I. oldal

A Battlestar Galactica (vagy ahogy kishazánkban hívják, Csillagközi romboló) sikere és érdemei elvitathatatlanok, hisz egy eleinte szkeptikusan fogadott remake-ből vált minden idők egyik legfontosabb és legjobb sci-fi tévésorozatává. Nem csoda hát, hogy az amerikai SyFy igyekszik minél több pénzt kikasírozni a franchiseból: már készült egy előzménysorozat, most készül egy újabb, a PC-s játékosokat pedig egy ingyenes MMOG-vel kívánják visszacsábítani a cylonok kegyetlen világába. A BSG Online űrcsatákat, változatos küldetéseket és remek hajókat ígér, s mindezért egy fillért sem kér cserébe. De vajon ez lenne minden rajongó álma, vagy csupán egy félresikerült kísérlettel van dolgunk?

Űrszekerek

Bár a sorozat történetét kitárgyalhatnánk, a játék iránt érdeklődők nagyobb hányada bizonyára tudja, miről van szó, úgyhogy inkább ugorjuk át a részletes ismertetést, és elégedjünk meg annyival, hogy egy olyan világban járunk, ahol az emberiséget a gépek, amiket cylonoknak neveznek, a kihalás szélére sodorták. Mindössze pártízezer túlélő maradt, akik az egykor szebb napokat élt (immár 40 éves) Galactica romboló szoknyája mögött igyekeznek átvészelni a látszólag elkerülhetetlen népirtást. A játék ezzel persze nem sokat foglalkozik, mindössze feldobja az eddig látott alaphelyzetet, illetve a játékmechanika szempontjait figyelembe véve egy olyan időszaktól kezd, melyben a cylonok már nem képesek az állandó feltámadásra (hogy ez mit jelent, az a sorozatból kiderül, nem szeretnék többet spoilerezni) Minket mint újonc pilótákat (szerelőket? katonákat?) illesztenek az ismert miliőbe. Az egy kicsit talán hosszúra nyúlt oktatómód elmagyarázza, hogy is mennek a dolgok a BSG világában, majd a játék elereszti a kezünket, mi pedig két, első látásra jól elszeparált út között választhatunk. Vagy a háború lesz a kenyerünk és innentől fogva más játékosok elagyabugyálására fordítjuk az értékes szabadidőt, vagy nyersanyagokat kutatunk fel a túlélőknek, kicsit békésebb vizekre evezve. Kár, hogy a két csapásvonal túlságosan is összekapcsolódik a játék előrehaladtával, de erről majd később.

Ahogy a legtöbb MMOG, a BSGO is egy karaktergenerálással indít, sőt, még a játék elején el kell döntenünk, hogy karakterünkkel a cylonok, avagy az emberek sorait kívánjuk erősíteni. Akárcsak egy WoW-ban vagy Aionban, a két frakció ellenség, a békés együttélésre semmi esély, tehát érdemes a megérzéseinkre hagyatkozni, nehogy a sokadik szintlépés után jöjjünk rá, hogy tulajdonképpen rossz oldalon állunk (Az a fránya cylon-detektor kütyü, igaz, Dr. Baltar?). Ha megvan, hogy hová húz a szívünk, formálhatunk egy emberi szereplőt, akivel később a bázisokon mászkálva küldetéseket vehetünk fel és unalmas beszélgetéseket folytathatunk. Sajnos a variációk tárháza nem túl széles, de hát itt mégiscsak az űrhajókon van a hangsúly, ugyebár.

II. oldal

S hej, de még milyen hangsúly! A BSGO játékidejének 90%-át a pilótafülkében töltjük, s ahogy lépjük a szinteket, úgy nyílnak meg az egyre erősebb és jobb hajók, melyek más és más osztályokat képviselve teszik lehetővé, hogy a világűr korlátlan urainak érezzük magunkat.

Vagy mégsem? Nos, a helyzet az, hogy bár folyamatosan erősödünk és egyre jobb felszerelésünk lesz, a játék lehetőségei roppant limitáltak, igazából csak két dologra korlátozódnak. Vagy harcolunk, vagy erőforrásokat kutatunk - idővel pedig utóbbi egyet jelent az első ponttal, mert az űr nem elég nagy két pusztulás szélén álló szupercivilizációnak. A harc maga zseniálisan kivitelezett, gyakorlatilag a Wing Commander legszebb pillanatait idézi. Az egérrel vagy a WASD billentyűkkel terelgetett hajóval különféle lövedékeket (rakéta, gépágyú, stb.) eregethetünk az ellenséges játékosok felé, akik ugyanezt teszik ellenünk, s mivel az egész rendszer egyszerű és könnyen tanulható, kisvártatva kiderül, kinek van elég tehetsége és gyors reflexideje ahhoz, hogy túljárjon a többiek eszén. A program ezen része olyannyira gördülékeny, hogy simán eltöltünk vele több tíz órát is, arról már nem is beszélve, hogy könnyebben fejlődünk, ha a harcra orientáljuk magunkat.

Sajnálatos azonban, hogy a játékmenet két alapköve nem illeszkedik egymáshoz úgy, hogy arra egy kiegyensúlyozott dizájn épüljön. A nyersanyagok gyűjtése elengedhetetlen a jobbnál jobb fejlesztésekhez, viszont nem elég, hogy borzasztóan időigényes és unalmas, de sokszor már feleslegesen csap át harcba a dolog, elvéve az ember kedvét a lootolás amúgy sem felhőtlen örömeitől. Az aszteroidák kiszipolyozása annyira fárasztó, hogy visszasírtam a Mass Effect 2 bolygószkennelését. Pedig nem kellene sok a javuláshoz, mindössze változatosabban kellene tálalni a gyűjtögetést. E ponton viszont ismét csak elvérzik a BSGO, ugyanis a harcon és a beszerzésen túl semmi értelmeset nem lehet csinálni benne. Vannak ugyan küldetések, de szintén unalmasak és önismétlők, ráadásul nem adnak elég jutalmat, így nem éri meg erőt fordítani rájuk. A sztori és a világ ismerete mellett persze ez érhető, de egy játéknál igazán fel lehetne dobni a koncepciót, főleg ha a harc ennyire jól megkoreografált kivitelt kapott.

Nincs mit felfedezni, nincs miért gyűjteni, sőt, igazából játszani is csak az új hajókért és a szintlépésért van értelme, na meg a profilunk mutogatása miatt, már ha ez valakit izgalomba hoz. A harcélmény ugyanis egy idő után nem lesz elég a boldoguláshoz, és szép lassan elhagyjuk a világűrt, hogy szebb, jobb helyeket keresgéljünk az egyébként igen bő ingyenes MMO-piacon. Tovább rontja a dolgokat, hogy nincs igazi PVE. Pár gagyi drone-t vagy misszió által scriptelt hajót persze kidurranthatunk, de maga a világegyetem üres, csak a játékosok népesítik be.

III. oldal

Még szerencse, hogy a technikai oldal kielégítő, és legalább bugokkal nem kell küzdeni. Én legalábbis nem találkoztam eggyel sem (na jó, pár glitch akadt, de az semmi manapság), ami már csak azért is figyelemre méltó dolog, mert a BSGO még a cikk írásának pillanatában is béta formában leledzik. Bizony, a játék nincs kész, éppen ezért van esély rá, hogy idővel kiegyensúlyozzák a játékmenetet, és kit tudja, talán valami normális célt is sikerül összekalapálni. A tehetség ugyanis megvan, főleg a programozói oldalon: az egész program a böngészőben fut, 3D-s, és a lehetőségekhez képest még jól is néz ki. Persze nem egy X3, de a sorozat képi világát jól utánozza a sok fekete és sárga színkeveréssel, meg a hajók kopottas textúráival. Ehhez jár egy igen kellemes zenei aláfestés, mely természetesen a sorozat melódiáit jelenti, és szintén a tévéből ismerős hangeffektek, gyakorlatilag nulla gépigénnyel. Kell ennél több?

"Ezt kérjük mi!"

Hát, azért kéne, igen. A BSGO egyelőre nem több egy kellemes, eleinte élvezetes, könnyen játszható, de sajnos hamar unalomba fulladó MMOG-nél, bár tegyük hozzá, a lehetőségek megvannak benne. Hatalmas pozitívuma, hogy a rajongók gyakorlatilag bármilyen ősi kacaton ellövöldözhetnek benne (egyik barátomnak egy 2003-ban épített PC-n is szuperül fut), mindezt egy fillér nélkül, bár esélyes, hogy idővel, a bétafázisból kilépve kapunk pár izzasztó mikrotranzakciót az arcunkba. Most viszont még szabad a gazda, tessék nyugodtan regisztrálni és játszani, de ne halljuk, hogy mi nem szóltunk a negatívumokról. Ezért ugyanis senki sem teszi majd le a WoW-ot, és ezekért a cylonokért még Helo sem menne sittre.