Bionic Commando - 20 év után ismét

Nathan Spencer visszatért! A Capcom megannyi feldolgozás, átírat és remake után elkészítette a bionikus karú szuperhős történetének igazi folytatását.

Bionic Commando - 20 év után ismét

I. oldal

Húsz év után igazi folytatást kapott a bionikus karú Nathan Spencer története. A Capcom saját bejáratú szuperhőse 1987-ben tűnt fel először Arcade, Amiga, Atari ST, Commodore 64, Amstrad CPC és ZX Spectrum gépeken, emberünk pedig rá egy évre már NES-en irtotta a neonáci terroristákat. A kemény felütéssel kezdő sorozat a rendszerváltást követően lassúbb tempóra kapcsolt, 1992-ben is csak egy GameBoy adaptáció készült, míg az Elite Forces alcímet viselő GameBoy Color részre 1999-ig kellett várni. Joggal hihettük sokáig, hogy vége a sorozatnak, míg 2006-ban egy PSP-re megjelent Capcom Classics Collection Remixed játékcsomagban meg nem jelent az öreg klasszikus. Ekkor elindult valami, a kiadó elhatározta, hogy feléleszti Nathan Spencer kalandjait, tavaly elkészítette az első rész ramake-jét, idén pedig elhozta nekünk a történet igazi folytatását.

A különleges képességekkel rendelkező, biológiai kísérletek útján szuper-emberré alakított főhős az előző részben sikerrel állította meg a világhatalomra törő neonáci Imperial Nazz sereget. A kormány azonban ahelyett, hogy dollármilliókkal hálálta volna meg a szívességet, a harcok során elkövetett kegyetlenkedések miatt hadbíróság elé cipelte Nathant, aki egy szigorúan őrzött börtönben jelenleg is a kivégzésére vár. A sors azonban újabb esélyt ad emberünknek, mikor Ascension City hatalmas terrortámadás áldozata lesz. A bionikus kísérletekért felelős TASC (Tactical Arms and Security Committee) belátja, hogy egyedül Nathan Spencer képes felszámolni a fél várost elpusztító terrorszervezetet, így emberünk visszakapja különleges karját, és útnak indul, hogy ismét megmentse a világot a gonosztól.

A játék elején a szabadon bocsátás drámai pillanatainak lehetünk a szemtanúi. Egy biztonsági kamera képernyőjén keresztül láthatjuk, ahogy Nathan komótosan battyog a börtönfolyosón, sorra csukódnak be mögötte az ajtók, majd feltűnik Super Joe, a Commando című Capcom játék főhőse, aki korábban Nathan mellett is szolgált már. Joe egy régi szerelem fényképét lobogtatva Ascension City megmentésére kéri fel hősünket, a szabadság és a rég nem látott szerető meleg ölelésének reménye pedig csakhamar megegyezést szül köztük. Kezdődhetnek tehát a kalandok, ezen a ponton kezdetét veszi az új Bionic Commando!

II. oldal

A terrortámadás kegyetlen pusztítást végzett Ascension City-ben. A felhőkarcolók egymásnak dőltek és kiégtek, az utak járhatatlanok lettek, a magasvasút leszakadt, a metró beomlott, az alacsonyabban fekvő területeket pedig teljesen elöntötte a tengervíz. A robbanással a levegőbe jutó sugárzó anyag hatalmas felhőkbe összeállva utcákat vágott ketté, ami a bionikus kar radioaktivitásra való érzékenysége miatt még inkább megnehezíti hősünk amúgy is kiszolgáltatott helyzetét.

Nathan azonban nem ijed meg, és felveszi a kesztyűt a terroristákkal, hogy véget vessen minden szörnyűségnek. A kalandok során a Mercs című Capcom játékból ismert Superintendent Joseph Gibson segíti hősünket egy rádió segítségével, aki a bionikus katonai kísérletek újbóli beindításának reményében áll az akció elejére. A játékban természetesen a bionikus kar kapja a legnagyobb szerepet, segítségével emberünk Pókember módjára tud közlekedni a romok között, és az ellenségeket is pillanatok alatt ártalmatlanítani tudja. A karból kilőhető csáklya úgy működik, mint Peter Parker hálóvetője, rátapad minden kemény felületre, felhúzhatjuk vele magunkat a magasba, leereszkedhetünk egy épület oldaláról, vagy akár simán áthintázhatunk egy több tíz méteres szakadék fölött. Lehet vele számítógépeket hackelni, emberre célozva egy pillanat alatt magunkhoz ránthatjuk az áldozatot, továbbá arra is jó, hogy összeszedjük a pályán széthagyott fegyvercsomagokat. A stukkereket hősünk a jobb kezével használja, így egy kis lövöldözés nem szakítja félbe az akrobatikus mutatványokat sem.

A végső cél eléréséhez a város különböző részein kell bizonyítanunk. A házak belsejében folyosórendszerűen kell megtisztítanunk a szobákat az ott megbúvó terroristáktól, kint pedig legtöbbször az őrhelyek felszámolásának feladata vár ránk. Noha a város és az egész terület igen termetes, a játékmenet sajnos nagyon lineáris lett, mindig csak egy, legfeljebb két épületre ugorhatunk tovább, hogy eljussunk a célig. Ez sajnos sokat levon a játék élvezeti értékéből, keretek közé vagyunk szorítva, a készítők kezdetben elhúzzák előttünk a mézes madzagot a gyönyörű naplementés panorámával, aztán pedig szinte azt is megszabják, hogy melyik villanyoszlopról kell elrugaszkodni, hogy áthintázzunk a következő összecsapás helyszínére.

III. oldal

A Bionic Commandot a GRIN saját fejlesztésű Diesel Engine-je hajtja, az ami a PC-s Ghost Recon: Advanced Warfighterben, a Wantedben és a Terminator Salvationben is bizonyított. A grafika a kornak megfelelő, vannak szép speciális effektek, a felhőkarcoló ledőlése által keltett, utcákon végigsöprő porfelhő például igen látványos volt a játék elején, és bár én nem kifejezetten szeretem, de a narancssárga naplementés tájkép is nagyon hangulatos. Az összkép mégse igazán ütős, az épületek sivárak, az autóknak egyetlen egységes törésmodellje van, maga a város pedig élettelen és üres, sehol se látni holttesteket vagy túlélőket, pedig korábban vagy egy millióan lakhattak itt. A hangok terén nem mutat kiugrót a játék, a menü zongoraszólója nagyon klassz, a főhőst megszólaltató Faith No More énekes, Mike Patton munkája is dicsérendő, és bár a háttérzene követi az eseményeket, ez utóbbi nagyon színtelen, szinte semmi pluszt nem ad a hangulathoz.

Az irányítás kellemes, a csáklyával való mutatványozgatás eleinte nehéz, de hamar bele lehet szokni, magabiztosan használva pedig nagyszerű szolgálatot teljesít számunkra a bionikus kar. A játékmenet viszont még akkor is monoton, ha beletanulunk a Pókemberes mutatványokba, a lineáris pályatervezés mellett ugyanis még a küldetések is folyton ismétlődnek. Menj el a pálya másik végébe, nyírd ki az őrhelyen álló terroristákat, hackeld meg a számítógépet, majd irány tovább, ahol mesterlövészek, páncélos robot bossok, vagy lebegő droidok várnak rád, lezárva az aktuális pályát. Bár a repülő tetején való akciózás látványos rész, a helyszíneken kívül sok újat nem nagyon mutat a játékmenet, hiányzik az igazi kihívás. A mesterséges intelligencia ráadásul botrányosan rossz lett, a robotok elleni harcnál például elég elbújni egy fa mögé, és az ellenfél máris standby üzemmódra kapcsolva leül a tér közepére, azt gondolva, hogy ha nem lát minket, akkor nem is vagyunk ott.

A kampány mellett van lehetőség többjátékos mókára is, ám azt tanácsolom, hogy akinek egy kicsit is bejött az egyszemélyes hadjárat, az inkább rá se nézzen erre a menüpontra. Itt mindenféle élénk neonszínű ruhába öltözött bionikus katona harcol egymással, a helyzet DM, TDM és CTF módban is kaotikus, mindenki ide-oda ugrál a pályán, és két lövéstől kipurcan az ember. Az ellenfelek villámként mozognak, fordulni pedig nem lehet olyan gyorsan, hogy el is találjunk egy előttünk keresztbe elrohanót, hát még ha csáklyázik is közben.

IV. oldal

Bőven van hiba a Bionic Commandoban, a játék messze nem tökéletes, és ez meglátszik az értékelésen is. Nagyon érezni rajta a rég múlt idők platformjátékainak stílusát, viszont a pályák, és az általuk sugárzott hangulat minden kellemetlenségért kárpótol. A játéktér nagyon ütős lett, a lerombolt város képe magával ragadó, ez a csodaszép panoráma pedig élvezetessé tudja tenni az amúgy lapos kampány is. Az egyjátékos küldetéssorozatot nagyjából 10 óra alatt lehet kitolni, bár a szerencsétlenül megcsinált checkpointrendszer miatt ez megnőhet 1-2-vel, ha ügyetlenebbek vagyunk.

Noha a Capcom ezúttal nem alkotott nagyon maradandót, egy vásárlást, vagy egy cserét mindenképp megér a Bionic Commando, főleg annak, akit el tud varázsolni az ilyen lerombolt nagyvárosok látványa. A végeredmény nem lett rossz, a fejlesztők helyébe én azért még ráküldtem volna pár európai tesztelőt a játékra megjelenés előtt, hogy a mi szájízünkhöz igazítsák a techno-punk robot boss harcokat, de így se lett rossz, próbáljátok ki!

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward