A nagy páros első közös filmje, mint kérdés felmerülhetne bármelyik kvízjátékban, a válasz pedig nem lenne olyan egyszerű. Az első közös szereplésük ugyanis az 1959-es Hannibál című történelmi eposz volt, ahol ugyan egyáltalán nem volt közös jelenetük, így kérdéses, hogy közös filmnek számít- e egyáltalán. A nevük sem a jól ismert és világszerte kedvelt művésznév volt, hiszen Bud Spencerre még Carlo Pedersoliként hivatkoznak a stáblistán, Terence Hill pedig még Mario Girottiként látható.
A következő érdekesség, hogy az 1952-es Vakáció a gengszterrel című filmben csak Terrence Hill játszik viszont Bud Spencer megemlíti életrajzi könyvében, hogy ezen a forgatáson látta először későbbi színészpartnerét, ő maga valószínűleg statisztaként volt jelen. Végül a Cat Stevens trilógia nyitódarabja, az 1967-es Isten megbocsát, én nem! az első film, ahol közös jelenetük is van és a jól ismert művésznevükön szerepelnek a stáblistában is – magyar vonatkozású extra, hogy a különböző szinkronok miatt Nincs bocsánat és Bunyó Húsvétig címmel is megjelent a film nálunk.
A filmek – és a játék is – egyfajta nosztalgiával vegyes életérzést csempésznek a mindennapokba és nem csoda, hogy ekkora rajongótárboruk van a mai napig hazánkban. A pofonegyszerű (direkt szóviccel élve) történetek a kisemberről, a bűnözőkről (vagy más gonosztevőkről) szólnak és rengeteg helyzetkomikummal operálva varázsolja elénk azt a világot, ahol a végén a jó – többé kevésbé – de győzelmet arat.
Persze nem mindig úgy és olyan formában, ahol a hősök vágynának rá – erre az egyik legjobb példa a Kincs ami nincs lezárása, ahol egy nagy rakás pénz helyett egy hálás köszönetet kapnak csupán kalandjaik végén – és még ennek is háromféle verziója létezik – nálunk pedig akkora rajongás, hogy erre is van magyarázó videó.
Mindeközben a két főszereplő kénytelen, kelletlen szövetsége és együttműködése is poénforrás, közös terveikben mindenféle kanyar, változás és körülmény beleszól, olyan ez is mint az élet maga. A filmek sava-borsát adó verekedések pedig a biztos végkimenetel ismeretében is egy mókásan megkomponált, hatalmas túlerőt, nagy beszólásokkal és poénokkal fűszerezett tánc valójában, amiben ikonikus mozdulatok, ismétlődések és hatalmas esések adják a csattanót, gyakran a berendezés kárára.
Mindebből szinte minden benne van a Slaps and Beans 2-ben, amit csak bele lehetett préselni. A játék nagy részét persze a bunyózás teszi ki, de a kombók, speciális mozdulatok, power-upok és a környezet dinamikus felhasználása mind lehetőséget kínálnak arra, hogy mennyire akarjuk túlbonyolítani a 2-3 gombbal is megoldható verekedéseket.
A kis ütés, nagy ütés, blokk, megragadás/dobás mellett speciális „cintányér” ütés, testtel elsodrás, lábra lépés, egymásnak dobás, a két főszereplő közötti oda-vissza pofozás, serpenyővel jól fejbe vágás is ott van többek között a repertoárban. Vagyis hiteles bunyó „szimulátor” címére is pályázhat a Slaps and Beans 2, főleg, hogy a hangeffektek is a helyükön vannak és könnyű elvigyorodni egy-egy jól bevitt maflás után, ahogy bevillan a filmek egy-egy jelenete.
Átvezetőként többször kapunk minijátékokat is, amik változatosságára és humorára megintcsak nem lehet panasz. A listában ott van a cserpedény dobálás, banán szállítás, zabálóverseny, kiképző akadálypálya is és néhol az együttműködés szimbólumaként egymást segítve juthatunk csak tovább. Terrence jól tud mászni, mozgékony, ruganyos fickó, Bud pedig átmegy bármilyen akadályon – ez nem meglepetés, azonban a játékmechanikába sikerült jól beleépíteni ezeket a részeket és nem mennek a közönségkedvenc bunyó kárára sem.
Említést érdemel még a zenedoboz (Jukebox), ami ismét rengeteg dalt tartalmaz, diszkóként is remekül megállja a helyét házibuliban, főként akkor, ha a minijátékokat partijátékként szeretnénk egy összejövetelen bevetni, ugyanis erre is lehetőség van.
Egy érdekes véletlen során alkalmam volt villámkérdéseket feltenni a játék magyar feliratát készítő Sebesi ’Dester’ Sándornak, aki a fordítás körülményeiről és egyéb gubancokról is mesélt kicsit: „Amikor az első résszel játszottam, engem rendkívül bosszantottak a fordításban megbújó néhol helyesírási, de legtöbbször stilisztikai hibák. Nem éreztem úgy, hogy tényleg a szereplők „nyelvén” szól a játék (ha mélyebben belegondolsz, a filmeknek van egy eléggé jellegzetes, kissé már archaikusnak ható nyelvezete), hanem amolyan "na ez is megvan" munkának, teljesen átlagos fordításnak éreztem, amit mintha egy, a munkát hamar letudó fordítóiroda adott volna ki a kezei közül. Hiányoltam ezeket a kifejezéseket... „utolsó szemét...”, „beköpni...’ Alapvetően nem mondanám rossznak a fordítást, de engem zavart - annyira, hogy inkább visszaváltottam angolra és úgy játszottam végig.”
Szóval azt csináltam, amit Bracalone: írtam. Mégpedig az olasz csapatnak - leírtam nekik normális formában, hogy egyrészt rajongó vagyok, másrészt ennél én szerintem tudnék jobbat. Nyomatékosítva az előbbit, csatoltam egy közös fotómat Giuseppével. Azt hittem, a levél el fog süllyedni, de legnagyobb meglepetésemre válaszoltak. Adtak egy-két kisebb munkát, még a Kickstarter kampányhoz, talán látták, hogy egyrészt gyorsan dolgozom, másrészt (remélhetőleg) a minőségre sem volt panasz. Felkértek, hogy legyek én a második rész fordítója. Örömmel elvállaltam. Elvégre nem mindenkiből lesz programozó, tesztelő, grafikus, műfordító csak azért, mert szerencséje volt!
„Nehézség viszont volt bőven. Egy online dokumentumban dolgoztam, és mit mondjak... már az eredeti szövegben is voltak hibák, a dokumentum is eléggé olaszos volt, és kevésbé németes. Rengeteg helyen a kontextus nem volt érthető (pedig sokszor próbáltak segíteni megjegyzésekkel), valamint a két nyelv különbözőségéből fakadóan is sok-sok kérdésem volt hozzájuk útközben. Volt néhány szójáték is, amit szintén nem volt egyszerű átültetni, de remélem tetszeni fog a játékosoknak.
A magyar fordítás ráadásul néhány ponton több is, mint az angol eredeti. Belecsempésztem itt-ott olyan filmekből is idézeteket, amelyek az eredetiben nem voltak benne, sőt, az egész filmre sem gondoltak, például a Zsoldoskatonából is tettem be egy sort. Természetesen ezeket mindet, de tényleg mindet leegyeztettem az olaszokkal, még azt is, hogy ha a nyomatékosítás érdekében halmoztam egy-egy magánhangzót (pl. Pizzuti, Bűnvadászok, „verebem”, megvan?). Azt akartam elérni, hogy amikor a magyarok olvassák a feliratokat, az eredeti szinkront "hallják" és közben bólogatva mosolyogjanak."
"Ügyeltem arra is, hogy ne használjak modernebb kifejezéseket, emiatt a „kütyü” szót eleve kizártam, pedig pont illett volna egy ponton a történetbe. A fordítás közben YT-on meg volt nyitva egyszerre ki tudja, hány film, hogy amikor eszembe jutott egy odaillő frappáns idézet, akkor pontosan úgy írjam le, ahogy a filmben is elhangzott.
Van egy fanatikus rajongó közeli barátom, Gebbbe, akinek a neve a PC Guruból is ismerős lehet, ő volt a lektorom és a tesztelésben a segítségem. Volt olyan rész, amit pusztán a dokumentumot látva negyedórás fejvakarást követően ő talált ki, hogy vajon mire is gondolhatott a költő, mert nekem tippem sem volt, csak azt éreztem, hogy akármit írok, hülyén hangzik. Szóval így. Remélem elnyeri a rajongók tetszését a fordítás. Ha igen, találkozzunk a tizenhatos dokknál! :)”
A Slaps and Beans 2 megmaradt oldalirányban mozgó, retró bunyós játéknak, kooperatív többszemélyes és egyszemélyes játékmódokkal és olyan platformmechanikával, aminek a segítségével Bud Spencer és Terence Hill egészen új módokon kell, hogy együttműködjön. Tovább fejlődött a harcrendszert és a környezet felhasználhatósága is.
A vicces idézetek ezúttal sem maradnak el, ami persze a filmek legjobb jeleneteire utalva kerültek a játékba. Összességében a népszerű pároshoz kapcsolódó alkotások minden részét remekül átadja és partijátékként, nosztalgikus szórakozásként egyaránt remekül megállja a helyét.
