I. oldal
Minden évben felmerül az igény a Call of Duty megváltoztatására - hiszen a sorozat évek óta pontosan ugyanolyan. Azt már viszont nehéz megmondani, hogy mégis milyen irányba kellene változnia, ha pedig valaki előjön valami ötlettel, az legtöbbször a Battlefield felé próbálná terelni a szériát - nagyobb terekkel és több játékossal. Én speciel nem igazán látom be, miért lenne jó bárkinek is, ha két ugyanolyan multiplayer FPS jelenne meg minden évben, ráadásul úgy tűnik, hogy minden károgás ellenére azért továbbra is elég sokan úgy szeretik a CoD-ot, ahogy van.
Éppen ezért garantálható, hogy a játék sosem fog teljesen megváltozni. Néhány ponton azonban fejlődhet, alakulhat és továbbléphet, ami most meg is történt. Az Advanced Warfare ugyanis az első Call of Duty az utóbbi években, melyen már nem kettő, hanem három évig dolgozhatott a stúdió. Ez a stúdió pedig nem más, mint az újhús Sledgehammer Games. A Dead Space vezető fejlesztői által alapított csapat először a Modern Warfare 3 elkészítésébe segített be, miután az Infinity Ward létszáma megtépázódott az alapítók és a velük tartó munkaerő távozása után, majd a brigád megkapta a lehetőséget arra, hogy a nulláról készítse el saját elképzelését a sorozatban.
A Sledgehammer pedig gondolt egyet, és jóval távolabb merészkedett a jövőbe a legújabb résszel, mint eddig bármelyik Call of Duty-epizód. Persze azért annyira messze nem, hogy ne legyen minden felismerhető, és ne maradhasson meg a sokak által kedvelt alapvető játékmenet. 2054-et írunk, a háborúk pedig - nem meglepő módon - még akkorra sem szűntek meg. Főhősünk Jack Mitchell, akinek nem csak a hangját adja a mostanában minden második játékban feltűnő Troy Baker, de még a kinézetét is a színészről mintázták. Egy kevésbé sikeres akció után emberünk bal karja kissé hiányossá válik, és miután átesünk a videojátékok történetmesélésének eddigi legmélyebb pontján (nyomd meg a négyzetet, hogy leródd a tiszteleted az elhunyt bajtársad sírja előtt), megjelenik az Advanced Warfare igazi sztárja, Kevin Spacey, azaz Jonathan Irons.
Spacey Hollywood egyik legtehetségesebb színésze, aki mostanában ismét visszakerült a reflektorfénybe az Egyesült Államokban borzasztóan sikeres House of Cards című sorozattal. A Sledgehammer Games nem gondolkodott sokat a dolgon, és egy az egyben beimportálta a színész karakterét a sorozatból, így a "szemét politikus" leírás tökéletesen illik rá, még ha itt éppen nem is politikus. Jonathan Irons egy futurisztikus magánhadsereget vezet, mely Atlas néven fut, és mindenféle high-tech kütyüvel tudja felszerelni katonáit - főhősünk szerencséjére robotikus kar is szerepel a felhozatalban, így nem kell abbahagynia az egyébként nem túl fényes katonai karrierjét. Ezt követően bejön a képbe a KVA terrorszervezet, aminek technomán vezetője mindenféle rosszaságot követ el szerte a világban, nekünk pedig meg kell állítani őt, miközben már Spacey első bemutatkozásakor pontosan tudjuk, milyen “csavarok” várhatók a történet során.
II. oldal
Ettől függetlenül az Advanced Warfare sztorija nem rossz, a teljesen kaotikus Modern Warfare 3-nál sokkal érthetőbb, a brazil szappanoperák mélységeivel vetekedő Ghostsnál pedig kategóriákkal jobb, de persze azért nem kell sokat várni tőle. Tény, hogy sokkal ütősebb lehetett volna, ha lezárják egy bizonyos ponton (ha odáig eljutsz, tudni fogod, miről beszélek), de sajnos ehhez nem voltak eléggé észnél az írók, és egy kicsit tovább szőtték a szálakat, így a befejezés sajnos már inkább röhejes, ami nagy kár. Akárhogy is, maguk a pályák viszont egy az egyben a korábbi Call of Duty-receptet követik, ezen a ponton abszolút nem fog semmilyen meglepetés érni senkit. Még a környezeteket is folyton reciklálják a készítők, így lesz jeges-havas pálya, felhőkarcolós pálya, kutatólaboros pálya és lepukkant-szétrombolt városos pálya, ahogy az minden évben megszokott már a sorozattól.
A játékmenet sem változott semmit: az Advanced Warfare végighúz minket egy csőben, ahol folyamatosan kell előre mennünk és húznunk a ravaszt. Megállni egy másodpercre sem lehet, és nem csak azért, mert a társak folyamatosan sürgetnek, és mert minden robban körülöttünk, hanem mert amíg nem megyünk tovább, a végtelenségig újratermelődnek az ellenfelek - de ez is megszokott már a sorozattól. Ha lehet azonban, akkor a Sledgehammer Games még kevesebb szabadságot ad mint eddig. Illetve nem jól fogalmaztam: az új stúdió kevésbé ügyesen tudja elrejteni a tényt, hogy soha semmilyen szabadságunk nincsen, ez pedig elég sokszor válik fájdalmassá. Soha egyetlen korábbi Call of Dutyban sem futottam bele még ennyiszer az üzenetbe, hogy “elhagytam a küldetés területét”, és kerültem ezért vissza az előző ellenőrzőponthoz, mint itt - pedig volt, hogy csak szó szerint néhány méterrel mentem odébb, hogy egy kicsit más szögből támadjak a rosszarcúakra.
Az Advanced Warfare egy pillanatig sem szeretné, ha letérnél arról a nagyon szűk ösvényről, amin ő végig próbál vezetni téged, és köréd rakni mindenféle extrém módon látványos, filmszerű, Michael Bay-szintű jelenetet. Ráadásul hiába járunk a jövőben, amivel egyébként a készítők rendkívül sokat reklámozták az új lehetőségeket, ezekből szinte semmi nem valósul meg a gyakorlatban. Az exoskeleton, vagy ahogy itt hívják, egyszerűen csak EXO képességeit alig-alig tudjuk kihasználni, és az olyan különlegességek, mint a szigonyvető, vagy a Pókember-szerű mágneskesztyűs mászás is csak akkor válnak elérhetővé, ha abban az egy-két jelenetben a készítők azt mondják, hogy most bizony nyomd meg a gombot, és használd. Az egyetlen tényleges újdonság, amit rendszeresen lehet alkalmazni, az a változtatható hatású gránát: egy gombnyomással válthatjuk át robbanósból célkövetőssé, EMP-vé, vagy éppen falon átlátást lehetővé tévő detektorrá.
Az új Call of Duty egyjátékos módja tehát pontosan olyan, mint a korábbi Call of Dutyk egyjátékos módja. Egy végigjátszást megér, aztán pedig elfelejtődik. Főleg, hogy különösebben maradandó élményt nyújtó pályákat sem tud felvonultatni, annak ellenére sem, hogy néhány ponton feltűnően próbál átvenni elemeket minden idők egyik legjobb FPS-pályájából, az első Modern Warfare-ben mindenki által imádott All Ghillied Up-ból. Persze a Call of Dutyban sosem az egyjátékos mód volt a lényeg, az csak egy kis "bónusz", ami a készítők saját bevallása szerint is leginkább az újoncok beszoktatására szolgál, nagyon sok veterán rajongó még csak bele sem néz, hanem rögtön ugrik a multiplayerre. És ha az egyjátékos módról azt mondtam, hogy szinte semmit nem változott a korábbihoz képest, akkor most az lenne a nagy csavar, ha azt mondanám, hogy a többjátékos rész viszont igen. De sajnos ez sem igaz.
III. oldal
Tény viszont, hogy az Advanced Warfare többjátékos részében jóval nagyobb szerepet kap az EXO által lehetővé tett dupla ugrás és a levegőben mozgás, amitől néha-néha egy kis Unreal Tournamentes beütést kap a játékmenet, de azért arról szó sincs, hogy Titanfallba vedlett volna át az egyik legkonzervatívabb multiplayer sorozat. A játékosok mozgása gyors, és meg tudnak közelíteni olyan helyeket is, amiket korábban nem lehetett volna, de azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy alapvetően változott volna meg minden. A karakterkészítéskor a szokásos fegyvereken, kiegészítőkön, perkökön és scorestreak bónuszokon kívül most betehetünk két EXO-képességet is, így például energiapajzsot, gyorsabb mozgást, vagy éppen regenerációt, de a Call of Duty rendkívül pörgős játékmenete miatt ezeket egyébként is nehéz rendesen kihasználni, így viszonylag kevés helyzetben jönnek jól. Ráadásul itt az egyjátékos módban alapvetően jól kihasználható, változó képességű gránát is kevésbé effektív, leginkább a robbantós, vagy a falon átlátós verziót fogjuk bevetni.
Játékmódok tekintetében továbbra is rengeteg áll a rendelkezésünkre, ami pedig a pályákat illeti, tisztességes a felhozatal, és ezek is a bejáratott módon épülnek fel - tehát viszonylag kicsi, a folyamatos harcot előtérbe helyező térképekről beszélünk. Alapvetően kétféle kinézetre épülnek: az egyik a futurisztikus, már-már túlzottan letisztult stílus (talán ez áll a legtávolabb a sorozattól), míg a másik fele jöhetett volna akár a Ghostsból is: lepukkant lakónegyed, vagy éppen egy természetbe kihelyezett építmény körül megy a banzáj. Persze mindegyik jól megtervezett és felépített, és támogatják a különböző játékstílusokat is, a sniperkedéstől kezdve az általam rendkívül utált shotgun-huszárkodásig. Ezzel pedig már azt is elárultam, hogy alapvetően a már megszokott, golyós fegyverekkel lőjük majd szét egymás hátsó felét, de azért bekerült néhány sugárfegyver is a kínálatba. Ezekbe nem kell töltény és nagyon pontosak is, viszont túlmelegednek, és nem mellesleg rögtön látszik, hogy honnan lövünk velük. Jelenlegi tapasztalataim szerint szinte senki nem használja őket.
Újdonságnak számít a Supply Drop-rendszer, ami egyfajta rendkívül egyszerű lootolási mechanizmus. Egy-egy menet után bonthatjuk ki a kapott ajándékcsomagot a menüben, mely tartalmazhat mindenféle kozmetikai kiegészítőket (új ruhák, sisakok), fegyvereket, fegyver-kiegészítőket, vagy akár olyan bónuszokat is, mint például a dupla XP. Nem egy nagy dolog, de legalább a két meccs közti várakozási időt el lehet ütni az ajándékok megtekintésével. Természetesen visszatér a korábban Killstreak Bonusnak, Strike Package-nek, meg ki tudja még minek nevezett rendszer is, amit most éppen Scorestreaknek kereszteltek el, de a lényege pontosan ugyanaz: egy menetben bizonyos mennyiségű pont összeszedése után lehívhatunk különböző segítségeket, nagyban megkönnyítve ezzel a saját, vagy a csapatunk dolgát. A futurisztikus témának megfelelően itt kapunk drónokat, űrből érkező lézersugarat, egy még táposabb robotruhát, vagy éppen meghackelhetjük az ellenfelet, kikapcsolva ezzel náluk a kezelőfelületet. Hogy szórakoztatók-e ezek az extrák? Persze, de nem annyira fantáziadúsak, menőek és látványosak, mint néhány korábbi részben.
Aki tehát azt várta, hogy az Advanced Warfare jelentős újításokkal bombázza majd szét a sorozat bejáratott többjátékos módját, annak sajnos csalódnia kell - az extra mobilitással és a néhány új kütyüvel együtt is pontosan ugyanolyan, mint az előző, meg az azelőtti, csak egy kicsit még gyorsabb, még könnyedebb. De lássuk be, igazából soha nem is lehetett realisztikus elvárás, hogy jelentősen megváltozzon a sorozat, és nem azért, mert a fejlesztők lusták, vagy nincs kreativitásuk, hanem azért, mert egyszerűen nem lehetne átnyomni az Activision vezetőségénél. A Sledgehammer szerint már ezek az újítások is csak komoly lobbizások árán kerülhettek be. Azonban már ez is egy lépés, és ha valahogy változhat a sorozat, akkor az csak így lehetséges: apró lépésenként. Azt viszont nem értem, hogy a készítők miért hazudtak a dedikált szerverekről, amikor továbbra is p2p rendszerben fut a játék, és hogy miért nem sikerült megoldani a Ghostsban és a Modern Warfare 3-ban is sokszor frusztráló respawn rendszert.
IV. oldal
Ami a grafikát illeti, az Advanced Warfare jól teljesít. Az in-game átvezetők egyenesen csodásan néznek ki, amire rátesz egy lapáttal a kiváló motion capture munka. Kevin Spacey arca és játéka is tökéletesen átjön, egyedül a szemei sikerültek valahogy furcsára, élettelenre. Ahogy mindig, most is inkább a művészeti színvonal viszi el a hátán a látványvilágot, mintsem a pályák kiemelkedő részletessége, de ne legyen kétségünk afelől, hogy ez a Call of Duty engine már mindent tud, amit egy modern játékmotornak tudnia kell. A legfontosabb pedig úgyis az, hogy atomstabil 60fps-sel fusson, a grafika másodlagos. A képminőséggel viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett a konzolos verziók esetében: ugyan a PS4-nek nagyon jót tesz a natív 1080p-s felbontás, de anti-aliasing tekintetében csak egy gyengébb FXAA-ra futotta, és ugyanez érvényes az Xbox One-ra is, csak ott még a felbontás is alacsonyabb, ami tovább ront a helyzeten.
Összességében viszont dicséret illeti a Sledgehammer Games munkáját. Még ha az újítások nincsenek is akkora hatással a játékmenetre, mint azt sokan várták volna, azért mégiscsak az Advanced Warfare hozta a legtöbb frissességet a sorozatba az utóbbi években. Az is egyértelmű, hogy a széria jövője biztos kezekben van, hiszen a Treyarch bizonyított a két Black Opsszal, és nagyon meglepődnék, ha az Infinity Ward nem szedte volna össze magát a Ghosts után. Az Advanced Warfare-ből kiindulva a folytatások minőségére biztosan jó hatással lesz a hároméves fejlesztési ciklus, de messze van még a jövő november, addig még sok DLC-t kell megvennünk.
Platformok: PC, Xbox 360, Xbox One, PS3, PS4
Tesztplatform: PS4
