Az orosz-ukrán háború következtében hozott szankciók eredményeként Oroszországban már több nagy és ismert multinacionális vállalat termékei hiánycikknek számítanak, ugyanis a cégek többsége már régóta nem szállít az orosz piacra. Ez alapján nem túl nagy meglepetés, hogy mind az okostelefonok, mind a noteszgépek, mind pedig a szerverek szegmensében hiány van a modern termékekből, ám egy olyan kategóriában is hiány jelei mutatkoztak, amire első körben sokan nem gondolnának, ez pedig nem más, mint az orosz lokalizációjú billentyűzeteké.
Erre azért kerülhetett sor, mert a nagy PC gyártó vállalatok, mint például a HP, a Lenovo, a Dell, vagy éppen az Apple, valamint a nagy perifériagyártók, mint például a Logitech, már nem üzletelhetnek orosz partnereikkel, hála a szankcióknak, így tőlük sem konfigurációk, sem egyéb termékek nem érkezhetnek az országba.
A hiány megfékezésére tett kísérlet a párhuzamos import stratégiájára támaszkodik, vagyis a fent nevezett gyártók termékeit közvetítő országokon keresztül szerzik be az orosz disztribútorok, vagyis nem közvetlenül az adott gyártótól vásárolják meg a szükséges termékeket, hanem más országok disztribútoraitól. Az együttműködő országok között Kína, Szerbia, Törökország és az Egyesült Arab Emírségek is szerepel.
Noha így valamelyest sikerül megkerülni a szankciókat, egy nagy problémát mégsem sikerül kiküszöbölni, ami nem más, mint a billentyűzet és az egyéb termékek lokalizációja. Szoftverek terén ezzel nincs probléma, többnyire módosítható a lokalizáció, ám a billentyűzet már egy másik történet, az ugyanis gravírozott vagy szitázott karakterekkel érkezik. Mivel a forrásországokban nem használnak orosz lokalizációjú termékeket, így a „párhuzamos import” keretén belül ilyeneket nem is tud beszerezni az orosz disztribútor.
A problémát az Ipari és Gazdasági Minisztérium szerint meg lehet oldani úgy, hogy a vállalatok utólag gravírozzák fel a billentyűkre az cirill betűket, ami a minisztérium emberei szerint nem eredményez jelentős drágulást. Ennek ellentmond egy notebookgyártótól származó állítás, amely alapján úgy tűnik, a gravírozás billentyűzetenként akár 32 dollárt is kóstálhat, ez pedig nem egy elhanyagolható költség. Asztali billentyűzeteken még akár járható is lenne az út ipari körülmények között is, hiszen ezek a billentyűzetek többnyire nagyon hasonló, vagy éppen teljesen egyforma billentyűsapkákat használnak, ám a noteszgépeknél már nem ennyire egyszerű a helyzet, ott ugyanis több száz kivitel van forgalomban. Amennyiben a gravírozást vagy a matricázást meg is oldanák, ez mindenképpen a termék kibontásával járna, amit a végfelhasználó úgy is értelmezhetne, hogy egy már használt termékkel van dolga. Oroszországban egyébként nincs billentyűzet-gyártó cég, így a hazai igények kielégítését nem lehet hazai termeléssel megoldani.
Elméletben lehetséges, hogy az ex-szovjet országokból rendeljenek cirill betűs karakterekkel ellátott billentyűzeteket, például Kazahsztánból, vagy éppen Kirgizisztánból, ám ezekről a piacokról nem tudnak annyi billentyűzetet beszerezni, amennyire országos szinten szükség lenne. Az egyik legnagyobb orosz viszonteladó, az M. Video – Eldorado jelentése szerint Oroszországban a 2021-es esztendő első felében 1,4 millió noteszgépet és 2 millió billentyűzetet értékesítettek, ami nem egy pici mennyiség.
Szükségmegoldásként mellékelhetnek matricaszetteket a noteszgépek és a billentyűzetek mellé, ezeket majd a felhasználók ragasztják a billentyűkre – ilyesmire egyes hazai üzletekben is volt már példa anno – régi saját személyes élmény.
