A Blood Bowl társasjátékot Jervis Johnson találta ki és fejlesztette a Games Workshop számára és az amerikai futball paródiájának szánták. A játékot először 1986-ban adták ki, és azóta újabb és újabb kiadásokban jelent meg, legutóbb a Blood Bowl Second Season Edition-t, ami 2020 novemberében látott napvilágot és ennek a szabálykönyvét használja a Blood Bowl 3 is.
A Blood Bowl, vagy itthon ismert nevén, a Vérfoci a vért nagyon is komolyan veszi. A játékmechanika az amerikai foci és a rögbi keverékén alapul a lényegét pedig az adja, hogy a játékosok megpróbálhatják megsebesíteni vagy megcsonkítani az ellenfelet, hogy a pályán lévő ellenséges játékosok számának csökkentésével könnyebbé tegyék a pontszerzést. Sőt, egyes csapatok a meccs kezdetét jelző sípszó után azonnal elfelejtik, hogy a játékban labda vagy bármi más is van az ellenfél letarolásán és kicsontozásán kívül.
A szabályok mégis egyszerűek – juttasd el a labdát az ellenség gólvonalán túlra, és pontot kapsz. A hogyan, miként és a milyen áron mind-mind másodlagos kérdések – bár tegyük hozzá, a rajongók zöme nem a gólokért/touchdownokért jár meccsre.
A játék körökre osztott rendszerű, szigorúan 2 perces fordulókkal, valamint egy hét és fél perces időtöbblettel (time bank), amelyet a játékosok az egész meccsen pluszban felhasználhatnak, ha egy adott fordulóban több időre van szükségük. Az egyjátékos kampány a Clash of Sponsors nevet viseli, és a 12 frakció egyikével indulhatunk trófea és dicsőség szerző körútra. hogy egy-egy szponzor megszerzésével bónuszokat és előnyöket kapjunk, majd megküzdjünk a házigazda csapat, sztárjátékost is felvonultató csapata ellen, egyfajta blood bowl bossfight jelleggel. Tudatos volt az előző rész szabályainak átalakítása, ugyanis a korábban 4 perces fordulók gyakran 2-3 órás meccseket eredményeztek, ami sok új játékost elijesztett a vérfocitól. Emellett a tutorial is tömörebb formában érkezett meg az előzőhöz képest, hogy ne tűnjön – az amúgy bonyolult játék – túl komplexnek.
12 csapattal kezdődik meg a szezon és a játék fejlesztői legalább ebben beváltották az ígéreteket: Black Orcs, Imperial Nobility, Chaos Chosen, Chaos Renegade, Dark Elves, Dwarfs, Elven Union, Humans, Nurgle, Old World Alliance, Orcs, Skaven csapatok közül válogathatunk és a játék van olyan kedves és azt is jelzi, hogy melyik csapatnak mennyire komplex vagy bonyolult a kezelése. Persze ez afelé löki a kezdőket, hogy az emberekkel, orkokkal vagy a törpékkel kezdjenek, ellenkező esetben tényleg könnyű abba belefutni (anélkül is), hogy laposra ver minket az ellenfél.
Node, ha megtörtént a választás, elkölthetünk egy csomó pontot (igazából mindig kevésnek fogjuk érezni) a kezdőcsapatunkra! Mivel könnyen lehet, hogy erről sincsen semmi fogalmunk, ezért a játék egy kiegyensúlyozott leosztást automatikusan is összedob nekünk. Ezután pedig kezdődhet a szponzor és a labda hajsza, amit a meccsek jelentenek. Itt ismét el lehetünk veszve a tutorial ellenére is – a tutorial ugyanis nagyon szépen, scriptelve és beállított helyzetekkel magyaráz, ami jó. de belecsöppenve a valóságba, biztos, hogy kapkodni és értetlenkedni fogunk az elején, ami nem baj, hamar bele lehet tanulni az alapokba, és ha figyeljük az ellenfelet, hamar megérthetjük a mechanikák rejtettebb részét is.
A helyezkedés, a körbefogás/lefogás, a gyorsaság és a nyers erő kombinációi minden csapatnál máshol jönnek elő, de ne lepődjünk meg, ha egy nyamvadt skaven is a padlóra küld minket, vagy, ha lefutunk egy elfet, ez megtörténhet. A lényeg, hogy ismerjük a játékosainkat, a képességeiket és aszerint taktikázzunk, ügyeskedjünk, de legyünk tisztába azzal, hogy a közönség nem azért őrjöng, amikor pofára esik egy játékosunk, mert felháborodott, hanem épp kiröhögnek minket és remekül szórakoznak, ahogy azon is, amikor legközelebb kicsontozunk egy goblint.
Mert egy elrontott passz, egy rossz mozdulat, felrúgás, az ellenfél játékosáról való visszapattanás is elég ahhoz, hogy elveszítsük a lendületet (a játék turnaround-nak hívja) és máris a másik csapat következik. Szóval szurkolhatunk magunknak is, hogy sikerüljön a kinézett manőver, de az ellenfélnek is, hogy mielőbb szúrja el. 8 kör egy félidő és a két félidő után, ha nem bírtunk egymással (és pl. a liga ahol játszunk kieséses) akkor hosszabbítás következik.
Az izgalmat az adja, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetjük a kontrollt és a feje tetejére fordulhat minden, vagyis egy-két lépéssel itt is előbbre kell gondolkodni, nem csak támadó, de védekező szemmel is. Ha az egyik kimarad, akkor sosem juttatjuk át a labdát a gólvonalon, ha a másik marad ki, akkor az ellenség röhögve elfut mellettünk és bottal üthetjük a nyomát.
A játék szórakoztató és menedzserként sokrétű mivolta mellett sajna a problémák is igen hamar elkezdődtek. Azzal kellett szórakoznom pár percet, hogy a képernyő jobb oldalán megjelenő információk is teljesen láthatóak legyenek és ne vágjon le pár millimétert a játék belőlük – borderless, fullscreen beállítás nem volt mindegy, pedig a monitor beállított felbontása ugyanaz maradt.
És hogy miért kapott pár sort ez az apróság? Mert egy játéknak ezt illene tudnia lekezelni automatikusan, anélkül, hogy állítgatni kellene. Emellett a csapatneveknél is vannak hibák, a játékosok neveiben gyakori az ismétlődés és néhány elgépelési hiba is becsúszott olyannyira, hogy sajnos feltűnővé vált vérfocizás közben is.
Az is biztos, hogy nem sikerült jól elstartolnia a Blood Bowl 3-nak. Ebben nem csak a sok bug (kockadobás eltűnik, játékosok elmozognak maguktól, a labda nem látható stb.), és a túl gyakran előforduló játék összeomlások voltak a ludasok, hanem a mikrotranzakció nevetésgesen drágára és ostobára alakítása is bőségesen rátett egy lapáttal. Ha mélyebbre ásunk, akkor Bob és Jim, a két kommentátor beszólásai, értékelései és poénjai 90%-ban az előző részből lettek átemelve.
A Cyanide persze villámgyors bocsánatkérésekbe fogott és (néhány patch alatt) tényleg tett azért, hogy javuljon az összkép, míg a mikrotranzakciós rendszer is komoly pozitív változásokat kap, a nagy kérdés persze akkor is az, hogy ez hogyan jelenhetett így, ilyen formában meg? Szóval a rajongói közösség visszajelzéseire adott válaszok, reakciók nagyon is optimista jövőt vetítenek elő, de a megjelenéskor piacra dobott termék szöges ellentéte annak, amivel bárki is találkozni akarna.
Részemről a Blood Bowl 3 egy szórakoztató „foci” szimulátor, de amellett nehéz elmenni, hogy a grafikája, az animációk szegényesek és néha kifejezetten csúnyák. A csapatok változatossága rendben van és a később érkező kozmetikai elemek (most már normálisra áttervezett mikrotranzakciós vásárlásokkal vagy megszerezhetőséggel) tovább színesítik a játékot.
A kezdőknek biztosan nem lesz könnyű dolguk, a veteránok pedig minden reményüket az eddigi és az ezután érkező patchekbe vetik, hogy játszható ÉS élvezhető játékot kapjanak, ne kelljen beérni egyikkel vagy másikkal. A fanatikusok úgyis csapatokat készítenek már vagy azt lesik, hogy mikor lesz épkézláb és játszható a BB3, a többiek, a kíváncsiak és érdeklődők pedig a legjobb, ha megvárják, míg elül a vihar és az akkori végeredményt vizsgálják meg. Bár azon sem csodálkoznék, ha addigra elfelejtenék, hogy létezik a vérfoci, vagy a nagyon sokak által ajánlott második részt nyüstölnék, hónapok óta.
