nek például semmi akadálya.

Ez még azonban nem minden, hátra van egy utolsó dolog, aminek azok fognak örülni, akik a maximális képminőségre törekednek, vagy csak szimplán szeretnének minél jobb képminőséget elérni, minél kevesebb fps csökkenéssel. Az eddigi lehetőségek mellett felbukkant az EQAA, ami működésében szinte ugyanolyan, mint az nVidia CSAA-ja, csak más elnevezési sémát követve. Az AMD-jé talán egy kicsit logikusabb (akit érdekel a teljes lista, annak érdemes megnéznie a TechReport táblázatát, szépen összefoglalták: klikk), de ami a legfontosabb, mostantól könnyebben összehasonlítható lesz majd az nVidia és AMD kártyák AA teljesítménye. A Radeonok az EQAA mellett természetesen megőrizték a HD6800-asoknál bemutatott Morphological AA-t, ami együtt használható a többi AA-val, és továbbra is van él-érzékelő élsimítás. Idő hiányában mi most nem foglalkoztunk 4x MSAA feletti módokkal, az összes tesztnél ahol volt élsimítás ezt használtuk, de a jövőben még biztos visszatérünk a témára.

Az architektúráról nem is érdemes jelenleg többet beszélni, mert minden más maradt a régebbi chipekből, így például a 256 bites (4*64) memória-vezérlő is. Ez persze nem olyan széles, mint az nVidiánál a csúcskártyákon használt 384 bites, de cserébe olyan órajeleken használja a rá aggatott GDDR5-ös memóriákat, amilyenekre a GeForce-ok csak legszebb álmaikban gondolnak. A végeredmény hasonló sávszélesség kisebb adatbusszal, így majdnem egálban van a Cayman és a GF110.

Kukkantsunk is a GPU-n kívülre, mert úgy látszik az nVidia TDP-re vigyázó Power Throttling-ja megihlette az AMD-t is, ugyanis hasonló védelmet kaptak a HD6900-as kártyák is. A lényege az egésznek, hogy a kártya monitorozza önmaga fogyasztását, és ha kilépne a megadott TDP értékből, akkor kicsit visszafogja magát, hogy ez ne történjen meg. Mivel a játékok nem igazán tudnak 100%-os terheltséget biztosítani a VGA számára, így nem kell attól tartani, hogy a teljesítmény ugrálni fog Crysis alatt, de aki aggódik, az nyugodtan megnézheti az új driverek Overdrive fülét: látni fog egy új csúszkát benne. A konkurensével szemben az AMD szabad kezet ad az általa PowerTune-nak nevezett technológia használatában, beállíthatjuk, hogy a megadott TDP-hez képest mi legyen a maximális, amit megengedünk a kártyánknak. Ezt mínusz 20 és plusz 20 százalék között tologathatjuk, így ha a minimális fogyasztás a cél, akkor akár azt is elérhetjük. Az egész ráadásul független a tuningtól, nem kell TDP-t emelnünk azért, hogy órajeleket emeljünk, maximum sűrűbben fogja vissza magát a kártya, de az idő nagy részében még így is a megemelt órajeleken fog futni. Extra tuningosok és 3DMark userek pedig nyugodtan nyissanak azzal, hogy beállítják a +20%-ot.

Most hogy mindent tudunk, lássuk a mai mezőny résztvevőit (a táblázat nagyítható):

A nagy tranzisztorszámról már beszéltünk, de a GPU méretéről még nem. Ebben még mindig elég jó helyen áll az AMD, a GF110 körülbelül 35%-kal nagyobb, ami nem egy elhanyagolható tény a gyártási költségeket nézve. A 24 shader blokkhoz most is 4-4 textúrázó csatlakozik, így a HD6970 esetében már 96 áll rendelkezésre, amik FP16-os textúrákat felezett sebességgel szűrnek. Sebességet tippelgetni az architektúra váltás miatt nehéz lenne, de ha csak abból indulunk ki, amit az AMD mondott, akkor általános esetekben a HD5870-nél 10%-kal magasabb teljesítményre számíthatunk, míg például olyan tesztekben, ahol az erős tesszeláció is szerepet játszik már ennél jóval nagyobb különbségeknek is szemtanúi lehetünk. Amiket még érdemes megnézni a táblázatban, azok a memória adatok. A már említett óriási órajel a HD6970 esetében effektíve 5500MHz, aminek köszönhetően 384 bites adatsín ide vagy oda, nincs 10% különbség a GTX580 és a HD6970 között. A másik érdekesség, hogy a referencia kártyákon 2GB memória lesz, ennyi még az nVidia csúcskártyáin sincsen. Hogy szükség van-e rá az már más kérdés, de ha többmonitoros rendszerben gondolkozunk, akkor biztos nem árt. Aki pedig úgy érzi, hogy elég neki az 1GB is (az esetek túlnyomó többségében ez így van), az várhat egy kicsit az 1GB-os példányok megjelenésére, amik pár ezer forinttal olcsóbbak lesznek.

ASUS HD6850 és HD6870

A nálunk járt Radeonok az ASUS istállójából kerültek ki, de egy +10MHz-es tuningot leszámítva teljesen referencia példányok voltak. Hogy korrektek legyünk, mi még ezt a 10MHz-et is eltüntettük, az összes tesztet referencia értékeken teszteltük. A referencia hűtő egyébként ugyanúgy egy hőkamrás megoldás, mint a GTX580-nál, és ezúttal nincs méretbeli különbség sem a Radeonok között, mindkét kártya pont ugyanakkora és ugyanazokkal a kimenetekkel, így csak a PCI-E tápcsatlakozók alapján különböztethetőek meg első ránézésre. A HD6950 beéri két hattűssel, míg a HD6970-nek egy nyolctűsre és egy hattűsre van szüksége.

A nálunk járt példányoknak még üresjáratban is volt némi alapzaja, de semmi zavaró. Teljes terhelésen már kicsit más a helyzet, FurMark-ot használva bizony elég hangossá válnak az új Radeonok, és játékok alatt is hallatják szépen a hangjukat, körülbelül a GTX570-580 szintjén vannak, érződik a megemelkedett fogyasztás.

A HD6800-asokkal ellentétben a Cayman-es kártyákon két CrossFire csatlakozó található, ami azt jelenti, hogy építhetünk belőlük három-, vagy akár négykártyás CF rendszereket is, csak aztán bírja a tápegységünk. Apró, ám fontos figyelmesség, hogy a CF csatlakozók mellett van egy kis tolókapcsoló is, amivel a kártyán elhelyezett két BIOS között válthatunk. Ha valamiért az egyikkel meghalna a kártya (pl. túl magas órajeleket állítottunk be bennük), akkor nem kell egyből kiugrani az ablakon, csak finoman a másik állásba tolni a kapcsolót.

Tesztkonfiguráció

Alaplap: Gigabyte X58A-UD3R

Processzor: Intel Core i7-930@3,73GHz

Memória: 3x1GB Kingmax DDR3-1333

Grafikus kártyák: ASUS GTX460 1G, GTX470, GTX480, GTX580, HD5870, HD5970, HD6870, HD6950 és HD6970 és Gigabyte GTX570

Tápegység: Chieftec 850W

Operációs rendszer: Windows 7 Home Premium 64bit minden frissítéssel

Driverek: Catalyst 10.12(a), GeForce 260.99 és 263.09

 

Hőmérséklet, fogyasztás, szintetikus tesztek

Üresjáratban mindkét kártya ugyanúgy leveszi a GPU órajelét és feszültségét, így (tekintve az azonos hűtőt) semmi meglepő nincs abban, hogy ugyanolyan eredményeket érnek el. Terhelésre már más a helyzet, itt a legdrasztikusabb GPU izzasztóhoz, a FurMark-hoz fordultunk, és a PowerTune-ban is beállítottunk +20%-ot a TDP-re, hogy véletlenül se játsszon az órajelekkel a kártya. A végeredmény így simán 90 fok felett van, de a GTX480 kártyagyilkos hőfokait így se sikerült elérni (szerencsére).

Üresjáratban a fogyasztási grafikon teljesen hasonló képet mutat, a két kártya (leszámítva a mérési hibát) wattra ugyanannyit eszik. H.A.W.X. 2 alatt szépen kijön a TDP-ben is meghatározott 50 wattos különbség, míg a FurMark érdekes módon nagyon megizzasztotta a HD6970-et, érthetetlen módon +100W-ot mértünk a HD6950-hez képest. A 10%-kal magasabb órajel, és a kicsit magasabb feszültség (1.1V vs. 1.15V) ezt nem indokolja, különös. Így a HD6970 már megközelíti az energiazabáló csúcs-GF-eket, még ha utol nem is éri őket (a GTX570 azért hiányzik FurMark alatt, mert lefogta az órajeleit).

Tuningos méréseket külön nem végeztünk, mert a HD6950-nek a Catalyst mindössze 5%-os emelést enged (840MHz), ezt vitte is zokszó nélkül. A HD6970 esetében nagyobb a mozgásterünk (950MHz a max. érték), de nem tudtunk élni vele, alapfeszültségen csak 910MHz környékére jutottunk, ami még 5% sincs, ezért kár tologatni a csúszkákat, foglalkozzunk inkább a tesztekkel, a sort pár szintetikussal nyitjuk.

A már jól ismert Vantage alatt a HD6950 szépen beáll a HD5870 mellé, míg a HD6970 inkább a GTX570-hez idomul.

A friss tesztprogramban már felborulnak az előbb látott erőviszonyok. Performance módban az erősebb tesszelátoroknak hála az új Radeonok jobban elhúznak elődeiktől, és a HD6870 is utoléri a HD5870-et. Extreme módban már nem a tesszelátorok jelentik a szűk keresztmetszetet, inkább shader izomzatra van szükség, aminek köszönhetően a HD5970 meglép az egymáshoz nagyon közel teljesítő kártyáktól.

A Heaven benchmarkot azért vettük elő, mert még maximális beállításokon is elég sokat számít benne a tesszelátor ereje, így jól lehet érzékeltetni vele a különböző generációk közötti különbséget. A HD6970 simán párban van a két GPU-s HD5970-nel, míg a 6950 csak szimplán nagyon meglép az elődöktől. Bár a GF-ek még mindig valamivel jobb helyen végeznek, valós játékokban abszolút nem valószínű, hogy a tesszelátorai korlátoznák a Cayman alapú Radeonokat.

Tesztek

Stalker alatt szokás szerint attól függ a sorrend, hogy a benchmark melyik tesztjét vizsgáljuk, de elmondható, hogy átlagban a HD6970 a GTX570 és 580 között van, míg kistestvére valamivel alattuk, de még jóval a GTX470 felett.

Akárcsak az első Lost Planet, a második is erősen az nVidia kártyáknak kedvez. Igazából még mindig nem értjük miért ilyen erőforrás-igényes, a benchmarkban látható kidolgozott óriás lény mellett látni pár csúnya megoldást is benne, így az összkép nem indokolja, hogy csúcskártyákon alig menjen 30fps-sel. Valószínűleg itt még van többlet a Radeon driverekben, kérdés, hogy tartják-e olyan fontosnak a játékot, hogy ezt ki is aknázzák.

A Crysis Warhead maxon szereti a memória sávszélességet is, ez látszik a diagramon. Ezen felül a shaderek ereje számít még, így a HD6870 beszorul a „szokásos helyére”, és a Cayman alapú kártyákból is csak az erősebbik képes meglépni a HD5870-től, újfent GTX570 körüli sebességet láthatunk.

nVidia logo ide vagy oda, Metro 2033-ban a HD6970 már a GTX580 felé közelít, és inkább a HD6950 tűnik a GTX570 ellenfelének.

AVP-ben érdemes megfigyelni az eddigi Radeonokhoz képest a különbséget. Egész eddig az volt a formula, hogy alapbeállítások mellett a Radeonok nagyon szépen teljesítettek, míg ha mindent feltekertünk a maximumra, akkor már a GF-ek kerültek az előtérbe, mert az AMD kártyáinak a sebessége túl sokat esett vissza. Nos, a HD6900-asoknál már egyértelműen nem ez a helyzet, jóval kisebb visszaesést tapasztalhatunk, így a HD6970 megint a GTX570 előtt végez, a HD6950 pedig újfent bizonyítja, hogy jó lesz a HD5870 helyére.

Tesztek II.

A HD5970 azért hiányzik az ábráról, mert a Final Fantasy XIV bench ablakban fut, és így nem működik a CF, tehát rossz eredményeket képes felmutatni, amik nem a valós teljesítményét mutatják. A többieknél semmi extrát nem láthatunk, a HD6970 sokadjára is a GTX570 mellett végez, a HD6950 pedig a HD5870-nel van párban.

World in Conflict alatt is hasonló a helyzet, de itt néhány százalékkal a GTX570 előrébb végez, mint riválisa.

Mafia alatt fordul a helyzet, megint a HD6950 van inkább párban a GTX570-nel, ilyen diagramot is láthattunk már párat.

Just Cause-ban általában jól teljesítenek a Radeonok, a HD6900-asok mégsem képesek itt igazán nagyot villantani. Ha nem is sokkal, de lemaradnak a GeForce-októl.

A Far Cry-on nincs mit magyarázni, még a leggyengébb kártyát sem tudja igazán megizzasztani, de még mindig a GF-eket szereti jobban.

Akárcsak a Borderlands, ezt is megszokhattuk már az utóbbi hónapokban.

A Bad Company 2-ben aztán újra helyreáll a rend, a HD6970 is beáll a versenytársa mellé.

Az öregedő CoD motor már nem igazán képes komoly kihívásokat támasztani a jelenlegi kártyáknak (jövőre már a Black Ops-szal tesztelünk), de még mindig szereti a GF-eket.

Hawx2-ben érdekes módon nem mutatkozik meg eléggé a jóval erősebb tesszelációs képesség, úgy látszik még lesz mit gyúrni a drivereken.

Összegzés

Újfent túl vagyunk rengeteg teszten, összesítsük hát az eddig látottakat. Az első diagramon az összes eredmény együtt látható, csak a két nappal ezelőttihez képest némi pontosítással (az AVP véletlenül másfélszeres súllyal szerepelt).

Most is szeretnénk felhívni rá a figyelmet, hogy pár, nVidiához elég közel álló játék miatt egy kicsit torz az összkép. Ettől függetlenül a HD6950 könnyen hozza a HD5870 és GTX470 szintjét (sőt), míg a HD6970 a GTX570 környékén van, csak pár százalék különbség van köztük még ebben, a GeForce-ok számára kicsit kedvező helyzetben is. Többen is érdeklődtek már az után, hogy nálunk miért képesek előrébb végezni a GF-ek, mint sok másik tesztben. Az egész csak a játékok összetételétől függ, mi próbálunk minél többet belerakni a tesztjeinkbe, így viszont ott van néhány, más oldalak által mellőzött teszt is, melyek az nVidiát tüntetik fel jobb színben. Jövőre már mi is nyugdíjba küldünk párat (pl. Far Cry 2), de lesz, ami így is marad (pl. H.A.W.X. 2). Azonban mivel sokan csak a képeket nézegetik és nekik a fentiből az jön le, hogy GF > Radeon, megmutatjuk a jelenlegi helyzet reálisabb oldalát. Fogtuk az összesítést, és kivettünk belőle minden olyan játékot, amiben még a leggyengébb ma tesztelt VGA is 60 fps felett teljesít, hiszen általában ezekben tudnak irreálisan magas eredményeket felmutatni a GeForce-ok. Ezek négy játékot jelent: Far Cry 2, H.A.W.X. 2, Modern Warfare 2, Borderlands. Nézzük csak hogy alakult ettől a kép:

Érdekes, ugye? A HD6950 egyből elszakad a GTX470-től, így az nVidiának tényleg szüksége lesz a GTX560-ra, míg a HD6970 pont ugyanúgy teljesít, mint a GTX570, tökéletes riválisai egymásnak. Minden csak nézőpont kérdése tehát, fontos, hogy tudjuk helyén kezelni a dolgokat. Akkor már csak az a kérdés maradt, hogy a különböző árszinteken mit érdemes venni? A HD6950-nek nem nagyon van ellenfele egyelőre, mert a GTX470-nél drágább, de gyorsabb is, így teremtett magának egy új kategóriát. A HD6970 már érdekesebb kérdés, hiszen ha úgy vesszük, egy szinten van a GTX570-nel. A 2GB-os példányai pár ezer forinttal drágábbak, míg a jövőben megjelenő 1GB-os példányai pedig valószínűleg kb. egy áron lesznek az nVidia kártyájával, tehát az ár biztos nem segít a döntésben. A legtöbb embernél valószínűleg marad a szimpátia, mint döntő tényező, ezt pedig ha nincsenek előismeretek, akkor erősen befolyásolhatja az, hogy épp abba a fórumba néz-e be először a leendő vásárló, ahol az nVidia drivereket szidják, vagy abba, amelyikben az AMD-ket. Mindenkinek vannak ilyen-olyan tapasztalatai, de a tény az, hogy a két cég szoftverei stabilitás szempontjából nagyon hasonló szinten vannak. A mostani teszt készítésénél nekünk a GeForce-ok fagytak ki például a nekik nagyon kedvező Far Cry 2 alatt, de láttunk már fordított példát is, kár ez alapján ítélni. Azoknak tehát, akik nem döntöttek el előre mindent, maradnak az extra tulajdonságok. A GeForce-oknál ott a CUDA, a PhysX, és a még mindig gyorsabb tesszeláció, bár utóbbi már nem biztos, hogy olyan nagy előny, ha például a 3DMark 11-ből indulunk ki. Sőt, igazából egyik plusz sem életbevágó, viszont ez elmondható a Radeonok esetében is, ahol az extrák sorában olyanokat találunk, mint a szélesebb körű élsimítási lehetőségek, a legfejlettebb csatlakozók támogatása, akár négymonitoros Eyefinity támogatás (vagy 6, ha kihasználjuk a DisplayPort 1.2 lehetőségeit), vagy a két BIOS. Rossz döntést nem nagyon hozhatunk, ha 100k környékén nézegetünk VGA-kat, bármelyikkel jól járunk, mi nem tudjuk kifejezetten az egyiket vagy a másikat ajánlani.

Tekintsünk ki egy kicsit a jövőbe, hogy mégis mi várható még. Ami biztos, hogy januárban az nVidiától érkezik a GTX560, ami nem más, mint egy GTX460, amiben nincs semmi sem letiltva, és magasabb órajeleken ketyeg. Ez a GPU válthatja majd a GTX470-et, és lehet vetélytársa a HD6950-nek. A csúcskategóriában ezen kívül csak a kétmagos kártyákra számíthatunk (HD6990 és GTX495), amiknél az fogja eldönteni, hogy kié lesz a teljesítmény korona, hogy mennyire kell lefogniuk a GPU-kat, hogy beleférjenek a TDP limitbe. Egyelőre nem szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni még nem létező kártyákról, egyik cégnek sem lesz könnyű dolga.

Valószínűleg elindul a terjeszkedés lefelé is, a 6350-ről már hallhattunk pletykákat, de a 6600-as és 6700-as szériákról, amik valószínűleg a legtöbb embert érdekelnek, még semmi sem szivárgott ki. Az nVidiának itt már nehezebb lesz teret hódítania, mert a GF106-ban nem sok letiltott rész maradt, a GF108-ra épülő GT430-ban pedig már minden aktiválva volt, tehát vagy új GPU-t készítenek, vagy megelégszenek ezekkel, magasabb órajelen.

Visszatérve 2010-re, úgy gondoljuk, hogy izgalmas évet zárunk. Az nVidia architektúrát cserélt és az AMD is végrehajtott néhány komoly változtatást így az év végére, aminek az lett az eredménye, hogy sok árkategóriában kínálnak hasonló teljesítményű kártyákat a riválisok. Márpedig ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb ebből végre árverseny is lehet, amit valószínűleg egyik Olvasónk sem bánna.

A tesztben szereplő kártyákat az ASUS magyarországi képviseletétől, a Ramiris Europe Kft.-től, és a CHS Hungary Kft.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward