Ha megfertőzős, betegségekkel, járványokkal operáló szimulátorokról beszélgetünk, az biztos, hogy a Plague Inc. lesz az az alapjáték, ami a legtöbbeknek eszébe jut. Úgy tűnik a DryGin legénysége előtt sem volt ismeretlen, ugyanis a 2013-ban kiadott Bio Inc - Biomedical Plague nevű mobilos játékuk elég komolyan merített belőle, tulajdonképpen annyiban más, hogy egy egész bolygót beterítő járvány helyett csak egy emberre fókuszál. A recept be is jött nekik, és program népszerűségét jól mutatja, hogy több mint 5 millió letöltésnél tart, viszont a következő statisztika már kevésbé rózsás: a játékon belüli mikrotranzakciók 250-től 9000 forintig terjednek és gyanúsan elhúznak a pay to win és a szándékosan grindre kihegyezett modellek irányába. Felmerül tehát a kérdés, hogy a Bio Inc. népszerűséget a jól eltalált játékelemeknek, vagy a stílus ritkaságának köszönheti? Nézzük ezt meg a Dry Gin legújabb, némiképp koppintás gyanús próbálkozásában, mely a mobiljátékok piacáról áttevődött egy komolyabb platformra és PC-n kelt új életre.
A mobilos verzió ölésre kihegyezett játékmenete kibővült és immár megmentők is lehetünk. Egy orvosi csapat tagjaként küzdhetünk betegünk életéért, a diagnosztika és az orvostudomány eszközeivel. Ha azonban mégis a sötét oldalra állnánk át, fertőzések, betegségek és válogatott kínzások segítségével hóhérai is lehetünk az emberi szervezetnek, leigázva az immunrendszerét. A döntés rajtunk áll és senki nem fog csúnyán nézni ránk miatta. Az előzmény játék fórumain sokakban hiányérzetet hagyott, hogy csak férfi testű páciensünk lehet és egyedül a nevét határozhatjuk meg – bár volt olyan felvetés is, hogy a gamer lányok az ex-pasijukkal való leszámolást így újabb szintre emelhetik voodoo baba helyett. Úgy tűnik erre is gondoltak a fejlesztők, és mostantól bármely nem képviselője ott lehet az orvosi szobában – sőt, nem specifikus betegségek is bekerültek a játékba.
Összesen 8 szervrendszert modellez le a játék, ezeken belül garázdálkodhatunk vagy gyógyíthatunk. Ahhoz hogy cselekedni tudjunk bio pontokra lesz szükségünk, amiket akkor gyűjthetünk be, ha 1-1 szervrendszeren belül jelzést kapunk. Ilyenkor odaugrunk, és egy kattintással bezsákoljuk az értékes „nyersanyagot”. Az igazi móka pedig ezután kezdődik. Ha elég pontunk van, akkor védő/ártó hatásokat fejleszthetünk ki, fertőzéseket szabadíthatunk el, vagyis ez a játék taktikai oldala. Ezzel együtt megkapjuk az adott betegség leírását és azt is, hogy melyik rendszerre milyen erővel hat. Ha például influenzát küldünk szegény áldozatunkra, az a légzőszerv rendszerből indul, de az izom és az immunrendszerre is hatással lesz, de értelemszerűen a keringésre, csontokra például nem. Többféle megközelítést is alkalmazhatunk, hiszen szegény beteg akkor fordul orvoshoz, ha már kezd rossz bőrben lenni. Felépíthetünk egy olyan rendszert, aminek alig vannak tünetei, alattomosan lappang, majd a képzeletbeli piros gombot megnyomva belobbanthatjuk a halálos kórt. Ha úgy tetszik viszont, akkor támadhatunk erővel, rövid idő alatt hatalmas rombolást véghezvíve egy rendszerben, aminek összeomlása a többit is magával rántja majd.
Az összeomlás sajnos a játékra is jellemző, ugyanis a legnagyobb bajom az volt vele, hogy elég gyakran crashelt. Ezt főleg pályák végén szereti elkövetni, úgyhogy volt olyan küldetés, amit negyedszerre sikerült megoldani, és nem azért mert elbénáztam volna. Ezen felül előfordult egyszer, hogy az elvileg meggyógyított betegség nem tűnt el, hanem a pontokat benyelve köszönte szépen és aktív maradt. Mivel ez egy rákos megbetegedés volt, előre borítékolni lehetett, hogy szegény páciensemet idő előtt le fogja zúzni és nem sok esélyem marad a megmentésére. Így is lett. A probléma nem az volt, hogy egy elvileg gyógyíthatatlan betegséget kapott meg a szegény beteg, hanem az, hogy hiába erőlködtem a játék által kínált megoldást használva (kemo, sebészeti beavatkozás). A program ezt nem regisztrálta és úgy tett, mintha mi se történt volna, az adott szerv pedig beteg maradt, semmi (legalább átmeneti) javulást sem mutatott.
A Redemptionnel játszva nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy ugyan tisztességes kutatómunka lehet mögötte, mégis olyan az egész, mintha a Plague Inc. összes ötletét és mechanikáját átdobták volna az emberi testre átértelmezve. Vagyis nem egy ország 50 millió lakosát öljük épp le, hanem abból a rengeteg emberből egyetlen példányon végigkövetjük az adott betegség és az összes nyavalya lefolyását. Ráadásul nem elég, hogy a játék nem fog eredetiség díjat kapni, de még a megvalósítás is csak közepesre sikerült. A több nehézségi fok, a különféle feladatok és szerepek elegendő szórakozást nyújthatnak egy ideig, de nem kérdés, hogy a játék monotonitása hamar utolér minket is. Élet és halál uraként az izgalom egy szikrája se jelent meg bennem. A legyilkolós rész miatt ennek még örülök is, viszont a fejlesztőknek kétlem, hogy az volt a célja, hogy egy élet megmentése után is csak vállat vonjak.