1. oldal
A Black the Fall egy 2,5D-s (egy kis túlzással a készítők 2,75D-nek mondják), fejtörőkkel teli platformer játék, ami gyakorlatilag egy az egyben Arnt Jensen INSIDE című játékának receptjét másolja. Ez a „bűn” viszont abszolút megbocsátható neki, mert nagyon szépen és színvonalasan dolgoztak a román fejlesztők. A játék stílusos és bár eleinte egyszerűbbek a fejtörők, a végén azért már egészen komolyan beindítják az agytekervényeket. Továbbá az INSIDE-hoz hasonlóan ennek a játéknak is nagyon hangsúlyos üzenete van. A dráma viszont ott van ebben, hogy akinek változtathatna a gondolkodásmódján ez a játék, ahhoz sosem fog eljutni. Hozzá kell viszont tenni, hogy még akkor is érdemes vele egy próbát tenni, ha nem különösebben érdeklődtök a keleti szomszédunk aktuálpolitikai helyzete iránt, mert mint játék is nagyon élvezetes a Black the Fall, és mire a végére értek, leszűrhettek jó néhány általánosabb jellegű tanulságot is, ami sajnos nem csak a románok, de több ország jelenkori problémáit is körvonalazza. Előre bocsátom, ebben a cikkben előkerül a politika. Igyekszem minimálisra szorítani a dolgot, mert lapunk profiljától elüt a téma, de egyszerűen nem lehet enélkül kivesézni a Black the Fallt.
A játék főszereplője Black, aki az indusztriális poszt-kommunista korszakban próbál élni és harcolni az elnyomás és a rendszer ellen. Ennek megfelelően a játék helyszínei is hasonlóak az INSIDE-hoz: gyártelep, kutató labor, lepusztult külvárosi lakótelep és így tovább. Az INSIDE-hoz képest a különbség az, hogy sokkal kevésbé elvont és inkább kötődik a valósághoz, hisz a kommunizmus témáit, a politikát és fontos társadalmi problémákat helyez előtérbe. A játékban ott van Sztálin, Lenin, Marx vagy éppen a román Gheorghe Gheorghiu-Dej (a Román Kommunista Párt első titkára, Ceaușescu elődje) arcképe a falakon. Ahogy haladunk előre, mindenhol azt látni, hogy az emberek teljes elnyomásban élnek, robotolnak és állandó megfigyelés alatt állnak. A megfigyelés motívuma egy szándékolt utalás arra, ami gyakorlatilag most is történik velünk, gondolhatunk itt a Snowden botrányra, illetőleg azokra az iszonyatos méretű adatbázisokra, amiket az interneten különböző szolgáltatók (Facebook, Google stb.) gyűjtenek rólunk, legtöbbször nem éppen etikus módon és elemeznek. Elméletek szerint Donald Trump is ilyen adatbázisokból gyűjtött információk segítségével tudta könnyebben befolyásolni a tömegeket (az információ hatalom ugye).
A játékban megjelenő, nyolcvanas éveket idéző kommunista propaganda szintén egy olyan elem, ami körülbelül egy az egyben lefesti azt, ami mostanában megy orosz mintára Romániában. Az álhírek, a kormány kezén lévő médiumok olyan dolgok, amik megtámogatva a különböző közösségi médiák és egyéb fórumok által borzasztó erős fegyverré váltak a jelenkori populista politikusok kezében.
A Black the Fall fejlesztőinek nem titkolt célja a játékkal, hogy felhívják a figyelmet a román helyzetre, így például a Rezist mozgalomra is, akiknek ki is tették a feliratát a készítők névsora elé a játék végén. A Rezist idén év elején óriási tüntetéseket szervezett, miután a Grindeanu kormány (PSD) gyakorlatilag felmentett volna több száz politikust és dekriminalizálta volna a kormány korrupciót. Az országban a kommunizmus és Ceaușescu bukása óta nem voltak ekkora tüntetések, mint idén február 5-én.
2. oldal
Mielőtt azonban még inkább elmerülnék a játék mögöttes tartalmában, inkább rátok hagyom a többit, de tényleg érdemes beleásni magatokat egy kicsit és tájékozódni a felvetett témákban.
A játékmenetről nem sok mindent lehet elmondani. A történetet és a stílust már ismeritek, ami pedig a fejtörőket illeti, a játék ugyanolyan elven tanít minket, mint a már korábban említett Limbo vagy INSIDE, vagyis csúf halálok útján. Meg kell tanulnunk, hogy nem szabad kitűnni a megfáradt, gondolkodni képtelen munkások tömegéből, vagyis ha tilosban mászkálunk, jobb, ha lapulunk, nem csapunk zajt és nem engedjük, hogy a megfigyelő kamerák vörös pásztázó sugarai észrevegyenek minket. Ugyanakkor érdekes motívum, hogy meg kell tanulnunk az ellenség fegyverét is használni, vagyis azt az agykontroll lézert, amit a smasszerek is használnak, hogy a munkásokat abuzálják.
Az irányítás egyszerű és könnyen elsajátítható, ám ezekkel az egyszerű eszközökkel is képes a játék itt-ott kicsit megakasztó, nehezebb feladványokat is prezentálni. A játék második felében még egy robot kutya is mellénk szegődik, ő magával hoz néhány újfajta puzzle elemet is, tovább színesítve a játékot és megtörve egy kicsit a szabad szellemű Black magányát. A Black the Fall nem egy hosszú játék, én 4 órát szöszmötöltem vele, kényelmes tempóban, de ennél rövidebb idő alatt is végig lehet rajta menni.
A grafika és a pályadizájn szerintem nagyon jól eltalált, a minimalista zene jól passzol a hangulathoz, a Sand Sailor Studio politikai irányultságtól független üzenetét pedig mindenképpen csak becsülni tudom. Ez nem más, minthogy gondolkodjunk, tájékozódjunk, ne hagyjuk magunkat manipulálni és ne kövessük el ismét a múlt hibáit. Emellett persze van nekik politikai üzenetük is, de azzal már mindenki azt kezd, amit csak akar.
