Egy tavalyi kutatás során japán fizikusok arra jöttek rá, hogy a vörösboros kezelés egyes anyagokat szupravezető tulajdonságokkal ruház fel. Újabb kísérletükben azt mutatták ki, hogy a Beaujolais a legjobb fajta erre a célra, és azt is sejteni vélik, hogy miért.
Pár évvel ezelőtt derült fény arra, hogy a ferromágneses anyagok bizonyos feltételek mellett szupravezető tulajdonságokat vehetnek fel. Ehhez arra van szükség, hogy vezetést lehetővé tevő elektronpárok alakuljanak ki, amelyet mágneses vegyületeknél a mező által meghatározott rend általában megakadályoz. Oxigén jelenlétében azonban néhány vasvegyület átalakítható olyan módon, hogy mínusz 217°C alatt szupravezetőként viselkedjen. Ez rendkívül bonyolult, költséges és hosszadalmas folyamat eredménye, amelyre nagyon szeretnének egyszerűbb megoldást találni a kutatók.
Ezzel kísérleteztek a Japán Nemzeti Anyagkutatási Intézet munkatársai is, akik a tavalyi év elején bejelentették, hogy 24 órán keresztül 70°C-os vörösborba áztatva szupravezetővé tették a vas és tellúr ötvözetét. (Az alapötlet állítólag egy laborbeli buli során fogalmazódott meg a némiképp intoxikált állapotban levő kutatók fejében.) A kísérlet során más alkoholtartalmú italokat is kipróbáltak, de messze a vörösbor működött a legjobban, 62 százalékkal növelve a szupravezető-képességet. Kérdés persze, hogy miért van ez?
Degucsi Keita és munkatársai úgy gondolják, hogy választ találtak a rejtélyre, legalábbis részben. Kutatásuk alapján a folyamatban kulcsszerepet játszik a borkősavnak nevezett vegyület. A vas-tellurid akkor válik szupravezetővé, hogy a tellúratomok egy részét lecserélik kénre (FeTeS) és az egész rendszert valamilyen folyadékban felmelegítik. A szupravezetővé alakulás pontos mechanizmusa nem ismert, de azt megfigyelték, hogy bizonyos folyadékok (lásd vörösbor) jobban működnek, mint mások.
A japán kutatók a kísérlet során különböző folyadékokban kezdték melegíteni a FeTeS-mintákat. A víz elég jól működik, de hatékonyabb a viszki, a szocsu és a sör, a vörösbor pedig még ezeknél is jobban szerepelt. Ezt követően Degucsiék a vörösborok fajtáit kezdték vizsgálni. Olyan borokat vizsgáltak, amelyek egyfajta szőlőből készültek, konkrétan gamay, pinot noir, merlot, cabernet sauvignon és sangiovese fajtákból. A legjobban egy gamay-ból készült, 2009-es évjáratú Beajoulais szerepelt, amely Paul Beaudet borászatából származott.
A borok részletesebb analízise során az derült ki, hogy a borkősav mennyisége korrelál a szupravezető-képesség mértékével. A borkősav-koncentráció pedig a „díjnyertes” Beaujolais-ban mutatkozott a legmagasabbnak, így a vegyületnek biztosan nagy szerepe van a szupravezetés kialakulásában.
A kísérlet utolsó lépésében borkősav és víz keverékével próbálkoztak, ami jobban működött ugyan a víznél, de kevésbé a Beaujolais-nál. Így a borkősavon kívül valami más faktornak is jelentősége van a folyamat során, ami a vörösborban megtalálható, a sima vízben viszont nem. Az alkohol misztikus tulajdonságait kideríteni szándékozó kutatás így korántsem ért véget, de fontos lépés történt a végleges válasz megtalálása felé.
 
