A Blue Origin csütörtök este egy statikus hajtóműpróbát végzett a rakétával floridai bázisán, amikor az űrjármű látványos tűzgolyóvá vált. A New Glenn rakéta darabjai messzire repültek, a tengerbe és a közeli part menti bozótos területekre is bőven jutott a törmelékből. A Blue Origin, a NASA és a projektben résztvevő többi szervezet szakértői már meg is kezdték a károk alaposabb felmérését, és a rakéta darabjainak összeszedését.
A romok eltakarítása azonban átvitt értelemben sem lesz egyszerű, sőt, a katasztrófa hatásai messze túlmutatnak a Blue Origin cégen. A teszt kudarca nemcsak a cég szempontjából problematikus, hanem a NASA és az egész amerikai űripar teljessége számára is, és alapvetően befolyásolhatja az elmúlt időszakban új lendületet kapó amerikai űrprogram alakulását. Az Ars Technica összeszedte, hogy mekkora a baj és mik a lehetőségek.
Se indítóállás, se rakéta
Megvan az oka annak, hogy a Falcon Heavy rakéta 2018-as legelső indítása előtt a SpaceX alapítója, Elon Musk azt definiálta sikerként, ha a jármű elhagyja az indítóállást. „Remélem, hogy elég messzire jut ahhoz, hogy ne okozzon kárt benne. Őszintén szólva már ezt is győzelemnek tekinteném” – mondta. Musk hasonlóan gondolkodott a Starship első indításáról is, mondván, hogy bármit, ami nem teszi tönkre az indítóállást, sikerként könyvelnek el.
A nagy rakéták nagyot is tudnak robbanni, a földi infrastruktúra pedig a rakétaindítások nagy kihívást jelentő, de gyakran alábecsült összetevője. Az egyik probléma így pontosan az jelenleg, hogy több forrás is megerősítette, a Blue Origin floridai LC-36A indítóállásán jelentős károk keletkeztek. A vállalat éveket és legalább több száz millió dollárt fektetett ebbe a létesítménybe, a hatalmas villámhárító tornyok méretét is nehéz felfogni.
És a cégnek jelenleg nincs másik indítóállása a New Glenn számára. Már megkezdték ugyan az előkészítő munkálatokat a közeli LC-36B jelű létesítménynél, és tervezik egy másik állás kialakítását a kaliforniai Vandenberg Űrbázison, de ezek a projektek még csak most kezdődtek el. Az indítóállás újjáépítése, vagy egy új létesítmény befejezése valószínűleg legalább egy évet, de inkább minimum 15 hónapot vehet igénybe, még a Blue Origin jelentős erőfeszítései és Jeff Bezos szinte kimeríthetetlen erőforrásai igénybevétele mellett is.
Felmerülhet a kérdés, hogy ezen túl miért ilyen nagy probléma ez a sikertelen teszt, amikor például a SpaceX-nél nem ritkák a rakétarobbanások, látszólag még sincs ebből gond. A háttérben az áll, hogy a Blue Origin a New Glenn esetében egy hagyományosabb tervezési utat választott, szemben a SpaceX iteratív tervezésével, amely a hardver tesztelésére, elindítására, meghibásodására és kijavítására törekszik. A New Glenn első fokozata szinte hibátlanul teljesített az első három repülése során, ez tehát egy kiforrott megoldásnak tűnt.
Ennek köszönhetően a Blue Origin eljutott oda, hogy az év második felére szinte havonta terveztek indításokat, hogy kiszolgálják a NASA-tól kezdve az Amazonon és az AST SpaceMobile-on át a saját belső igényeikig a megrendeléseket.
Mivel jelenleg a United Launch Alliance Vulcan rakétája sem működőképes egy probléma miatt, ezzel a SpaceX maradt az egyetlen, amely kiszolgálhatja az Egyesült Államok teljes közepes és nagy teherbírású indítási kapacitását, a Falcon 9 és a Falcon Heavy rakéták révén.
A Vulcan kapcsán tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bebizonyosodik, hogy a csütörtöki kudarc a központi motorban keresendő, az a United Launch Alliance számára is komoly gondot jelenthet, hiszen az ő rakétájukban BE-4 motorok vannak, ahogy a New Glennben.
Kék hold?
A Blue Origin a NASA Artemis-programjának is teherszállítója, és kulcsszerepet kapott volna a tervezett holdbázisnak kiépítésének egészen korai szakaszában is. Mivel elvileg akár 3 tonna hasznos terhet is képes eljuttatni a Hold felszínére, úttörő szerepet kaphatott volna egy nagyobb leszállóegység célba juttatásában, amely embereket is szállíthat égi kísérőnkre.
A NASA a napokban jelentette be, hogy Moon Base I nevű küldetése a Blue Origin által fejlesztett Blue Moon Mark 1 leszállóegységgel fog repülni, és 280,4 millió dollárt ítélt oda a cégnek két holdjáró 2028-as Holdra juttatására.
Számos további küldetést is terveznek a leszállóegységgel, amely a tervek szerint egy New Glenn rakétával indulna a Hold a felé.
Lehet-e más rakétát használni erre a célra? A SpaceX Falcon Heavy és az United Launch Alliance Vulcan rakétái elvileg szintén képesek eljuttatni az egységet a szomszédos égitestre. A Vulcan kapcsán azonban már említettük, hogy a sorsa jelenleg ugyanolyan kétséges, mint a New Glenné, ráadásul maga is tetemes várólistával rendelkezik, ami más projektek teljesítését illeti.
A Falcon Heavyvel viszont kompatibilitási problémák merülhetnek fel. A Mark 1-et egy BE-7 hajtómű hajtja, amely folyékony hidrogénnel és folyékony oxigénnel működik. A Falcon rakéta felső fokozata viszont kerozint használ, így nem tudni, mennyire párosítható a két rendszer. És az sem nagyon valószínű, hogy a Blue Origin önként együttműködne ennek megoldásában közvetlen riválisával, a SpaceX-szel.
Fuvarra várva
A Mark 1-gyel kapcsolatos említett problémák miatt vagy jelentős késésekre kell számítani, vagy teljesen át kell alakítani a holdbázis-program korai fázisait. Az Astrolab és a Lunar Outpost által fejlesztett, használni tervezett holdjárók például körülbelül 1 tonnásak, és ekkora szállítási kapacitással csak a Mark 1 és a SpaceX Starship űrhajója rendelkezik.
Mindez jelentős következményekkel járhat az Artemis későbbi, emberes küldetéseire nézve is. A NASA nemrégiben úgy módosította az Artemis III-at, hogy az Orion űrhajó a Blue Origin (Blue Moon) és a SpaceX (Starship) által fejlesztett emberes landolórendszerekkel is képes legyen alacsony Föld körüli pályán randevúzni. A NASA minden jel szerint elszántan készül a küldetés 2027-es elindítására, és pár héten belül bejelenti a négy fős legénység tagjait.
Most már viszont szinte biztos, hogy a Blue Moon leszállóegysége nem lesz készen egy ilyen küldetésre a következő 18 hónapban. A NASA-nak el kell döntenie, hogy vár-e a Blue Originre, vagy kizárólag a Starshippel megy tovább.
Ami a tényleges holdra szállást, az Artemis IV küldetést illeti, a kudarc ezt is tovább bonyolítja. Nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, amely szerint a Blue Origin 2028-ra elkészülne egy emberek szállítására alkalmas Blue Moon leszállóegységgel. Még ha a hardver fejlesztése jó úton halad is, a Blue Originnek repülési teszteket kellene végrehajtania a Blue Moon Mark 1-gyel, amelyek azonban mostantól határozatlan ideig felfüggesztésre kerülnek.
Számos magas rangú NASA-vezető a Blue Origin azon tervét tartotta legjobb lehetőségnek az Artemis IV kapcsán, amelynél a Mark 2 leszállóegység egyszerűsített változatát használták volna, mivel ez nem igényel űrbéli üzemanyag-feltöltést. Mostviszont az amerikai űripar nagy részéhez hasonlóan, a NASA terveinek sorsa is a SpaceX kezébe került. Kérdés, hogy a cég képes lesz-e teljesíteni a Starshippel kapcsolatos vállalásait, és megmenteni az amerikai űrprogramot.
