Oldal I.

Manapság az összevegyített játékstílusok korát éljük. Se szeri, se száma a sok RTS-RPG, kaland-akció és sandbox játéknak, a legnépszerűbb pedig talán az FPS-ek és RPG-k összekeverése, nem véletlenül. Emlékezzünk csak a nagyszerű S.T.A.L.K.E.R.-re, vagy a Bioshockra! Most pedig itt egy új trónkövetelő, az évek óta készülő Borderlands, ami a hatalmas hype miatt joggal várható, hogy az év egyik legjobb játéka legyen. Poszt-apokaliptikus senki földje, kooperatív módra kihegyezett játékélmény és egyedi stílus, diablo-szerű játékmenettel. Összeáll ez?

Túl egy határon

A Borderlands első ránézésre egy FPS, amiben a dolgunk, hogy megtaláljuk a Pandora nevű bolygó elveszett kincsét, a "vaultot". A játék története e körül a rejtélyes lelet körül forog, melyről eleinte nem is tudunk többet annál, mint hogy bár senki sem hisz benne, mindenki meg akarja találni. Az intro végeztével választanunk kell egy karakterosztály (és hozzá főszereplőt), majd egy furcsa női hang kezd beszélni a fejünkben, és elárulja, hogy mi lettünk kiválasztva a vault felfedezésére. A sztori nem túl erős része a játéknak (mondjuk a befejezés csattanója jó ötlet), így ezen kívül sokat nem is nagyon lehet tőle elvárni. A mellékszereplőknek nincs egyéniségük, NPC alig akad, és így tovább. Mi több, a játék gyakorlatilag csal, mert bár FPS-nek tűnik, valójában egy RPG, ahol a főküldetések mellett mindenféle mellékmissziót is fel lehet venni, és ahogy haladunk előre a játékban, úgy leszünk egyre erősebbek és jobbak. Emlékezetes karakter nem igazán lesz (sőt, én már most alig emlékszem rá, hogy kikkel is találkoztam), ahogy beszélgetni sem fogunk a jól megszokott szerepjátékos körökön belül.

A kiválasztott karaktereknek ugyan van némi hátterük, és ez picit a sztorit is befolyásolja (jut néhány egyéni quest), de a lényeg inkább a játékmeneten van. Brick egy Berserker, vagyis afféle erőember, aki iszonyú pusztításra képes akár puszta kézzel is. Mordecai a Vadász kasztot képviseli, és ehhez mérten a kések és a mesterlövész puskák a specialitásai, míg az utolsó férfi, Roland egy katona, és a telepíthető fegyverekhez ért a legjobban. A csapat egyetlen hölgytagja Lilith, aki ugyan embernek született, de most Szirén, azaz a világ hat szuperképességű lényének egyike, aki képes lelassítani az időt. A kasztunkat érdemes jól megválasztani, mert a későbbiekben mindent ehhez mérten fejleszthetünk majd, és egy jól feltápolt karakter többet ér Pandorán minden felszerelésnél.

Oldal II.

Szerepeljünk

A játékmenet a már megszokott klisékkel él, vagyis a küldetésekért és a leölt ellenfelekért tapasztalati pontok (XP-k) járnak, melyekkel szintet léphetünk és fejlődhetünk. A különböző küldetések a már millió éve bejáratott "menj A pontból B-be és csináld, amit mondok" recept alapján működnek, s mikor végeztünk, csak vissza kell battyognunk a jól megérdemelt jutalomért. Maga Pandora elég hatalmas és részletes világot jelent ahhoz, hogy jó ideig elkószáljunk benne, ám mivel a questek nem túl változatosak, az egész olyannak hat, mint egy Diablo-klón, csak éppen lőfegyverekkel. Kimegyünk a határon, jönnek a ronda szörnyek, mi meg lelőjük őket, és tádá, már meg is van a kellő XP mennyiség a következő szinthez. Mivel a történet nem valami beszippantó (sőt, engem egyenesen untatott), a dolognak nincsen íze, és emiatt az amúgy igen érdekes ötletek sem tudnak megfogni bennünket.

Pedig van pár, annyi szent. Lehetőségünk nyílik járműveket vezetni, és a homokfutók pattogása, a sivatagi autós hajsza a mindenre elszánt útonállókkal jópofa adalék. A halálunk utáni utolsó esély is szórakoztató, vagyis ha elfogyott az életerőnk, még elég időnk marad kinyírni egy ellenfelet, s ha ez sikerül, akkor maximális élettel és páncéllal kelünk fel a földről. Mivel a Borderlands fegyverei nagyrészt véletlenszerűen generáltak, többszázezer típust lelhetünk fel kalandjaink során, melyek mind más és más paraméterekkel bírnak. A cirka 30 órás végigjátszás alatt meglepően sokat foglalkozunk majd a felszerelésünkkel, és hála a gyorsutazás lehetőségének, a kínos mászkálásokat is elfelejthetjük.

Ám mindez sajnos még mindig kevés. Egyedül játszva a játék nem elég izgalmas, a folyton újraéledő ellenfelek pedig inkább idegesítők, mintsem hogy kellő kihívást nyújtanának. Hogy akkor mégis miért nem rossz a Borderlands? Két szó: kooperatív játék. A Borderlands legnagyobb (és majdnem egyetlen) erőssége a négyfős kooperatív multi, amikor is a játékosok egymással vállvetve viszik végig a sztorit és fedezik fel Pandora világát. A dolog legjobban egy MMO-ra hajaz, annyi különbséggel, hogy itt az FPS-ekből ismert taktikai harc is komoly jelentősséggel bír, vagyis egy-egy durvább küldetéshez nem árt, ha a kasztunknak megfelelően helyezkedünk el a terepen. Mivel a világban vannak arénák is, az egymás elleni küzdelem is megoldható, ha pedig épp a csatatéren tetszik meg valami, amit a másik vett magához, bármikor kihívhatjuk egy párbajra, hogy meglássuk, ki a jobb.

Oldal III.

Társasjáték

Igen, a Borderlands hiába tartalmaz egyszemélyes módot, ha az egész a kooperatív játékra lett kihegyezve. Ezért van kiherélve a történet, emiatt nincs elég nagy NPC-élet Pandorán, és ez az oka annak, hogy a legrövidebb város melletti séta is szörnyek százait aggatja a nyakunkba. Ugyan kooperatív módban a játék kicsit könnyebbnek tűnhet, a szavatosságot ilyenkor bőven felhúzza a kíváncsiság, mert ekkor már igenis látjuk értelmét a történet szempontjából nem fontos helyszínek újralátogatásának, vagy a mellékküldetések megcsinálásának. Mivel pedig ellenfélből is nagyon sokféle van, a dolog egy nonstop vérfesztiválba fullad, ahol a négyfős (vagy kevesebb) parti a Ventrillon/Teamspeaken át nagyokat kurjantgatva lemészárolja a csúf gonosz banditákat és szörnyszülötteket.

Mindezen jóhoz persze nem árt a megfelelően tálalt technikai háttér is. A Borderlands motorja az Unreal Engine 3.0 kissé módosított változata, így a játék egyfajta képregényes megvalósítást kapott (Cel-Shaded). Mindenütt éles kontúrok és erős színek vannak, komolytalanná varázsolva az amúgy elég súlyos világot. Az összkép nem rossz, de nekem személy szerint nem igazán jött be, és a grafika részletessége is elég közepes. A textúrák életlenek, az élek szögletesek, az árnyékok kockásak, és még sorolhatnám. Cserébe legalább jól fut. A tesztgépen (Athlon II X2 240 @ 3,4 Ghz, HD3870 és 6 giga RAM) meg se kottyant neki a 720p-s felbontás és a 60 képkocka, szóval a szerényebb vassal rendelkezők is tehetnek egy próbát a Gearbox portékájával. Bár annyira nem tartozik a grafikához, de mindenképpen kiemelendő Pandora mérete: óriási. Komolyan, ekkora bejárható világgal ritkán találkozunk, így a játéktér titkait még sokáig nem fogjuk maximálisan felfedni.

A zene és a hang megpróbál illeszkedni a képregényes stílushoz, vagyis laza és rockos, ami még kuszábbá teszi az összképet. Mintha a fejlesztők nem tudták volna eldönteni, hogy komoly RPG-t, vagy vicces shoot 'em upot akarnak készíteni, s ezért inkább összemosták a két tervet, "lesz ami lesz" címszó alatt. A dolog lehet, hogy valakinek bejön, de nagyon ízlés kérdése, és emiatt a Borderlands egy tipikusan "vagy szereted, vagy utálod" játék lett, ami nem biztos, hogy a legjobb vétel, ha az őszre csak egy dobozra elég pénz van a malacperselyünkben.

Oldal IV.

Határvonal

A Borderlands egy jópofa játék lett, de csak azoknak merem ajánlani, akik össze tudnak boronálni pár havert a vásárláshoz, mert egyedül nagyon keveset nyújt a program. Hiába a mélysége, ha a multiplayer jelenti benne a bulit, és mintha a hangulat sem lenne mindig a tetőfokon, pedig pár éve még a legnagyobb sikervárományosnak tűnt volna. Már várható hozzá az első DLC The Zombie Island of Dr. Ned címen, és még sok be van tervezve, szóval a vásárlók jó ideig ellesznek még a Borderlandsel. Kívánom a Gearboxnak, hogy eleget hozzon a konyhára a játék, mert látszik rajta, hogy szívüket-lelküket adták bele, de remélem, hogy ha valaha folytatásra adják a fejüket, akkor egy sokkal kiforrottabb játék kerül majd az asztalra, vagy legalább nem erőltetik bele az egyszemélyes részt, mert eddig ez még kevés, innováció ide vagy oda (a 8-ast a játékélményre is csak a multi miatt kapta, mert az tényleg jó).