Az egészségügyben óriási igény mutatkozik az emberi vérre, és ez az igény a jövőben a népesség növekedésének következtében még tovább fog növekedni. Az Egyesült Államokban átlagosan 2 másodpercenként van valakinek szüksége vérátömlesztésre, ekkora igények fedezésére pedig még a napi 41 ezer vérdonor adománya sem elegendő. A világ szegényebb országaiban még ennél is rosszabb a helyzet, így nem csoda, hogy a szakértők évtizedek óta igyekeznek olyan mesterséges vért létrehozni, amely szükség esetén helyettesítheti a természetes vért.
Ismerve az ereinkben keringő folyadék komplexitását, ez persze jelenleg még hiú ábrándnak tűnik, így a jelenleg folyó kutatások többsége arra koncentrál, hogy a vér legfontosabb és leginkább életbevágó funkcióját, az oxigénszállítást megoldani képes keveréket állítson elő. Ezek a készítmények elsődlegesen egészségügyi vészhelyzetek esetén lehetnének bevethetők, amikor nagy vérveszteség, fertőzés vagy mérgezés miatt sürgős vérátömlesztésre van szükség. A művér egyik nagy előnye a donoroktól származó folyadékkal szemben, hogy biztosan teljesen steril, illetve megfelelően előállítva jóval hosszabb ideig eláll és kevésbé kényes, mint a természetes változat, így katasztrófahelyzetekben könnyebben kezelhető.
Az erre alkalmas művér előállítására az elmúlt évtizedek során több kísérlet is történt, az eredmények azonban többnyire kiábrándítóak, olykor kifejezetten katasztrofálisak voltak. A Baxter Healthcare Corporation volt az első, amely a kilencvenes években emberi pácienseken is kipróbálta készítményét, hamar világossá vált azonban, hogy a HemAssist-ot kapó betegek jelentősen nagyobb arányban halnak meg, mint a donorvérben részesülők, így a teszteket gyorsan lefújták. Pár évvel ezelőtt egy hasonló próbálkozás óriási botrányt robbantott ki, amikor kiderült, hogy a Northfield Laboratories nevű cég öntudatlan baleseti sérülteken teszteli saját keverékét, azok beleegyezése nélkül.
Az oxigénszállításra alkalmas szintetikus vér előállítása során a legnagyobb kihívást a hemoglobin helyettesítése jelenti, az emberi vér oxigéntranszportját végző molekula ugyanis nagyon sérülékeny a sejtmembrán védelme nélkül, és gyakorlatilag bármilyen apró környezeti változás a lebomlásához vezethet. Egy darabig próbálkoztak ugyan szarvasmarhák véréből származó hemoglobinnal, amely némiképp ellenállóbbnak bizonyult, de rövidesen kiderült, hogy előszeretettel köti meg a nitrogén-oxidot, amelynek jelenléte viszont magas vérnyomáshoz vezethet.
A hemoglobin alapú készítmények tehát egyelőre nem tűnnek túl sikeresnek, egy romániai kutatócsoport azonban más megoldást választott, és legutóbbi eredményeik alapján közel állhat a megoldáshoz: az általuk laboratóriumi körülmények közt előállított vér ugyanis meglepően jól szerepelt az első tesztek során. A vízből, sóból és albuminból „összekotyvasztott” anyagban egy különleges forrásból származó protein gondoskodik az oxigén transzportjáról: a tengeri férgekben megtalálható hemeritrin.
A hemeritrin alkalmazásával a szintetikus vér számos korábbi problémája megoldódott, többek közt jelentősen megnőtt a keverék stressztűrő-képessége is − látszólag mellékhatások nélkül. Az első teszteket egereken végezték, és várhatóan még egy ideig a rágcsálók lesznek a művér kizárólagos recipiensei, amíg a lehető legmeggyőzőbben sikerül igazolni, hogy a készítmény nem jelent veszélyt a szervezetre. A kutatás vezetője, Radu Silaghi-Dumitrescu, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem kutatója összességében azonban úgy gondolja, hogy további két évnyi munkát követően a szintetikus vér készen állhat az emberi tesztelésre. A következő időszakban kollégáival azt fogja vizsgálni, hogyan reagál az egerek szervezete, ha hosszú órákig, netán napokig a szintetikus vérre kell támaszkodnia, amíg vérképző szervei lassan pótolják a hiányzó természetes vért.
