Amikor először rápillantunk egy billentyűzetre nem feltétlenül tudjuk, hogy milyen használathoz, milyen célközönségnek készült, ezért mi most megpróbálunk segíteni ebben. Választottunk három külsőre különböző, de belsőre egyező mechanikával rendelkező billentyűzetet, melyeket leteszteltünk, illetve szeretnénk bemutatni az alábbi cikkben.
Asus ROG Strix TKL
Nevéből eredően az Asus ROG Strix TKL, egy különösen letisztult, kompakt de ugyanakkor erős, fém vázú multifunkcionális mechanikus gaming billentyűzet, RGB világtással ellátva.
A nevében található TKL megnevezés, azaz Ten Key Less dizájn az első iránymutató a funkciói gyanánt . Ennek jelentése annyit takar, hogy a jól ismert “Num Pad” billentyű-oszlopot a tervezés során elhagyták, ezzel rengeteg helyet meghagyva az egérmozgásnak, illetve természetesen az asztalon. Főleg azoknak érdemes felfigyelni erre a megoldásra, akiknek rendszeresen problémát okoz a billentyűzet útban léte játék során.
Kompenzálva ennek hiányát, a billentyűzetet ellátták egy úgynevezett FN (function) gombbal, aminek lenyomva tartása során elérhetővé válik számunkra szinte minden egyes billentyű másodlagos funkciója. Külön médiavezérlővel rendelkezik, illetve található rajta egy nem megszokott, különleges, úgynevezett "incognito" gomb. Ennek lenyomása azonnal elnémítja a Windows hangját, illetve előhozza nekünk az Asztalt.
Mechanikai szempontból a billentyűzet “Cherry MX” kapcsolókkal lett ellátva, amik a piac jelenlegi legmegbízhatóbb és legtartósabb kapcsolói. Ezen belül barna kapcsolókat kapott, melyek egy különleges célközönséget ragadnak meg, ugyanis azt a célt szolgálják, hogy akik különböző játékok ,vagy akár csak szimplán gépelés során hajlamosak “fat-fingerelni” (véletlenül egyszerre több billentyűt lenyomni), ezt a hibalehetőséget az Asus Rog Strix TKL barna kapcsolói kiküszöbölik.
A piros kapcsolókat preferálóknak sincs mitől tartaniuk, ugyanis a billentyű lenyomása és a funkció elvégzése közt lévő különbség, emberi érzékszerveknek észrevehetetlen (0.69 nanoszekundum).
Driver, illetve vezérlőpult gyanánt az ASUS most váltott a régi “Armoury II”-ről egy újabb, több lehetőséggel ellátott úgynevezett “Armoury Crate” applikációra. Gyakorlatilag maga a billentyűzet mindkét verzióval működik, bár mi az újabb, letisztultabb, részletesebb verziót ajánljuk, hacsak nincs olyan perifériád az eszköztáradban, ami csakis kizárólag a régebbivel működik.
Az új "Armoury Crate" egy hatalmas lépcsőfok szoftveres fejlődés terén, ugyanis egy olyan kezelőfelületet kapunk, amiben gyakorlatilag minden megtalálható. A kedvünk szerint állítható billentyűktől kezdve a makrókig minden konfigurálható és menthető. Mindezek mellett természetesen az RGB-ről sem feledkeztek meg a gyártók, gyakorlatilag olyan színkombinációt, illetve mintázatot állíthatunk be, amihez csak kedvünk van. Az opciók végtelenek, ugyanis egyedi mintázatot is kreálhatunk saját magunknak. Egyszerre hat profil menthető és tárolható a billentyűzet beépített tárhelyében, illetve szinkronizálható össze a többi ASUS termékünkkel. Emellett természetesen annyi profilt menthetünk le "külső" tárhelyre amennyit csak szeretnénk.
Az "Armoury Crate" mellé ráadásul fejlesztettek egy segédprogramot is, az úgynevezett "Aura Creatort", aminek segítségével gombnyomásra variálhatjuk az összes eddig említett funkciót.
Összességében, az ASUS ROG Strix TKL azt a célközönséget próbálja megragadni, akik nem feltétlenül csak és kizárólag játszani szeretnének rajta, de ugyanakkor tökéletes a magas fokú kompetitív használathoz is. Ezzel a billentyűzettel nem igazán lehet mellényúlni. A billentyűzeten 84 kapcsoló található, ennek köszönheti a kompakt, letisztult méretét. Mindemellett a billentyűzetbe illeszkedő vezetékvég C típusú, tehát ha éppen nem használjuk magát a billentyűzetet, a vezeték alkalmazható más eszközökön is, ugyanúgy kompatibilis, ahogy azt elvárnánk.
Minőségre, illetve teljesítményre hibátlan, ámbár valójában még egy fokkal lehetne kisebb, kompaktabb. Ugyanakkor azt a tényezőt is el kell fogadnunk, hogy a gyártók nem feltétlenül erre a célra utaztak, ezt extra funkcióként kapjuk. A dizájn és a billentyűk multifunkcionalitása néhol felülírja a kompakt méretét. "Valamit, valamiért".
Redragon Dark Avenger
A Redragon K568 RGB DARK AVENGER (vízálló) készítői olyan szinten meg voltak elégedve a termékükkel, hogy egy egész sorozatot csináltak belőle, többfajta kapcsolóval, illetve kiosztással ellátva. Mi most természetesen egy barna kapcsolósat vettünk a kezünkbe, és a következő pár sor ennek az élménybeszámolójáról fog szólni.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy valójában tényleg vízálló-e a termékük? Nem. Inkább nevezném cseppállónak, ugyanis ha az egész billentyűzetet elmerítenénk egy kád vízbe, egészen biztosak lehetünk abban, hogy az elektronikai térbe kerülő folyadék rövidzárlatot okozna. Ugyanakkor a másik oldalról tekintve, ha véletlenül ráborítanánk az asztalunkon lévő pohár vizet, kialakításának köszönhetően nagy valószínűséggel hibamentesen megúszná.
Első ránézésre a billentyűzet minőségi, RGB-s, észrevehető rajta a TKL (Ten Key Less) dizájn, ebből eredően mondhatni kompakt. Tehát ez egy 87 gombos billentyűzet. Itt szintén megfigyelhető az “FN” (Function) gomb szerepe, ami egy kicsit bővíti az eszköztárunkat.
Stabil szerkezet
Mechanikai szempontból nem lehet rá panasz, ugyanis a beépített “MX CHERRY” kapcsolók itt is hozzák az elvártat, nemhiába elsők a piacon. Ezen felül a gombok kialakítására is ügyeltek, mindegyik egy kicsit homorú, ezzel garantálva a tökéletes illeszkedést ujjbegyeinkhez.
Driver, illetve software-es kezelőfelület hiányában az imént említett "FN" gomb kombinációival váltogathatunk a kilenc RGB profil között, illetve természetesen a fényerő is kedvünk szerint variálható.
Összességében, én ezt egy “kezdő” billentyűzetnek nevezném. Használata során minden funkciót tökéletesen ellát, érzésre is azt az élményt nyújtja, ami egy mechanikus billentyűzetnek a dolga.
Főként azoknak tudnám ajánlani, akik most terveznek először kipróbálni egy mechanikus billentyűzetet, vagy csak viszonylag olcsón szeretnének hozzájutni egyhez, és nincs szükségük semmifajta extra funkcióra. Véleményem szerint ez a billentyűzet az árához képest még felül is teljesíti magát, de ugyanakkor nem várhatunk el tőle semmi különlegeset.
Ducky One 2 Mini
A Ducky vállalat már a ‘90-es évek végefelé elkezdhette szövögetni szálait egy különleges billentyűzet létrejötte irányába, ugyanis ez időtájt Tajvanon napvilágot látott egy remek ötlet, melyet mostanra, gyakorlatilag három évtizeddel későbbre sikerült tökéletesíteni, és ezzel párhuzamosan piacvezető gyártóként az élre kerülni.
A “Ducky one 2 mini” már első ránézésre is beindítja fantáziánkat, ugyanis ez egy úgynevezett 60%-os billentyűzet. Ennek jelentése elsőre talán félrevezető lehet, ugyanis ez nem feltétlenül a méretére utal, hanem a billentyűzeten elhelyezkedő gombok összességére. Tehát a megszokott 104 gombnak csak a 60%-a helyezkedik el a billentyűzeten, azaz 62 gombot tudunk felfedezni. Ebből eredően a mérete rendkívüli módon kicsi, horizontálisan 30 cm, vertikálisan 11 cm nagyságú, ezzel tengernyi helyet garantálva egyéb perifériáknak az asztalon.
Borításnak a PBT (polibutilén-tereftalát) műanyagot választották, melyet átlátszóra gravíroztak a betűk, illetve szimbólumok helyén az RGB világtás miatt. Amint közelebbről is megvizsgáljuk, hamar felfedezhető, hogy ez a billentyűzet mégis milyen komplex, sokrétű újdonság a mechanikus billentyűzetek világában.
Méretének köszönhetően ez a billentyűzet is kapott egy már jól ismert “FN” gombot, azzal a csavarral, hogy itt nem csak két kiosztása van egy adott billentyűnek, hanem több, akár hat. Ugyanis a billentyűzet programozható, akárhány funkció adható egy választott billentyűnek. Az alap beállítással egy-egy billentyűnek leginkább kettő (“FN”) , de maximum három funkciója van (“FN+Alt Gr”), így tehát elérhetőek az úgynevezett hétköznapi használathoz való elemek is, viszonylag egyszerűen.
Mechanikailag a billentyűzetben található egy úgynevezett NKRO funkció, amely azt eredményezi,hogy bármifajta probléma nélkül annyi billentyűt nyomhatunk le egyszerre, amennyit csak szeretnénk. Valójában elég ritka szituációkban nyomunk le akár 5-nél több billentyűt egyszerre, de ez főként a billentyűzet programozhatóságának, illetve makrózhatóságának kompatibilitását segíti elő. A billentyűzet hátoldalán található négy DIP kapcsoló, amivel az "FN" gomb elhelyezkedését variálhatjuk az alaplapon, majd fizikailag is kivehetjük, és behelyezhetjük a kapcsolót az új helyére.
Mindemelett érdemes megemlíteni, hogy a megszokott egy-egy kipöccinthető lábpár helyett gyakorlatilag kettőt kapunk egyben, amivel így már három pozitúra közt váltogathatunk. Ezek becsukva 0° dőlésszöget jelentenek, a belső kis lábakat kinyitva 4°-ot eredményeznek, míg a nagyobb külső lábak 8 fokot döntenek az eszközön. Ezek az aprónak tűnő, de valójában innovációs megoldások is tanúsítják, hogy mennyi időt és milyen komoly energiát fektettek a billentyűzet megtervezésébe.
A billentyűzet csatlakozása USB-C típusú, míg a számítógépbe illeszkedő vége USB 2.0, mindkét felület aranyozott véggel ellátva.
Szoftver hiányában
váltogathatunk a tíz "on-board" séma között, melyeken belül a színeket is állíthatjuk kedvünk szerint. Az "FN+Alt+Space" előhozza a színek palettáját, elsötétíti nekünk a billentyűzetet, és csak egy piros, egy kék, és egy zöld billentyű világít, melyekkel egyenként lépegethetünk a 10 erősségi fokozaton belül. Ez azt eredményezi, hogy gyakorlatilag olyan színt keverünk ki magunknak, amilyet éppen a szemünk kíván.
Természetesen a Ducky esetében is a "cherry MX" barna kapcsolós verziót vettük vizsgálat alá, de ezen a billentyűzeten gépelni mégis valahogy más érzés, talán már nevezhető más élménynek. Attól függetlenül, hogy kiemelten kompakt a mérete, semmilyen jellegű hátrányt nem okoz a gépelés során. Talán elsőre egy picit szokatlan érzést nyújt, de ezt semmilyen formában nem nevezném negatív benyomásnak. Elsőre érezhető a kapcsolók "tisztasága". Nagyon simának érződik minden billentyű lenyomása, illetve abszolút lötyögésmentes, igazi minőségi érzést nyújt.
Összességében, a "Ducky one 2 mini" profi eszköznek nevezhető, minden funkciót ellát, amit egy mechanikus billentyűzettől elvárhatunk. Ezen felül az apró méretének köszönhetően szinte lehetetlen, hogy bárminek is útban legyen. A kidolgozottsága és részletessége egy külön élményt nyújt. Mivel minden kedvünk szerint állítható a billentyűzeten, így igazán magáénak tudja érezni az ember.
Végszó
Ha sorrendet kéne állítanom ezen billentyűzetek között, több szempontból vizsgálva, nálam a "Ducky One 2 Mini" az első helyezett. Azt szorosan követi az "Asus Rog Strix TKL", majd végül de nem utolsó sorban a "Redragon Dark Avenger", ugyanis mindegyik billentyűzet más funkcióval rendelkezik. Ár-érték arányban teljesen fedik a valóságot; a "Redragon Dark Avenger" - mint említettem - egy kezdő billentyűzet, alap funkciókkal ellátva. Az "Asus Rog Strix TKL" már valamivel több funkcióval rendelkezik, és egy olyan választás, amivel lehetetlen mellényúlni, míg a "Ducky One 2 Mini" egy komplex, profi szerkezet, mely nem feltétlenül felhasználóbarát.
