21 év telt el a Bubsy-sorozat utolsó epizódja óta, de most itt a Bubsy: The Woolies Strike Back. Vajon dicsfénnyel övezett visszatérésről van szó?
Az alkotás egy 2 és fél dimenziós akció-platformjáték, három világgal és összesen 14 pályával. A sztori nagyjából említésre sem érdemes (gonosz űrlények ellopták az aranyfonalat, juj!), és ezzel a fejlesztők is tisztában lehettek, legalábbis abból ítélve, hogy csak néhány mozibejátszást fecséreltek el rá.
Bubsy elindul hát, hogy visszaszerezze kis kincsét. A pályák meglehetősen egyszerűek, a futás mellett ugrással, a régebbi részekből ismert levegőben siklással és a sziklák szétütésével haladhatunk át rajtuk, ennyiben ki is merül eszköztárunk. Az ellenfeleket könnyedén kiiktathatjuk, ha rájuk ütünk, vagy a fejükre ugrunk. Az ütés ugyanakkor elég hektikusan reagál, sokszor simán elvisz minket az ellenfél feje felett, hogy aztán az jól popón billentsen minket – egy élet ugrott, hoppá. Néha az is előfordult, hogy meghaltam, pedig szerintem nem is értek hozzám. Az ütések összefűzésével több ellenfelet is letámadhatunk, csak imádkozzunk, hogy a végkimenetel is sikeres legyen.
A levegőben siklás ugrással való kombinálása és az ütés akár nagyobb távolságok, szakadékok áthidalásában is segíthet, amire főleg vízfelületek felett van szükség, hiszen azonnal végünk van, ha belepottyanunk ezekbe. A pályák tele vannak az összegyűjtendő gombolyagokkal, mindig látjuk, mennyi van összesen és célszerű arra törekedni, hogy mindet megszerezzük. Szétszórtan kulcsokat is találunk, ha az összeset bezsákoljuk, az adott pálya végén egy nagy adag plusz gombolyag vár ránk.
A három világ mindegyikének végén bossharcban kell megcsillogtatnunk ügyességünket. Túlságosan bonyolult küzdelmekre ne számítsatok, az ellenfelek egyszerű fogásait hamar kiismerjük, utána pedig már nincs nehéz dolgunk.
Igazából két súlyos gond van a játékkal, melyek erősen kihatnak a szórakoztatóértékére is: a hossza és a nehézsége. A Bubsy: The Woolies Strike Back rendkívül rövid, akár egy óra alatt teljesen végigjátszható. Ebből gondolom már sejtitek, hogy rettenetesen könnyű is a kaland, kihívást, vagy izgalmat gyakorlatilag nem tartalmaz, nagyon ritkán fordul elő, hogy 7-8 tartalék élet alá menjünk, miután megszoktuk az olykor álmosan reagáló irányítást. A bossok nem nyerik vissza a teljes életüket, ha meghalunk csata közben, ráadásul kétméterenként checkpointba botlunk, tehát ha mégis elszúrnánk valamit, minimális megtett út megy veszendőbe, nem kapunk semmilyen büntetést a hibákért. A pályákon nagyon sokáig tartó pajzsokat és számos extra életet szedhetünk fel.
Ha azt a célt tűzzük ki magunk elé, hogy valóban minden gombolyagot összegyűjtsünk, és anélkül játsszuk végig a játékot, hogy akár egyszer is meghalnánk (erre egyébként achievement is van), akkor kicsit elnyújthatjuk a játékidőt, de annyira semmiképp sem, hogy megérje a 28 eurós árat. Szerintem a játékosok panaszai eljutottak a kiadó Accolade-hez, hiszen az október 31-én megjelent játékot egy héttel később már több, mint 30 százalékos engedménnyel adták a Steamen, ami – úgy vélem - az ár-érték arányt nézve még mindig sok.
Technikailag minimális gondjaim voltak a Bubsy-val, akadozás maximumra húzott grafikánál sem lépett fel, egyedül az ütésre kijelölt gomb nem akart reagálni elsőre, sőt, másodikra sem, a harmadik megadott gomb működött végül. Nem tudom, hogy ez a konzolról való átportolás miatt van-e, mindenesetre bosszantó volt, mert játékon belül nincs lehetőség a PC-s billentyűzetkiosztás módosítására, ki kell lépni hozzá és újra elindítani a launchert.
A grafika semmi extra, de gondok sincsenek vele, a hátterek például eléggé tetszetősek, emellett a legjobb részt talán a zene és a hangok szolgáltatták: vidám, prüntyögős dallamok kísérik az ugrabugrálást, bár Bubsy idióta megszólalásai egy idő után inkább irritálóak voltak, mint viccesek.
Összességében elég lapos alkotásról tudok beszámolni, főleg a nemrég tesztelt A Hat in Time tükrében. Néhány plusz világ és pálya sokat segített volna a játékidő hosszán, míg bonyolultabb pályamechanikák, vagy összetettebb bossok beépítése magán az élményen dobhatott volna egy keveset. Alapvetően egy hamar felejthető, középszerű iparosmunkáról van szó, ami tökéletes töltelék lesz a csomagajánlatokban, de a jelenlegi árcédulával egyszerűen rablás, egyáltalán nem éri meg a vásárlást.
