I. oldal

Death Rally, Interstate, Twisted Metal... Az autós szívatás műfaja már ezer éve létezik, mégis, valamiért sosem volt annyira népszerű, mint a klasszikus versenyjátékoké. Épp ezért volt érdekes, hogy ezen a tavaszon két egymáshoz igen közel álló program is megjelent a stílusban. A Split / Secondöt már bemutattuk az iPonon, most pedig eljött az idő, hogy a Bizarre Creations legújabb őrületével, a Blur-rel foglalkozzunk. A csapat rengeteg játékot készített és már az amigás idők óta jelen van a piacon, ismertté őket mégis a Dreamcast legjobb autós játéka, a Metropolis Street Racer tette. A szellemi folytatás Project Gotham Racing sorozat az Xboxok tulajdonosainak szerzett kellemes perceket, míg a Blur az arcade száguldozás szerelmeseihez szó, immár szinte minden nagy platformon.

Opel, sose kop el?

A Blur lényegében nem más, mint a Need for Speed: Most Wanted és a Twisted Metal keveréke, nyakon öntve egy igen erős többjátékos móddal, ami sajnos a szóló karrier rovására megy. Utóbbiban nincs történet, csupán egy kilenc főellenfél köré felépült versenysorozat, ahol a cél, hogy legyűrve az utak királyait, mi váljunk a város új uraivá. A végső győzelemhez vezető út rögös és nehéz, az pedig csak hab a tortán, hogy a Blur világában az autóversenyzés nem a megszokott mederben zajlik. A pálya tele van különböző power-upokkal, amiket felszedve és elsütve komoly előnyökre tehetünk szert. Bukfencező, kigyulladó és vízbe zuhanó, valóságban is létező autók... Üdv a Blur világában!

Az ötlet régi, a kivitelezés viszont modern és szórakoztató. Egyedül azt sajnálhatjuk, hogy az egyszemélyes játékmód gyenge lett. A Blurt maximálisan a multiplayer lehetőségeire alapozták, érezhető ez az egész koncepcióból. A karrier nem hosszú, mindössze kilenc főellenfelet és a hozzájuk tartozó, egyenként hat darab versenyt foglalja magába. A játékmódok és a kemény AI persze kárpótolhat valamennyire, de ennél lehetett volna több is a csomagban, teszem azt egy rendesebb történet vagy több humor.

II. oldal

Roncsderbi

Maga a játékmenet erősen arcade, vagyis komolyabb fizikát vagy bonyolult irányítást ne várjon senki. Ahogy bepattanunk az első autóba, egyértelmű lesz, mit kell csinálnunk, és ez nem változik a játék végére sem. Versenymódokból három van, a sima Race, a Destruction és a Checkpoint. Az első ezek közül elég egyértelmű, a lényeg, hogy dobogós helyezést érjünk el. A Destruction már kicsit összetettebb, itt a cél a játék végtelenül elénk pakolt autóinak szétlövése a Blot power-up segítségével. Adva van egy pontszám, amit meg kell ugrani, valamint egy időlimit, ami lejár, ha nem lövünk ki elég gyorsan újabb verdákat. A Checkpoint igazából időfutamot jelent, ehhez sem kell tizenöt diploma. A lényeg, hogy meghatározott időn belül menjünk keresztül egy adott mennyiségű ponton. Ahogy a Race-ben, e két játékmódban is a dobogó a cél, vagyis ahhoz, hogy teljesítettnek vegye a játék a pályát, minimum harmadikként kell befutnunk. Persze itt nincsenek ellenfelek, a helyezést ez esetekben az összeszedett pontokból vagy a megmaradt időből számolja ki a játék.

Ez persze még nem minden. A Blurben a rajongók éltetik az embert, akikért a jó bohóc mindenre hajlandó. Minél több fant gyűjtünk, annál magasabbra tornásszuk a rajongási szintünket, s minden egyes szint új kocsikat old fel. A versenyeken van egy ún. Fan Target számláló, ami az adott pálya maximális teljesítéséhez szükséges rajongómennyiséget méri. A fanokat látványos játékkal, drifteléssel, valamint rajongói követelések teljesítésével toborozhatjuk, és ha a számuk megüti a mércét, arany kitüntetést kapunk fáradalmainkért. Nem egy bonyolult rendszer, de néha nagyon nehéz elérni a Fan Targetet, így amikor csak nem volt muszáj, oda se bagóztam rá. Sajnos azonban a Blur nem egy megengedő játék. A főellenfelek csak akkor állnak ki ellenünk, ha elvégzünk néhány általuk kiadott küldetést. Ez lehet az autók vízbe lökdösése, az első hely elérése a versenyeken, vagy éppen a Fan Target megütése adott pályákon. Ezeket a követeléseket kifejezetten nehéz teljesíteni, néhány már külön achivementtel érne fel. Talán épp ezért van, hogy a Blurben a főellenfelekkel nem is kötelező kiállni. Elég egy bizonyos mennyiségű rajongót és medált összeszedni, hogy megnyíljanak a későbbi versenyek, a fan ráta emelésével feloldható autókat pedig azzal is elérhetjük, ha korábbi, nem olyan nehéz versenyeket nyomunk le újra és újra.

Jogos persze a kérdés, hogy ha ez így van, akkor mi értelme van egyáltalán kiállni a ligák bajnokaival. Nos, a főellenfelek egy az egy ellen versenyeket adnak nekünk, amiket teljesítve megszerezhetjük az autójukat, sőt, egy különleges skillt is kapunk a szekerek mellé. Ezek a tulajdonságok az összes későbbi autóra rápakolhatóak, igaz, egyszerre csak egyet tudunk használni belőlük. Van itt minden a masszívabb kasztnit adó moddingtól a dupla tűzlabdáig, s némelyik tényleg hasznos a későbbi megmérettetéseken.

III. oldal

Jöjjenek hát a power-upok, lévén ezek képezik a játék igazi lelkét. A dolog nagyjából a Mario Kartra emlékeztet, azaz felveszünk egy csillogó ikont (összesen három lehet nálunk), majd elsütjük, remélve, hogy az előttünk - vagy épp mögöttünk - kocsikázó ellenfél élete nehezebb lesz egy picit. A fegyverek mindkét irányban működnek, legjobban közülük pedig az aknák és tűzlabdák tetszettek. Egy-egy célba talált lövedéktől bukfencet vet az autó, de az első helyezett elé becsapó villámok és a Boltnak nevezett, kristályszerű lövedékek se rosszak. Természetesen nem csak offenzív power-upokkal találkozhatunk, hanem van itt pajzs és nitró is. A felhozatal amúgy sem nagy, hisz a lényeg itt nem is a számokon van. A játékmenet annyira kiegyensúlyozott, hogy a kevesebb érezhetően több, és igazi élmény használni a játék fegyvereit. Ráadásul a rajongóknak is tetszik, ha repkednek a járgányok, arról már nem is beszélve, hogy az előző oldalon említett rajongói követelések is erősen kötődnek a power-upokhoz. Ezeket szintén verseny közben vehetjük fel, és teljesítésükhöz csak rövid idő áll rendelkezésünkre. Van itt minden a "200-zal rohanj az ellenfélbe!" feladattól kezdve a "Nitrózz végig egy karcolás nélkül!" elnevezésű lehetetlenségig, szóval sok szerencsét hozzájuk! Szükség lesz rá...

Sokan vagyunk, és elegen

Az egyjátékos módban 19 MI vezette autó áll ki ellenünk, az AI pedig - akárcsak a PGR sorozatban - nagyon ravasz. Normál fokozaton is kihúzza a gyufát tökéletes célzásával és szuper taktikai érzékével, de nehézre véve a kihívás a tetőfokra hág. Nincs csalás, nincs hazugság, nincs alapból gyorsabb ellenfél, csupán remek mesterséges intelligencia. Éppen ezért a Blur nem a szokásaik rabjaként élő szobapilóták játéka. A legtöbb autós programban az ember szívesen ragaszkodik a kedvenc típusaihoz, itt viszont a pálya és a játékmód megköveteli a folytonos váltogatást. Ha nem megfelelő kocsival és moddinggal vágunk neki a versenynek, hamar elvérzünk, szóval a stratégia itt mindenek felett áll.

Az igazi élmény viszont kétségtelenül a többjátékos módban érvényesül. A szóló játékmód 25-ös szintkorlátja itt 50-re emelkedik, ebből következik tehát, hogy a rajongók ugyanolyan fontosak maradnak. Ráadásul a multi sokféle plusz lehetőséget nyújt, mint például a power-upok nélküli verseny vagy az aréna mód, ami a Destruction Derby legjobb pillanatait idézi. A hangulat egyértelműen viszi a pálmát. A Blurt eleve nehéz letenni, a barátainkkal gyűrve viszont lehetetlen. Csak repülnek az órák mi pedig küzdünk az oly kellemes "Jaj, csak még egy kört, még nincs is olyan késő!" érzéssel. Ráadásul a játék Facebook támogatással érkezett, így ha valamelyik ismerősünk megvette a Blurt, bármikor kihívhatjuk a profilján keresztül is.

Sajnos viszont ahogy azt már említettem van néhány hátránya annak, hogy a játék a multira koncentrál. Az első mindjárt a karrier értelmének elvesztése, hisz a fanok toborzásával nagyon hamar megnyitható a játék tartalmának jó része. Ennek oka gondolom az, hogy ha valakit nem érdekelnek a néha brutálisan nehéz megmérettetések, a többjátékos módban azért még megtalálhassa számításait. Azoknak azonban, akik szeretik a jól felépített karriermódokat, csalódás a gyors előrelépés. Hasonló butaság, hogy a kocsival nem lehet megfordulni a pályán. Mivel a Blurben a rajongók fontos szerepet játszanak, könnyű lenne egy-egy követelést csalással megcsinálni. Épp ezért a játék egyből visszatesz az útra, ha hátrafelé néz a motorháztető. Egyjátékos módban azonban nincs értelme ennek a játékelemnek, és ennyi szabadság azért járna a kísérletezni vágyó karambol-mániákusoknak.

IV. oldal

Látványverseny

A Blur technikai oldala meglehetősen elavult. Az autók nagyon kevés polygonból állnak, a textúrák felbontása pedig alacsony a konkurenciához képest. Ezek a kompromisszumok viszont szükségesek voltak a tökéletes atmoszféra megteremtéséhez. A Blur nem realisztikus, hanem csillogó, meseszerű, olyan, mint ha az Underground szériát leöntenénk cukormázzal. Minden villog és csillog, ragyog és sugároz, a sebességérzés pedig utánozhatatlan. Ráadásul a gépigény sem valami súlyos. A tesztgépen (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; ATI HD5770; 6 giga RAM) 1920x1080-ban, 4x-es elsimítással ment a játék maximális beállítások mellett, átlagban olyan 50 fps-sel. Audió oldaláról nézve a progit a zenék nagyon jók, az effektek pedig sokáig visszhangzanak az ember fejében. Egyedül az autók hangjait nem találtam elég élethűnek... persze ebben a játékban ez nem is biztos, hogy baj.

Összegzés

A Blur egy stílusos, jó játék, azt viszont sajnáljuk, hogy az egyszemélyes mód 63 versenye nem ér fel a multiplayer élvezetével. Nem elég, hogy pár verseny iszonyú nehéz, de még ezzel együtt is hamar megnyílik az összes lehetőség (olyan 10 óra alatt), mely után már nincs mit felmutatnia a Blurnek. Én mégis azt mondom, hogy akár egyedül, akár barátokkal, de mindenki tegyen vele egy próbát, mert a Bizarre első eszeveszett arcade-száguldozása így is dobogós helyen áll. Rajongók pedig mindig kellenek, nélkülük nem legenda a legenda. (A szavatosság egyértelműen a multinak szól.)

[bold]Platformok: Playstation 3, Xbox 360, PC

Tesztelt platform: PC[/bold]