• ...

Ha magyar szerepjátékokról beszélünk, akkor a legtöbbeknek a MAGUS könyvek, regények fognak beugrani, pedig a nagy öreg, a Harc és Varázslat is ott van a sorok között, sőt, az Armageddon 2092 – Mars, a Káosz, a Helvéczia és a Kazamaták és Kompániák is ezt a listát bővíti. Videojátékok tekintetében pedig a Newcomer, a Perpetuum, Van Helsing, Operencia, Vargus és sok egyéb cím mellé mostantól a Black Geyser is feliratkozott.

A magyar és osztrák székhelyű GrapeOcean Technologies neve nem véletlenül ismeretlen sokaknak. A honlapjuk is szűkszavú, elsőként pedig a 2018-as Kickstarter kampányukkal hívták fel a figyelmet magukra. A Black Geyser egy klasszikus, „old school” fantasy szerepjátéknak ígérte magát és 217 %-os támogatottsággal végzett, majd közel 4 évnyi fejlesztés után látta meg a napvilágot.

A Baldur’s Gate nyomdokain

Az első pillanattól fogva látszik és érződik, hogy a nosztalgia, a 90-es évek körüli CRPG stílus és az az életérzés, amikor fiatalként vagy gyerekként kiszakadhattunk a valóságból a fantasy világába elsődleges volt a készítők terveiben. Ez pozitívumként egy olyan világot jelent, ahol a gonosz és a jó harcol egymás ellen. Ahol világosak a határok és mindenkinek, mindennek megvan a helye. Tudjuk vagy legalábbis sejtjük, hogy a segítőkész, jó kalandozók nem fognak extra pénzt kérni a segítségért, sőt, egy bérgyilkosokkal körbevett ismeretlen nő esetében nem mennek arrébb, hogy ehhez nekünk nincs közünk.

Hasoklóképp ők lesznek azok, akik a temetőben problémát okozó élőholtakat levadásszák és akik majd megmentik a királyságot. Persze itt is vannak kontrasztok, mert dönthetünk úgy, hogy az utolsó vasat is kicsalogatjuk a szegény megbízóból. Ott hagyhatjuk sorsára a várost, a bajba jutottakat vagy még tetézhetjük is a bajt. Mivel jellem nincs a játékban csakis következmény ezért a GrapeOcean egy új, a történetbe is teljesen beleágyazott rendszert talált ki arra, hogy milyen utat is jár kis csapatunk.

Mindent akarok!

A Greed vagyis kapzsiság, mohóság, fösvénység egy hozzáállás és egy döntési lehetőség a játékban. Annál is inkább, mert a világot egy súlyos átok sújtja, ami az emberi viselkedés sötét oldalát, a nyereségvágyat, a haszonszerzés bármi áron hozzáállást és a mások letaposását, kihasználását erősíti fel. Persze lehet azt mondani, hogy ez alapvető emberi viselkedés és eddig is jelen volt a világban. Azonban az átok nehezebbé teszi, hogy ellenálljanak a világ szereplői ennek a késztetésnek és még inkább elsodorja azokat, akik kacérkodtak vele vagy megadták magukat neki. A rettentő átok tehát terjed, mindenfelé nyújtogatja a csápjait és a mi döntéseink, viselkedésünk nagyban befolyásolja majd, hogy visszaszorítjuk vagy tápláljuk az átok erejét.

Kasztok és fajok tekintetében a nagy klasszikusok (ember, törpe, elf) mellé néhány különlegességet is kapunk, de ez inkább lore és kinézet tekintetében van így, mert a feldegug vagyis a fehér/hó elf és a rillow, ami egy ork/ember/dzsinn kombó nem olyasmi amit ne láttunk volna már, de kicsit azért egyedibbé teszi a felhozatalt.

Így vagyunk a kasztok tekintetében is, ahol a kötelezők mellett legfeljebb névváltoztatás miatt tűnik extrának a lista. A wintermage specializálódott varázsló, a highlander pedig barbár, a többiek pedig egy érme másféle oldalát vagy másféle örökséget (pl. druida, sámán) jelentenek főként. Panaszra azonban nincs okunk, mert tényleg érezni, hogy igyekeztek a készítők széles választékot adni.

Szintlépéskor már érdekesebb a helyzet, ugyanis a tulajdonságokra nem kapunk pontot, de fejleszthetjük a general/class/weapon skilljeinket. Ezekben a general fül alatt egy tájékozottságot, egy alkímiát, alapanyag előkészítést és egy meggyőzést segítő skill lapul, ami mindenkinél ugyanaz. A kasztspecifikus skillek már változatosabbak, hiszen mágiaelméletbeli jártasságot, tábort védő erőteret, túlélést, csapatvezetést vagy épp gyógyítást segítő skilleket húzhatunk fel.

A fegyvereknél megint csak ugyanabból a listából válogathatunk mindenkinél, de nem valószínű, hogy varázshasználóink csatabárdot fognak forgatni, ahogy harcosunk sem parittyával írtja az ellenséget.

Varázslatok terén a D&D-hez hasonló, de más nevű magiára számítsunk. Külön kiemelt szerepet kapnak az idézőmágiák, az elementális és az érzelmekre ható (buff, debuff) típusok. Itt is elég nagy a választék és aki szereti magát beleásni ezekbe az örülni fog, pláne, hogy a talált tekercsekből tovább növelhetjük karaktereink repertoárját. A harc valós időben játszható, de bármikor megállíthatjuk az időt ha taktikai átszervezésre vagy gondolkodási időre lenne szükségünk.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy a karakterek időnként egymásba akadnak és az AI sem találja időnként a megfelelő optimális útvonalat, legyen szó egymás kikerüléséről vagy épp a városban egy fal megkerüléséről. A boltok és az inventory kezelőfelülete sem mindig áll a helyzet magaslatán, van, hogy nem vesz be kattintásokat, a drag&drop-ot hírből sem ismeri, de az sem teszi jobbá, hogy darabonként kell mindent eladnunk, ami időigényes és rosszul tervezett egy mai játékhoz képest.

A játék tényleg hangulatos és a régi CRPG-k alapjaihoz nyúl vissza. Azonban sajnos megtartott néhány olyan dolgot is, ami a régebbi játékokban sem volt feltétlenül jó. A terek hatalmasak, és mivel nincs időgyorsítás, ezért konkrétan sok időbe telik eljutni a város piacterén az egyik oldalról a másikig. Ezt az időhúzást sajnos csak tovább növeli az, hogy a pályák, házak közötti töltési idő meglepően hosszú. Ezzel mondjuk már jelezték a fejlesztők, hogy foglalkozni fognak, de addig is 1, másfél perces betöltéseket a mai világban kevesen tolerálnak.

Aki egy Divinity: Original Sin, Pillars of Eternity vagy Tyranny jellegő játékra vágyik annak ez túlságosan poros és lassú lesz, mondhatni fantáziátlan. Aki azonban nosztalgiából időutazna egy jól kidolgozott rendszerű és érdekes hátterű világban, annak a fent említett töltési idő javultával valószínűleg nem lesz panasza.